A napokban jelent meg egy érdekes - és szinte teljesen téves - cikk TGM tollából. Figyelem: nem azt mondom, hogy TGM hazudik, ő a ballib tábor kevés azon megmondóembereinek egyike, aki sose szokott hazudni, s ez mindenképpen tiszteletet érdemel. Továbbá el kell mondanom, hallgattam több filozófiatörténeti előadását, s azt kell mondanom: hasznos és érdemes őt hallgatni. Azaz a politikai ellentéteink ellenére hasznos embernek tekintem őt.

A cikk itt látható, s azért érdekes, mert betekintést ad TGM világképébe. TGM világképe egyedi jelenség. TGM sok változáson ment már keresztül életében, sok mindenben hitt, de kb. 15-20 éve stabilan azonosak a nézetei, talán a legjobb kifejezés nézeteire az, hogy antileninista marxista. Azaz olyan kommunista, aki a szovjet gyakorlatot tévedésnek tekinti. Viszont ő ennek a kelet-európai verziója, ami jelentősen torzít ennek az eszmének a nyugati változatához képest.

Mit mond a cikkében TGM?

Azt mondja, az USA eltávolodott Nyugat-Európától. Ami igaz, de ellentétben TGM nézeteivel ez masszívan pozitív jelenség. Az USA lemenőben van, amire a természetes reakció két féle lehet: az agresszivítás növekedése vagy a visszahúzódás. Az amerikai nagytőke éppen ebben a kérdésben szakadt két antagonisztikus táborra tavaly: a Clinton-tábor a háborús agresszió, az expanzionizmus növelésével szerette volna megoldani az USA növekvő válságát, míg a Trump-tábor a befelé fordulással, a saját problémákra való összpontosítással. Nagy szerencsénk, hogy Trump nyert, mert ezzel a háborús veszély csökkent.

TGM szerint Nyugat-Európa csak látszólag fejlettebb Kelet-Európánál, ezt azért mondja, hogy ne eszméit kelljen a valósághoz igazítania, hanem fordítva. A valóságban természetesen a nyugat fejlettebb a keletnél, mármint ha fejlettség alatt magasabb életszínvonalat értünk.

Jobban lehet kritizálni a kapitalizmust nyugaton, mint keleten? - ahogy a szerző állítja. Dehogy lehet, amit a szerző is elismer következő mondatában: a kelet szinte egységesen antikapitalista, ha többféle módon is. TGM fájdalma persze az, hogy a keleti közvélemény nem úgy antikapitalista, ahogy azt ő szeretné.

TGM sajnos az írás egy részében súlyosan demagóg, szerinte a kelet nyugatellenességének lényege az, hogy a kelet szeretne nőket erőszakolni és állatokat kínzani, s más otromba dolgokat tenni, ez ellen pedig a felvilágosult nyugat fellép. Szavakban TGM antiliberális, de itt pont a szokásos liberális demagógiát adja elő: aki bármiben is kritizálja a liberalizmust, az valójában totalitárius diktatúrapárti. Pedig erről szó sincs: nem azért ellenzi a liberalizmust keleti kisember, mert állatokat szeretne kínzani, hanem mert nem tetszik neki az, hogy a liberalizmus szerint a nyugati nagytőke szent és elidefeníthetetlen joga kizsákmányolni a keletet. Ráadásul írásában maga TGM írja: az EU lassan a német nagytőke negyedik birodalma lesz, s példaként meg is említi mindazt a gyalázatot, amit a német nagytőke az utóbbi években a görög nép ellen tett. Gyakorlatilag TGM saját maga ellen érvel.

