Tipikus eset ez. A magyar kisebbségi jogrend abszurditása.

Annak idején, a 90-es évek elején az egész magyar kisebbségi jogrend egyetlen szempont alapján lett kitalálva: lehessen mire mutogatni a szomszédos magyar kisebbségek esetében.

Ami abszurdum. Mert a magyar kisebbségi helyzet teljesen más, mint a magyar kisebbségi helyzet a szomszédos országokban.

Romániában, Szerbiában, Szlovákiában, Ukrajnában nagylétszámú, erős, öntudatos magyar kisebbség él. Míg Magyarországon ilyesmi egyszerűen nem létezik: Magyarországon kislétszámú, gyenge, kettős identitátású kisebbségek vannak.

A magyarországi helyzet valójában olyan, mint a magyar kisebbség Ausztriában, Horvátországban, Szlovéniában.

Szóval pl. a magyarországi románokat összehasonlítani a romániai magyarokkal az alma és a körte esete, teljesen értelmetlen az összevetés. Más történelmi háttér, más demográfia, egészen eltérő helyzet.

Mondjuk alapvető gyakorlati eltérés:

De - külpolitikai okokból - ki lett találva egy teljes kisebbségi rendszer. Két verzióban is: egy teljesen nyitott, szabad rendszer volt a kezdeti verzió, ami persze gyorsan összeomlott, végül diplomáciai botrányokat is okozott. Elmesélem hogyan.

A kisebbségi önkormányzatok tulajdonképpen kifizetőhelyek voltsk, nem nagy összegekről van persze szó, de azért egy-egy egyénnek ez jó jövedelemkiegészítés, ráadásul cserébe az égvilágon semmit se kell csinálni. Összeülünk én és még 4 haverom x településen, s mi leszünk ott pl. az örmény önkormányzat. Kapunk évente egymillió forintot, azaz mindenkinek jut 200 ezer. Persze nem lehet csak úgy elvenni a pénzt, valami papír kell, azaz mondjuk mindenki benyújtja a telefonszámláját. Nem nagy üzlet, dehát mégiscsak jó, ha az ember telefonszámláját ezentúl - a következő 4 évben - az önkormányzat fizeti.

Eleve az összeg olyan kevés, hogy valós célra nem is lehetne felhasználható.

Személyes eset. Egy félig bolgár származású ismerősömmel összefutottam 2000 körül. Mondja nekem, utazik Ciprusra konferenciára. Kérdezem, milyen konferencia. Mondja, kisebbségügyi. Dehát miért Ciprus, miért nem Bulgária? Mire ő: nem volt már hely nálunk, a bolgár önkormányzat "betelt", szóval ő most éppen görög képviselő.

A botrány 20 éve robbant ki. Annyi kamu román önkormányzat alakult az országban, hogy a valódi románok kiszorultak a magyarországi román kisebbség minden vezető testületéből. Ők meg a román államhoz fordultak. A román állam meg elmondott egy ésszerű érvet: ti mit szólnátok, ha ezentúl a romániai magyar képviselőket nem a magyarok választanák meg, hanem mi neveznénk ki őket, persze csupa románt?

Plusz majdnem be kellett zárni a gyulai román ortodox múzeumot, mert egyszerűen nem volt rá pénz. Miközben a magyarországi románok kaptak állami támogatást, csak abból semmi se jutott pl. Gyulára.

Akkoriban kismértékben ugyan, de részt vettem a kisebbségi életben, szóval még bizonyos belső infóim is voltak.

A kérdés annyira komoly volt, hogy az akkori két fő erő - MSZP és Fidesz - egyetértettek! S nem csak szakértői szinten, de politikai szinten is. Konszenzus lett: valamit itt mégis csinálni kellene.

Akkor lett kitalálva a ma is működő rend, azaz az előző teljes ellentéte, egy abszolút zárt rendszer:

• csak az szavazhat kisebbségi választáson, aki magát előzetesen regisztrálta,
• nem lehetnek független jelöltek a kisebbségi választásokon, csakis kisebbségi szervezetek indíthatanak jelölteket,
• nem a bíróság, hanem a magyar kormány dönti el ki kisebbségi szervezet és ki nem az,
• a pénz fő részét a kisebbségi önkormányzatok országos testülete kapja, nem a helyi önkormányzatok, így nagyobb összeg gyűlik össze, ami felhasználható akár értelmesen is.

A fő lépést viszont nem merte megtenni senki: a parlamenti képviselet megszüntetését. Az ok ismét külpolitikai, ha mi "kizárjuk" a kisebbségeket, akkor majd ők is kizárják az ottani magyarokat. Pedig marhaság. A legtöbb kisebbség olyan kis létszámú, hogy még elvileg se lehetséges a parlamenti részvétel, plusz ha a kisebbségi lista a pártlista szintjén van, kevesen fognak lemondani a pártválasztás jogáról egy jelképes szavazás érdekében.

Szóval: nincs igény az egészre. Ha pedig mégis mindenáron képviseletet akarna az állam biztosítani, a megoldás nem lehet a mostani. Horvátországban pl. az van, hogy a kislétszámú kisebbségeknek közös mandátuma van, így legalább 1 ember ténylegesen bejut.