Immár a 16. parlamenti választás lesz Bulgáriában idén júniusban. Tulajdonképpen tét nélkül, értelmetlenül. Az egésznek az oka: az egyik kormánypárt eltaktikázta magát.
A dolog háttere. A 2009-2021 között szinte folyamatosan - 2 rövid szünettel - kormányzó Bojko Boriszov féle GERB párt hatalma ellen jelentős tüntetések zajlottak 2020-2021 között. Ez végül elvezetett a kormány bukásáig 2021 májusában.
Azonban a Boriszov ellen szervezkedő egyik erő - előbb az ITN, majd a PP - se volt képes stabil kormányt alakítani, folyamatos választások jöttek: 2021. április, 2021. július, 2021. november, 2022. okóber, 2023. április.
Végül a 2023. április választás után, melyet megint a GERB nyert meg, a PP nemhivatalos koalícióra lépett a GERB-bel: a teljes kormányt a PP adja, a GERB csak egyetlen embert, a kormányfő helyettesét. Erre a hatalmas nyugati nyomás adott esélyt, szóval a GERB belement ebbe a teljesen abszurdnak tűnő megoldásba. A megállapodás 18 hónapra szólt, melynek közepén a kornányfő és helyettese helyet cserélnek.
A PP ezt akarta folytatni, az eredeti minta szerint. Számítva arra, hogy a GERB kénytelen lesz belemenni. Azonban az eltelt 9 hónap alatt a PP teljesen legitimálta a GERB-et és Boriszovot a de facto közös kormányzással. Ráadásul a PP a nyugati nyomást is félrenézte: Boriszovék minden kulcs jelentőségű nyugati igényt teljesítettek, így a nyomás is megszűnt ellenük.
A PP egyetlen érve az maradt, hogy a GERB korrupt. Amit azonban éppen ők tettek hiteltelenné azzal, hogy közösen kormányoztak vele. Ha tényleg korrupt a GERB, akkor miért működik vele együtt a "korrupcióellenes" PP, s miért nem folyik egyetlen eljárás se Boriszov ellen? - kérdezi az amerikai követség.
Ráadásul küföldről nézve megmagyarázhatatlan, hogy mi a lényegi eltérés a PP és a GERB között.
Boriszov meg kihasználta a lehetőséget: immár nyílt közös kormányzást követelt, a miniszteri és egyéb vezetői pozíciók megosztásával. Amit meg a PP nem akart elfogadni, mert ezzel teljesen nevetségessé válnának: a PP végülis annak idején azért alakult meg, hogy Boriszovot kiszorítsa a hatalomból, ezek után egy nyílt koalíció megmagyarázhatatlan lenne.
Most tehát új választás lesz. Melyen a PP szinte biztosan veszteni fog súlyából, hiszen híveinek nagy része nem bocsátja meg a de facto koalíciót a GERB-bel, míg a GERB meg növekedni fog, hiszen ezzel a koalícióval nem vesztettek semmit hitelességből.
A balkáni tűzoltó (ez Boriszov eredeti szakmája) simán legyőzte az egész csapatnyi, Harvardon és Yale-en végzett, hosszú ideig nyugaton élt szakértőt. Mert sokkal jobban érti a valóságot az országban.
Az összeesküvés-elméletekkel az a baj, hogy mindent megmagyaráznak, s a mindennek az ellenkezőjét is. S mellékhatásként mindent elfednek.
Persze az ember lelkes szereti a meséket, mert egyszerűek és mindent könnyedén megmagyaráznak. Csak épp mindez önbecsapás. Azaz végsősoron átverés.
Fideszes körökben szentségtörés ilyet mondani, de én bátran állítom: Borvendég Zsuzsanna és Mező Gábor teljes munkássága ilyen masszív átverés.
Sok ideje figyelem őket. Elméletük kb. a szabadkőműves elméletek mintájára készült: azaz vannak valamiféle titkos csoportok, melyek hatalmas tudás és korlátlan lehetőségek birtokában képesek mindent előre látni, tervezni, manipulálni, s ebben ráadásul még sikeresek is. Az említett két embernél annyi az eltérés, hogy náluk szabadkőművesek helyett kommunisták vannak, akik azonban szintén pokolian okosak, hatalmasak, s mindig minden sikerül nekik.
Messze áll tőlem, hogy ne léteznének titkos csoportok, hiszen léteznek, mindig vannak tervezők, számolók, kivitelezők, lásd Soros gazda ultraliberális egész intézményrendszere teljesen nyíltan működik, de ezekre vezetni vissza mindent teljes abszurdum. Ha másért nem, hát azért mert nyilván nem létezik egyetlen közös érdek a világban, azaz sok ilyen titkos csoport van, különböző érdekek mentén, ami miatt ha más nem, hát egymást zavarják.
Csak egy konkrét adat náluk, amin aki kicsit is ismeri a területet, mélyen röhög: a magyar külkeres maffia kb. negyedbillió dollárt lopott ki Magyarországról! Na, most ennyi pénz még a rablóprivatizáció során se lett ellopva, mert nem volt annyi. Másrészt - szüleim révén elég jól ismerem a komcsi külker iparágat - az egész feltételezés teljesen szembemegy minden elemi logikával. El is mondom miért.
Kádárék alatt a hatalom kőkemény volt, mindenről egy 10-15-fős testület döntött, alsóbb szinteken csak végrehajtás volt.
