A liberális mese szerint a kapitalizmus a jólét és a szabadság alapja, mert végre az állam megszabadul felesleges szerepétől, a szabad polgárok meg egymással versengve javítják a környezetet, ezzel egyszerre az optimális gazdasági eredményeket elérve és növelve közvetve mindenki életszínvonalát.

A valóságban a kapitalizmus kezdete minden országban az, hogy az állam átadja gazdasági hatalmát egyes hozzá hű magánembereknek. Majd ez a magánhatalmat támogatja minden eszközzel, míg az meg nem erősödik kellő módon, hogy képes legyen immár önmaga is ráerőltetni másokra akaratát.

Közben a cél minden verseny kiiktatása persze. Versengő piac egyébként is csak mikroszinten van, mondjuk kis boltok közt. De a nagytőke sose így működik.

Az eredmény: kialakul egy olyan gazdasági hatalom, mely kívül kerül minden állampolgári kontrollon.

Az irányított kapitalizmus, s annak mai legfőbb modellje, a kínai modell ennél jóval enyhébb. Egyébként a modell nem is kínai, mert nem ott találták ki. Kína csak 30 éve vette át, eredetileg Japánból, Koreából, Szingapúrból, Tajvanról származik (bár tény: ez utóbbi 2 de etnikailag kínai). Itt az állam szerepe megmarad, így a kontroll lehetősége is.

Az eredeti nyugati modell rég befuccsolt, már nyugaton se forszírozzák. A nyugati jóléti állami modell is már komoly váltás az eredetihez képest, csak ehhez szükséges elem a folytonos profitkivonás más országokból, ami egyre kevésbé működik. Innen a válság.