Az orbánizmus ellen van két legitím kritika.

Az egyik a baloldali, a másik a liberális irányú.

A baloldali kritika lényege: Orbán a valóságban liberális politikát folytat, s nem megy szembe a nyugati renddel. Ezt vallja kevés magyar hardcore balos, részben azok lightos vonulata is. Mondjuk: Krausztól Pogátsáig, hogy neveket is mondjak.

A liberális kritika lényeg: Orbán leépíti (ill. már le is építette) a liberális demokráciát, a piacgazdaságot, rombolja Európát. Ezt vallja a magyar ballib tábor és konzervatív, ex-fideszes társutasaik. Nevekben: Gyyurcsánytól MZP-n át Jeszenszky Gézáig.

Most lényegtelen, hogy e két típusú kritika megalapozott-e, igaz-e vagy nem. A lényege: mindkettő koherens, legitím. (Most tekintsünk el attól az "apróságtól", hogy a ballibek színliberális eszméik ellenére baloldaliaknak hazudják magukat.)

Ami nem koherens: a kettő abszurd összekeverése. Íme a kiváló friss példa:

Gulyás Marci tevékenységét érdemes követni. Ő az az "antikapitalista", akit a kapitalisták finanszíroznak. Az a "baloldali", akinek fő feladata a kevés baloldali erőt betagolni a liberálisok alá.

Egyébként ez közismert trend nyugaton is: ma már a nagytőke egy jelentős része, különösen a modern technológiákban, baloldalinak vallja magát, ezalatt persze csupa olyan dolgot értve, aminek az égvilágon semmi köze a baloldalhoz.

Emlékeztetnék mindenkit: a baloldal nem azt jelenti, hogy növeljük a tőkések profitját, cserébe meg a tőkések ezentúl nejlonzacskó helyett környezetbarátabb csomagolóanyagot használnak, valamint magánrepülőgépeikre homokos szivárványzászlót festenek, s minden igazgatótanácsba beválasztanak legalább 50 % nőt, hanem azt: ellenzi a tőkés, polgári társadalmi rendet, de legalábbis erősen kritikus vele szemben.

A háttérhatalmista érdekek képviselői sose tesznek fel mindent egy lapra. az őszintén liberális harcosok mellett mindig kell más is: akár ál-szélsőbalosok, de akár ál-szélsőjobbosok alakjában is, bár ez utóbbi manapság nemigen aktuális.