Néha a normalitás teret nyer a liberális világban. Sajnos kevésszer, de éppen ezért meg kell becsülni a kevés ilyen alkalmat.

Mivel Hitler ezt a témát kisajátította, nem szabad beszélni róla. Pedig létezik. Ez az elfajzott művészet, mely valójában álművészet.

Szóval kellemes meglepetés volt a HVG cikke Damien Hirstről, aki egyébként - nem vicc! - a leggazdagabb brit "művész". Az illető természetesen nem művész, ill. ha ő művész, akkor a pornórendező is az. Sőt a pornórendező nagyobb művész, mert ő legalább valamilyen természetes folyamatot mutat be, a nemi vágy állatias kielégítését. Ezzel szemben Hirst tevékenységének lényege állatok értelmetlen megölése, feldarabolása, s vérrel locsolkodás.

Ami meglepett: a HVG nem pozitívan ír a perverz majomról, sőt a ballib törzskommentelők nagy része is így áll a kérdéshez.

• Atya Isten, mi ez a fasizálódás? Mi ez a művészelnyomás? - kérdeztem volna, ha a HVG nem tiltott volna el már évekkel ezelőtt minden létező kommentelési lehetőségtől.

Rögtön eszembe villant egy régi eset. 23 évvel ezelőtt, 1999-ben történt. Akkor Hirst példaképe, az osztrák Hermann Nitsch Magyarországon rendezett kiállítást. Nitsch agya talán még Hirsténél is betegebb, de a lényeg ugyanaz: állatok darabolása és vérrel fröcskölés. Nála a plusz Hirsthez képest a kereszténységgyalázás, pl. disznókat feszített keresztre. (Az ok valószínűleg az lehet, hogy Hirst zsidó, míg Nitsch nem az, így Hirst nem akar beleesni a "zsidó kereszténységet gyaláz" skatulyába, míg a formailag katolikus és fajilag árja Nitsch esetében nincs ilyen fék.) Szerencsére az illető idén megdöglött, sajnos túl sokáig élt, de bíztató, hogy már nem él. A nagyon káros alakok halálával mindig kicsit jobb lesz a világ.

Annak idején először Semjén Zsolt tiltakozott a kiállítás ellen a politikai szereplők közül. Akkor Semjén nem volt vezető politikus, helyettes államtitkár volt csak. Azonnal el lett mondva múltban rekedt, álszent, maradi, ostoba alaknak: lám ilyenek az elavult kereszténydemokraták, akik nem hajlandók felnőni a modern nyugati kereszténydemokráciához!

Az igazi botrány azonban akkor tört ki, amikor valamelyik média megkérdezte az akkori kultuszminisztert, Hámori Józsefet, mi az álláspontja a Nitsch-vitáról (Hámori volt Semjén közvetlen főnöke), mire ő azt találta mondani "most hallok először róla, a botrány előtt a nevét se hallottam, nem ismerem tevékenységét". Erre aztán jött a hatalmas támadás: miféle kultuszminiszter az, aki nem ismeri a világ egyik legnagyobb élő művészét, s erre még büszke is?

S jöttek tucatjával a cikkek, hogy Nitsch mekkora progresszív alak, mekkora tehetség, s mindenki mucsai fogatlan bunkó, aki ezt képtelen átlátni.

S persze Nitsch ellenzése kódolt antiszemitizmusnak is lett nyilvánítva, ami nehezen érthető, mivel Nitsch nem zsidó. Ennek bizonyítása meg az volt, hogy a kiállítás emlékkönyvébe egy Nitsch-ellenző beírta: "Soros, vigyázz! Kurva anyádat, Demszky!".

Szóval ismerjük el, ez fejlődés mégis.