Olvasom éppen, hogy a Magyar Narancs címlapja egyfajta segélykiáltás.

Nos, ez igaz.

Segélykiáltás, hogy a szemét, csúnya magyarok nem kedvelték meg jobban a ballib pártokat. Annak ellenére, hogy a ballb pártok és “civilek” vért izzadnak immár hetek óta a menedékjog-ügyben, gyalázzák a munkáját végző kormányt, külföldön kampányt indítottak az ország ellen. Valóban hatalmas a ballibek frusztrációja. A magyarok nem szavaznak rájuk. Ezt nehezen képes feldolgozni a Magyar Narancs szerkesztősége.

S persze ez személyes segélykiáltás is. Sorosnak és a Norvégiai Köztársaságnak, hogy küldjenek több pénzt, mert nem tudják tartani a szerkesztőségi megmondóemberek az eddigi életszínvonalukat.

Egyébként van egy igaz gondolat a címlapon: Orbán bukása a menekültügyben. Csak nem múlt időben, hanem jövő időben. Valóban hatalmas bukás lesz Orbán számára, ha nem tudja az országot megmenteni a piszkos áradattól, azaz intézkedései nem csökkentik jelentősen a beáramlást. Azt hiszem, ez lesz Orbán nagy vizsgája az elkövetkező hetekben.

Mivel tűrhetetlen, hogy immár öt éve nem vagyunk hatalmon, pedig az európai liberális elvek szerint nekünk kellene kormányon lennünk, így most vasárnapra 800-fős tömegtüntetést szervezünk!

Tüntetésünk okának alapjait pár pontban foglaltam össze:

1. A rohadék Orbán nem ad ötcsillagos szállodai ellátást Röszkén a segélyvadászoknak.
2. A rohadék Orbán nem engedi Ausztriába a segélyvadászokat és ezzel egyidőben Ausztriára zúdítja őket.
3. A rohadék Orbán megvédi az ország határait.
4. Fejezze be a rohadék Orbán a szírek gyilkolását!
5. Minden erőnkkel támogassuk a szíriai rendezést, azaz győzzük le közösen az Iszlám Állam legfontosabb ellenfelét, a szír kormányt!

Látható, csupa értelmes érv.

100-100 főt biztosít a tömegtüntetéshez Soros György Ballibaetető Köre és a Norvégiai Köztársaság Álcivil Alapja. Még kell 600 ember, hogy meglegyen a szokásos 800 fő. Hozz magaddal italt és ételt, amit aztán leszállítunk Röszkére, hogy legyen mit eldobniuk a segélyvadászoknak.

Tüntetésünkön hivatalos vendég lesz egy anonímitást kérő, jelenleg Svédországban élő szír menekült is, a Damaszkuszi Egyetem volt agysebész-balneológus professzora is, aki ezen a képen éppen egy bonyolult agyműtét közben látható:

Legyél ott! Aki nem velünk gágog, az orbánista!

Éljen a Köztársaság!

Ballibáné Liberó Emese, szóvívő

Követeljük László Hitler Petra példás megbüntetését!

Először is adjuk oda pár segélyvadásznak, hogy erőszakolják meg őt. Aztán kössük egy autóhoz és vonszoljuk Röszkétől Hegyeshalomig. Majd verjük agyon. Aztán ítéljük 7 év börtönbe, de közben ezt változtassuk meg életfogytiglanra. Aztán állítsuk vissza a halálbüntetést ideiglenesen, s máglyán égessük meg. Ezután pedig ássuk ki e genetikai hulladék összes felmenő rokonát sírjából és adjuk oda a csontokat kóbor kutyáknak.

Ez így európai és igazságos.

Európa fő vallása az ateizmus, melyet a liberális konszenzus kényszerített erre a földrészre. A kezdeti, a XVIII. végi vérszomjas francia jakobinusok általi nyílt agresszió a kereszténység ellen később enyhült: a liberálisok rádöbbentek ugyanis, hogy az agresszió nagyfokú ellenállást eredményez, így taktikát váltottak.

A taktika két részből állt: egyrészt új, álkeresztény, ultraliberális felekezetek létrehozása, másrészt a meglévő egyházakba való beépülés, azok belülről való éjjel-nappali bomlasztása.

A három fő keresztény ág: a katolicizmus, az ortodoxia, s a protestantizmus. Mindegyik más-más jellegű, így az ellenük való harc is különböző.

A modern liberalizmus egyik fő harctere a családok, a házasság elleni fokozott harc – ugyanis ez a legkönyebb módszer a társadalom szétrobbantásához. Így érdemes ebből a szempontból megvizsgálni e csoportokat.

A protestantizmus a legkönnyebb falat természetesen. Az eleve futóhomokra épült díszes vár típusú protestáns vallás könnyedén bevehető, hiszen nincsenek szilárd alapjai: a protestantizmus emberi okoskodás. Eleve úgy lett megalapítva, hogy egy Luther nevű ember okosabbnak hitte magát Istennél és az apostoloknál. A protestánsoknál még a hitelveket is szavazással állapítják meg az egyháztagok!

Az európai protestánsok zöme mára ultraliberális. A skandináv evangélikus egyházak mára a homoklobbi közeli szövetségesei. Egyes egyházakban (pl. a Svéd Evangélikus Egyházban) ma már homokos „házasságban” élő „papok” éktelenkednek, s a templomaikban „áldást” kapnak a homokos „párok”!

A katolicizmus nehezebb falat. Mivel erősen hierarchizált, nem alkalmazható a protestáns fellazítási módszer. A katolicizmustól elszakadt csoportok esetén látható ez: pl. az 1870-ben elszakadt ókatolikusok mára homoszexualizmus-igenlő, liberális csoporttá váltak.

A katolicizmus csak belülről, s csakis magas szinten vehető be. Ezért is lett életbe léptetve a Ferenc-hadművelet: az argentín liberális médiaceleb feladata, hogy a lehető legtöbb liberális ateistát helyezzen el a katolicizmus legfelsőbb vezetésében. A végcél egy új zsinat előkészítése, melyen az immár liberális többségű gyűlés ünnepélyesen kikiáltja majd az újprotestáns, liberális Vatikánt. Lesz ott minden: az oltár előtt nyíltan mestruálva hőzöngő női papok, női püspökök, mise helyett orgia, homoszexuális hittan, Jézus megtagadása.

Ez ma még fantáziának tűnik, ismerve, hogy a katolikus hívők zöme nem osztja a liberális-ateista nézeteket. Sajnos azonban a valóság más. A katolicizmus hitelvei miatt egy liberális zsinat és egy eretnek római pápa LEGÁLISAN képesek megváltoztatni bármelyik dogmát és bármelyik isteni tanítást! S félő, hogy a pápamánia miatt sok hívő elfogadná az új tanításokat, arra alapozva, hogy egy római pápa nem tévedhet a hit dolgában.

Az igazi bevehetetlen erőd az ortodoxia. Az ortodox dogmák és isteni hitelvek akkor se lennének módosíthatóak, ha az összes főpap liberális lenne! Ugyanis az ortodoxiában nem lehetséges semmilyen alapvető tanítás megváltoztatása. Ezek ugyanis Istentől vannak, s ember nem változtathat rajtuk – senki, se zsinat, se főpapok, se az összes egyháztag akarata.

Emiatt az ortodoxia elleni liberális harcmód más. Nincs értelme se bomlasztani belülről, se csoportokat leszakítani. Itt a megoldás a külső támadás,elsősorban a marginalizálás. Azaz az ortodox híveket egyenként kell meggyőzni, hogy a vallás hülyeség, nem „modern”, „elavult”, felesleges. Erre a kedvenc módszer a hamis szinkretizmus és a liberális ezotéria.

A Vatikánban Szent Péter szent székét ideiglenes megszállás alatt tartó argentín parafenomén, név szerint Francisco Conchita Buziglio Borgia Wurst ismét hallatta alatomos szavát.

Miután a homoszexualitás úgynevezett „elfogadása” ideiglenesen kútba esett pár krisztushű katolikus főpap ellenállásán, a Vatikánban celebkedő argentín ateista megmondóember most új utat választott: elhatározta, hogy muszlim kontinenssé változtatja Európát.

Létrejötte óta az iszlám több esetben is megkísérelte Európa leigázását.

A muszlimok a VIII. határozták el egész Európa meghódítását. Keletről és nyugatról.

A keleti irány a Római Birodalom (Bizánc) megsemmisítését tűzte ki célul, míg a nyugati irány az Ibériai-félszigeten keresztül következett volna be.

Először a nyugati irány indult, 711-ben. Kevesebb mint 10 év alatt a muszlimok sikeres meg is hódították az Ibériai-félszigetet (csak a félsziget legészakibb része maradt keresztény, nagyjából a mai Galícia és Baszkföld, valamint a köztük fekvő terület). A hódoltság majdnem 8 évszázadig tartott! A sikeres hódítás után a muszlim seregek tovább akartak indulni a mai Franciaország felé. Ezt állította meg 732-ben Charles Martel a nevezetes Poitiers-i csatában.

717-ben indult a keleti hadművelet. A muszlim seregek ostrom alá vették Konstantinápolyt. Ekkor III. Leó római császár szövetséget ajánlott az akkor egyébként még nem keresztény Bulgária uralkodójának, Tervel kánnak (aki viszont keresztény volt) a muszlim támadás ellen. A szövetség sikeresnek bizonyult. A több miatt egy évig tartó háborúban a muszlim csapatok súlyos vereséget szenvedtek. Olyan súlyosat, hogy a muszlimok a következő fél évezredben nem próbálkoztak újra támadással.

Eközben a muszlimok viszont sikeresen meghódították egész Észak-Afrikát és Nyugat-Ázsia nagy részét, mely területek addig keresztények voltak, sőt a kereszténység fontos központjai voltak (pl. Alexandria és Antiókia).

