Az ember jókat mulat a nemrégi, de még folytatódó J. K. Rowling botrány kapcsán.

Én egyébként nem olvastam egy sort se J. K. Rowling irodalmi tevékenységéből. Immunis vagyok az agyatlan álmesék ellen. Főműve első részét viszont, beismerem, láttam moziban, csak azt tudom mentségemre felhozni, hogy a 25. perc környékén elaludtam, s csak a végső feliratoknál ébredtem.

Szóval a botrány lényege kb. az, hogy Rowling szerint minden nő szent joga az abortusz, tapsolni kell minden perverz betegnek, mindenki jogosult megrontani a gyerekeket, valamint a néger rasszizmus nem rasszizmus, míg ellenfelei szerint minden nő szent joga az abortusz, tapsolni kell minden perverz betegnek, mindenki jogosult megrontani a gyerekeket, a néger rasszizmus nem rasszizmus, valamint minden férfi joga, hogy magát nőnek nevezze. Nos itt van az ellentmondás: Rowling szerint nem létezik a férfiak joga, hogy nőnek nevezzék magukat. Rowling tehát fasiszta és rasszista, meg nem igazi genderprogresszív ellenfelei szerint.

A progresszív liberális megmondóemberek persze kötelezően fel is háborodnak az égbekiáltó Rowling-féle kirekesztés miatt, hiszen minden igazi proglib tudja, nem szabad kirekeszteni senkit (kivéve persze a fasisztákat, őket ugyanis ki kell rekeszteni).

40 éve volt egy orosz vicc. A bolondokházába bizottság érkezik, az intézmény vezetője büszkén mutatja eredményeit, tübbet között kihallgatja a betegeket, akik a "mennyi 2+2?" kérdésre egyhangúan azt mondják "4 és fél". A bizottság elnöke meglepődve megjegyzi "dehát 2+2 az 4!", mire az intézmény vezetője "rendben van, kolléga, de ezt csak mi tudjuk, a betegeknél a másik opció az 5, s ismerje el, azért mégiscsak jobb a 4 és fél".

Valahogy így van a libbant közélet is. Mindenki marhaságokat beszél, s néha összekapnak egymással a "betegek", mert egyesek keveslik mások marhaságát.