Pár napja teljesen véget lett Kubában a Castro-testvérek uralmának, mely 1959. január 1. óta folyamatos volt, azaz több mint 62 éven keresztül tartott.
A végső szakasz 15 évig tartott, 2006-2021 között. Először is Fidel Castro megosztotta a hatalmat öccsével, Raúllal, majd 2018-ban ő is megosztotta a hatalmat, aztán most pár napja azt teljesen átadta a hozzá képest fiatal, alig 60 éves Miguel Díaz-Canelnek.
A folyamat alatt a kubai vezetés rendje is megváltozott. Fidel alatt még egyetlen szerv volt: a Párt vezetősége, a Minisztertanács, az Államtanács, s a Hadsereg vezérkara gyakorlatilag egy volt, jellemzően együttesen is üléseztek mindig (Fidel volt mindegyik szervnek a vezetője, Raúl pedig a helyettese).
Mostanra kombinálva lett a hagyományos kommunista berendelkezés az elnöki köztársaságával.
Létre lett hozva az önálló miniszterelnöki pozíció, mely azonban - ahogy ez szokás a külön miniszterelnöki pozícióval rendelkező elnöki köztársaságokban - nem a végrehajtó hatalom feje, hanem egyfajta adminisztratív főnök, a napi kormányzás irányítója, de a végrehajtó hatalom fejének alárendelve.
A végrehajtó hatalom feje a köztársasági elnök, ez a pozíció 2019-től létezik. A köztársasági elnök automatikusan elnöke az Államtanácsnak és a Minisztertanácsnak.
Meg lett hagyva a régi időkből az Államtanács, ez a Parlament állandóan működő szerv (lásd a Kádár-rendszerbeli Elnöki Tanács). A gyakorlatban ez egy jelképes szerv, csak hivatalosan kibocsátja a törvényeket, a már meghozott felsőbb döntések szerint.
S természetesen meg lett hagyva a Minisztertanács, ennek elnöke a köztársasági elnök, valójában a munkáját a miniszterelnök vezeti. Szerepe a felsőbb szinten hozott döntések végrehajtása és a napi adminisztratív munka végzése.
A legfelsőbb döntéshozó szerve a kubai államnak a Párt politikai bizottsága, ezt az első titkár vezeti. Ez a pozíció volt, melyet Raúl idén áprilisban átadott, sőt immár politikai bizottsági tagsága is megszűnt.
A korábbi időkhöz képes a fő változás tehát: az adminisztratív kormányzás el lett különítva az állam legfelsőbb vezetésétől, ma ezek külön szervek, bár ma is vannak egyes személyi átfedések.
A Politikai Bizottság 14 tagból áll, s mindig tagja az első titkár (ő az elnöke), az alelnök, a miniszterelnök, s a 3 legfontosabb miniszter (hadügy, külügy, belügy), a parlament elnöke, s egyes pártállami szervezetek elnökei (itt változik ki pontosan, néha a KISZ elnöke, a szakszervezet elnöke, a nőtanács elnöke, stb., de nem mind feltétlenül és egyszerre).
Azaz az a berendezkedés, ami Magyarországon volt a későkádári időkben, azzal a fő eltéréssel, hogy a tényleges és a alkotmányos hatalom egyezik, nyíltan, míg Kádár alatt a jogi helyzet nem egyezett a valóságos helyzettel, lásd jogilag a miniszterelnök volt a végrehajtó hatalom feje, a valóságban alá volt rendelve az első titkárnak.
A kubai rendszernek egyébként nincs jövője. A rendszer nem képes kínai típusú útra lépni, mert a nagytőke beengedése azonnal fellazítaná a politikai hatalmat is. Bármilyen nyugati, de akár orosz típusú demokratizálás pedig azonnal oda vezetne, hogy az USA-ban lévő kubai ellenzék átvenné a teljes hatalmat.