A harmadik próbálkozás sajnos már sikeres volt: ez az oszmánok hódítása. Ez lassan meghódította Nyugat-Ázsia megmaradt keresztény területeit, majd Európábanl folytatódott. A XIV. sz. közepén kezdődött Európa muszlim meghódítása, a terjeszkedés egészen a XVI. sz. végéig tartott. A muszlim uralom csak a XX. sz. elején lett visszaszorítva Kelet-Trákiára (a mai Törökország európai területére). Sajnos ez a hódítás nem múlt el nyom nélkül: ma is több millió muszlim él a Balkán-félszigeten.

Látható: eddig sok minden előfordult. Egy dolog azonban még nem esett meg eddig: hogy egy római pápa álljon az iszlám hódítók élére.

Mindenesetre le a kalappal Erdő Péter érsek előtt, hogy volt mersze szembeszállni ateista főnökével.

Pár gondolat hevenyészett formában.

Az idegen, integrálhatatlan népelemek erőszakos beerőszakolása Európába nem más, mint a háttérhatalom utolsó kétségbeesett próbálkozása az omladozó liberális rendszer megmentésére.

Tudjuk a hadelméletből, hogy a szétesőben lévő morálú csapatokat a legjobban úgy lehet ismét felfokozni, harcképessé tenni, ha valós, látható ellenséget mutatunk fel nekik. Látható mostanában: furcsa egyetértés kezd kialakulni az európai társadalmakban az úgynevezett „menekültek” (valójában: segélyvadászok) ellenében. Még a liberálisok is – leszámítva a szélsőliberális elmeháborodottakat – félnek tőlük, abból az okból, hogy ezek az emberek nem fogják tisztelni a liberális értékeket.

Nem kell összeesküvésre gyanakodni itt. A dolgok természetes módon zajlanak. Hiszen nem kell különösebb összeesküvés ahhoz, hogy milliókat hazájuk elhagyására késztessünk: elég csak lerombolni országukat, majd kecsegtetni őket luxus élettel hazájuktól távol, s elindulnak ők maguktól is.

Ezért is súlyos mellékvágány a segélyvadász tömegek hibáztatása. Ők csak mennek, élni próbálnak a felkínált lehetőségekkel. Ez teljesen emberi dolog. Belerúgni abba, aki nem az igazi hibás elfogadhatatlan.

Valójában a hisztérikus menekültgyűlölet ugyanannak az érmének az oldala, melynek másik oldala a szélsőliberális debil menekültsimogatás. Mindkettő a háttérhatalom érdekeit szolgálja.

Európa néptömegei egyre inkább megértik: a lassan diktatúrává fajuló eleve nem-demokratikus liberális rendszer az oka helyzetüknek.

A liberális rendszer véget ért már a XX. sz. 80-as éveiben. De akkor hirtelen hatalmas löketett kapott a marxista világrend bukásától, mind szellemi, mind anyagi értelemben. Mára azonban a liberalizmus felélte  a több billió dollárt (igen: billió, ez nem elírás, nem milliárdot akartam írni), melyet a bukott marxista rendszerek gazdaságából szivattyúzott ki egyfajta gigantikus kozmikus porszívóként.

A liberális kvázidiktatúra alapjai meginogtak, elsősorban: a szabad tőkemozgás, a szólásszabadság, a független jegybanki rendszer.

A szabad tőkemozgás miatt a nyugat tőkéje egyre gyorsabban szökik a fejlődő világba, az ott realizálható magasabb profit miatt. Ez a folyamat jelenleg segíti is ezeket a fejlődő országokat, erősíti őket a nyugattal szemben! Ezt katasztrofális fejlemény a liberális világrend számára: a nyugati nagytőke érdekeltté vált a nyugat gyengülésében, ez gyakorlatilag a gyarmatosítás visszafordítása.

A szólásszabadság korlátozó, liberális koncepcióját megtörte az internet. Ma már az egész világon az átlagember – leszámítva a mélyszegénységben élő negyedik világ átlagemberét – képes arra, hogy szabadon véleményt nyilvánítson. Ennek oka az internethez való hozzáférés drasztikusan csökkenő költsége. A liberális államok igyekeznek visszaszorítani a kiszabadult szellemet az üvegbe (lásd: pedofilellenes, antiterrorista, stb. szabályok), de már késő. A népek megszólaltak, s hangjuk antiliberális.

A független bankrendszer lényege annak „függetlensége”, ami valójában azt jelenti, hogy a jegybankok nem függnek a néptől, a demokratikusan megválasztott intézményektől, hanem egyedül a háttérhatalomnak tartoznak elszámolni. A mostanáig folytatódó pénzügyi válsággal azonban ez a rendszer immár látványosan nem képes megbírkózni. Emiatt a rendszer nem tartható, immár nyilvánvaló: „független” bankrendszer helyett a néptől függő bankrendszer szükséges, s le kell törni a nem-produktív pénzügyi tőke hegemóniájának szarvát, mely immár azzal fenyeget, hogy tönkre teszi az egész világ gazdaságát.

A „menekültválság” most összerázza Európát, a népek elfeledkeznek problémáik valódi okáról, s egyesülnek a migránsok ellen, ezzel akaratlanul is támogatva a haldokló liberális rendet.

Pedig ez csak időt ad a liberalizmusnak. A liberalizmus valószínűleg a fasizmushoz fog nyúlni, de ez is csak lassítja a folyamatot.

Az EU szétesőben van. Anglia kiválása rövid idő kérdése. A kontinensen Németország meg fogja próbálni valósítani Hitler álmát: ezúttal liberális köntösben kiépül a Negyedik Birodalom, annak francia (lásd Vichy-Franciaország), olasz, lengyel, szlovák, magyar, bolgár, görög, ukrán, stb. kliensállamaival. Esetleg ezen államok egy része igyekszik kiugrani az acélos fogásból. Az USA lassan hátrébb fog vonulni, mert a fő fronton, a csendes-óceáni-kínai fronton kell majd helytállnia. A liberálfasiszta Németország közben ráugrik a Közel-Keletre és Észak-Afrikára, mert szüksége lesz gyarmatokra is az európai kliensállamokon kívül.

Az emberiség reménye az marad, hogy a liberális Németország nem lesz képes legyűrni az ázsiai hatalmakat. Kína és Oroszország azok, melyek miatt nem lehet valóság a német világuralom.

A tiszta, friss keleti szél el fogja fújni a német álmokat a szemétdombra. A baj az, hogy addig még sok szenvedésben lesz részünk.

Senki se higgye azt, hogy a “menekültválság” ideiglenes megoldása hosszantartó lesz.

A magyar kormány tegnapi döntése brilliáns volt, le a kalappal. De tévedés azt hinni, hogy Ausztria és Németország korlátlan ideig fogja hagyni a tömeg beáramlását Magyarország felől.

Eljön előbb-utóbb – és inkább előbb, mint utóbb – eljön a nap, amikor Ausztria nemet fog mondani. Minden ország előbb-utóbb így tenne.

Emlékszem személyesen egy hasonló esetre 1989-ből, Bulgáriából. A törökellenes üldözések csúcspontján a bolgár kormány a korábbi migrációellenes politikája helyett hirtelen az ellenkezőjét lépte, azaz mindenkinek megengedte a Törökországa utazást, sőt sokakat egyenesen kényszerített erre. Az addig a szabad kivándorlást követelő Törökország megdöbbent, de nem tudott mit tenni, szintén megnyitotta határait. Miután azonban pár hét alatt több mint 300 ezer ment Törökországba Bulgáriából, a török kormány leállította a migrációt, megtiltotta a továbbiakban a vízum nélküli belépést, sőt nem adott ki vízumot többé török nemzetiségű vagy muszlim vallású bolgár állampolgárnak. Pedig ezek ott nem idegenek voltak Törökország számára!

Itt is be fog ez következni előbb-utóbb. Mert a jelenlegi állapot gyakorlatilag felhívás, hogy mindenki költözzön Németországba, s követeljen ott segélyt. Ez pedig tarthatatlan még a komplexusos németek számára is.

S amikor ez bekövetkezik, Magyarországon fog rekedni ismét több ezer menedékjogkérő.

Ezért nagyon fontos a szerbiai határon a kerítés gyors befejezése. Az izraeli sajtóban olvastam, hogy a magyar kormány érdeklődik az izraeli kerítés iránt, az azt gyártó cégtől szeretne kerítést rendelni. Az izraeli kerítés kiállta az idők próbáját, így ez lenne valóban a leghelyesebb lépés.

Magyarország elemi érdeke, hogy a német segélyekhez vonuló tömeg kénytelen legyen kikerülni Magyarország területét. Ezt teszi Bulgária is, s gyakorlatilag Görögország is.

A németek egyék meg, amit főztek. Ne zavarjuk őket ebben, de ne is legyünk ennek a szenvedő áldozatai.

Most fog kiderülni, hogy Orbán okos politikus-e.

Napok óta megy a nyugati médiákban Magyarország szemtelen gyalázása. Csúsztatások, sőt direkt hazugságok hangzanak el. A Sky News tegnapelőtti híradójában pl. a Budapestre kiküldött tudósító szemrebbenés nélkül hazudott: azt állította, hogy a szegény, szerencsétlen menekültek, akiknek zöme asszony és gyerek csak azért nem tud eljutni Németországba, mert ezt a magyar kormány gátolja.

Aljas hazugság, hiszen Ausztria és Németország azok, melyek nem akarják befogadni az embereket.

Magyarország ezen kívül teljesíti a schengeni tagságból következő kötelezettségeit, azaz nem engedheti okmány nélküli személyek kószolását a határain.

Most itt van Orbán nagy esélye a mocsok lemosására. A menedékjogkérők egy része elindult az osztrák határ felé. A magyar kormány egyetlen teendője ez esetben: nem gátolni őket.

Ez természetesen a schengeni és dublini kötelezettségek megsértését jelentené. Azonban ugyanezt teszik demagóg módon nyugaton is. Viszont Orbánnak van egy hatalmas aduja: a keletnémetek 1989-es kiengedésére hivatkozik (mely szintén törvényellenes volt akkor!), azaz humanitárius okokra, valamint hozzátehető még az a demagóg érv is, hogy Magyarország csak erőszakkal tudná megállítani ezt az áradatot, márpedig a magyar kormány nem hajlandó erőszakot alkalmazni fegyvertelen, békés menekültek ellen.

