A korai 90-es évek Bulgáriájában kaptam jó leckét mi is a kapitalizmus. Persze, Magyarországon se volt a helyzet alapjaiban más, de a bolgár helyzet még kontrasztosabb volt.

Tolmácsként tevékenykedtem éppen. Ennek az is az előnye, hogy az ember olyat is megtud, amit másképp csak sejthetne. Persze van tolmácsetika, hogy a tolmácsként megszerzett infót nem használjuk fel, ezt mindig be is tartottam, de a hosszú idő utáni és nem önző céllal történő felhasználás nem etikátlan.

Tipikus helyzet. A két újgazdag ember üzletet akar kötni.

Meg a szokásos laza beszélgetés. Szóba került, mennyien szegényedtek el a rendszerváltozás miatt.

Erre azt mondja a bolgár:

• Én nem akartam ezt a rendszerváltoztatást, hittem a kommunizmusban. A többség nem hitt benne, most megkapták amit akartak. Ja, hogy most már nem is tetszik annyira? Hát, gondolkodtak volna jobban. Nem az én bajom. Én akkor is rendszer szabályai szerint játszottam, most is ezt teszem. A többség meg akkor is, most is ostoba birkákból áll. Nem tehetek róla, hogy akkor nem vették észre, hogy jobban élnek, mint valaha addig. Azt hitték, most majd mind gazdagok lesznek. Hát nem lettek, sorry. Az lett, aki átlátta időben az új rendet. Én mint marxista tudtam mi a rend lényege, s képes voltam kihasználni, ők meg ostoba amerikai filmeknek hittek. Ennyi az egész.

A legnagyobb bajom ezzel a szöveggel valójában az volt, hogy igaz volt. Persze amolyan újgazdagos cinikusan előadva, de a mélytartalom megfelelt a valóságnak.