Szóval marad a rendszer: a szólásszabadság teljes hiánya, minden média egy kézben, civil szféra nem létezik (egyedül korlátozottan vallási alakban), politikai pluralizmusnak semmi nyoma, s az országot 10-15 ember vezeti, valódi választások nélkül. A rendszer legitimációja meg csak attól függ, milyen életszínvonalat képes biztosítani.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Mr. Hyde 2021.05.04. 14:07:14
A külföldi tőkebefektetéseket egyébként Oroszország és leginkább Kína is eszközölhet, miközben fűtőolajjal Venezuela látja el Kubát. Ez a gazdasági fejlődés kulcskérdéseit rendezheti.
midnight coder 2021.05.04. 14:59:25
A kicsi kínaiaknak és az oroszok pedig mostanság nemigen tesznek valahová komolyabb pénzt csak azért hogy támogassák az agyhalottakat. Mondjuk az oroszoknak nincs is mibõl.
Gery87 2021.05.04. 15:01:25
@Mr. Hyde:
És szerinted az USA hagyná hogy Kína megjelenjen a seggében?
Nem hiszem...
Oroszországot meg hagyjuk....nem érne el ők olyan messzire...
Mr. Hyde 2021.05.04. 15:24:12
A venezuelai rendszer Maduro alatt konszolidálódott. Még az USA is levette napirendről a rezsimváltásos forgatókönyvet, pedig erőltették rendesen.
Kuba földrajzi fekvéséből adódóan lehet fontos a kínai befektések számára, mint például a Nicaragua-csatorna megnyílása esetén kereskedelmi kikötő. Ez a három ország (Nicaragua, Kuba, Venezuela) egy jól körülhatárolható régiót tesz Közép-Amerika stratégiai pontjanál és 50 milliós piacot is jelent.
@Gery87:
Az USA jelenleg már egyre kevésbé van abban a helyzetben, hogy zökkenőmentesen érvényesítse az érdekeit.
midnight coder 2021.05.04. 15:46:30
Elõbb-utóbb a venezuelaiak fogják visszatenni a napirendre. Nem hiszem, hogy még 20 évig olajországként nyomorogni akarnak.
"Ez a három ország (Nicaragua, Kuba, Venezuela) egy jól körülhatárolható régiót tesz Közép-Amerika stratégiai pontjanál és 50 milliós piacot is jelent."
Akik mivel is tudnak fizetni?
Mr. Hyde 2021.05.04. 16:00:46
A területük bérbe adása után befolyó összeggel vagy a kereskedelmi útvonalak, kikötőke használati díjával, olaj és egyéb nyersanyag koncessziókkal stb vagy mint a Marshall-terv során, azzal a pénzzel, amit kölcsönbe kapnak.
Az elszámolási kérdés nagyon sok féle módon megoldható.
midnight coder 2021.05.04. 17:00:02
Gery87 2021.05.04. 19:36:09
Azert a partjaitól nem messze ez még valószínűleg működik. Erre egy gyengébb hatalom is képes.
Deak Tamas · http://valtozomult.blog.hu 2021.05.04. 22:29:18
ⲘⲁⲭѴⲁl ⲂⲓrⲥⲁⲘⲁⲛ ⲔöⲍÍró · http://bircahang.org 2021.05.05. 08:01:11
Pont ez a rendszer fő erőssége: a nacionalizmus.
Joggal lehet arra hivatkozni, hogy ha nem ez a rendszer van, akkor jön az USA és gyarmatot csinál az országból.
Alapvetően a latin-amerikai ember utálja az USA-t, teljesen politikafüggetlenül.
S ezt Castróék erősítették is, pl. az új alkotmányban a preambulumban TÖBB szó esik a függetlenségi harcról, mint a marxizmusról. Plusz, meg van ugyan említve Marx és Lenin, de José Martí előttük van említve.