Aztán meg Orbán röhöghet a markába… Bónuszként ez megsemmisítené a ballib ellenzéket is.

Már megint nincs fejfedő a rohadék, rasszista, cigány Orbánon!

Hogy is  lenne rajta, ha egyszer nem ismeri az európai etikettet, mert cigányok és büdös parasztok voltak az ősei, nem V. kerületi kiművelt balliba emberfők, így nem volt ki megtanítsa neki.

Szóval először is nem hajlandó regisztrálni a menedékjogkérőket, aztán pedig kényszeríti őket a regisztrációra.

Aztán nem engedi őket elutazni Németországba, majd pedig allatomosan Németországra szabadítja őket.

Mert biztos a saját zsebébe teszi a menekültekre szánt pénzeket! Meg el akarja terelni a figyelmet az... izéről, mindegy miről, a lényeg, hogy ha nem lennének menedékjogkérők, már megbukott volna.

Egyszer nem védi meg az EU  határait, máskor meg megvédi azokat - pedig mindkét magatartás de facto hétköznapi fasizmus.

Egyszer felelőtlenül vonatokra zsúfolja a tömeget (biztosan Auschwitzba készül vinni őket...), másnap nem engedi be őket a pályaudvarra, harmadnap meg ismét beengedi őket! Ez gyomorforgató. Hiszen tegnap láttam a Sky News és a CNN tudósításában, hogy a menekültkérelmezők egyetlen akadálya a nyugatra jutásban, hogy Orbán vérszomjas rendőr pribékjei nem engedik az embereket be  a pályaudvarra!

Pedig menekülttáborokba kellene vinni az embereket, azaz mégsem, mert ez de facto a náci haláltáborok újjáéledése lenne!

Egyébként meg szeptember 15-én Orbán ki fogja kiáltani a katonai diktatúrát. Ez onnan tudom, hogy a szomszéd néni mondta, szóval halálbiztos. Mindenki le lesz tartóztatva, tankok lesznek mindenhol, s állig  felfegyverzett terroristaellenes speciális egységek fogják rettegésben tartani a lakosságot.

Persze az sem kizárt, hogy a főváros át lesz helyezve Felcsútra, stadion épül a Parlament helyén, s vissza lesz fordítva a Duna folyási iránya. Miért teszi mindezt a szemét Orbán? Hát hatalomvágyból, mi más okból?

Nevem Frankeinstein Emese, s immár 10 éve hivatásos civil vagyok, amióta elvégeztem az egyetemet balneológia-kommunikáció szakon.

Civilként megjártam Amazóniát, az afrikai dzsungeleket, s  a két sarkot, ahol a pandák, a vikunyák, a jegesmedvék és a moszatok emberi jogiért küzdöttem egyéves ösztöndíjammal.

Sajnos heteroszexuálisnak születtem, erről képtelen voltam leszoktatni magamat, de igyekszem: legalább arra fokozottan figyelek, hogy leszbinek nézzek ki.

Intoleráns szüleim csecsemőkoromban megkereszteltettek, ezt nagyon szégyellem. Viszont igyekszem mindenhol aláhúzni, hogy én utálom a vallást, valójában csak a kereszténységet, mert a többi vallás másság, így azok iránt köteles vagyok fokozottan toleráns lenni.

Jelenleg egy a 2014-es választási eredények ellen küzdő civil szervezet régiós összekötő koordinátora vagyok.

Tavaly ilyenkor még a hajléktalanok utcán pisilési jogáért küzdöttem, de időközben rádöbbentem, hogy a hajléktalanok potenciális Jobbik-szavazók, így azóta fasisztázom őket és nem adok nekik semmit. Ha például valamelyik hajléktalan sorba áll a menekülteknek szánt szendvicsekért, elzavarom azonnal.

A muszlim menekülteket szeretem a legjobban, nagyon tisztelem vallásukat is, sőt behatóan tanulmányoztam annak jellemzőit. Ezért adok nekik sertésmájkrémes szendvicset, úgy tudom, ez a kedvencük.

Tegnapelőtt reggel még azt követeltem a szemét Orbántól, hogy helyezze le a menekülteket ötcsillagos szállodákban, s mindenkinek adjon az államtitkári alapbérrel egyező segélyt. Tegnap viszont már azt követeltem, hogy a rohadék Orbán szállíttassa különvonatokkal az egész Közel-Keletetet Berlinbe, 24 órán belül. Ha ezt nem teljesíti, tizedmagammal tüntetni fogok a hétvégén. Ma még nem tudom mit fogok követelni, ezen még gondolkodunk hármasban itt az akciós központunkban, de az már biztos, hogy bármit is követelünk, annak része lesz az európaellenes Orbánhoz intézett újabb, immár 856. ultimátum.

Tavalyelőtt ilyenkor kezdődött Bulgáriában a tömeges beáramlás a határon.

A 240 km hosszú bolgár-török határon 1992-ben lebontott kerítés csupasszá tette az országot (a bolgár-görög határon is volt kerítés 1992-ig). Törökországban szabályosan vállalkozások alakultak embereknek a határra való szállítására. Nem embercsempészek, mert csak a határig vitték a migránsokat.

Gyorsan lépni kellett, így a kormány azonnal belekezdett a kerítésépítésbe. Bár a bolgár pártok ugyanúgy utálják egymást, mint a magyarok, a következő kormány folytatta ugyanezt , azaz teljes egyetértés alakult ki a kérdésben, a mindenkori bolgár ellenzék legfeljebb azért hibáztatja a mindenkori kormányt: miért nem épül gyorsabban, jobban a kerítés, miért nem kap több pénzt a határőrség.

Mivel a magyar-szerb határral ellentétben, mely teljes egészében sík területen van, így könnyen átjárható, a bolgár-török határ egy része hegyvidék, nehezen járható. Így elegendő volt a kerítést csak a határszakasz egy részén megépíteni.

A tengeri határ pedig gyakorlatilag átjárhatatlan, ez állandó őrzés alatt van, a határőrség eleve visszafordít mindenkit, akinek nincsenek rendben a papírjai. Menedékkérelmet itt át se vesz át a bolgár határőrség, csak akkor, ha életveszély áll elő, pl. süllyedő hajó, de ez nagyon ritka.

Ez jelentősen csökkentette a beáramlást. Ma már kevés ember indul Törökországból Bulgária felé illegálisan, a nagy többség inkább a vizi utat választja a görög szigetek felé. (Az I. vh. után megrajzolt görög-törög határ eléggé sajátos: gyakorlatilag az összes sziget Görögországhoz tartozik, így a török szárazföldtől nem messze van több görög sziget, ahová könnyű eljutni, akár egy jobb gumicsónakkal is.)

Természetesen ma is vannak illegálisan határt átkelő emberek. De a számuk kontrollálhatóvá vált. Kevés a csellengő, itt-ott apró bűncselekményeket elkövető személy.

A menedékkérelmet benyújtók aránya: 44,4 % százalék szír, 23,7 % afgán, 23,2 % iraki, 4,0 % pakisztáni, 1,0 % papírok nélküli.

A kérelmezőket táborba zárják, azonban napközben a tábor területe szabadon elhagyható. Itt biztosított az étkezés és a szállás ingyenesen. Ezek jellemzően 40-50 éves, 25 éves elhagyott volt munkásszállások, az erre jellemző körülményekkel. Pár helyen épült jobbfajta tábor is: faházak vagy megerősített sátrak alakjában.

A kérelmet beadók 35 %-a megkapja a menekült státuszt. Ennek előnye: az illető nem köteles menekülttáborban lakni, dolgozhat,  útiokmányt kap (melyhez azonban vízum szükséges bárhová más országba való utazáshoz, az EU-n belül is), jár neki családi pótlék (gyerekenként 5500 Ft, de csak akkor ha a család jövedelme fejenként nem éri el az 55 ezer Ft-ot), továbbá jár szociális segély személyenként 25 ezer Ft értékben, ismét csak akkor, ha alacsony a jövedelem.

A bulgáriai árszint kb. a magyar 80 %-a, azaz ha ezen összegek magyar vásárlóértékét akarjuk, szorozzuk meg őket 1,25-tel.

A kérelmet beadók 6 %-a nem kap menekült státuszt, de humanitárius okokból tartózkodási engedélyt kap. Ez azt jelenti: dolgozhat, de nem jogosult semmilyen segélyre.

Az elutasított kérelmek aránya 5 %, ezeket kitoloncolják.

A kérelmek többi része – közel fele – az ügy megszüntetésével zárul. Ez azt jelenti: a kérelmező eltűnt a táborból, ami jellemzően azt jelenti, elment a szerb vagy a román határra, s azon illegálisan átkelt. Az ilyen emberek a papírjaikat természetesen eldobják, hogy később más országban ne lássák: Bulgáriában már regisztrálták őket egyszer ill. már beadtak regisztrációs kérelmet az EU-ban.

Természetesen sok a kérelmet be sem nyújtó személy. Ezek azok, akiket nem kapott el a bolgár hatóság. Ők eleve a bolgár-szerb határhoz mennek.

A bolgár határőrség nem őrzi különösebben a kifelé menő mozgást, legfeljebb a szervezett embercsempészeket szokták elkapni, a migránsokat engedik menni. A szerbek pedig nem rendelkeznek elég kapacitással a határ felügyeletéhez. De a szerbek sem izgulnak ezen túlságosan, hiszen úgyis a magyar határra megy onnan mindenki.

A menekült státuszt megkapók nagy része is előbb-utóbb tovább megy. Hiszen ők a gazdag európai életért jöttek, nem havi 100 euró segélyért, esetleg a lehetőségért, hogy bolgár bérért dolgozzanak. (A bolgár átlagbér jellenleg havi nettó 90 ezer Ft, azaz a magyarnál is alacsonyabb.) Egy őszinte szír migráns meg is mondta egyszer a tévében nyilatkozva:  ő azt hitte, hogy az egész EU-ban egységes a menekültek segélyezése, s mindenhol a svéd szint van, de most, hogy megtudta mi a helyzet, nem marad. Svédországban egy „menekült” egy átlag magyar banki középvezető életszínvonalát élvezheti, s cserébe semmit se kell tenni, még a nyelvet se kell megtanulni, sőt alanyi joga hőzöngeni, akinek pedig mindez nem tetszik, az nácinak minősül.

