A téma: a filozófia művelése helyes dolog-e és miben fejeződik ki.

Két ifjú vitatkozik, körülöttük ott van mindegyikük szeretője is. Az egyik szerető testgyakorlással töltötte el egész életét, míg a másik humán tudományokkal. Szókratésznek teszik fel a kérdést: tiszteletreméltó-e a filozofálás?

A humán érdeklődésű szerető szerelme állítja, az, majd azt válaszolja Szókratész kérdésére, nem csak tiszteletreméltó, hanem jó is.

De mi a filozofálás? A sok tanulás. Ahogy a torna szeretet azt jelenti, sokat tornázunk, úgy a filozófia szeretete azt, hogy sokat tanulunk.

A kevés torna vagy a sok torna segít a tökéletes test eléréséhez? A tornakedvelő szerető szerelmese válasza: egyik se, mert a leghelyesebb a mérsékelt tornázás, hiszen pl. egy keveset alvó, nem rendesen étkező tornász nem képes elérni a testi tökéletességet.

Ugyanez igaz minden más testi dologra is, pl. az étkezésre: a legjobb a mérséklet.

De mi a helyzet a lélek dolgaival? Kit kell megkérdezni, hogy mi a helyes ebben az esetben? Továbbá: mit kell tanulnia egy filozófusnak? Elsősorban azokkal a művészetekkel kell foglalkoznia, melyek a megértést segítik, nem magukkal a gyakorlati tevékenységekkel. Mint ami az építészmérnök feladata egy ács feladatához képest. Jó példa: az öttusázó, aki mindenki másnál jobban ért az illető 5 sporthoz, de természetesen nem számítva azokat a sportolókat, akik csak az 5 közül valamely sport bajnokai. A filozófus egyfajta második helyezett minden tudományban, csak az adott tudományág szakértői előzik meg őt.

Felmerül a kérdés: hasznosak-e a filozófusok, hiszen az derül ki, semmiben se szakértők, mindenben csak a második helyen állnak. Hiszen ha pl. betegek vagyunk, nem az orvostudományhoz leginkább értő nem orvosokhoz fordulunk, hanem a képzett orvosokhoz. Ebből az derül ki: a filozófusok haszontalan emberek, s mivel a haszontalanság rossz, ezáltal rossz emberek is.

Szókratész javaslata: a filozófus az, aki képes megmondani mi a jó és mi a rossz az emberekben. Ehhez azonban a filozófusnak ismernie kell saját magát, hiszen ő is ember, amihez mérséklet és igazságosság szükséges. Ez a vezető mesterségbeli tudása, legyen az uralkodó vagy családfő. Továbbá a filozófus szerepe még a tanácsadás minden ilyen hasonló ügyben.

A mű vége: a testgyakorlással foglalkozó ifjú véleménye bizonyult igaznak.