Két hete folyamatosak a tüntetések Bulgáriában, elsősorban a fővárosban. Jellemzően 2-5 ezer ember vesz részt rajtuk.

A háttér: mára szinte polgárháborússá vált viszony a köztársasági elnök és a miniszterelnök között.

A bolgár köztársasági elnök szerepe a magyaréhoz hasonló, azaz nem ő az ország vezetője, hanem a miniszterelnök.

A magyar köztársasági elnök szerepe persze extra gyenge, hozzá képest a bolgár kollégájának valamivel több jogosítváya van, pl. állampolgárságot ad, attól megfoszt, kegyelmet gyakorol, kitüntetéseket ad, ezekhez Magyarországon kormánydöntés kell, míg Bulgáriában az elnök önmaga is jogosult rá.

Ami viszont a magyar köztársasági elnökhöz képest jelentős többlet hatalom az egyes kinevezések terén van, így pl. alkotmánybíróság tagjainak harmadát az elnök nevezi ki, saját hatáskörben, nem kell hozzá se a parlament, se a kormány hozzájárulása. Szintén a magyar TEK-nek nagyjából megfelelő bolgár szerv vezetése is a köztársasági elnök hatásköre (a magyar TEK a kormány alatt áll).

Ennél is fontosabb azonban az úgynevezett "ügyvivő kormány" intézmény. Ez a bolgár alkotmányjog egyik kiemelten bizarr intézménye, melyet valami beteg elme talált ki még a 90-es évek elején, s azóta is megmaradt, mert most már nehéz lenne változtatni rajta. Elmagyarázom. Magyarországon ha egy kormány lemond, s nem sikerül új kormányt választania a parlamentnek - ilyen még sose volt 1990 óta -, akkor új választás következik, s az új választási eredmény utáni kormányalakításig egyszerűen marad a lemondott kormány hatalmon. Ezzel szemben Bulgáriában ilyen esetben a kormány mandátuma azonnal megszűnik, s helyére a köztársasági elnök saját hatáskörben, parlamenti döntés szükségessége nélkül ügyvivő kormányt nevez ki, mely hatalmon van 3-4 hónapig, míg megszervezésre kerül az új választás, majd azután nem kerül megválasztásra a parlament által új kormány.

A bolgár elnök hatalmának fő oka persze az, hogy a nép választja meg közvetlenül. De ez az ügyvivő kormány intézmény azt is jelenti, hogy az elnök komoly hatalomhoz képes jutni, amikor egy kormány megbukik. Tulajdonképpen az elnök csak ebben az esetben tud tényleges hatalomhoz jutni, ezért érdeke, hogy a kormány bukjon, különösen ha az politikailag nem az ő ízlése szerinti. Ráadásul ügyvívő kormány működése során nincs parlamenti kontroll a kormány felett! A kormány ilyenkor csak az elnök előtt felelős, ő pedig immunitással rendelkezik.

Persze ez az egész egy hatalmas marhaság, mert "fékek és ellensúlyok" címszó alatt beépít a rendszerbe egy jelentős instabilitást. Hogy ez kinek jó, nem világos, az országnak biztosan nem jó.

Az első szabad választás óta öt alkalommal volt ügyvívő kormány (1994-1995, 1997, 2013, 2014, 2017).

A helyzet kiinduló pontja 2016 vége, amikor az elnökválasztáson a kormánypárt jelöltje vereséget szenvedett a fő ellenzéki párt, a szocialisták pártonkívüli jelöltjével szemben. Így ellenzéki lett a köztársasági elnök.

Azonban ez az elnök nem csupán ellenzéki (ez eddig is megesett), hanem pártfüggetlen is, magyar szóval "civil", azaz szemben minden eddigi köztársasági elnökkel nem politizált aktívan megválasztása előtt. (Minden más eddigi köztársasági elnök volt pártvezér, de legalábbi volt pártvezetőségi tag volt.)

A politikában teljesen tapasztalatlan Radev azonban erős személyiség. Nem is csoda ez, hiszen az egyik bolgár sztárpilóta volt aktív korában, szakmája katona.

Úgy tűnik, lekapcsolta magáról az őt elnökké kampányoló szocialistákat, s nagyjából 1 éve teljesen autonóm személyiség, aki immár senkire se hallgat. Egyre futcsább nyilatkozatokat kezdett tenni, kezdve azzal, hogy megvonja a bizalmat a kormánytól (ezzel a gond az, hogy a bolgár alkotmány szerint a kormány teljesen független az államelnöktől, s nem kell, hogy bírja a bizalmát), majd a főügyésztől is megvonta a bizalmat (akit ő maga nevezett ki, de a kinevezésre köteles az alkotmány szerint), most már személyes sértéseket is hangoztatva a kormánygfő ellen ("maffiózó").

A kormánypárt természetesen a szocialistákat hibáztatja. A valóságban ez kizárt, azaz nem a szocialisták utasítják az elnököt, sőt inkább fordítva: a szocialisták szinte kényszerből támogatják az elnököt, hiszen az ő jelöltjük volt, így nem hátralhatnak ki mögüle, de érezhető, hogy az elnök céljai pont nem egyeznek a szocialista párt belviszályban lévő 2 fő frakciójának egyikével se.

