Érdemes tisztázni egy liberális mítoszt. Újságírói szabadság valójában nincs, állampolgári szólásszabadság van.

Az újságírói szabadság azt jelentené: az ember írhat, amit akar, kivéve ha ezzel kifejezetten nem sért jogszabályt. A valóságban azonban minden újságíró alkalmazott valamely médiánál, vagy ha szabadúszó, akkor is egy adott média vagy közzéteszi cikkét vagy nem. (Az egyszerűség kedvéért a rádiós, tévés újságírókról nem írok, helyzetük hasonló.)

Természetesen lehetséges önálló újságíró is, aki saját maga teszi közzé a cikkeit. Ez manapság fokozottan lehetséges az internet miatt. Ez gyakorlatilag blogger tevékenység. Bloggerségből viszont egyrészt képtelenség megélni, azaz ez csupán hobbi, másrészt egy személyes blog nagyságrendekkel kevesebb embert ér el, mint egy szervezett média.

A sajtószabadság tehát sokkal inkább az egyes médiák szabadságát jelenti, nem az újságírókét. Azt, hogy lehessen sokféle média, mely mind a maga szubjektív véleményét hangoztatja.

Az újságírói szabadság kimerül abban, hogy kiválasztja melyik média alkalmazottja legyen, nyilván azé, melynek álláspontja a lehető legközelebb áll az övéhez.

S ha már itt tartunk, lássuk a másik liberális mítoszt, az objektívitást. Természetesen ilyesmi nem létezik, hiszen az újságíró szubjektum, így az újságírókból álló szerkesztőség is az, s természetesen a médiatulajdonos is az. Minden gondolkodó ember rendelkezik adott nézetekkel, s a világon ezen keresztül szemléli.

Még egy hagyományos újságíró, aki egyszerűen beszámol, hírt ad, is saját szűrőjén keresztül nézi az eseményeket, azaz nem objektív. S még inkább egy publicista, aki eleve véleményt ír.

Objektív médiák nincsenek, sőt nem is kellenek. S ha lennének, senki se olvasná őket, hiszen robotszerű beszámolókat tartalmaznának a világról.