Ezek után következik a cikk azon része, melyben TGM-nek teljesen igaza van: a liberális társadalom felcserélte a premodern társadalmak személyi függőségét dologi függőséggé, s ez utóbbit megideologizálta, hogy mindez valamiféle égből lehullott, természetes állapotnak lehessen eladni, miközben ugyanúgy teljesen szubjektív, társadalmilag definiált rend, mint minden más. Én hozzátenném: valójában a dologi függőség nem ugyanolyan rossz, mint a személyi függőség, ahogy ezt TGM és a marxisták látják, hanem rosszabb típusú függőség. Miért? Mert a személyi függőségnek van pozitív oldala is, hiszen a gazda mégiscsak felelős valamilyen szinte a szolgája felé (lásd a magyar jobbágytörvényeket: a jobbágy nem távolítható el telkéről semmi szín alatt), míg a dologi függőség esetében a gazda a szolga felé semmivel se tartozik, a viszonyukat a liberalizmus egyenlő felek közti szimpla szerződésnek tekinti, miközben egyáltalán nem az a valóságban: ezt mindenki tudja, aki már írt alá kedvezőtlen munkaszerződést, mert a másik választása a munkajövedelem nélkül maradás lett volna.

Amint a kérdés aktuálpolitikai vonatkozásait veszi elő TGM, már erősen eltér az igazságtól. Hogyan hiheti komolyan, hogy a keleti antikapitalizmus titkos célja a premodern társadalom visszaálítása? Aki jobbnak is találja a premodern társadalmakat a moderneknél - mint pl. én -, az is jól tudja, az időt nem lehet visszaforgatni, nem lehet a ma problémáira megoldás egy korábbi kor rendje.

TGM kritizálja az újbalosok azon részét, mely egyformán elutasító a hagyományos jobboldal (ami - ellentétben a magyar közhiedelemmel - a liberalizmust jelenti) és az általa fasisztoidnak nevezett újjobbal szemben. Szerinte a baloldalnak a hagyományos jobboldalt kellene a kisebbik rossznak tekintenie. Na, ez az a pont, ahol teljesen másképp látom a helyzetet, mint TGM. Szerintem az újbal és az újjobb egymás közeli társai, akkor is, ha társadalompolitikailag tökéletesen ellentétes nézeteket vallanak (lásd: az újbal homoszexualizmuspárti, migrációpárti, multikulturalizmuspárti, ateista, de legalább is szekularista, valamint antinacionalista, de legalább is antietnicista, míg az újjobb jellemzően homofób, mihrácoóellenes, izolacionista, hívő, nacionalista), viszont nem lehet figyelmen kívül hagyni a hatalmas egyezéseket a gazdaságpolitikát illetően: mindkét irányzat antielitista, populista, antikapitalista. TGM direkt nem veszi észre mindezt, hogy ne kelljen levonnia a következtetéseket.

Megvan mi TGM eszmevilágának a neve: liberális kommunizmus! Szerinte a tőke rossz ugyan, de a nyugati tőke a legkisebb rossz. Továbbá a nem-kommunista alapú antikapitalizmus rosszabb a kapitalizmusnál. Valamint csak az a kommunizmus elfogadható, mely társadalompolitikailag liberális. Hát kösz, de ebből ugyanúgy nem kér a kisember, mint a fősodratú liberalizmusból.

Jelenleg régiónk érdeke az, hogy a belső, jobb-bal ellentéteinket félretéve vegyük fel a harcot a közös ellenséggel,,a nyugati liberális elnyomással. Azaz populista politikát kell folytatnunk, függetlenségi szabadságharccal együtt. Ha ez nincs meg, minden elveszik, a nyugat megerősödik még pár évre és növeli az elnyomást felettünk.

Egyénként gyengék vagyunk, de a régiós együttműködéssel a Nagy Brüsszeli Sátánt is képesek vagyunk sikeresen kihívni a csatamezőn. Lám, mekkora sikereink vannak, 10 éve még az összes rebellis kelet-európai kormányt megbuktatta volna 72 óra alatt a nyugat, annak minden szervezetével - NATO, EU, ENSZ, Világbank, Soros, "civilek", stb. -, de ma ez nem megy: erősek vagyunk, ráéreztünk erőnkre az egész régióban, s ma már a globálkulálok se mernek frontálisan támadni ellenünk.

TGM, te melyik oldalon álsz: a nép oldalán vagy az elnyomók oldalán?