250 milliárd dollár ellopása egyetlen módon lett volna lehetséges: ha ezt a Párt vezetése így akarja. Ha bárki más ilyet megpróbált volna felső engedély nélkül, az villámgyorsan le lett volna állítva, s most a kommunizmus áldozatai között szerepelnének neveik.
Amit valaki esetleg megtehetett, hogy ellop kisebb összegeket. Ez is rendkívül rizikiós lett volna, mert a külker apparátus tagjait még jobban figyelték, mint az átlagembereket. De ha valaki nagyon ügyes volt, akkor esetleg sikerülhetett volna neki. Az ilyen ellopott pénzek összértéke valószínűleg az említett szám ezredét se érte el.
Vagy esetleg volt valami titkos külkeres maffia, mely a pártvezetéstől függetlenül konspirált? Ez ma is lebukna gyorsan, főleg akkor.
Ha meg a pártvezetés szervezte az egészet, akkor miért tették ezt? Előre tudták, hogy a rendszer meg fog bukni? Ha viszont ilyen tudással rendelkeztek, akkor lopniuk se kell, már csak ez a tudás hatalmas pénzekhez vezethet. Ez kb. olyan mint kirabolni a lottózó irodát, miközben tudom a jövőheti számokat!
A másik az elit: állítólag a régi elitből lett az új. S a fő példa Gyurcsányné. Nos, Gyurcsányné azért fontos személy ma, mert ő a Gyurcsány felesége, s nem azért mert Apró Antal unokája. A férje nélkül ma valószínűleg még politikus se lenne. Gyurcsány maga meg nem származik semmilyen "kommunista dinasztiából", ő egy KISZ-es self made man, aki a KISZ-es vezetői kapcsolatrendszerét képes volt tőkés kapcsolatrendszerré változtatni. Vagy komolyan hihető, hogy Donáth Annácska ma azért ballib pértvezető, mert a nagyapja kommunista vezető volt a 40-es, 50-es években?
S vajon az miért nem merül fel: a volt kádárista felsővezetés 99 %-ának a gyerekei, unokái nincsenek hatalmon semmilyen módon ma? Miféle átmentés az ilyen?
Ha meg az elitet tág értelemben értjük, akkor persze igaz, hogy az elit maradt. Dehát ez mindig minden békés rendszerváltozáskor így van: ha erőszakkal nincs listázva az előző elit, akkor marad, hiszen képes használni kapcsolatrendszerét, mellyel képes beintegrálódni az új elitbe. Ehhez nem kell se összeesküvés, se kommunizmus. Csak a kedvenc példám: amikor 1815-ben Napoleon megbukott Franciaországban, a Bourbon-restauráció nem érezte magát elég erősnek a tisztogatáshoz, így csak azokat érte represszió a napoleonista elitből, akik nyíltan szembementek a restaurációval. Aki elfogadta az új hatalmat, azzal szemben semmi se történt: olyan szinten, hogy a Napoleon által kiosztott, bourbonista tulajdonból származó adományok nem lettek visszaadva az eredeti tulajdonosaiknak, ezek maradtak az új tulajoknál, a volt tulajdonosokat az állam államkötvényekkel kompenzálta!
De a magyar történelemből is ismert ilyen: a Rákóczi-szabadságharc 1711-es bukása után a Habsburg-hatalom minden volt ellenfélnek mentességet és vagyonvisszakapást adott, aki letette a hűségesküt József, majd Károly császárra.
A lényeg: baromi káros ilyen kommunista összeesküvésekről terjeszteni meséket.
Ezek a mesék egyébként már akkor léteztek. Még Magyarországon is, de a keményebben kommunista államokban még inkább, lásd Ceaușescu x milliárd dolláros számlája Svájcban és hasonlók. Aztán a rendszer bukása után kiderült: mindebből egy szó se igaz.
A tavalyi év végének eredménye: sikerült majdnem minden volt kubai osztálytársammal kapcsolatba lépni a FB-on.
1980-1985 között Havannában jártam iskolába, ott is érettségiztem 1985 májusában. Az egyik akkori havannai elitiskolába jártam, az orosz iskolába. Ez teljesen orosz volt, azaz jogilag is a szovjet követség iskolája volt, tehát teljesen kívül a kubai iskolarendszeren.
A kubai elit gyerekei persze ide jártak. Egyrészt a nyelv miatt, másrészt a normál kubai iskolákhoz képest magasabb színvonal volt, harmadrészt így lehetett mentesülni a kubai iskolarendszer több "bajától". A legfőbb ilyen baj az volt, hogy a kubai iskolarendszerben 5. osztálytól érettségiig 40 nap éves "önkéntes" diákmunka volt, s nem valami laza kamumunka, hanem a gyerekek el lettek víve lakóhelyektül távol 40 napra, s ott tényleg dolgoztak, jellemzően valamilyen mezőgazdasági segédmunka volt ez. A gyereket az orosz iskolába járatni volt a legkönnyebb módja ez alól kibújni.
Persze az orosz iskolába nem vettek fel bárkit: alanyi jogon csak szovjet gyerekeket vettek fel és szovjet-kubai vegyesházasságok gyerekeit. Udvariassági alapon járhatott még ide minden "népi demokratikus" országbeli hivatalos kiküldött gyereke, az én időmben ezek az országok voltak: Afganisztán, Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország, Mongólia, NDK. (Egyébként ezek az országok nem éltek mindig ezzel a lehetőséggel, pl. a magyar gyerekek kb. fele nem ide járt, hanem kubai iskolába, a kubai iskolarendszeren belül is voltak "jobb" iskolák.)
