Az egyközpontú világnak immár hivatalosan is vége.

A Szovjetúnió legyőzése utáni évtizedben úgy tűnt mindenki számára: itt az Amerika-központú világ hosszú időre. Amerika maga is elhitte ezt, így nem tett semmit helyzete bebiztosítására.

Hála Istennek, ez nem maradt így.

Kína gazdasági nagyhatalom lett, ami magával hozta politikai-katonai erősödését. Ez már a 90-es évek kezdetén elindult, miután a kínai nép sikeresen leverte a Tienmen-téri puccsot, melynek célja az ország feldarabolása és a nyugati nagytőkének való kiárusítása volt.

Váratlanul a nyugat számára, a totálisan legyőzött és csúnyán megalázott Oroszországnak alig 10 év kellett, hogy feltámadjon hamvaiból. Elvesztette ugyan az ország területének 23 %-át, mégis képes volt magát újraépíteni. Az orosz nép a szemétdombra küldte a liberalizmust: a 90-es évek orosz liberalizmusa sok szenvedést és gyötrelmet hozott a népnek. Aztán az új, oroszpárti orosz vezetés lassan megvalósította a legfontosabb célokat: felmondta a nyugat kiszolgálását, független irányt vett fel, letörte a szegénységet és a nyugatpárti, liberális oligarchákat, s nem utolsósorban erős fegyverkezési programot indított, hogy minden elért célt meg is tudjon védeni.

A kezdet Putyin hatalomra kerülése, a fordulópont az oszétiai háború volt, amikor a nyugat ráuszította a liberális Grúziát, kövessen el agressziót az orosz szövetséges Dél-Oszétia ellen: a nyugati bábmesterek célja ezzel Oroszország fejlődésének megállítása volt. Az eredmény azonban pont az ellenkező lett: Oroszország egyesült egyetlen közös akaratban és 3 nap alatt visszaverte a grúz agressziót, majd a szánalmas szankciókat szimplán kinevette.

A végső pont pedig most a szíriai polgárháború, melyet Oroszország megnyert. A nyugat ma már kénytelen ismét elismerni: Oroszország független nemzetközi tényező, mely nélkül nem oldható meg a világ egyetlen konfliktusa sem.