A rendszerváltozás sok ember sorsát megtörte az én korosztályomban (értsd: akik a 60-as években születtek). Aki biztosan számított, hogy a kommunista rendszerbe való betagozódás sikert hoz, az szinte mind csúnyán tévedett.

De most az ellenkezője: olyan személyes ismerősök, akik sikeresek lettek, nem törte meg személyes sorsukat a drasztikus politikai változás. Mivel nem akarok senkit azonosítani, csak a nemet és a nemzetiséget írom el. Ez utóbbi azt jelenti, nem csak magyar, hanem más kelet-európai ismerőseimből is válogatok.

Végig gondolva összesen 5 ismerőst találtam, aki sikerembernek nevezhető a fentiek fényében.

H., a keletnémet sportoló srác

A rendszerváltozás nem érintette, pedig kemény eset: az országa szűnt meg, nem csak a rendszere! Azt mondja 1984-ben, katona lesz. Pedig nem is érdekelte a katonai pálya. Akkor miért? Az egyetlen hely az országban, ahol egy nem élsportoló egész nap sportolhat munkaidőben.

S nem csalódott, az összeomlás után simán át tudott igazolni a nyugatnémet hadseregbe. Szerencséje volt, még nem volt tiszt, s a tiszt alattiakat könnyedén átvették. Régóta nem kommunikáltam vele, legutoljára az OK nevű orosz közösségi hálón láttam 15 éve, de gondolom, most már legalább őrnagy. S biztos még most is sportol egész nap.

F., a menetelni akaró kövér magyar fiú

Mindenki körberöhögte, hogy belépett az Ifjú Gárdába, a KISZ paramilitáris szervezetébe. Azt mondta, bajtársiasság és egyenruha, ez az emberi civilizáció alapja. A példaképe - már Kádár alatt! - az amerikai hadsereg volt. Volt abban valami röhejes, hogy ifjúgárdista egyenruhában dicsőítette az USA hadseregét.

Ma már ezredes. Sose érdekelte a politika. Nem láttam 25 éve, újsághírből tudom, hogy karrierje lett.

J., a cseh programozó srác

Azt mondta már kamaszként, az élete vágya nyugodtan éldegélni. Furcsa életcél egy kamasztól. Ilyenkor mindenki legalább űrhajós akar lenni.

Volt egy programozható Texas Instruments számológépe, ezzel többet foglalkozott, mint a barátnőjével. Azt rebesgették a háta mögött, hogy homokos, pedig nem volt az.

Eleinte tudományos karriert akart, akadémiai szinten, aztán a rendszerváltozás után meghívta egy bank, s ott lett matematikus-elemző.

Pár éve írt nekem, a bolgár tengerpartról kérdezett. Családos ember, már valami főszakértő egy nyugati befektetési alap prágai képviseletén.

J., a montenegrói szépségkirálynő

Tényleg baromira szép lány volt, nekem is kifejezetten tetszett: fehér bőr fekete szem, hosszú fekete haj, alacsony, karcsú termet. Azt mondta, ő csak azért jár egyetemre, mert ismerkedni szeretne. A diplomázásig megházasodik egy szép és gazda diákkal, aztán háztartásbeli lesz. Velem őszinte volt, mert akkor én már házas voltam, ráadásul nem estem bele se a szép, se a gazdag kategóriába.

Nekem baromira nem volt szimpatikus ez a szövege, de van realitásérzékem, tudom, ez egy gyakori női karrier.

Nem láttam 25 éve, nem is tudok róla semmit, de kizárt, hogy ne lenne sikeres. Arra mindig ügyelt, hogy ne essen bele a nagyon szép nők csapdájába: hogy ezt a szépséget mások kihasználják.

L., a homokos orosz

Egy időben a legjobb haverom volt. Mindig nagyon furcsa volt szexuálisan: sose mutatott semmilyen érdeklődést a lányok iránt, ami azért eléggé abszurd egy kamaszfiúnál. Minden mást meg hatalmas erővel elnyomott magában. Szóval sose esett gyanúba, inkább furcsának gondolták, mint homokosnak. De lebuktattam az alapszintű homokteszten: teljesen "véletlenül" erotikus, de nem durván pornográf képet kell mutatni a tesztalanynak, a képen legyen egy pár, pl. csókolóznak. Minden normális, heteroszexuális férfi, fiú ilyen esetben a nőre összpontosít, azon észrevesz valamit, a képen lévő férfi csak annyiban érdekes a normális férfinek, hogy esetleg beleélje magát a szerepébe. Egy homokos viszont észrevesz dolgokat a férfin.

Szóval tudtam, hogy a srác homokos, de nem zavart, mert sose mutatta ki. Ő maga valószínűleg kellemetlen betegségként kezelte.

Jelenleg az orosz Külügyminisztériumban dolgozik, magas pozícióban, többször volt diplomata is. S persze máig nőtlen. Valószínűleg a feleség hiánya az, ami miatt még sose volt nagykövet: az orosz Külügy nem szeret nőtlen embereket kinevezni nagyköveti pozícióba, az alapfeltételezés ilyenkor, hogy majd biztos kurvázni fog, ezzel botrányt keltve.