De a lényeg: ahhoz, hogy kubai gyerek ide járhasson, a szüleinek fontos embernek kellett lenniük. Annyira fontosnak, hogy az iskolavezetés ne mondhasson nemet a felvételi kérelemre. Pl. egy időben osztálytársam volt a kubai űrhajós fia. Íme előszedtem egyik osztályképemet, ez a legjobb minőség, itt ő nincs rajta, ebben az időpontom pont nem volt osztálytársam:
Bármennyire hihetetlen, ez volt a tipikus osztálylátszám. Itt 48 diák van, ez nem egyedi eset. Az iskola hatalmas volt, csúcsidőben 2000 diákkal, s ennek 15 %-a kubai. Itt ezen az osztályképemen 8 diák kubai, nagy részük a bal alsó sarokban összpontosul.
A teljesség kedvéért: még 2 ország van a képen képviseltetve, Csehszlovákia és Magyarország 2-2 fővel. A "maradék" 36 diák szovjet, persze a legkülönbözőbb nemzetiségekből: orosz, ukrán, belarusz, litván, román (mármint szovjet-moldáv, nem romániai, Ceaușescu rendszere tiltotta, hogy román kiküldöttek gyerekei ide járjanak), kazah, zsidó, német (mármint volgai német), stb. - az első sorban jobbról 5. helyen álló Bruce Lee hasonmás srác pl. burját.
Öt iskolai évem alatt kb. 20 kubai osztálytársam volt. Egy részt persze nem találtam meg se a FB-on, se ezek orosz verzióján, a VK-n és az OK-n, de 15 embert sikeresen megtaláltam. Mint mondtam, ezek mind elitgyerekek voltak, azaz a kubai nomenklatúra legalább középszintűen fontos embereinek gyerekei.
Alapos elemzés során persze az ember előbb a bulvárelemekre összpontosít: miért néz ki rozoga nagymamának az egykor szép csaj, miközben az egykor ronda kislány ma relatíve nem is néz ki rosszul, stb. De ami a legérdekesebb: ma a 15 emberből összesen 2 él Kubában, mindenki más elment, felerészt az USA-ba és Kanadába, felerészt máshová Latin-Amerikába - mindig a gazdagabb latin országokba, mint Chile, Uruguay, stb., nem Nicaraguába és Venezuelába - és Spanyolországba.
Alapvetően ez szokott minden kommunista elit veszte lenni. Kezdetben vannak a lelkes harcosok, akik még hisznek is az egészben. Aztán részük kiábrándul a valóság tesztje során, de aki nem is ábrándul ki, annak a gyereke már biztosan nem lesz az eszme híve.
A gyerekek elitstátusza pont hogy kontraproduktív: az elitgyerek nem hálás lesz, hogy az átlagnál jobban él, hanem azt eleve adottságnak tekinti és arra figyel, "miért csak így élek?". Hiszen hiába él jobban a kubai nomenklatúra az átlag kubaihoz képest, az így is alig éri el egy átlag amerikai munkás szintjét. Ráadásul ott lebeg folymatosan a szint elvesztésének félelme: az amerikai egyszerű munkás keres más munkát, ha elveszti jelenlegi munkahelyét, s él aztán, mint korábban, míg ha a kubai nomenklarúrista elveszti pozícióját, lesüllyed átlagemberré, s onnan nincs második esély.
A történelemben ismert eset ez. Ma már ez szinte hihetetlen, de a nyugat felemelkedése előtt, azaz nagyjából a VI. és a XIV. század között a nyugat sokkal fejlenebb volt a keletnél. Így amikor nyugati ember elkerült keletre, legyen az akár Bizánc, akár a muszlim Közel-Kelet, nézett maga elé, mint 80-as évek végi szovjet turista a svédasztalra. A XI. században a legnagyobb nyugati-európai városok lakossága se volt pár tízezernél magasabb, míg Konstantinápoly lakossága félmilliós volt, Damaszkuszé se maradt el sokkal ettől.
Ahogy ezt a Brezsnyev-kori szovjet viccben mondták:
Mi az árnyoldala annak, hogy a szovjet hadsereg felszabadította Európát a fasizmus alól?
Két árnyoldala is van: Európa meglátta a szovjet hadsereget, s a szovjet hadsereg meglátta Európát.
A szovjet kommunizmus bukásának szociális oka pontosan ez: a szovjet kivételezettek egyre jobban megismerték a nyugatot, s rádöbbentek, az a kiváltságos élet, amiben nekik részük van otthon nyugaton teljesen átlagos, s nincs miért annyira örülni neki.
A kubai rendszer persze nem bukik meg. De ennek az oka a sajátos helyzet: a kubai kommunista rendszer ellenfelei se akarnának ismét amerikai uralmat, ami a kommunista rendszer előtt volt. Márpedig ha megbukik a mostani rendszer, akkor szinte biztosan káosz lesz, melyet aztán az USA hatékonyan ki fog használni.
A latin-amerikaiak nagyon hazafiasak. Ha nagyon választani kell az utálatos saját rend és a jó idegen rend között, akkor bizony a nagy többség az előbbit választja.
A kubai vezetés rá is játszik erre, folyamatosan növekszik a propagandában a nacionalizmus és csökken a szocializmus.