Így aztán csökken a nyomás Bulgárián. Tényleg csak az marad, aki valóban menekültnek tekinthető. Ők elfogadják a feltételeket, s nem is okoznak különösebb gondot.  Pár hónapja  a bolgár médiák beszámoltak egy különösen békés szírről, aki keresztény hívő lett és megkeresztelkedett, sőt fontolgatja, hogy pap lesz.

A hatóságok mindenesetre igyekeznek a táborokat nem elhelyezni olyan területeken, melyek különösen érzékenyek a muszlim jelenlétre. Volt már ilyen eset, hogy a kormány egy olyan városban tervezett tábort, ahol muszlim fegyveresek 1876-ban hatalmas vérdfürdőt rendeztek. A lakosság kijelentette: ha muszlim menekült kerül a városba, a tábort felgyújtják. Miután a polgármester is kijelentette, hogy ő is részt fog venni a gyújtogatásban, a kormány máshová vitte a tábort, egy olyan térségbe, ahol a lakosság zöme török nemzetiségű.

A hőzöngők meg mennek Magyarország felé Szerbián keresztül. Dehát ez miért érdekelje Bulgáriát?

S a bolgár közvélemény? Bulgária sokszor fogadott be menekülteket. A saját, bolgár menekülteket leszámítva, ez volt pl. az örmény menekültek befogadása az I. vh. idején, akik a törökök és kurdok általi népirtás elől menelültek, majd pedig a kommunista rendszer elől menekülő oroszok a XX. sz. húszas éveinek elején.

Kezdetben a szírek és irakiak felé is volt egyfajta együttérzés, hiszen állítólag az Iszlám Állam elől menekültek. Ez azonban hamar elszállt, miután sötét alakok kezdték elfoglalni Szófia központi részeit, különösen a szófiai mecset környékét, ahol ezek az alakok járókelőket inzultáltak. Amikor pedig az egyik menekülttábor sztrájkolni kezdett a rossz minőségű étkezés miatt és megsemmisítették a kapott ételt, elszállt minden jóindulat irántuk.

Hozzáteszem: ezt a leírást nem receptnek szánom Magyarország számára. Magyarország sokkal rosszabb helyzetben van. Eleve jelenleg a legkönnyebb útvonal Magyarországon keresztül vezet Törökországból a brit/svéd/német szociális segélyekhez: hiszen Trianon óta teljesen sík, akadálymentes területen van a magyar-szerb határ, nincs kerítés kiépítve, s kevés a határőr.

Ha elkészül, a magyar kerítés hatása a legjobb esetben az lesz, hogy csökken a beáramlás, annak egy része elmegy Szerbiából Horvátország felé.

Szóval a bolgár megoldás: formailag betartani minden EU-szabályt, nem vitázni Brüsszellel, bólogatni a háttérhatalomnak, közben pedig mindent megtenni a gyakorlatban, hogy az országot kerülje ki a piszkos áradat. Ezt a módszert a bolgár nép a félévezredes török megszállás alatt sajátította el, a lényeg: ha erősebb az ellenség, meg kell hajtani a fejünket előtte, eközben pedig nézni a saját dolgainkat.

Sajnos az utóbbi időkben megjelent egy veszélyes jelenség.

A ballib agyatlan szélsőség elhozta az ellenkező irányú szélsőséget.

Az egyik oldalon a határok megnyitásáról beszélnek, sőt a legújabb elmebeteg vélemény szerint az Emberi Jogok Általános Nyilatkozatával ellentétes a határvédelem és az utazás korlátozása (természetesen a Nyilatkozatban ez nincs benne!), s hasonlók.

A másik oldalon meg örülnek pl. a kamionban megfulladt 72 ember halálának, illetve mészárlást akarnak a határokon.

Mindkét szélsőséget határozottan el kell utasítani, mind a kettő ugyannak az érmének a két oldala. A józan észre és a humanizmusra van szükség most is, mely most egyezik az arany középúttal  a két szélsőség között.

A határokat fokozottan kell védeni, el kell venni előre a kedvét minden beáramlójelöltnek, s természetesen szükség van legális erőszakra is, az emberi jogok betartásával. A mégis beáramlott embereket zárt táborokba kell zárni, s 72 órán belül el kell utasítani indokolatlan menekültkérelmüket, amit visszatoloncolás követ. Az illegálisan belépők kérelmét pedig automatikusan el kell utasítni, bűncselekmény elkövetése miatt.

Se mészárlás, se határmegnyitás nem kell – mindkettő csakis teljes káoszt eredményezne.

ez a kép nem az én munkám, készen találtam a FB-on, de jogos kérdést vet fel

A film a legfontosabb művészet, mondta Lenin, s a liberális médiagépezet mind a mai napig tartja magát ehhez.

Szinte vicces, hogy a hollywoodi tömegprodukciókban mindig az a gonosz ellenség, aki éppen hivatalos ellenségnek számít a liberális médiákban. Egyszer gonosz elrejtőzködött nácik, aztán fanatikus japánok, majd vérszomjas szovjetek, a kommunizmus bukása óta  pedig iszlámterrorista emberevők, időnként gonosz szerbek (a Szerbia elleni amerikai agresszió idején), ill. háborús uszító oroszok.

De most nem az aktuálpolitikai témáról akarok szólni. Hanem az ókori történelemről, azaz a filmek által terjesztett abszurd tévhitekről, melyeket ókori történelmi témájú filmek terjesztenek.

Íme három gyakori eset.

Majd minden óegyiptomi tematikájú filmben szinte elhagyhatatlan elem a több tízezer rabszolga, akik a munkafelügyelők ostorai alatt napi 20 órában építik a piramisokat.

A valóságban az ókori Egyiptom – ellentétben Rómával és Görörországgal – nem volt rabszolgatartó társadalom, a társadalom szinte teljes mértékben szabad jogállású emberekből állt. A rabszolgaság csak kivételesen fordult elő: adósrabszolgaság és idegen hadifoglyok esetében. Mindkét eset természetesen ideiglenes volt: az adósrabszolgák szabadok lettek adósságuk ledolgozása után, az idegen hadifoglyokat pedig hazaengedték a békeszerződés megkötése után, a saját hadifoglyok kicseréléséért vagy váltságdíjért cserébe.

A bibliai „zsidó rabság” sem szó szerint értendő, hanem mint rossz, keserű sors.

Az ókori római témájú filmek gyakori eleme a rabszolga evezős a római hadihajókon. A szerencsétlen leláncolt rabok eveznek egész nap, s ha a hajó elsüllyed, vele együtt ők is süllyednek, szörnyű halált halva. Szintén abszurdum. A rómaiaknál a teljes jogú állampolpolgárság egyik fontos eleme a katonai szolgálat volt, a kettő szinte teljesen összefüggött egymással. Nem teljes jogú állampolgár akkor se harcolhatott a római hadseregben, ha akart. Gyalázatos szentségtörésnek számított volna, hogy egy rabszolgára bízzák a hon védelmének szent kötelességét. Természetesen egyetlen rabszolga se evezett római hadihajókon, se leláncolva, se lánc nélkül, minden római katona teljes jogú római állampolgár, azaz szabad ember volt. Rabszolga evezősök egyedül magánhajókon, kereskedelmi hajókon fordultak elő.

A másik mítosz szintén római. A halálig tartó gladiátorharcok fontos filmbeli eleme, amikor a játékszervező eldönti maradjon-e életben a vesztes gladiátor: ha igen, akkor a hüvelykujját felfelé fordította, ha nem, akkor lefelé.

A valóságban a kegyelmet az összezárt ujjakba rejtett hüvelykujj jelezte, míg a bármilyen irányban kinyújtott hüvelykujj a halált – és ez esetben is jellemzően oldalra mutatott a hüvelykujj, nem lefelé: jelentése a „vágd el a torkát” mozdulat. Míg az elrejtett hüvelykujj: „ne vágd el a torkát”.

Az ok: távolról nem volt látható világosan, hogy merre mutat a hüvelykujj, míg az felismerhető volt nagyobb távolságról is, hogy a játékszervező hüvelykujja látszik-e. Hiszen gondoljuk el: lehet, hogy a győztes gladiátor a stadion ellenkező végében győzte le az ellenfelét, azaz messze a díszpáholyban ülő játékszervezőtől. Nyilván ilyenkor a győztes nem ballaghatott el a díszpáholyig megnézni, merre mutat az ujj.

ez mind NEM

Bulgária népszámlálási adatait nézve az ember furcsaságot lát.

Íme az adatok. Ahol zöld van, az azt jelenti, hogy abban az évben az illető nemzetiséget nem lehetett megjelölni, így annak az adatai csak mint az “egyéb” része szerepelnek.

1900 előtt is volt népszámlálás az országban, azonban akkor nem volt nemzetiségre utaló kérdés. Úgyszintén nem volt ilyen kérdés az 1985. évi népszámláláson, természetesen politikai okokból: ez volt a török kisebbségi elleni politika időszaka. Ebben az időszakban a törökök hivatalosan “elfelejtett bolgár” identitásúaknak minősültek, akiknek folyamatban van “újjászületésük”.

Az adatok teljesen logikusak, s megvan mindegyikre a történelmi magyarázat.

A bolgárok 77 %-ról felmennek 91 %-ra, majd visszaesnek 85 %-ra. A magyarázat: a természetes asszimiláció a kisebbségeknél, majd a kommunizmus bukása után a nagyobb kivándorlási és alacsonyabb szülésszám a bolgároknál.

A törökök14 %-ról 9 %-ra esnek vissza. A magyarázat: 3-szor kivándorlási hullám náluk, a balkáni háborúk után, a II. vh. után és a 80-as évekbeli kényszerkivándorlás.

A cigányok megduplázásának oka a sokkal nagyobb természetes szaporulat.

A románok drasztikus csökkenésének oka a lakosságcsere a két ország között 1940-ben, valamint a természetes asszimiláció. A görögök esetében ugyanez a helyzet: a kényszerített lakosságcsere az I. vh. után a fő ok.