A tüntetések szervezői tipikusan nem szocialisták, hanem a bolgár jobboldal parlamenten kívüli része, mely most ürügyet látott az eseményekben. A bolgár jobboldal most éppen 3 fő részből áll:

• a jelenlegi kormánypártból, mely egy névleg kereszténydemokrata párt, a valóságban egyetlen ember, a miniszterelnök személyes klubja, heterogén nézetekkel, azt mondanám, valahol középúton a magyar Fidesz és a német CDU között, azaz a nyugati középjobb pártokhoz képest nyugatszkeptikus, de messze nem olyan mértékben, mint a cseh, a lengyel, vagy a magyar kormánypárt,
• a nacionalistákból, ez most 3 parlamenti párt, közülük 2 a kormánykoalíció része,
• a leginkább nyugatpárti középjobb, ezek most parlamenten kívüli törpepártok.

A tüntetések aktív magja ezen utóbbi típusú jobboldalról jön. Látványosan így van, magam voltam tanúja, hogy a tüntetőhöz odamenő újságírónak nem hajlandó nyilatkozni a tüntető, mivel az újságíró a szocialista tv-csatornának dolgozik! (Ez is bolgár sajátosság, vannak pártirányítású tv-csatornák: 1 szocialista, s 3 nacionalista.)

Szóval igencsak furcsa szerveződés van az egész mögött: a szocialisták színében megválasztott köztársasági elnök, mögötte kullogva a szocialisták, a szocialistákat mélyen gyűlölő középjobb, s kiábrándult nacionalisták, elsősorban tipikus focihulligánok személyében, több Soros által aktívan pénzelt civil szervezettel együtt, s még egy éppen az Egyesült Arab Emirátusokba menekült bolgár oligarcha is.

Alapvető hozzállásom ilyen esetekben: a kormány oldalára állni. Ugyanis abszurdnak tartom, hogy egy demokratikusan megválasztott kormánynak le kellene mondania, csak mert valaki képes összeszedni pár ezer tüntetőt napokon keresztül. S ezt Budapesten is így láttam 2006-ban. Mint ahogy most se szavaztam erre a kormányfőre, szóval nem emiatt védem őt.

Amit látok: egy sértődött oligarcha, akinek az állam elvette az üzletét, egy alkalmatlan köztársasági elnök (akire sajnos én is szavaztam), akit személyes bosszúvágy vezérel, plusz pár jobboldali törpepárt, akik reményekednek, most majd valahogy bekerülnek a parlamentbe.

Itt a konkrét esetben ráadásul az is látszik: a tünbtetések mögött állók nem rendelkeznek semmilyen akarattal, leszámítva a rombolási szándékot. A tüntetések jelszavai mind ezt jelzik, lásd "rendszerváltást", "korupciómentes államot", "nem a pártokra", "új alkotmányt", ezek semmitmondó szavak. Plusz abszurd törökellenes jelszavak, pedig a jelen helyzetnek semmi köze ehhez.

Kifejezetten jónak tartom, hogy ezúttal a kormányzat nem reagált, nem mondott le, a tüntetések kifáradására játszik. Pedig Boriszov miniszterelnök módszere nem ez: hasonló esetben 2013-ben és 2017-ben simán lemondott, majd a következő választást megnyerve visszaszerezte a hatalmat, szóval sajátos módszere éppen ez. Most viszont megmakacsolta magát, eleve értelmetlenség lenne a lemondás, a parlament mandátuma úgy is lejár jövő tavasszal.

S az a menete az eseményeknek, hogy a két oldal egymást "kompromátokkal" bombázza. Magyar szemmel nagyon szokatlan, de Bulgáriában simán nyilvánosságra hoznak titkosszolgálati eszközökkel szerzett adatokat is, ha ezt a politika éppen megkívánja.

Bulgáriában van 2 nagyon rossz hagyomány:

• tüntetés címszó alatt bármit lehet tenni, pl. 20 ember lezárhatja bejelentés nélkül a forgalmat több ezer közlekedő előtt, a rendőrség meg kimegy "biztosítani", azaz védi a 20 embert, nehogy valaki csúnyán reagálhasson rájuk,
• egy rakás idegen álcivil alapítvány (nem csak Sorosé) minden kontroll nélkül garazdálkodhat, nagyon kevesen mernek ez ellen felszólalni.

Drukkolok a kormánynak. Nem mert annyira jó. Hanem mert az ellenfél annyira rossz. Meg a legfontosabb: nem szeretem a tisztességtelenséget. Viszont sajnos a jelek arra mutatnak, hogy a kormány le fog mondani, úgy tűnik, a Török Áramlat gázvezeték miatt Washingtonban megharagudtak a kormányfőre. A kormányfő pedig olyan ember, hogy hajlamos megadni magát, ha túl erős ellenféllel találja magát szemben.