A minap próbáltam nézni az egyik rendszeres vetélkedőt a bolgár állami egyes csatornán, mire semmi: elmarad a vetélkedő, ünnepi műsor van. Mert Bulgária 20 éve NATO-tag.
Persze ezen nincs mit ünnepelni. A belépéskor a belépés támogatottsága 20 % körüli volt egyébként, ezért is nem volt népszavazás. A közvélemény azzal lett meggyőzve, hogy ha az ország nem lép be, akkor EU-tagság se lesz. Márpedig az EU-tagság népszerű volt, elsősorban gyakorlati okokból: vámmentesség, szabad utazás és munkavállalás.
Hiszen egyébként mi oka lenne egy nem euroatlantista országnak NATO-tagnak lenni? Idegen értékrend bizarr elvekkel, egy idegen hatalom katonai agressziójának támogatása, teljesen eltérő civilizációs modell. Tényleg az egyetlen értelmes ok a kényszer: "ha nem léptek be, akkor bombázunk titeket!", ahogy ez Szerbia esetében ténylegesen is demonstrálásra került 1999-ben.
Persze még Magyarország NATO-tagsága is teljesen abszurd, Magyarország utoljára a XVI. sz. elején volt a nyugat része, az is csak akkor, ha nagyon szélesen értelmezzük a "nyugat" fogalmát. Bulgária viszont még annyira se volt soha nyugat.
Valójában, történelmileg nézve, az egyetlen kelet-európai ország, mely tényleg nyugati: Csehország.
Ha meg a dolgokat nem történelmileg nézzük, akkor még abszurdabb az egész: semmi közünk a romlott polgári-euroatlantista-perverz értékek világához, melyet jól jelképez a Fehér Ház mostani gyerekkúróista kivilágítása, direkt a legnagyobb nyugati keresztény ünnep, a nyugati Húsvét napjára időzítve:
Sajnos nincs már miben reménykedni, csak egy gyors háborúban, melyben a NATO megszűnik maradék nélkül.
a jó csak az, hogy a Szófia központjában rendezett izé ezer embert se tudott összetrombitálni - az egyetlen pozitív elem: kiderült, hogy a Bulgáriát ideiglenes megszállás alatt tartó amerikai haderőben vannak zenélni tudó katonák is, ők majd találnak munkát a NATO feloszlatása után
A kérdés persze érdekes. De itt az érdekesség az, hogy ez eredetileg egy ballib szent tabu volt.
A 90-es évek egyik ballib alapkövetelések egyike volt, hogy legyen szabad iskolaválasztás mind aktív, mind passzív módon. Mert milyen rossz volt a Kádár-rendszer egyenlősítő, elnyomó rendszere az iskolakörzetekkel.
A dolog engem személyesen is érintett. 1973-1980 között az V. kerületben jártam iskolába, a Szent István téri iskolába (az iskola jelenleg is létezik, azonos néven - Szent István Általános Iskola, bár az én időmben hivatalosan "I. István Általános Iskola" volt, a "szent" nem volt elfogadott név akkor -, de pár utcányira onnan, a Szemere utcában, mert az eredeti épületet visszakapta a katolikus egyház 15-20 éve). Viszont én nem az iskola körzetében laktam, hanem onnan majdnem 10 km-re, Zuglóban. S minden egyes alkalommal meg lett említve, hogy én nem oda "tartozom", szóval ha rossz leszek, ki leszek rúgva.
Egyébként itt érdekes a műsorban: szinte minden szereplő elmondja, miért hülyeség megszüntetni a szabad iskolaválasztást. Alapvetően azért, mert akinek van rá lehetősége, az úgyis megszegi a szabályt.
Amire kiváncsi lennék, mikor fogják Gulyásék elővenni a másik két ballib oktatási tabut: a tanári szabadságot és a tankönyvszabadságot. Az istenített Finnországban ugyanis nemcsak szabad iskolaválasztás, de tanári és tankönyvi szabadság sincs. Miért? Mert ez a 2 ugyanúgy rontja az egyenlőséget, mint az iskolaszabadság. Ha a tanár eltérhet az állami tantervtől, akkor mindenképpen lesznek "jobb" és "rosszabb" tanárok, akik jobb és rosszabb könyveket fognak használni.
Személyesen engem az egész sose érintett egyébként sehogy. Mindig rossz tanuló voltam, gyakorlatilag nem tanultam semmit az iskoláimban. Utáltam az iskoláimat, a tanáraimat is, a legtöbb iskolatársamat is. Most nem tudom mi van, de a Kádár-kori átlagos pedagógus hisztis középkorú nő volt, aki gyűlöli saját magát és a világot, s mindezt a gyerekeken bosszulja meg.
Hét évet töltöttem el a magyar közoktatási rendszerben diákként (1973-1980, I.-VII. osztály). Ez alatt a legjobb, amit láttam, az a laza típusú tanárnő, aki persze szintén nem tanít semmit, de legalább nem terrorizálja a gyerekeket.
Olyan mély nyomot hagyott ez bennem, hogy amikor 2000-ben meghívtak mint régi diákot a volt iskolám 130 éves évforulójára - ekkor még a régi épületben működött az iskola -, s el is mentem oda pár volt osztálytársammal, hirtelen megéreztem ismét azt az elnyomó gyerekterror érzést, mintha megint kisdiák lennék.
Komolyan állítom: minden amit tudok és ami bennem személyiségformáló lett annak 99 %-át az iskolán kívül szereztem meg.
