Az esemény Sztarij Multan faluban (a jelenlegi Kirov megye területén található, az európai Oroszország középső keleti részén) történt.  A lakosság  kétharmada udmurt, a többi orosz.

1892-ben egy 16-éves lány egy férfit talál a földön fekve a falu határában. Először részegnek gondolja, ott hagyja, majd mikor a nap folyamán ismét meglátja a férfit ugyanabban a testhelyzetben, gyanússá válik számára és hozzányúl a testhez: ekkor derül ki, a férfi halott, sőt a feje le van vágva és hasa ki van belezve.

A rendőrség kiszáll a helyszínre, s hamarosan ki is derítik az áldozat személyazonosságát: Konon Matyunyin helyi lakos, orosz nemzetiségű, nincstelen időszaki agrármunkás.

Az udmurtok mind keresztények voltak, de ezzel együtt erősen ápolták családi hagyományaikat is, melyek egy részének voltak erős vallási elemei is és ezek nemigen voltak nevezhetőnek kereszténynek. Gyakorlatilag ez egyfajta szinkretikus keresztény-pogány hit volt, melyben megfért egymás mellett Szűz Mária ikonja és a pogány bálvány, valamint az ezek előtt bemutatott áldozat.

A Szovjetúnió megszűnése óta egyébként erősődik az újpogány reneszánsz az udmurtoknál, ma már formális felekezetként is létezik az udmurt pogány vallás.

mai udmurt újpogányok

Tudni kell, hogy az orosz átlagember jellemzően mélyen lenézte az udmurtokat és a többi hasonló “civilizálatlan” népet, ez így volt később, a szovjet korban is. Csak manapság, 15-20 éve van ebben változás, ma megindult egyfajta érdeklődés e népek iránt, sokan értéknek kezdték tekinteni Oroszország soknemzetiségű mivoltát. Talán ezt az USA és az indián őslakosok viszonyával lehetne párhuzamba hozni, azzal a különbséggel, hogy az USA-ban nagyobb mértéket ért el az őslakosok nyelvének, kultúrájának megsemmisítése.

De térjünk vissza az esetre! Mivel a rendőrség nem találta ki lehetett a gyilkos, hamarosan a helyi pletykákra terelődött a hangsúlyt. Ezek biztosra vették: a közismerten antialkoholista – ez ritkaságnak számított akkoriban, így ezt mindenki tudta – Matyunyint az udmurt öregek leitatták, majd véráldozatot mutattak be vele pogány isteneik előtt.

A vádnak közvetlen bizonyítéka nem volt, közvetett viszont több is.

A vád egyik tanúja egy helyi orosz fiú volt, aki értett udmurtul is és egy ízben kihallgatta pár udmurt férfi beszélgetését arról, hogy az istenek a vidéket megbüntették annak bűnei miatt, s ezért volt éhínség és járványok a korábbi években, s itt az ideje tenni valamit, ki kell engesztelni a felsőbb erőket.

A rendőrség emellett talált pár udmurt öregnél véres bálványokat. Ők ugyan azt állították, hogy az libavér, de a korabeli orvostudománynak nem volt eszköze megállapítani a száradt vérről, az emberből származik-e vagy sem.

A vád tehát gyorsan ki is alakította a történet saját verzióját: a pogány udmurt közösség vezetői emberáldozatot mutattak be, mivel 40 évenként egyszer állítólag nem elég a pogány isteneknek az állatvér, hanem embervért akarnak – ezt a vád egyik néprajzkutató tanúja állította. Ezért az egyik udmurt öreg, aki civilben mészáros volt, megölte az áldozatot, majd a közösség feláldozta a fejét, a belsőségeit és a vérét a bálványoknak.

Így vádat emeltek 11 udmurt öreg ellen, közülük 1 meg is halt a vizsgálati fogságban, 3 emberről pedig végül az  ügyész ejtette a vádat, így 7  vádlott maradt.

Mind az elsőfokú, mind a másodfokú bíróság bűnösnek mondja ki a vádlottakat, s 10 év kényszermunkára ítéli őket. A fordulat ezutánkövetkezik be. A másodfokú ítélet után az orosz sajtó részletesen beszámol az esetről, így az ismertté válik az egész országban. Anatolij Konyi, neves orosz jogász és Vlagyimir Korolenko, orosz újságíró kampányt indítanak az üggyel kapcsolatban, rámutatva a vád hiányosságaira és ellentmondásaira. A harmadfokú bíróság jogerősen felmenti mind a 7 vádlottat az összes vád alól, 1896-ban.

a felső sorban: az orosz védők, alul a 7 udmurt vádlott

40 évvel később Tyimofej Vaszjukin, a Sztarij Multannal szomszédos falu lakosa bevallotta halálos ágyán a papnak elmondott gyónásában, hogy ő ölte meg az áldozatot, a kibelezés és fejlevágás célja az volt, hogy rituális gyilkosságnak tűnjön az egész. Vaszjukin terve az volt, hogy ezzel az udmurtok ellen hangolódjon a helyi közvélemény, aminek hatására azok kénytelenek lettek volna elhagyni a falut, ami azt eredményezte volna,hogy földjeiket olcsón kényszerültek volna eladni. Vaszjukin ezt azután tervelte ki, hogy földet szeretett volna vásárolni a faluban, de a helyiek vissszutasították vételi ajánlatát.

Korolenko szobra jelenleg a helyszínen