Meg aztán ma már a pártlapban is olvashatók "furcsa" szövegek, hogy pl. Marx "európacentrikus" volt, így nem értette az amerikai kontinenst, szóval a marxi alap helyes ugyan, de korrekcióra szorul sok egyéb.
Azzal pedig a legantikommunistább kubai is simán egyetért, hogy az USA ne parancsolgasson Kubának.
Még a floridai emigrációban is van egy olyan közhangulat, hogy "nem vagyunk amerikaiak, Amerikában élő kubaiak vagyunk".
*
Íme, egy eredeti floridai kubai vicces lista:
Miből tudhatod, hogy amerikai-kubai vagy?
- Bármilyen probléma is adódik a családban, a családtagok egyhangú véleménye, hogy az ok boszorkányság, így azonnal egy santero* segítségét kell igénybe venni.
- Amikor gyerekkorodban azt mondtad, hogy nem vagy éhes, a szüleid kijelentették, hogy nem éhesnek lenni hülye amerikai divat, s bezzeg, ha Kubában lennél, akkor nem mondanál ilyen butaságot.
- Kicsi gyerek voltál még, amikor ajándékba kaptál egy kis aranyláncot valami furcsa kővel, s a lelkedre kötötték, hogy mindig viseld, mert megóv a boszorkányságtól.
- A nap bármely szakaszában becsönget valaki rokon, aki aztán órákig meséli, hogy mi volt vele, amikor még Kubában élt, majd pedig mindenki egyetért, hogy Kubában minden jobb, Fideléket leszámítva.
- A nagyszüleid minden ételt és italt kubai ételekkel és italokkal hasonlítanak össze, kijelentve, hogy minden, ami nem kubai, az semmit sem ér. S hozzáteszik, hogy olyan ember, akinek nem tetszik a kubai konyha, nem létezik.
- A nappaliban a falon központi helyen egy fénykép található édesanyádról a 15. születésnapján, s anyád külön fel is hívja minden látogató figyelmét a képre.
- Van legalább 30 “sógorod” az USÁ-ban, s még 50 Kubában.
- Folyamatosan rád szólnak, hogy ne kiabálj, mikor te csak normál hangerővel beszélgetsz.
- Meg vagy győződve, hogy a banán az nem gyümölcs, hanem zöldség.
- A nap bármely szakaszában mindig van készen a konyhában főtt rizs babbal.
- Bármilyen meleg is van, sosem jársz papucs nélkül. Ha valakit mezítláb látsz, rászólsz, hogy vegyen fel papucsot, mert meg fog fázni.
- Amikor szólnak, hogy öltözz fel hivatalosan, guayaberát* veszel fel.
- Minden újévi bulin a család egybehangzóan kijelenti, hogy ez lesz Fidel utolsó éve.
- Vannak rokonaid, akik 10 éve érkeztek Kubából, s nem beszélnek még most se egy szót se angolul.
- Meg vagy győződve, hogy ha evés után 4 órán belül vízbe mész, meg fogsz halni.
- Amikor este 7-re hívsz vendégeket és megérkeznek fél 9-kor, csodálkozol, hogy miért jöttek a megbeszélt időpontnál korábban.
- Úgy tudod, hogy a világ leghíresebb cukrászata a kubai, s annak legnagyobb remekműve a sajtszelet guayava lekvárral.
- Úgy tudod, hogy a Karácsony elengedhetetlen kelléke a nyárson sült egész malac, a főtt rizs és a sült banán.
- Míg mások sport-drukkolói versecskéket kiabálnak, neked csak a “Kuba igen! Castro nem!” jut eszedbe, amit csecsemőkorod óta hallasz.
- Nem látsz semmi furcsát abban, hogy valaki zene nélkül táncol.
- A “külföld” szó a Kubán kívüli világot jelenti, neked is, aki az USÁ-ban születtél és még soha életében nem járt Kubában.
Deak Tamas · http://valtozomult.blog.hu 2021.05.05. 08:35:31