Egyébként a finn modell megvalósíthatatlan máshol, ahhoz rendkívül homogén ország kell. Ha nőni fog a harmadikvilágbeli migránsok aránya Finnországban, akkor ott se fog működni pár éven belül.
Fideszes anyagokkal ritkán szoktam foglalkozni, de most kivételesen érdemes:
Súlyos hazugságok, de legalábbis csúsztatások hangzanak el.
Egyrészt teljesen mesterkélt különbségtétel a klasszikus és a modern liberalizmus között, Jeszy szerint az előbbi jobboldali és jó, míg az utóbbi baloldali és rossz. Amit persze ő maga cáfol meg 5 perccel később, amikor rossz vadkapitalizmusról és jó szociális kapitalizmusról beszél.
Másrészt egyenlőségjel elhelyezése az antikapitalizmus és a kommunizmus közé. Természetes a kommunizmus is antikapitalista, de nem azonos vele: ez olyan, mint a kuvasz és a kutya kapcsolata, minden kuvasz kutya, viszont a kutyák zöme nem kuvasz.
Aztán: a kapitalizmus azonosítása a vállalkozással, a haszon iránti vággyal. Ez ősrégi trükk egyébként, lásd még "mindig kapitalizmus volt". Piac létezett a kora ókorban is, aztán pénz is lett, majd vállalkozók is, de mégse volt kapitalizmus, mert a közösség mindvégig abszurdnak találta, hogy valaki szabad lehessen a közösségtől, azaz mindig maradtak kemény szabályok. A legdemokratikusabb ókori államban, a klasszikus Athénben sem lehetett szabadon adni-venni földet, s az alapvető élelmiszerekre állami árak voltak. S tulajdonképpen ez a rend marad egészen a késő középkorig, a polgári átalakulás alapeleme éppen az, hogy a gazdag egyének képesek immár függetlenné válni a társadalomtól. Kapitalizmus korábban tehát nem volt, pedig korábban is akartak az emberek sok pénzt szerezni.
Említésre kerülnek a videóban a céhek, melyek azonban éppenhogy egy abszolút antikapitalista jelenség. A céhek arról szóltak, hogy egy adott területen egy adott tevékenység monopolizálva legyen, azaz pl. csak a cipészcéh tagjai készíthessenek eladásra cipőt, s szigorúan meg voltak szabva nem csak a céhtagság feltételei, de még a munkamódszerek és az árak is, nehogy valaki jobb cipőt készítsen, ezzel elvéve a többi céhtag munkáját.
Teljesen hamis az a beállítás, hogy a kapitalizmus a jólétre vágyás természetes eredménye. Könnyedén belátható: a rendszer nem hoz jólétet a nagy többség számára.
A narratíva szerint vannak az okos emberek, akik rendkívül tehetségesek, ezért gazdagok lesznek. S van mindenki más, a buta tehetségtelenek tömege, ők meg munkát kapnak az okosoktól, szóval nekik is nagyon jó. A valóságban a nagy vagyonok mögött leginkább átverés vagy valami szerencse van, a legritkább esetekben okosság, az okosok meg ritkán lesznek gazdagok.
Dehát semmi gond - mondja a szöveg -, a nagyon gazdagok megunják a gazdagságukat, elkezdenek hasznos dolgokra költeni, a gazdagság lecsorog immár így is. De hát ha ez így van, akkor mi a gond az egész háttérhatalommal, mi a gond Sorossal? Hiszen Soros pont ilyen ember: magasabb szükségletei vannak, nem elégíti ki a saját sziget magángéppel és az aranyvécé, hanem szeretne befolyással lenni a világra, s erre keményen költ a saját hatalmas vagyonából.
Megértem jól, egykor én is így láttam. S éppen a legszélsőségesebb kapitalizmuspártiak segítettek oda, hogy felismerjem az egésznek a tarthatatlanságát. Különösen Ayn Rand főműve - mely zseniális persze, csak ezzel együtt mélyen téves is - segített szakítani a kapitalizmuspártisággal.
Aztán van még neoliberálisozás és skandinávmodellezés az anyagban. Persze sokszorosan kifacsart értelmezéssel, még a ballib szóhasználathoz képest is.
A végkövetkeztetés röhejes: tulajdonképpen az égvilágon semmi baj a kapitalizmussal, csak erős nemzetállamok kellenek. S mindez olyan donáthannácskás stílusban előadva meglehetősen bizarr élmény.
Dopeman kritizálja Puzsért. Tök mindegy igaza van-e, ez egy kritika. Egyébként még igaz is nagyrészt.
Tulajdonképpen egyetlen dolog nem tetszik Dopeman Puzsér-kritikájában: hogy előveszi Puzsér párkapcsolati válságát, ez övön aluli ütés, ilyet biztosan nem kellene. De minden másban pontos.
Tény: Puzsér teljesen meghasonlott magával 2021 őszi pálfordulása óta, amikor beállt csápolni a Gyurcsány-lista mögé.
Miközben Puzsér válasza meg hisztizés trágárkodással.
Még azt az infantilis hibát is elköveti, hogy kettős mércét alkalmaz: lásd, amikor én változom, akkor az bölcsebbé válás, de amikor te, akkor téged lefizettek.
Persze sok oka van Afrika szegénységének, de van egy rendkívül objektív fizikai ok: rossz a földrajza.