A zsidóknál a II. vh. után a népesség 90 %-a kivándorolt Izraelbe.

A kislétszámú kisebbségeknél pedig az ok a természetes asszimiláció.

De van egy furcsa adat: a macedón kisebbség. Megjelenik hirtelen a semmiből 1946-ban, azonnal 170 ezres létszámban, aztán még nő is, majd 1965-re már csak 10 ezren vannak, mára pedig 2 ezres a létszám. Hasonló adatot eddig csak egy másik országban, Csehországban láttam, a morva kisebbségnél: az 1991-es népszámláson még 1,4 millióan (!) vannak a morvák, 10 év múlva már csak 400 ezren – azaz 10 év alatt eltűnt 1 millió morva, miközben nem történt semmi, ami ezt indokolná.

A magyarázat természetesen ugyanaz, mint a morváknál: ilyen nemzetiség a valóságban nem létezik, ez csupán egy másik etnikum része – Csehországban a cseheké, Bulgáriában meg a bolgároké. Így az illető lakosság szabadon változtat önbevallásán, az identitásban való változás nélkül.

Bulgáriában a 40-es évek második felében egészen az 50-es évek végéig állami politika volt a macedónosítás, kb. ugyanazzal az abszurd érvvel, mint a 80-as években a törökök bolgárosítása: a Párt szerint Macedónia Bulgárához tartozó részén valójában macedónok élnek, akik tévedésből bolgárnak mondják magukat, így fel kell világosítani őket “igazi” nemzetiségükről.

A fő elsősorban külpolitikai volt: Dimitrov igyekezett Sztálin mellett Titóval is barátságban lenni. Dimitrov halála és a jugoszláv-szovjet szakítás után a macedónosítás lassan lekerült a napirendről, míg végül a 60-as években Bulgária hivatalosan is visszatért a háború előtti álláspontra a macedónkérdésben: azaz macedónok nem léteznek. Ma már csak 2 ezer macedón van Bulgáriában, azok akik valamilyen okból tényleg macedónnak mondják magukat.

Röviden az 1912-1913. évi balkáni háborúról.

A négy balkáni keresztény állam közös érdeke volt a XX. elején Törökország (pontosabban az Oszmán Birodalom) kiszorítása Európából, s a török uralom alatt álló keresztény lakosság felszabadítása ezáltal.

1912 elejére a négy állam – Bulgária, Görögország, Montenegró, Szerbia – megállapodott egymással a közös háborúban a törökök ellen. Románia nem tanúsít érdeklődést a szövetség iránt, Románia ekkor Ausztria-Magyarország és Oroszország felé rendelkezik területi követelésekkel.

Íme ez a kiinduló helyzet az 1912-es határokkal:

A háború előtt egyedül Szerbia és Bulgária – ez volt akkor a két legerősebb állam a négy közül katonai értelemben – állapodik meg a megszerzett török terület felosztásáról, Macedóniát illetően.

Íme Szerbia és Bulgária és az egymás között előre elosztott macedóniai területeik, pontosabban ezek azok a területek, melyekről a felek kijelentik, hogy nem támasztanak igényt a másik felé. Szerbiáé Macedóni északi sávja, Koszovó, Szandzsák, valamint Albánia, ezek többségében szerb és albán többségű területek. Míg Macedónia többi része Bulgáriáé. ezek bolgár többségű területek a középső részen, míg délen bolgár-görög kevert lakosságúak.

A csíkos területet illetően a két fél nem tud megállapodni, ezért úgy döntenek e területet illetően a háború után az orosz cár döntőbíráskodását fogják kérni.

Montenegró nem támaszt igényt területre, pénzbeli kompenzációt kér részvételéért a háborúban.

Ami Görögországot illeti, hadereje gyengébb mind a szerb, mind a bolgár haderőnél, így nem látszik szükségesnek az előzetes megállapodás. Hallgatólagosan egyetértés van, hogy az etnikailag görög többségű területek Görögországhoz fognak kerülni, a Pelloponész-félszigetet északról határoló területek, elsősorban Epirosz, és a Földközi-tengeri szigetek, melyeknek akkor csak kisebb része tartozott Görögországhoz.

A háború megindítására 1912 szeptemberében az ürügyet az szolgáltatja, hogy Törökország elutasítja a négy balkáni állam követelését arra vonatkozóan, hogy adjon autonómiát a török fennhatóság alatt álló balkáni népeknek. Az elutasítás után Montenegró megtámadja Shkodra városát (jelenleg Albániában), ezt török hadüzenet követi, amire a másik három szövetséges is hadat üzen a törököknek.

A háborúra az alkalom ideális, ugyanis a török haderő éppen súlyos problémákkal küzd, Ugyanebben az időben folyik az olasz-török háború Líbiában, mely végül – 1912 októberében – teljes török vereséggel zárul. (Ekkor lesz Líbia olasz gyarmat.)

A négy szövetséges elosztja egymás között a katonai feladatokat. A legerősebb hadsereg a bolgár, ezért ez vállalja fel a támadást a török fő erők irányában: Trákiában Isztanbul felé. A görögök a haditengerészetükkel segítenek elsősorban: megakadályozzák, hogy a török hadihajók segítséget küldenek a szárazföldi csapataiknak. Szerbia és Montenegró pedig a hadi terület nyugati részen aktív.

A hadműveletek rendkívül sikeresek, több területen a török ellenállás gyorsan összeomlik. A török erők a legkeményebb ellenállást Shkodra, Joaninna (ma: Görögország) és Edirne (ma: Törökország) városoknál tanúsítják, de végül ezeknél is szövetséges győzelem születik.

Több eset van, amikor a szövetségesek igyekeznek egymással is versenyt futni, mivel nem igazán bíznak meg egymásban. A legnevezetesebb eset Thesszaloniki, melyet a bolgár és a görög csapatok is igyekeznek elfoglalni. Végül a görög csapatok pár órával a bolgárok előtt érnek a városba.

A háború végén a tűzszünet kihirdetésekor – 1913 májusában – a következő a helyzet, az egyes államok és a katonai igazgatásuk alatt álló terület:

Megjegyzés: Albánia ekkor még nem létezik. Az Albániaként jelzett terület az a terület, mely a még a háború előtt kirobbant albán felkelés ellenőrzése alatt áll 1913 májusában.

1913 májusában ül össze Londonban a négy győztes hatalom a vesztes Törökországgal együtt a háború politikai lezárására. A nagyhatalmak hozzáállása nem egységes. Anglia és Németország hivatalosan Törökország szövetségesei. Anglia ennek ellenére titokban támogatja Görögországot (azon az alapon, hogy az a kisebbik rossz, ha az angol szövetséges görögök szerzik meg a területeket, mintsem az orosz szövetséges szerbek). Németország pedig éppen szeretette volna megnyerni Bulgáriát szövetségesnek Anglia és Franciaország ellenében, így szintén titokban támogatja Bulgáriát. Ausztria-Magyarország szintén támogatta Törökországot, de nem volt hajlandó annak segítséget nyújtani, ehelyett inkább igyekezett a szerb területnövekedést korlátozni, s erre a legjobb mód az albán felkelés és a bolgár igények támogatása volt Szerbia ellenében. Anglia végül a bolgár igényeket is támogatta, azon az alapon, hogy még mindig jobb, ha Trákia bolgár lesz, mintha orosz lenne, ugyanis Oroszország egyik célja akkoriban Isztanbul meghódítása volt. Oroszország pedig a kezdettektől a négy balkáni államot támogatta, azzal a titkos reménnyel, hogy a háború közelebb visz a nagy terv (Isztanbul meghódítása) eléréséig. Egyedül Franciaország volt az, mely mindvégig a török oldal mellett állt ki, azonban a francia vezetés úgy döntött: csak akkor lép fel aktívan, ha Anglia is így akarja, ami – mint fentebb látható – nem következett be.

A londoni megállapodás végülis gyakorlatilag ügy dönt, hogy azé az adott terület, aki azt katonailag birtokolja, két pontot leszámítva:

• létrejön Albánia mint független állam, így a szerb, montenegrói, és görög csapatoknak vissza kell vonulniuk az általuk megszállt terület egy részéről, azt átadva Albániának.
• a nagyhatalmak szerint Bulgária túl közel került Isztanbulhoz, így a bolgár-török határt kb. 70 km-mel északnyugatabbra húzzák meg:

A londoni megállapodás hatalmas felháborodást vált ki Bulgáriában, Elsősorban Macedónia kapcsán, melynek csak a keleti részét kapja Bulgária, a többit elosztotta egymás között Görögország és Szerbia, s elfelejtődik az egy évvel korábbi bolgár-szerb magállapodás is.

A bolgár kormányzat és a közvélemény a háború alatti jelentős bolgár sikerektől megrészegülve hiszi, hogy biztos a győzelem, ha Bulgária megtámadja szövetségeseit. Így Bulgária júniusban megtámadja Szerbiát és Görögországot Macedóniában: a cél délen Thesszaloniki elfoglalása, nyugaton pedig a szerb és görög erők kiűzése a területről egészen az albán határig.

Az eseményeket látja Törökország is. Isztanbulban puccs távolítja el a török közvélemény szerint gyenge és áruló kormányt, helyére radikálisok jönnek. A török hadsereg. kihasználva azt, hogy a bolgárok Macedóniában harcolnak, megtámadja Bulgáriát.

Természetesen a bolgár haderő nem képes három ellenséggel megbirkózni. Ráadásul időközben megjelenik Románia, mely kijelenti, hogy Macedóniában 400 ezer román él (a valódi szám kb. 60-70 ezer lehetett akkoriban), s e tényért területi kompenzációra jogosult, így követeli, hogy Bulgária adja át neki Dél-Dobrudzsát. Miután Bulgária ezt megtagadja, Románia hadat üzen, s a gyakorlatilag védetlen Észak-Bulgáriában egészen Szófiáig halad előre.

Augusztusban Bulgária kapitulál.

