Semmi szükség polgárosodásra. 1998-2002 között semmit se utáltam jobban, mint a polgári Magyarország programot és annak hirdetéseit.

Még a leggazdagabb nyugati társadalmakban se mindenki polgár, ott is a lakosság fele nem az.

A polgári léthez ugyanis egy olyan széles rendszer kell, mely intenízv lopáson alapszik, s ezt csak a leggazdagabb magállamok képesek fenntartani, sőt éppen manapság vesztik el lassan ők is ezt a lehetőséget.

A hagyományos polgári model az ógörög egyébként, ahol a lakosság 15-20 %-át kitevő szabad rabszolgatartók megéltek mindenki másból. Ennek silányabb változata a modernkori liberális modell, ahol még kisebb a polgárok aránya, s az ókori rabszolgáknál is jobban lenéznek mindenkit, aki nem tagja a kiválasztott polgári osztálynak.

Szóval a népnek, a kisembernek nem érdeke a polgárosodás. Erkölcstelen is, s elérhetetlen is. Erkölcstelen, mert másból él meg egy törpe kisebbség. S elérhetetlen is, mert nyilván sose élhet így a többség: egyszerűen matematikai képtelenség, hiszen nincs hozzá elég leigázható ember.

A Fidesz sikerének tehát egyik titka éppen az, hogy lemondott az 1998-2002 közti agyatlan polgárkodásról, s ehelyett 2008-2009 körül átfordult a polgároktól a kisemberek felé.