Míg az összes többi kontinensen jelentős összefüggő folyóhálózat van, mely az ősidők óta szolgál a mozgásra, kereskedelemre, egész Afrikában egyetlen folyó van, mely a tengerbe torkollik és ezzel együtt hosszasan behatol a kontinensre: a Nílus. S még a Nílus esetében is ez csak 800 km, Asszuánnál nem lehet tovább haladni, ez az "első katarakta" helye. A Níluson az ősidők óta hat darab ilyen katarakta ismert, ezeknél az ókorban partra szálltak a hajósok, majd a szárazföldön vontatták a rakományt, majd másik hajóra rakodva folytatták az utat, tehát csak gazdag emberek engedhették meg ezt maguknak.
A többi afrikai folyó esetében a helyzet sokkal rosszabb, jellemzően a tengeri torkolattól nem lehet sokáig felmenni, hatalmas homokpadok, szigetek, vízesések vannak. Ahol pedig vannak hajózható szakaszok, azok egymástól függetlenek, nem érnek össze, kevés az olyen szakasz, mely képes emberek és áruk mozgását biztosítani.
Ahogy a Föld légkörébe belépő űrhajó eset, olyan a vallás is.
Ha az úrhajó túl éles szögben lép be az atmoszférába, akkor a gravitáció szétrepeszti, majd a hőtől elég. Ha az úrhajó túl lapos szögben lép be az atmoszférába, akkor a gravitáció kidobja, az űrhajó visszakerül az űrbe. Ha ember van az eszközön, azaz meg kell óvni a túl nagy terheléstől, 20-30 fok közti a megfelelő szög. Ha nincs ember, akkor felmehet egészen 45 fokig.
Ilyen a vallás is. Ha racionalizáljuk, akkor lezuhanunk a talajra, megsemmisülve. Ha viszont túlmiszticizáljuk, akkor elvesztjük a valóságot.
A Talpramagyar-ügy mellékes haszna: a ballib feministák alaposan lejáratják magukat.
Eddig az volt a liberális törvény: csak be kell mondania a nőnek, hogy áldozat, s ezt kötelező elhinni azonnal, minden más hozzáállás áldozathibáztató fasizmus, s innentől a megvádolt férfi köteles bizonyítani, hogy ártatlan, akár akkor is, ha azóta eltelt 30 év.
Persze marhaság, mindenki tudja, eleve a legtöbb családon belüli erőszak gyerekek ellen zajlik a felmérések szerint, második helyen férfiak ellen, s csak utolsó helyen nők ellen. Az agresszorok pedig a leggyakrabban nők, nem férfiak.
De marhaság vagy nem, eddig a libbantak ragaszkodtak ehhez. Mára kiderült: mindez csak akkor érvényes, ha a nő liberális, mert ha nem az, akkor nem kell hinni neki.
Szerencsére a libbantak nem látnak messzebb saját orruknál. Szóval köszönet nekik, hogy most még egy érvet adtak az Isztambuli Feminigender Egyezmény ellen.
a tehetségtelen ballib humorista éppen áldozathibáztat
Én egyébként szintén nem hiszek Varga Judidtnak. Spontán módon, nem ismerve a konkrét esetből semmit. Egyszerűen sokéves tapasztalatom: a válás közelében álló vagy már elvált párok esetében a családon belüli erőszakról szóló utólagos beszámolók kb. 99 %-a kamu. Persze lehet, hogy a Judit esete pont a maradék 1 %, de ha tippelni kellene, én a 99 % mellett maradnék.
A modern liberális demokrácia, a polgári állam válságával kapcsolatban az ókori Róma rendszerváltozása tűnik alkalmas párhuzamnak.
Minden rendszer addig képes működni, míg azok a feltételek, melyekre épült, fennállnak.
A leglátványosabb példa a kommunizmus. Alapja a nyílt diktatúra és a totális erőszak volt. Amint Gorbacsov elkezdte csökkenteni a diktatúrát, s az erőszak folyamatosan kezdett megszűnni, a rendszer természetesen összeomlott.
De ez egy túl egyszerű eset. Az ókori Róma pontosabb.
Róma alapeszméje az, hogy a társadalom alapját a kisbirtokos pásztorok és földművesek adják, senki se nagyon gazdag, mindenki kb. egyenlő, senkinek sincs se túl sok földje, se túl sok rabszolgája, a kevés szegény a kisbirtokosok körül megtalálja számítását. Mindvégig ez maradt a római eszmény, akkor is, amikor ez már rég múlttá lett.
A rendszer működött is kb. 600 évig! S akkor kezdett összeomlani, amikor Róma túl gazdag lett, s ezzel a gazdagsággal a rendszer nem tudott mit kezdeni.
Róma az i. e. III. sz. elején
Róma az i. e. II. sz. közepén
A hatalmas terjeszkedés miatt az élelmiszerárak lementek, olcsóbb lett Itáliában a máshonnan behozott gabona, mint a helyben termelt. Ezen kívül a hódítások miatt hatalmas mennyiségű rabszolge került be, az i. e. II. sz. közepére már az itáliai lakosság háromnegyede rabszolga volt. A szabad szegényeket így senki se alkalmazta, hiszen olcsóbb volt a rabszolgamunka, továbbá a kisbirtokosok nagy része lezuhant, mert képtelen volt versenyezni a nagyszámú rabszolgákkal dolgozó nagybirtokosokkal.
A korai római eszménynek vége lett. Már nem a kisbirtokosok állama volt, hanem egy vékony elit állama.