Az újabb megállapodás megváltoztatja a Londonban megállapított határokat, Bulgária rovására:

• Kelet-Trákia Törökországhoz kerül (ekkor alakul ki a mai Törökország európai határvonala),
• Macedónia délkeleti részét megkapja Görögország,
• Dél-Dobrudzsa Romániához kerül (ezt Bulgária 1940-ben visszaszerzi, máig bolgár terület),

Két évvel később Bulgária ezen területvesztések miatt kapcsolódik be az I. világháborúba a központi hatalmak oldalán. Az eredmény akkor ugyanaz, sőt Bulgária még további területeket veszít el 1919-ben Szerbia és Görögország javára.

Ballibisztán politikai berendezkedéséből már szó volt. Most essen pár szó e gyönyörű ország természeti jellemzőiről is.

Ballibisztánban a természet igencsak változatos és természetesen messzemenően toleráns.

Az ország nemzeti jelképe természetesen a balliba. Ez az állatfaj emlékeztet erősen egy baromfira, az esze is pont annyi, azonban a sajátossága, hogy hangosabban gágog, mint egy légkalapács. A balliba élethelyén minden más állatfaj kipusztult, mert nem bírta a folyamatos gágogást,

Emiatt a balliba életterén egyetlen más állatfaj él: a piros-fehér-zöld süketfaj. A süketfaj jellemzője, hogy időnként dühbe gurul, s ilyenkor zsidózik. Erre a balliba hosszasan gágog, amire viszontválaszként a süketfaj ismét zsidózik. A két faj szimbiózisban él egymással, egymás nélkül már kipusztultak volna.

A ballibisztáni vizek fő előlénye a szivárványos toleranciahal. Ez egy apró állat, melynél a szaporodás kizárólag azonos nemű egyedek között valósul meg. Ha a toleranciahal bármely faj esetében ellenkező neműek közti párosodást lát, megsértődik és éhségsztájkot tart aznap.

A sötét ballibisztáni erdők és barlangok élőlénye a szörnyű nácimadár. Ezt a lényt még soha senki sem látta, de a ballibáknak sok mondája van róla, így bizonyítottnak számít létezése. Emiatt minden hónapban a ballibisztániak tüntetést tartanak e borzalmas élőlény létezése ellen.

A tápláléklánc tetején a liberófarkas áll, azonban ez az állat olyan jó, hogy áttért a vegetáriánus életmódra.

A ballibisztáni tóvidéken az úr a pánikmadár, mely képes azonnal pánikba esni, ha antiliberális álláspontot hall. Ha ilyet hall, ez a kedves kis madár bevadul és rohanni kezd Brüsszel felé, örjöngve elpusztítva mindent útjában.

Ballibisztán legaranyosabb állata a földalatti kutya. E faj természetes élettere az országhatárok környéke, kizárólag ilyen helyen tud élni és szaporodni. Ha azonban a földalatti kutya bármilyen határvédelmi építményt lát, búskomorságba esik és azon nyomban öngyilkos lesz.

Kevéssé ismert, hogy a Balkánon 8 éven keresztül létezett egy nemzetközileg el nem ismert állam, a Tamrasi Köztársaság.

A bolgár állam helyreállítása 1878-ban történt meg, az 1877-1878-es orosz-török háború során, kb. 5 évszázadnyi török uralom után.

Az eredetileg a mai Bulgáriánál több mint kétszer nagyobb bolgár állam területét 1878 júliusában jelentősen lecsökkentik a nagyhatalmak, létrehozva a lecsökkentett területen kettő darab etnikailag bolgár többségű területet:

• a Bulgáriai Fejedelemséget, Szófia fővárossal – ez az Oszmán Birodalom vazallus állama volt – a térképen sötétzölddel jelölve,
• Kelet-Rumélia Tartományt, Plovdiv fővárossal – ez az Oszmán Birodalom autonóm tartománya volt  – a térképen kétféle kék színnel jelölve,

(A térképen piros vonal jelzi a jelenlegi államhatárokat, világoszöld jelzi az Oszmán Birodalom többi részét, sárga pedig Szerbiát és Romániát.)

A három sötétkékkel jelzett terület legnyugatibbja a szóban forgó, 1878-1886 között létezett Tamrasi Köztársaság területe.

A Tamrasi Köztársaság területén a lakosság zöme pomák (muszlim vallású bolgár) volt, mely 1878-ban ellenállt az új berendezkedésnek, többek között nem engedte bevezetni a kelet-ruméliai közigazgatást. Mivel a területnek nem volt se különösebb gazdasági, de katonai jelentősége, a kelet-ruméliai hatóságok a kezdeti sikertelen próbálkozások után abbahagyták a további kísérleteket, hogy erőszakkal érvényesítsék akaratukat, így maradt az ex-lex helyzet: a terület lakossága egyszerűen önállóan irányította azt.

1886-ban Kelet-Rumélia önhatalmúlag felmondja saját jogi státuszát és bejelenti csatlakozását a Bulgáriai Fejedelemséghez. Ekkor a bolgár hadsereg bevonul a Tamrasi Köztársaság területére is.

A kedvező nemzetközi helyzetben a két terület egyesülése sikeresnek bizonyul, a nagyhatalmak elfogadják a két terület perszonálúnióban való egyesülését, megtartva az oszmán szultán alatti státuszt.

Formailag, hogy ne adjanak precedenst további határváltoztatásokra, a nagyhatalmak a fenti perszonálúniós fikciót találják ki, valójában azonban a gyakorlatban Kelet-Rumélia Bulgária része lesz minden szempontból. De ez a jogi fikció egészen 1908-ig tart, amikor is a Bulgáriai Fejedelemség – ismét önhatalmúlag – hivatalosan megszakítja a vazallusi kapcsolatot az Oszmán Birodalommal, azaz teljes függetlenséget kiált ki, Bulgáriai Cárság néven, természetesen az egész államterületen, azaz ekkortól már hivatalosan is bolgár területnek számít Kelet-Rumélia.

Az Oszmán Birodalom kénytelen elfogadni az egyesülést, cserébe annyit sikerül elérnie, hogy határkorrekció történik Kelet-Rumélia és az Oszmán Birodalom többi része között: a térképen sötétkékkel jelzett három terület átkerül Kelet-Ruméliából az Oszmán Birodalom többi részéhez.

Így szűnik meg a Tamrasi Köztársaság.

A terület utótörténete: 26 évvel később, 1912-ben, a 4 balkáni szövetséges állam (Bulgára, Szerbia, Görögország, Montenegró) hadat üzen az Oszmán Birodalomnak, s sikeresen megszünteti a török uralmat az egész Balkán-félszigeten, leszámítva Isztanbult és annak kb. 30 km-es környékét.

Ennek egyik eredménye: 27 év oszmán igazgatás után a Tamrasi Köztársaság területe Bulgáriához kerül, ahol most is van, Jelenleg a lakosság nagyobb része már keresztény vallású bolgár, de ma is létezik muszlim vallású bolgár kisebbség a területen.

A területen van az egyik híres bolgár vízforrás, onnan származik a mai egyik legnépszerűbb bolgár ásványvíz, a Devin.

a Tamrasi Köztársaság zászlaja

Megnéztem a kb. 4 óra hosszú, Betiltott igazság című, 2013-as orosznyelvű ukrán dokumentumfilmet. Azt hittem, elvesztegett idő lesz, de mégsem. Bár érezhető benne az oroszellenes aktuálpolitikai szándék, mégis a szerző igyekezett valós adatokkal érvelni.

A film témája az 1941-1945 közti német-szovjet háború.

A film alapvető kiinduló pontja, hogy egyetért a náci Nétemország korabeli hivatalos érvelésével, miszerint a Szovjetúnió elleni német támadás 1941 júniusában megelőző csapás volt, azaz a Szovjetúnió is készült Németország megtámadására. Ez a nézet még a 90-es évek első felében kezdett terjedni Oroszországban, s vannak hívei és ellenzői is. A film korrekten bemutatja az tézist alátámasztó rengeteg közvetett bizonyítékot. Ezek egy része hihető, más része humoros, pl. az a bizonyíték, hogy a szovjet címeren lévő földgömb a bizonyíték a szovjet világhódítási tervekre. (Közvetlen bizonyíték máig nincs egyébként erre az állítólagos tervre.)

A film szintén pontosan bemutatja a német sikerek megdöbbentő mértékét a háború első szakaszában: gyakorlatilag teljes hadosztályok adták meg magukat harc nélkül, s a helyi vezetés pedig pánikszerűen menekült a szovjet területen a német támadás elől. Az így keletkezett űrben a lakosság megszervezte saját magát sok helyen, még a német katonai közigazgatás bevezetése előtt. A lakosság pedig sok helyen felszabításként élte át a német haderő bevonulását. Ez tabutéma volt a szovjet időszakban, ma már Oroszországban sem az.

A kérdés: hogyan következett be a fordulat? Hogyan volt képes a pánikszerűen menekülő és magát megadó szovjet haderő hirtelen megállítani a német erőket, sőt ellentámadásba lendülni? S miért változott meg az orosz, ukrán, belarusz lakosság pozitív hozzáállása a német megszállók iránt? Hogyan lett hatalmas németellenes partizánmozgalom a kezdeti teljes behódolásból?

A film szerzője kifejezetten antifasiszta beállítottságú, azaz pl. – szemben a mai ukrán állami propagandával – nem mentegeti, támogatja a náci-kollaboráns ukrán szervezeteket, hanem határozottan kiáll a szovjet hadsereg mellett.

A film magyarázata: a német hadvezetés 1941 decemberében már felismerte, a háború nem nyerhető meg, politikai rendezés szükséges, azaz egy antikommunista, független orosz állam létrehozása német segítséggel. Mikor ezt az elképzelést a hadvezetés ismertette Hitlerrel, a válasz az volt: „nem célunk a keleti szlávok nemzetiszocialista szellemben való átnevelése, hanem csak az, hogy megtanulják helyesen és megbízhatóan szolgálni az árja fajt”. Ez koncepcióváltást jelentett a német megszállók általi hozzáállásban a helyi lakosság iránt, immár a kollaboráns oroszoknak sem engedték saját szervezet létrehozását, pl. a háború legvégéig a kollaboráns katonai egységek mindig német csapatok alegységeiként működtek, közös irányítás nélkül. Ráadául a közigazgatás irányítását a német hadseregtől az SS vette át, mely immár nem praktikus reálpolitikai szempontok alapján gondolkodott, hanem egyedül a náci fajelmélet alapján.

