A hasonló esetek megvitatásában és értékelésében súlyos demagógia a jog és a politika összekeverése. Ez a két dolog teljesen külön van egymástól.

A jogi oldal egyértelmű: Ságvári idegen ügynök volt, hazaáruló, háborús időben a hazája ellenségét segítette, rendőrt gyilkolt. Bűnös.

A politikai megítélés viszont teljesen szubjektív, ehhez a következő kérdésekre kell válaszolni:

• megengedhető-e, ha egy állampolgár fegyveresen saját hazája ellen fordul, amikor az neki nem tetsző politikát folytat?
• megengedhető-e, ha egy állampolgár háború alatt saját hazája ellenségét segíti, mert azt gondolja, az ellenségnek van igaza?
• szabad-e a haza fegyveres alkalmazottját megölni politikai okokból?
  

E kérdésekre kell választ adni, a válasz pedig mindig szubjektív lesz.

Objektív mérce NEM LÉTEZIK

Egyetlen jogrend nem engedheti a saját maga elleni támadást. Ezzel kimondaná ugyanis saját bukását. A kérdés tehát sosem jogi, hanem társadalmi.

Ha valaki jogellenesen lép fel egy jogrend ellen, az mindig bűncselekmény. Akkor is, ha esetleg egyetértünk az elkövető céljaival.

Mi történik azzal, aki jogellenesen lép fel:

• - tettét nem fogadja el senki, negatív hős lesz,
• - tette később legitimálódik, pozitív hőssé válik.

Leegyszerűsítve: ha valaki jogellenes, de győzni tud, akkor új jogrendet képes kialakítani, s már ő lesz az, aki megmondhatja mi jogos és mi nem. Egy nem-magyar példával: George Washington hazaáruló volt és terrorista, de nyert, s immár azok lettek a hazaárulók, akik a korábbi jogrendet védték továbbra is a Washington által kialakított új renddel szemben.

Ságvári nem ítálhető meg objektív módon, megítélése politikai kérdés.

Aki elítéli egy fegyveres tisztviselő megölését, annak Ságvári negatív hős. Aki ezt elfogadhatónak tartja bizonyos esetekben, bizonyos körülmények köz9tt, annak Ságvári lehet pozitív hős is, ha úgy véli, ezek a körülmények fennálltak a konkrét esetben.

Aki szerint háborúban egy állampolgár nem segítheti az ellenséget, akkor se, ha nem ért egyet országa politikájával, annak Ságvári negatív hős. Aki azt gondolja, hogy a rossz célokért küzdő haza ellenségének segítése elfogadható, annak Ságvári pozitív hős lehet.

Indítható-e fegyveres harc a nekünk nem tetsző hatalom ellen? Igen vagy nem a válasz, s Ságvári megítélése is ettől függ.

Lehet mindkét álláspont mellett kiálli, ezzel semmi gond. De súlyos demagógia az egyik álláspont mellett úgy érvelni, hogy azt jogilag igaznak mondjuk, míg a másikat nem. Így legfeljebb egy következetes legitimista tehet, akinek a hatályos jog az egyetlen hivatkozási pontja. De a legtöbb ember, aki így tesz, egyáltalán nem legitimista, mert ez az érvelést nem alkalmazza következetesen.

Direkt nem írom le, hogy én hogyan ítélem meg Ságvárit, mert nem ez a lényeg.