Jól látható ez a hadsereg változásában. A korai eszmény szerint a katonáskodás nem kötelezettség volt, hanem jog. A felnőtt szabad férfiak státuszának egyik fő eleme az volt, hogy katonák lehettek. Aki egészségügyi okból alkalmatlan volt, az szégyellte ezt. Még vagyoni cenzus is volt: az volt az alapelv, hogy aki túl szegény, az nem lehet katona, hiszen az "igazi" katona a saját földjét védi, azaz a földtelen szegénynek nincs motivációja harcolni.
Sokáig 4400 sestertius értékű vagyon volt a belépési küszöb a katonságba, legalább ennyivel kellett rendelkezni ahhoz, hogy valaki katona lehessen. 4400 sestertius kb. egy kisebb, egyetlen család szükségleteit kiélégítő méretű telek ára volt, de egy átlag rabszolga is kb. fele ennyibe került.
Amikor az elszegényedés nőtt, a cenzus folyamatosan csökkentve lett: a III. sz. végén le lett víve 2750 sestertiusra, majd a II. század közepén immár 600 sestertiusra. Ezzel párhuzamosan immár havi fizetést is kaptak a katonák (korábban csak az esetleg zsákmányból járt rész): 25-30 sestertius/hó közkatonáknak, de ez felmehetett 350-ig sikeres karrier esetében.
Korábban ez elképzelhetetlen volt: a szegények nem lehetettek katonák, s pont. Ha nagy veszély volt, s kellett több ember a hadseregbe, akkor az állam inkább rabszolgákat toborzott. Ez szintén problémás volt, hiszen elvileg csak szabad ember lehetett katona. Így az a "trükk" lett alkalmazva, hogy az állam önként jelentkező rabszolgákat keresett, aztán ezeket "államosította", azaz megvásárolta tulajdonosaiktól, mégpedig kötelező módon - azaz a tulaj nem tagadhatta meg rabszolgája eladását -, majd ezek az emberek egy sajátos köztes státuszt kaptak mint "állami rabszolgák", melynek fontos része volt, hogy az adott háború befejeztével vagy a harcoló állami rabszolga alkalmatlanná válásával automatikusan szabad ember lett.
Persze a korabeli római vezetés is látta a problémát.
Az első megoldási próbálkozás a "régi szép idők" visszaállítása volt: agrárreform, melynek lényege, hogy a kisbirtokos réteg ismét erős legyen. 133-122 között a két Gracchus-fivér ezt próbálta meg, a gazdag nagybirtokosok ezt sikeresen megakadályozták.
Ennek tulajdonképpen ismétlése zajlott 20 évvel később. 107-86 között Marius működése: teljesen eltörölte a vagyoni cenzust a katonaságnál, onnantól a legszegényebb szabad emberek kezdték alkotni a hadsereget, a hadsereg immár nem a szabad polgárok önvédelme, hanem biztos munkahely. Másrészt egyenjogúsítva lett minden itáliai szabad ember, meg lettek szüntetve a korábbi eltérő jogi státuszok.
82-79 között az ellenkezőjét tette Sulla: ki akarta iktatni teljesen az eliten kívüliek ráhatását a politikára, minden hatalmat a Szenátusnak adva. Ez azonban nyílt szembemenés volt a hagyományokkal, így a változtatások el lettek törölve.
Kellett még pár évtized káosz, hogy a rendszer végleg megváltozzon: ez már Julius Caesar és Augustus Octavianus ideje. Sikerük titka: a hagyományokra hivatkozva törölték el a hagyományokat.
Most bármi lehet még a rendszer bukásáig. S a bukás se feltétlenül lesz örömteli: simán elképzelhető, hogy a bújtatott oligarchia nyílt oligarchiává változik, így próbálják a rendszerurak megoldani a polgári rend válságát. Végülis ehhez minden adott, meg is lehet könnyedén ideologizálni: lásd, a társadalomnak meg kell védenie magát a "demokrácia ellenségei", a "populisták", az "iszlamisták", a "demagógok", a "fasiszták" ellen. Pont ahogy 21 évszázada Sulla: azért kell elvenni a nép jogait, mert csak így lehet megvédeni a nép jogait, hiszen ellenkező esetben demagógok megszédítik a népet és elveszik a nép jogait.
A már nyugállományba vonult ballib megmondóemberekröhögcsélnek: "Ha nincs rendszerváltás, Orbán ma egy kombájnt vezetne".
Magyarul: Orbánnak esélye se lett volna jogász karrierra, ha nincs rendszerváltozás. Azaz mindent a kommunizmusnak köszönhet, amit ő ma szid. Ami persze baromság.
A nálam 4 évvel idősebb Orbánnal azonos nemzedék vagyok, s bizony akkor, a 80-as években, már bárki mehetett jogi szakra egyetemre, csak 2 kivétel volt: egyházi gimnáziumot végzettek és 56-os aktivisták gyerekei/unokái (de az egyházi gimnáziumot végzettek számára is volt egy kiskapu: elmentek segédmunkásnak 1 évre, majd akkor felvételiztek, ekkor már "munkásoknak" számítottak, azaz törlődött az egyházi gimnázium fekete pontja). Orbán meg eleve egyik csoportba se tartozott: nem 56-os aktivisták gyereke/unokája és nem végzett egyházi gimnáziumot.
Ha meg elvégezte volna, jogász lehetett volna, nem valószínű, hogy jogászként kombájnt vezetett volna. Ügyvédnek vagy közjegyzőnek menni nehéz volt, de a bíróságok és az ügyészségek mindenki fiatal diplomást felvettek, ezek akkor nem számítottak olyan jó helyeknek. Szóval az elmélet szimpla hülyeség.
