Baromira utálom a jelképes politizálást. De ezt nem jelenti azt, hogy ne kellenének jelképek.

A mostani budapesti műbotrány egy dal miatt kifejezetten vicces.

S bár teljesen túlméretezettnek tartom a nemzeti oldal ujjongását, a liberális oldal reakciója még nevetségesebb.

Egy dologban van igazuk a liberálisoknak: ez a dal egy giccs. Csak ezzel van egy gond: minden ilyen jelképes dal kötelezően giccses. Ez a műfaj kötelező jellemzője. Ahogy a világ szinte minden himnusza is giccses.

Szóval ez nem ok a bojkottra. Az igazi ok, hogy a ballibek fasisztázni akartak egy kicsit, mert ebben a műfajban érzik magukat otthon. Lám, közben Sorosék gyorsan le is gyártottak pár antiszemita ízű plakátot, mert halálbiztos, hogy ezt ők csinálták.

Szóval a ballib nyavajgás átlátszó. Ugyanaz a marhaság, mint a Székely Himnusz esete. Hogy giccses, meg Budapesten írták alig 100 éve. Tök mindegy milyen és hol írták, ha egyszer az adott közösség saját jelképévé tette.

Hogyan kell reagálni a közösség elleni izgatásra? Pofánveréssel, ha komoly. S kiröhögéssel, ha kamu.

Pár éve volt egy híres bolgár eset. A nyugati ösztöndíjt kapott bolgár kurva igyekezett meghálálni a pénzt, így a Berlini Egyetemen a csúnya, gonosz balkáni nacionalizmusokból doktorált, külön kiemelve az irtózatos bolgár iszlamofóbiát. s annak egy jelképes elemét, az 1876-os bataki mészárlás "mítoszát". Az 1876-os törökellenes bolgár felkelés során helyi muszlimok bosszút áltak Batak község lakosságán, megölve pár ezer embert, nagyobb részüket bezárva a templomba, azt felgyújtva. A doktoráns nőci elmélete szerint a bolgár közvélemény nem is tud semmit a valós eseményekről, minden egy az eseményről 13 évvel később festmény alapján van, melyet egy nem-szemtanú festett, egy lengyel festő, aki különösen szimpatizált a bolgárokkal, olyannyira, hogy a bolgár-szerb háború alatt beállt önkéntesnek a bolgár hadseregbe.

A botrány kirobbanása után mindvégig a hivatkozás az volt: nem magát a mészárlást kérdőjelezte meg, hiszen az tény (máig megvannak a leöltek koponyái emlékműként), ő csak az eseménnyel kapcsolatos nemzeti emlékezet elferdülését "elemezte". A lényeg: soha többet nem mert hazamenni az illető - jelenleg Ausztriában él -, olyan halálos fenyegetéseket kapott, hogy a német rendőrség állandó őrzést biztosított neki pár hónapig, fényképe, minden címe közé lett téves "anoním" aktivisták által, szülei házát megdobálták, stb. Senkinek bántódása nem esett, nem is volt ilyen cél, régi népi bölcsesség ugyanis a Balkánon: az ellenségből nem mártírt kell csinálni, hanem rettegésben élésre kell ítélni.

Bulgáriában egyedül a Helsinki Bizottság állt ki mellette. Ez a szervezet az, melyet az országban senki se vesz komolyan. Hírneve rosszabb, mint a Soros Alapítványé. Tevékenysége mérce pontosságú: ha valami mellett kiállnak, arról tudni lehet, az rossz ügy, ha meg tiltakoznak valami ellen, arról biztosan tudható jó ügy.

Nekem egyébként nem tetszik a Nélküled. De ha látnám, hogy egy eseményen ezt jelképként kezelik, felállnék.

Az én 3 kedvenc nemzeti hinuszom egyébként az angol, az izraeli és az orosz. De szövegszinten csak az angol. Az angol himnusz baromira őszinte, arról szól, éljen az uralkodó, sokáig legyen, legyen erős és gazdag, győzzön le mindenkit, az ellenség - mindenki más - meg bukjon el. Zeneileg nem egy nagy szám azonban. Zeneileg az orosz és a izraeli himnusz a legszebb. Az orosz szövege - mind a mostani, mind a kommunista korábbi verzió - persze giccs, de zeneileg mestermű. Ugyanez igaz az izraelire, melynek szövege viszont lejárt szavatosságú: hiszen arról szól, bárcsak hazatérhetne a zsidóság, ami ugye azóta megvalósult. Persze a zsidó himnuszt a XIX. században írták.

Én egyébként vidám himnuszt szeretnék. Ha tőlem függne, Strauss Éljen a magyar! művét tenném himnusszá.