Pár nappal ezelőtti A guruság népszerű című cikkem kapcsán kiegészítés korábbi Egyház és szekta cikkemhez.

A szekta halott tárgy. Lezárt rendszer, melyhez nem lehet hozzátenni, az értelmezés is kizárt. Persze változhat a szekta, de csakis akkor, ha teljhatalmú és transzcendentálisan kapcsolt vezetősége így akarja. Az ilyen változás lehet drasztikus is, de mindig azonnali. A dolgok feketék vagy fehérek, átmenet nincs.

Az egyház élő szervezet. Nyilván itt is van zárt rendszer, azonban messze nem érint mást, csak az alaptanítást. A továbbgondolás nemhogy nem tilos, hanem egyenesen kívánatos. Az egyház a valóság bonyolultságát tükrözi.

Amikor a 90-es években, huszonévesen 2 éven keresztül egy amerikai szekta tagja voltam, megdöbbentett, a kreatívást kevésbé támogatják, mint annak idején a kommunista iskolarendszerben. Volt egy olyan része az istentiszteletnek, hogy egyes tagok felolvastak rövid beszámolókat. Ezek a beszámolók mindig a hivatalos egyházi irodalomból vett szó szerinti idézetek voltak. Meg is kérdeztem egyszer egy amerikai ősszektatagtól: mi értelme van annak, hogy minden vasárnap 3-3 gyülekezeti tag felolvas fél oldalnyit abból a pár könyből, amit úgyis mindenki ismer, nem lenne értelmesebb, ha valami saját gondolatot tennének hozzá? Mire az illető döbbentett nézett rám: mi értelme lenne saját gondolatnak, ha az szinte biztosan téves lenne, mikor pedig már rendelkezünk ellenőrzött, hibátlan gondolatokal a vezetőségünktől? Azóta emlékszem a kulcsmondatra "the thinking has already been done".