Sokszor írtam már a liberális eszme tarthatatlanságáról. De most vegyük szemügyre csupán a liberalizmus önmaga által is állított fő alapelvét.

Ez az alapelv a lehető legteljesebb egyéni szabadság mint társadalomszervező erő. A liberálisok azt mondják: mindent szabad, míg az más szabadságát nem érinti hátrányosan.

Ha azonban a fő elv egy társadalomban a legteljesebb egyéni szabadság, mi lesz a következmény? Különösen, ha ideológiaként is kimondjuk ezt a szervező elvet. Azaz tagadunk minden szakralitást, transzcendenst, ill. ezeket a magánügy területére száműzzük.

Az eredmény szükségszerűen nem más mint a gyengék elnyomása az erősek által. Az emberek közti kapcsolat, ha azokat az egyéni szabadságra alapozzuk, oda vezet, hogy az erősek lenyomják a gyengéket.

Innen is a liberalizmus rendkívüli hatékonysága. Egyetlen más rendszer se olyan hatékony, mint a liberalizmusra alapozott társadalom, s minél liberálisabb egy társadalom, annál hatékonyabb. A liberalizmus ellenfele sokszor ezt nem akarják elismerni, pedig semmi gond ennek elismerésével, csak azt kell felismerni: a hatékonyság nem feltétlenül pozitív érték.

Valóban hatékony a liberális társadalom, csak éppen a társadalom nagy többségének kárán az, azaz semmi haszna ennek a hatékonyságnak a népesség nagy %-a számára. A % mértéke persze változik, de még a leggazdagabb magállamokban se esik 80 % alá, a legrosszabb helyeken pedig akár 99 % fölé is magasodhat.