Az egyik legrosszabb magyar kulturális hagyomány a filmek terén a szinkron mellett a filmcímek elrondítása.

Szinte minden külföldi filmet Magyarországon idióta címmel forgalmaznak. 

Minden alkotásnak része annak címe. A cím pontos lefordítása kötelező. Ez természetesen valóba nem jelent minden esetben szószerinti fordítást, néha ez alkalmatlan módszer.

A fordításelmélet szerint ha a szószerinti fordítás nem jó, mehetünk magasabb szintre, ez a szókapcsolat, kifejezés szintű fordítás, végső esetben a szituatív fordítás. Pl. az angol "no smoking" helyes fordítása a "dohányozni tilos", s nem a szószerinti "nem dohányozni".

A szokásos ellenérv a címrondítók részéről, hogy "a mi címünk kifejezőbb". Nos, ha egy fordítás kifejezőbb az eredetinél, az rossz fordítás. A fordítás azonos szinten kifejezőnek kell lennie, mint az eredetinek. 

A filmcím célja: elmondja mit akart a szerző, s nem az, milyen fantasztikus ötletei vannak a fordítónak.

Az ide kitett plakát elrettentő példa a magyar címferdető lobbi hülyeségére és bunkóságára.