Igaz-e a liberális - klasszikus - közgazdaságtan azon állítása, miszerint a profit a vállalkozó szent tulajdona, s hozzá semmi köze a bérmunkásnak?

Természetesen nem.

A profit a tőke és a munka közös eredménye minden esetben,

A munkás személye természetesen bármikor felcserélhető, de ugyanez igaz a tőkés vállalkozó személyére is.

Nem igaz, hogy a bérmunkás szerepe megszűnik a folyamatban bére átvételével, se az, hogy az elvégzett munka ellenértéke annyi, mint a fizetése, s ezek után a profithoz nincs köze. A valóságban a bérmunkás fizetése is a profitból jön, az elvégzett munka ellenértéke pedig nem egy objektív érték. A tőkés profitja és a bérmunkás bére ugyanannak a része, s az elosztás kettejük között kizárólag a felek érdekérvényesítő képességétől függ.

Nem igaz, hogy a profit a tőkés munkabére. Ez még akkor se igaz, ha a tőkés valóban részt vesz munkájával a folyamatban, hiszen ebben az esetben is magyarázatra szorulna, miért olyan magas a bére. De végképp nem igaz ez a klasszikus tőkés esetében, aki csak a tőkét adja, s helyette mások irányítják a termelési folyamatot.

Még a leghihetőbb magyarázat az, hogy a profit a tőkés jutalma mert kockázatot vállalt. Azonban ez se igaz. Hiszen ez azt jelentené, a kapitalizmus valamiféle rulettjáték, mely egyesektől elveszi a tétjeiket, másoknak meg megsokszorozza azokat. Eleve abszurd ez, hiszen a rulett egy tisztességes játék, mert csak azoktól vesz el, akik játszanak, semmit se vesz el azoktól, akik nincsenek a rulettasztalnál.