Egyik kórházi szobatársam sikerember volt. Már 2.0-ás verzió.

A bolgár sikerember kezdete a 90-es évek eleje, amikor ravaszabb egyének hirtelen vagyonokat halmoztak fel, jellemzően tisztán bűnözői tevékenységből. Aztán ez a réteg szétesett: maradtak szimpla bűnözők egyesek, mások feltörtek, s akadtak okosabbak is. A lent maradókat és a feltörekvőket likvidálták az évtized végéig náluk erősebbek. Az okosabbak megelégedtek szép nagy vagyonukkal, nem akartak vezető szerepre törni. Ők máig vígan megvannak. Jellemzően közepes nagyságú vállalkozók, pl. van pár éttermük, mulatójuk, zenés szórakozóhelyük, de ismerek személyesen egy italgyárost és egy zenei producert is.

A szobatárs ez a típus volt. Már 50 éves, de ma is látszik rajta, hogy fiatalon simán akár fél kézzel elvert egyszerre több embert. Valószínűleg örző-védős lehetett, kinézetre ma is leverne egy nem csúcskategóriás fiatal utcai harcost.

2.0-ás verzió, mert már használja a modern technikát is. A 90-es évekbeli ősverzió még informatikust alkamazott a tv bekapcsolásához is.

Egyábként az őszinte sikeremberekkel kevés bajom van. Volt egy ilyen ismerősöm 25 éve, kb. az volt az életfilozófiája "nekem van, mert ügyesen elvettem, amit lehetett, mások nem mertek elvenni vagy nem voltak elég ügyesek ehhez, ezért nekik nincs, ez legyen az ő problémájuk". Ez amolyan becsületes tolvajkódex, végülis a polgári demokrácia egyik alaposzlopa.

A bajom azokkal van, akik kilépnek szerepükből. Hirtelen szponzorálni kezdenek pl. valamit, ami teljesen kívül esik érdekkörükön. Ezt mindig gyomorforgatónak tartottam. Az ilyen ember nem él hiteles életet: a tolvajlás az élete alapja, de valahol úgy érzi, ez nem jó, viszont nincs mersze változtatni se, ezért valami mellékest talál, ahol elmondhatja, ő segít az embereken, nem csak a legújabb BMW-jén és a luxuskurváján jár az esze egész nap.

Emlékszem, az egyik ilyen gazember a saját költségén Bibliát adott ki rajzokkal, gyerekeknek. Volt annyira pofátlan, hogy előszót írt a Bibliához, melyben kifejtette, mennyire is fontos, hogy a gyerekek megismerkedjenek Isten tanításával.

Amikor megláttam a kiadványt egy standon, s megláttam a benne lévő mocskot, önkéntelenül azt mondtam:

- Szar.

Mire egy jó hallású ember beszólt nekem:

- Mi van, komcsi, nem tetszik a Biblia?

Ránéztem az emberre, megállapítva, hogy értelmi szintje túl alacsony, így csak annyit mondtam:

- Mi rohadt komcsik gyűlöljük a Bibliát.

Ő csak nézett, de nem értette.

Ezért utálom jobban a filantrógereket, mint a szimpla önző, harácsoló tolvajokat.

Na és az én szobatársam? Végülis semmi panaszom, persze egész idő alatt nem sokat beszéltem vele.