A XXI. sz. 20-as éveinek legfontosabb eseménye az EU megszűnése lesz.

Az EU mint olyan nem tartható fenn belső feszültségei miatt. A két fő oka ennek: a pénzkiszívás a keleti tagállamokból a nyugati tagállamokba és a közös értékrend hiánya. Ezt erősítik az amerikai és az orosz érdekek is. Mindkét érdeknek csak akkor felel meg az EU, ha az az ő szövetségese, viszont mivel ez nem tudható a jövőre nézve, a kisebbik bajt egy nemlétező vagy széttagolt EU tudja biztosítani.

Mikor kiderült, hogy a centrum nem hajlandó pénzt áldozni a perifériára, világossá vált: vége az egésznek. Sőt, az euróövezet még rosszabbított is a helyzeten: egyes gyengébb centrumállamok is vissza lettek parancsolva a félperifériára, lásd Portugália, Görögország, Spanyolország. Az euróövezet elszegényíti az övezet szegényebb tagjait, onnan pénzt porszívóz át a centrumba, így a szegények ki fognak lépni. A porszívóhatást csak közös gazdaságpolitikával lehetne kivédeni, de ezt meg a centrumállamok nem akarják.
Anglia népszavazása az első lépés lesz idén. S teljesen mindegy a népszavazás eredménye: az mindenképpen gyengíteni fogja az EU-t. Sőt, elmondható, hogy ha Angliában nyer az igen, azaz az EU-ban való bentmaradás, az JOBBAN fogja gyengíteni az EU-t, mint az esetleges nem válasz. Miért? Azért mert az igen ára egy rakás Angliának biztosított kedvezmény lesz, ami csupán precedenst fog adni mindenki másnak hasonló engedmények kikövetelésére. Míg az angol nem tisztább helyzetet tudna eredményezni: hiszen ezzel ki lenne vágva a EU beteg szervezetévől a rákos daganat, a legnagyobb központrontó tényező. Az angol nem adna még pár plusz évet a betegnek, pont ahogy egy sikeres rákműtét is szokta ezt tenni.

Bárhogy is lesz, Németország súlya növekedni fog. S bár Németország mind a mai napig megszállt ország (a II. világháborút lezáró titkos szerződések szerint az USA-nak véjoga van a német kül- és hadügyi politikában), gazdaságilag ma ez egy vezető hatalom, melynek európai hatalmát semmi sem gátolja.  Az EU-mag az angol kilépés vagy kvázi-kilépés miatt átváltozik Hitler megálmodott német birodalmává. Ez gond lesz elsősorban Franciaországnak, mely nem fogja vállalni a német csicskás szerepét. A franciák nem fogják sokáig tűrni ezt, így a brit kilépés után jön 10 évvel a francia kilépés is. Franciaország az angol példa alapján kivételeket fog akarni saját maga számára a német  túlhatalom ellensúlyozására. Különösen ha sikeresen hatalomra jut a francia antiliberális baloldal - a Nemzeti Front -, de egy hagyományos, liberális kormányzat sem fog másképp cselekedni, legfeljebb csak lassabban teszi ezt majd.

Maradni fog Németország, Ausztria, Hollandia, Luxemburg, s a balti államok, melyek az Oroszország-elleneségük miatt bármit támogatnak, ami nem orosz. Formailag marad még Dánia és Svédország, melyek azonban most sem teljesértékű tagok (szaboltálják az euróövezetbe belépést).

Kelet-Európa - és benne Magyarország - a liberalizmus diktátumjának megszűnésében érdekelt mindenképpen. Ha az EU liberális marad, akkor meg kell szüntetni. Ha remény van viszont az EU népi, antiliberális alapon való átalakítására, akkor igyekezni kell fenntartani, bár valószínűleg ez lehetetlen vállalkozás.

A gazdasági közösség eleve adottság, ez maradni fog EU nélkül is, mert az EU előtt is létezett de facto. Akinek baja van az EU-val, annak sosem ezzel van baja. Ami valószínű:

• az eurót sok ország ki fogja vezetni, mert nem fogja megérni neki, s az euróból de facto márka lesz, melyet csak egyes Németországhoz erősebben kötődő államok fognak megtartani,
• a politikai intézmények át fognak alakulni laza, államközi fórumokká.

Azaz látványos "holnap vége az EU-nak" dolog nem lesz, hanem ez egy lassú agónia lesz inkább elhúzódva 20-25 éven keresztül. Ez a legvalószínűbb eseménysorozat, de a 20-as években lesz meg az a pont, amikor ez az agónia látványosan és hivatalosan is megindul.