A románokban nagyon szeretem azt, hogy amikor segget nyalnak, mindig azzal a tudattal teszik, hogy ezt csakis saját pillanatnyi érdekükben teszik, s amint fordul a helyzet, abbahagyják, azaz sose lesznek szerelmesek a seggbe, amit éppen nyalnak.

Ez egy felnőtt, ésszerű megoldás: kihasználni a helyzetet, amikor úgyis kényszer alatt vagyunk, de sose feledni a kényszer meglétét. Ilyen egy jól működő diplomácia.

Lehet ezt erkölcsileg elítélni, mintha ez emberek közti kapcsolat lenne, de ez marhaság. A diplomácia a becsapás és átverés tudománya, nem alkalmazhatók rá az erkölcsi szabályok.

Van ugyanis ez a magyar tévhit a román árulásról, pedig semmi ilyesmi nincs: ez a normál diplomácia. A normál diplomácia pedig a békés eszközökkel vívott háború nemzeti érdekek alapján: meghajlunk az erős előtt, míg erős, hogy ne taposson el minket, s amint gyengül, hátba szúrjuk, hiszen nincs miért tovább hajlonganunk.

A legrosszabb: magunkat becsapni. Azzal a céllal, hogy hitelesnek látsszunk, bebeszéljük magunknak, hogy mi erkölcsösek vagyunk, miközben kényszer hatása alatt cselekszünk valamit, amit nem tartunk erkölcsösnek.