Vadhalivúdi munkakultúra

Egész Kelet-Európában megpróbálták eladni ezt a kamut, hogy a munka az dicsőség, de a tőkés meg mégis munka nélkül jogosult mindenre. Szóval a dolgozó dolgozzon jól, igyekezzen, segítse minden módon a "munkaadóját" - már ez a szó is abszurd, a helyes szó: munkáltató -, s ha nem így tesz, akkor erkölcstelen. Közben a vállalkozó-munkáltató meg valamiféle emberfeletti szent, akinek minden jár, mert ő kockáztat, fantáziadús, s mindent ő mozgat, ezzel jólétet árasztva szerte.

Fokozott gazemberváltozata ennek az, amikor még önálló és kreatív tevékenységnek is hazudják a szimpla alkalmazotti munkaviszonyt. Lásd, a boldog dolgozó még örül is, hogy dolgozhat jóakaratú munkáltatójának, s az igazi jó dolgozó magánélete részének tekinti munkaviszonyát is. Egyesen hálatlan alak az a dolgozó, aki nem lelkes.

Szerencsére ezt a liberális maszlagot egyre kevésbé veszik be az emberek.

A dolgozó csicskás. A legnagyobb csicskás meg az, aki engedi, hogy bebeszéljék neki mindezt, komolyan veszi, hogy ő a "kreatív" munkája révén megvalósítja magát.

Aki meg ezt nem engedi, az csak egy öntudatos proletár.

comments powered by Disqus