Vannak dolgok, melyekben nem szabad taktikázni.

Sok dolog és helyzet van, amiben és amikor egy jó politikus nem mondhatja ki nyíltan álláspontját, s ehelyett lavírozni köteles, diplomatikusan félrebeszélnie, ködösítenie kell. 

De van mindig egy határ, amit nem szabad sosem átlépni.

Például itt a történelmi példa: Horthy esete 1944-ből, aki a magyarországi zsidókat, a magyar-zsidó kettős identitásúakat, s az izraelita vallású vagy zsidó származású magyarokat deportáltatta szebrebbenés nélkül, a valószínű halálba. Ilyesmit felelős politikus nem tehet meg, erre nem lehet mentség semmilyen taktikázás.

Felkérem a magyar kormányt, hogy ne kövesse Horthy példáját, s egyértelműen ítélje el az 1915-ös örmény holokausztot. Nem számít, hogy ezzel meg fognak romlani egy pici időre  a kapcsolatok Törökországgal és Azerbajdzsánnal! Ez ismét olyan eset, amikor nem szabad taktikázni, s rövid célok érdekében feláldozni alapvető érdekeket.

Nem kérem, hogy a kormány álljon határozottan az örmény oldalra, ez abszurd is lenne, de az örmény népirtást el kell ítélni habozás nélkül.

Lehet barátságban lenni Azerbajdzsánnal – mely talán még Törökországnál is makacsabban tagadja az örmény népirtást -, de nem szabad ebben engedényt tenni.

Azerbajdzsán az örmény népirtás megismétlését próbálta meg 20 éve, amikor a karabahi fronton az éppen függetlenné vált Azerbajdzsán megpróbálta ezt az ősi örmény földet meghódítani, s lakosságát kiirtani. Az, hogy ez nem történt meg csak két dolognak volt köszönhető:

• az örmény hazafiak, köztük külföldi örmény önkéntesek sikeresen visszaverték az azeri agressziót, s a mai napig ellenőrzésük alatt tartják a kérdéses területet,
• Oroszország kiállt Örményország mellett, s Azerbajdzsán nem akarta elrontani kapcsolatait Oroszországgal.

De nem ez a lényeg, hanem az: alapvető kérdésekben nincs helye kompromisszumnak. Aki feladja alapvető elveit, azt mindent elveszít,