Érdekes cikk jelent meg a Kettős Mércén. Kicsit olyan a cikk, mint amikor a kisgyerek rácsodálkozik arra, amit eddig rajta kívül már mindenki tudott.

Mind a konzervatívizmus, mind a szocializmus liberálissá züllött a II. vh. utáni nyugaton, ez a folyamat már telibe találta a szovjet uralom alól felszabaduló Kelet-Európát, s a dolgok természetéből eredően sokkal károsabban érintette a baloldalt, hiszen a kelet-európai ex-kommunista elit úgyis távolodni akart az eredeti baloldali értékektől (azok túlságosan hasonlítottak a szovjet eszmére), így kapóra jött számára, hogy "baloldal" címke alatt büntetlenül ultraliberális lehet.

A kelet-európai baloldallal minden esetben ez történt, hiszen az egyetlen Csehország kivételével, a baloldal fő ereje mindenhol a volt kommunista állampárt volt. Ez is az oka annak, hogy a kelet-európai bal mindig liberálisabb a nyugat-európai baloldalnál.

A későbbi nyugati továbbliberalizálódás a baloldalon még nagyobb öröm volt a kelet-európai ex-kommunista baloldal számára.

Aztán a XXI. sz. első évtizedében beindult ellenfolyamat hatalmas csapás lett ugyanezen réteg számára. A magyar "baloldali" elit példája a legkíválóbb, narratívája végtelenül egyszerű ugyanis:

nincs más út, mint a liberális, nyugati demokrácia = a rendszerkritikusság a liberális elvek alapján felépülő rendszer ellenében tabu = antidemokratizmus, antiliberalizmus, fasizmus, antiszemitizmus

teljesen "logikusan" ki is jött, hogy aki nem tapsol a meglévő rendnek, az biztosan náci, meg nem szereti a zsidókat.

Az újbal így nem tudott hatni, hiszen szövege - a liberális fülek szempontjából - kvázi náci propaganda volt.

Így aztán minden rendszerkrikusság Kelet-Európában jobboldali eszme, bármit is jelentsen ez, hiszen a valóságban Kelet-Európában, de különösen Magyarországon: baloldal = liberális, jobboldal = bármilyen kritika.

S pánik van a "baloldalon", hiszen nemhogy keleten nem jönnek a dolgok a "rendes" kerékvágásba vissza, nyugaton is nő "populizmus", ezzel a szóval nevezik a liberálisok nem csak a valódi populizmust, hanem minden kritikus eszmét is.

Egyes ravaszabb magyar liberális aktivisták kezdenek rájönni egy ideje, valahogy be kellene csatornázni az újbalt az Orbán-ellenesség alá. Éppen a Kettős Mérce nevű média ebben vezető szerepet jétszik, de nehogy elhiggyük egy percre is, amit magukról mondanak, s amit terjesztenek róluk egyes fideszes médiák is: hogy ők valamiféle szélsőbalosok. Dehogy azok, ezek az emberek mind társadalmilag, mind gondolataikban ultraliberálisok, csak picit ravaszabbak, mint a hagyományos ballib megmondóemberek.

Sokatmondó tény már maga az, hogy az a kevés újbalos, aki létezik Magyarországon látványosan nem mondja magát újbalosnak, s látványosan nem közösködik az előbbiekkel. Rettegnek, nehogy bárki is liberálisnak nézze őket - joggal.

Aztán jönnek páran az álbalos társaságból, s magukra csodálkoznak... röhejes. A valóságot a szerző is érti, ez kiderül cikkéből: nyugaton is a jobboldal hamarabb lázadt fel.

Pedig a recept egyszerű, csak 3 pont:

• aki liberálisul gágog, azt akkor is liberálisnak fogják nézni, ha baloldalira festi magát,
• aki folyton össze akar fogni liberálisokkal, azt akkor is
  liberálisnak fogják nézni, ha baloldalira festi magát,
• aki folyton az újbalt a liberálisokkal összekötő kulturális célokról beszél, s alig szól az őket elválasztó gazdasági célokról, azt akkor is liberálisnak fogják nézni, ha baloldalira festi magát.

Csak tessék megnézi, hogy a szóban forgó cikket a média honlapján mi övezi. Egyik oldalról hosszú és unalmas leírás egy kb. 100 embert mozgósító esemény kapcsán, a kitörés napjáról, benne többször említve Orbánt, mint a nácikat, ez régi kedvenc témája a ballib eszmeiségnek. Másik oldalról ujjongás, hogy milyen sokan vesznek részt a ballib előválasztáson.

Egyébként meg én örülnék egy magyar újbaloldalnak, még annak csendes, langyos, Botka-féle próbálkozását is támogattam. S az egyetlen hitelesnek tűnően újbalos magyar Új Egyenlőség tevékenységét is szimpátiával követem. Pedig nem is vagyok újbalos...