Az orosz, ukrán, belarusz lakosság Hitlert kedvelő, legnaívabb elemei is rádöbbentek ezek után: Hitlernek esze ágában sincs szabadságot adni nekik. A film idézi Sztálin beszédét 1941 decemberéből: „Hitler buta politikája megszervezte nekünk a partizánmozgalmat”.

Más részről, a hadsereg ellenálló képességét az növelte meg, hogy Sztálin kiengedett a szovjet gulágokból több ezer cári katonatisztet, akik jelentős tapasztalattal rendelkeztek az I. vh. idejéből. Emellett az ateista propaganda ideiglenes leállításával az Orosz Egyház is fontos szerepet kezdett játszani.

A film következtetése: az egyszerű orosz ember számára csak két lehetőség maradt, Hitler vagy Sztálin, s a kisebbik rosszat, Sztálint választotta.

Természetesen a film – az új idők szellemében - megemlíti a brit-amerikai hadianyagszállítást is, azt hosszasan elemzi, hogy az mennyire nagyon döntő volt, majd a végén azért észbe kap és kijelenti, hogy ember nélkül semmilyen fegyver nem hatékony.

A film legvégén jön a „vörös farok” – itt a szerző kénytelen bizonyítani, hogy bár nem beszél anyanyelvi szinten ukránul , jó ukrán hazafi, így valami zavaros utalás hangzik el Putyinra, bár az nem derül ki, ez hogyan kapcsolódik a filmhez.

Természetesen a filmben sok a vicces csúsztatás. Többek között az izzadtságszagú igyekezet annak bizonyítására, hogy a nácik semmit se találtak ki maguk, hanem mindent Lenintől és Sztálintól vettek át. Valóban sok a hasonlóság a két rendszer között, ez tény, de vicces, hogy a film minden különbözőséget viszont gondosan elhallgat.

Manapság ballib körökben gyakori érv, hogy azért kell minden létező embert az országba befogadni, mert egykoron „mi” (mármint a magyarok) is menekültként érkeztünk az országba a IX. sz. végén.

Ez az érvelés hazug is, csúsztatás is, meg vicces módon pont a ballib érvelés ellen szól.

Ami a tényszerűséget illeti, az állítás kétszeresen is ökörség.

Egyrészt a mai magyar nép zömének ősei nem érkeztek sehonnan a IX. században. A legtöbb magyar ősei őshonosak a Kárpát-medencében, de legalábbis nem Árpádékkal jöttek, hanem korábbi vagy későbbi bevándorlók. A genetikai vizsgálatok szerint a mai magyarság kevesebb mint 10 %-a származtatható Árpádék népétől.

Másrészt, Árpádék nem voltak menekültek, hanem hódítók. Ezen az sem változtat, hogy gyakorlatilag nem ütköztek komoly ellenállásba a térségbe való bejövetelkor. Ennek oka az, hogy a térségi államok gyengék voltak, így eszükbe se jutott ellenállni. Az ország keleti fele Bulgária gyéren lakott határvidéke volt, a nyugati része pedig az éppen szétesőben lévő Moráviához tartozott. Anomymus említ román fejedelemséget is Észak-Erdélyben, de ez máig örök vita, hogy ilyen valóban létezett-e. A román történészek kedvence a magyar Anonymus, pont emiatt.

Mindennek vicces fejleménye, hogy a korabeli magyar emberek számára kicsit kellemetlen is volt, hogy a magyarok szinte ellenállás nélkül csinálták meg a honfoglalást. Így utólag igyekeztek véres harcokat kitalálni. Ugyanis a korabeli „nemzetközi jog” szerint egy föld tulajdonlásának leginkább legitím alapja a fegyverrel való hódítás volt. Ehhez képest a szinte harc nélküli bevonulás valahogy nem tűnt elegendően komoly alapnak: miféle ország az, melyet nem sok vérrel hódítottak meg kemény, hosszú, dicsőséges csatákban???

De nézzük csak mi van, ha elfogadjuk a balliba gágogást, s tényleg feltételezzük, hogy Árpádék menekültek voltak! Vajon a korabeli morva örülhetett, hogy a magyarok elvették a földet, a meglévő államot lerombolták, aztán új államot alapítottak a helyén, továbbá elvették a lakosok nyelvét, s magyarrá asszimilálták őket?

Minden közösség természetes joga az önvédelem. Abszurdum az önvédelmet valamiféle gonosz, fasiszta mesterkedésnek beállítani.

Vicces hír ezzel kapcsolatban Svédországból:  a helyi ultraliberálisok csúnyán összevesztek egymással. A vita természetesen azon pattant ki, hogy hogyan legyünk még „toleránsabbak” és mi az igazi helyes liberális viselkedés.

Nos, a svéd liberálisok azon a kérdésen vesztek össze, hogy svéd homokosok azt tervezik, hogy "büszkeségmenetük" során keresztül fognak menni egy muszlimlakta városnegyeden is. Az egyik liberális frakció ezt üdvözölte, ugyanis a homokosok „jogai” mindenek felett állnak, s helyes dolog a muszlimokat is megtanítani a „másság” tiszteletére. Ezzel szemben a másik liberális frakció hosszú gondolkozás után arra jutott, hogy az előbbi frakció érvelése rasszista és nem liberális, ugyanis a muszlim kisebbséget arra kényszeríteni, amit kulturális identitása szerint elutasít, nem más, mint súlyos rasszizmus, még akkor is, ha maga a cél „jó”.

Mivel a világegyetem hemzseg az élettől, nehéz lenne az összes fajt leírni, így csak azokat vázolnám, melyek gyakran kapcsolatba lépnek földi emberekkel is.

Szürkék – alacsony, nagyjából egy-másfél méter magasság közti lények, nevük szürke bőrszínűkről ered. Normál ember típusú (test, fej, két láb és két kéz) lények. Az emberi testtel összehasonlítva aránytalanul nagy a fejük és szemük, úgyszintén aránytalanul hosszú a kezük. Testük mentes minden szőrzettől, fülük nem emelkedik ki arcuk vonalából.

Hazájuk a Háló csillagképben található, kb. 40 fényévnyire a Földtől.

*

„Marslakók” vagy zöld emberkék – alacsony, nagyjából egy méter magas  lények. Nevük onnan ered, hogy sokan – tévesen – Mars-lakóknak gondolták őket.  Normál ember típusú (test, fej, két láb és két kéz) lények. Bőrszínük zöld, fejük aránytalanul nagy.

Hazájuk a Kentaur csillagképben található, kb. 4 fényévnyire a Földtől (Alpha Centauri), ezek a Földhöz legközelebb lakó idegenek.

*

Drákók vagy gyíkemberek – magas, nagyjából három-négy méter magasság közti lények, nevük onnan ered, hogy kinézetük emlékeztet a sárkányokéra, valamint utal hazájukra is. Normál ember típusú (test, fej, két láb és két kéz) lények, azoban a fejük inkább egy hüllőére emlékeztet. Apró farkuk is van, melyet képesek behúzni testükbe. Testük mentes minden szőrzettől, teljesen sima, fülük nem emelkedik ki arcuk vonalából. Fejük tetején bemélyedés található.

Hazájuk a Sárkány csillagképben található, kb. 150 fényévnyire a Földtől.

*

Plejádok – magas, nagyjából két méter magas lények, nevük onnan ered, hogy hazájuk a Fiastyúk (Pleaides) csillaghalmazban található. Normál ember típusú (test, fej, két láb és két kéz) lények, bőrük kreolos, szőke hajuk és kék szemük van.

Hazájuk a Bika csillagképben található, kb. 440 fényévnyire a Földtől.

*

Andromédák – magas, nagyjából két  és fél méter magas lények, nevük onnan ered, hogy hazájuk az Androméda csillagkép. Normál ember típusú (test, fej, két láb és két kéz) lények, azonban nincs szilárd testük, ugyanis ezek energialények.

Hazájuk az Andromdéa  csillagképben található, kb. 100 fényévnyire a Földtől.

*

Szíriusziak – emberi magasságú magas lények, nevük onnan ered, hogy hazájuk a Szíriusz. Normál ember típusú (test, fej, két láb és két kéz) lények, a földi emberekre olyan mértékben hasonlítanak, hogy a laikus képtelen megállapítani, hogy valójában nem azok.

Hazájuk a Nagy Kutya  csillagképben található, kb. 10 fényévnyire a Földtől.

*

Legközelebb az egyes fajok politikai rendszeréről, s a Földdel való kapcsolatukról fogok írni.

A napokban terjed  a neten a két tehén vicce különböző verziókban.

A magyar és általában kelet-európai verziót még nem írta meg senki.

Volt két állami tehened 25 éve, melyek jól-rosszul, de éltek és tejet adtak. Aztán jött a nyugati befektető, megvette mindkettőt, feldolgozta húsnak. Majd ugyanaz a befektető elkezdte árusítani a saját, külföldi tehenei tejét, ötszörös áron. A lakosság hitelt vett fel a nyugati banktól, hogy továbbra is tudjon tejet venni. Most a lakosságnak nincs tehene, de van tartozása.

Jött a Fidesz. Ismét lett tehén, csak egy, s az is Orbán egyik haverjának tulajdona. De mégis jobb így, mert legalább van hazai tehén. A nyugat szerint diktatúra van az országban, mert egy igazi demokráciának nem lehet saját tehene, hanem kötelező nyugatról tejet vennie.

A ballibek meg tüntetnek: azonnal legyen odaadva ingyen a magyar tehén egy nyugati befektetőnek.

Álmomban Ballibisztánban jártam.

Ez az ország Magyarországtól  kb. 30 ezer km-re, nagyjából a Föld szemben lévő oldalán van, de onnan sréhen picit még keletnyugatra.

Ballibisztán tökéletes liberális demokrácia. A választásokon pl. a nyertes párt nem kap egyetlen mandátumot sem a parlamentben, nehogy alkotmányos diktatúra alakuljon ki, hanem ehelyett a legkisebb párt kap mindig kormányalakítási megbízást.

Fontos eleme a jogrendnek a közvetlen demokrácia is. Ha bármikor kimegy tüntetni (ballibisztáni nyelven: gágogni ) legalább 1200 lakos, akkor automatikusan megszűnik a kormányfő megbízatása.

Fontos a kvótarendszer is. Minden párt köteles a választási listájának legalább 80 %-át okleveles ballibákkal feltölteni, akik vizsgát tettek, ezzel bizonyítva, hogy mindenben mindent úgy gondolkodnak, ahogy ezt a Balliba Agytröszt mondja.

Ez a Balliba Agytröszt tulajdonképpen egy igen fontos civil szervezet, joga van megvétóznia bármilyen állami szerv döntését Ballibisztánban. Az Agytröszt tagjai minden héten összeülnek és megmondják mi a jó és mi a rossz. Aki nem fogad szót, az orbánistának (az „orbánista” szó ballibisztániul annyit tesz: gonosz, náci-komcsi ember) minősítik és azzal többé senki sem áll szóba.

Ballibisztánban bárki bárkivel köthet házasságot. A ballibisztáni kormányfő pl. házasságban él egy másik férfivel, annak a nagymamájával, egy kölyökkutyával, valamint az egyik konyhai tűzhellyel és az emeleti vécé vécékeféjével.

Fontos jellemzője Ballibisztánnak az is, hogy nincs határa, ugyanis országhatárt fenntartani gyűlölködés, márpedig a ballibisztáni alaptörvény szigorúan tiltja a gyűlölködést. Korábban a ballibisztáni politikusok fenntartottak határőrséget, mely azonban mindenkit beengedett, később azonban arra jutottak: maga a határőrség fenntartása is gyűlölködés, sőt a határvonalakat is eltörölték azóta, nehogy azok megsértsék bárki emberi méltóságát.

Ballibisztánban az adórendszer is rendkívül igazságos. Átlagbérig az adó: 0 %, átlagbér duplájáig: 10 %, felette 80 %. Az átlagbér ötszörésénél viszont többet keresni bűncselekmény,  az ilyeneknél teljes vagyonelkobzás jár nyilvános megkorbácsolás után. Mindez természetesen csak a bérből élőkre vonatkozik. A vállalkozók kereshetnek bármennyit, mert ők munkahelyteremtő jóemberek.

Ballibisztánban teljes a szólásszabadság, amennyiben az ballib szellemiségű. Minden más megszólalás tilos, mert az gyűlölködésnek számít.

Pár napja terjedt el a hír a médiákban, miszerint Észak-Korea gonosz diktátora immár az elmebetegség olyan fokáig jutott, hogy fél órával visszállíttatta az időt az országban.

Jöttek is gyorsan a kommentek, melyek elemezték, hogy ez csakis őrület lehet, meg hitetetlen önkény. Hamarosan persze a gonosz, cigány Orbán is szóba került a ballib hozzászólásokban, hiszen nyilvánvaló, hogy a magyarországi "diktátor" is manipulálni készül az időt.

Voltak azért értelmesebb hozzászólások, melyek nem vontak le az ügyből politikai következtetést, csak azt állapították meg, hogy az időváltás nehezíti a nemzetközi kapcsolatokat, pl. ezentúl a kínai-északkoreai  határon a vonatok majd vesztegelni kénytelenek fél órát. Persze ez is nevetséges következtetés, hiszen sehol a világon nem állnak meg a vonatok az időzónák határain, s ez semmiben sem nehezít semmit.

Valójában egész másról van szó. Attól, hogy Észak-Korea kőkemény, elnyomó, marxista rendszer még nem következik sehogy, hogy ott semmi jó nem történhet. Márpedig a zónaidő átállítása jó hír. Eddig ugyanis Észak-Korea a +9-es időzónában volt (egész évben, Észak-Korea nem használ nyári időt), míg most áttér a +8:30-as időzónába, mely közelebb áll az ország természetes idejéhez, azaz egészségesebb és praktikusabb.

Az őrület valójában azokban az országokban van, ahol természetellenes időt kényszerítenek a lakosságra. Pl. Magyarország is ezen országok közé tartozik, amikor a lakosság a nyári időszámítás igája alatt szenved: ilyenkor az órák ugyanis kb. a Fekete-tenger közepének idejét mutatják, ami erősen károsítja a magyar emberek egészségét.

Azok az alulinformált emberek pedig, akik eddig azt hitték csak teljes órás időzónák léteztek, lepődjenek meg egy lexikon tanulmányozása után. A világ számos országa használ nem teljes órás időzónát, pl. India, Irán, Afganisztán, de pl. Franciaország, Kanada, Ausztrália egyes részei is. Hihetetlen diktatúrák ezek!

Lássuk mi a valós helyzet a határkerítéssel kapcsolatban.

Azt mondják a ballib médiák: egy kerítés fegyveres védelem hiányában nem képes megállítani azt, aki be akar hatolni a kerítés által védett területre. Ez teljesen igaz, azonban nézzük meg mely területre akarnak behatolni a betolakodók.

A tömeg nem Magyarországra akar behatolni, hiszen ennek semmi értelme. A magyar szociális rendszer nyújtotta előnyök nevetségesek a bevándorlók számára. Ha ez lenne a valódi céljuk, el se indultak volna otthonról.

A valódi cél az EU szociálisan legbőkezőbb államai, elsősorban Svédország és az Egyesült Királyság, de ha ez nem jön össze, még Németország is számba jöhet, ahol az állam minden menekültkérelem benyújtójának ingyenes szállást és étkezést biztosít, valamint 145 euró havi zsebpénz személyenként. Ez TÖBB, mint a minimális nyugdíj Magyarországon! S a menekülkérelem elbírálása 6 hónap, azaz 6 hónapig aranyélete van annak, aki ilyen kérelmet benyújt.

Jelenleg a német kormány pont ezért tervezi a 6 hónapos idő 6 hétre leszállítását, a zsebpénz megszüntetését, valamint a lágerekben való kötelező elhelyezést minden kérelmezőnek. Ezzel szeretnék Németország jóhírét csökkenteni a segélyre vágyók szemében.

Szóval a cél nem Magyarország. Magyarország csak tranzitország, melyen a beáramló tömeg áthalad úticélja eléréséig.

A kerítés célja tehát: ezt a vándorló tömeget más útvonal választására késztetni. Ha nehéz Szerbiából Magyarországra eljutni, akkor a “menekült” megy Romániába vagy Horvátországba, Azok is EU-tagállamok.

Ezt a célt pedig a kerítés el fogja érni. Ezért lesz a kerítés teljes politikai siker a Fidesz számára.

Hasonló eset ez a ballibek számára, mint a határontúli magyarok elleni harc éveken keresztül: védhetetlen és értelmetlen. S a vége ugyanaz lesz: amikor majd kimondják, hogy tévedtek (az MSZP és az Együtt Post Mortem pártok ma már határontúli-pártiak), már senki fogja komolyan venni, hogy véleményt változtattak a helyes álláspont irányába.

Élt az I. században, a mai Izrael területén egy nagy tanítómester, Baal Ibo. Egyidős volt mind Jézussal, mind a Brian életéből ismert Briannel, s szinte ugyanott tevékenykedett, ahol ők ketten.

Jézus követőivel ellentétben azonban Baal Ibo hívei mindig kis létszámban maradtak, s csak a XX. század végi Kelet-Európában kezdtek elszaporodni és ismertté válni. Eredetileg mint a gyémántkeménységű örök igazság hívei voltak ismertek, de később a kívülállók baailibóisták néven kezdtek hivatkozni rájuk, mely elnevezés a ballibák kifejezésre egyszerűsödött a XXI. sz. elejére.

A ballibák eszméinek központi elemét Baal Ibo példabeszédei alkotják. Ezért most, minden változtatás nélkül közöljük Baal Ibo öt legfontosabb példabeszédét.

*

Egyszer egy nő panasszal fordult Baal Ibóhoz, mert egy balliba férfi bemászott a női öltözködőbe és megleste a nőket. Ki vagy te, hogy megítéld embertársadat? – mondta ekkor a nőnek Baal Ibo dörgedelmes hangon, - Honnan tudod, ó te ostoba, hogy mi a nemi identitása embertársadnak? Hiszen az is lehet, hogy bár férfinek nézz ki, ő nőnek vallja magát, mert egy LBTGQWRZPOX-ember.

*

Egy tavaszi délelőtt Baal Ibo éppen a jeruzsálemi kerületi bíróság épülete előtt járt, amikor meglátta a bírósági hirdetőoszlopon, hogy egy parázna nő ellen folyik per. Baal Ibo azonnal bement az ülésterembe és szónoklatot tartott. A paráznaság elavult fogalom: minden nő szabadon rendelkezhet testével, azt akár ingyenesen, akár pénzért tetszőleges számú férfi rendelkezésére bocsáthatja – mondta Baal Ibo, a vádlotthoz pedig így szólt: Te pedig menj, s paráználkodj kedvedre!

*

Az is megesett, hogy Baal Ibót kora szociális különbségeiről kérdezték. A szegények azért szegények, mert nincs elég eszük és merszük, hogy sikeres, munkahelyteremtő vállalkozókká váljanak – mondta Baal Ibo, majd hozzátette, - könnyebben jut át a tű fokán egy kenguru, mintsem egy sikertelen, eszement, gyáva bérmunkás a sátramba.

*

Mester, mit tegyünk, ha a tények ellentmondanak tanításodnak? – kérdezte Baal Ibót egyik tanítványa. Mi a fontosabb, a tények vagy mi? – kérdezett vissza a nagy tanító, majd folytatta – A tényeket intenzív gágogással reagáljuk le, s akkor jajj a tényeknek!

*

Egyszer tízóraizás után egy tanítványa arról faggatta Baal Ibót mi tanításának legfontosabb eleme, ha ezt meg lehetne egy mondatban fogalmazni. Baal Ibo felállt, ujját felmutatva ezt mondta: Gyűlöld és rágalmazd azt, aki velem nem ért egyet!