De az érdekes itt: ezzel párhuzamosan divatban van egy másik elmélet is ballib körökben, mely szerint ha nincs rendszerváltozás, akkor ma Orbán az MSZMP főtitkára. Hiszen komcsi volt, lám ő volt a gimnáziumi KISZ-alapszervezete titkára is.
Most akkor melyik, Havas elvtárs? Zorbán rohadék komcsi vagy hálátlan antikomcsi?
Az a baj az ilyen hazugságokkal, hogy lassan kezd folyamatosan csökkenni azok száma, akik még emlékeznek az adott korra, így komolyan veszik ezeket a baromságokat.
Azt hittem, Talpramagyar Péter le fogja gyorsan amortizálni magát, s ezzel az egész jelenség jelentősége elvész.
Nem így lett. Kiderült, komoly rajongótábora van. Pár óra alatt 3-szor nagyobb tüntetést csinálni, mint amit a ballib parlamenti erők hosszas szervezéssel csinálnak az bizony nem semmi.
Láthatóan idegesek is a hagyományos ballib pártok, ez alatt azokat értem, akik a parlamentben vannak: DK, Momentum, Jobbik, LMP, MSZP, P.
A kisebb ballib pártok sorsa ezzel megpecsételődött: az EP-választáson nulla mandátumuk lesz.
Csak a DK van biztonságban. Gyurcsány jó taktikus, a legelején megérezte, hogy a biztos mód, ha a kezdetektől Talpramagyart hiteltelen, fideszes kreautúrának állítják be. S mivel következetesen ezt csinálják, a táboruk is ezt hangoztatja. A 2019-es eredményüket biztosan nem fogják tudni megismételni - az kiemelkedően magas volt -, de így is jó eredményük lesz a konkurrenciához képest: szerintem a DK lesz az egyetlen parlamenti ballib párt, mely képes lesz mandátumot szerezni júniusban.
A többi ballib pártnak vége, ott eleve a szavazótábor nagy része laza, nem párthű. Szerintem a legnagyobb rész átmegy Talpramagyarhoz.
Hasonló tragédia lesz a választás a Kutyapárt számára. Ez a párt a laza ballib szavazatokra és a két tábor köztiekre hajt. Ezeket meg viszi most a Talpramagyar Párt. Ugyanez a sorsa minden hasonló kezdeményezésnek, lásd Jákob Soros Nép Pártja, MZP, s társai.
Talpramagyarnak nincs ideje pártként indulni. Azaz létező pártot fog választani magának. Mivel elmondta, hogy ez nem lehet olyan párt, mely bármikor is összefogott Gyurcsánnyal, így adódik kivel fog ő összefogni. Tulajdonképpen csak egyetlen olyen komolyan vehető szervezet van az országban, mely hitelesnek számít mind a laza ballib tábor, mind a tábornélküliek számára: ez Vona Gábor pártja.
Szóval ha tippelni kellene, én erre tippelnék. S aztán júniusban az ellenzéki mandátumok meg fognak oszlani a DK, a Mi Hazánk, s az új Talpramagyar-Vona Szövetség között, mindenki más meg véget ér.
Az a vicc, hogy Talpramagyar végsősoron 2 embernek kedvez a legjobban, annak a 2 embernek, akik ellen a legjobban küzd: Gyurcsány és Orbán.
Egyébként az értelmesebbek közül, azaz a valóságot is nézi, nem csak a Párt ukázait. (Semmi személyes érdekeltségem benne: engem régesrég letiltott, a legelső kommentem után.) S ez is lett a veszte: tilos az ukázok ellen menni, hiába minden hűség az alapeszméhez.
A baj persze már korábbi: nem kedvelte soha Gyurcsányt, de ez még belefért, a Szalon ebben megoszlik, fele gyurcsányista - vagy hardkór éljenferis verzióban, vagy szoft verzióban, lásd "okos européer többnyelvetbeszélő szakértő nő" -, fele antigyurcsányista. Ceglédit eddig is utálták a gyurcsányisták, de most a másik fél is megutálta. Ezt azzal érdemelte ki, hogy kapásból negatívan szólalt meg Talpramagyar Péterről, egyszerűen ismertetve a tényeket.
Most Zoli megérezte a saját bőrén az ostort: aki kibeszél, az gyorsan a "Hont-lejtőn" találja magát, melynek vége Schiffer András terepe.
Ez az egész műsor lényegében erről szól. S hiába a jóbarát másik Zoli, ő védettebb helyzetben van, lévén nyíltan homokos. A mi Zolink peches: még csak nem is homokos, így szabad préda.
Persze, minden körben vannak írott és íratlan szabályok, az ellenoldalon is van ilyen. De a nemzeti oldali megmondóemberei között nagyobb a szabadság, nem túrnak ki embereket csak mert másképp kedvelik a Fideszt. Mert itt pont ez van: Ceglédi ellenség lett, hiába beszél folyamatosan Orbán és a Fidesz ellen.
Vajon mi az oka annak, hogy a "baloldal" ilyen és a "jobboldal" meg nem? Miért sokkal toleránsabb a jobboldal, mint a baloldal?
Én azt hiszem, a legfőbb ok történelmi. A kommunista diktatúra túlsúlya természetes módon ment át liberális - mert Magyarországon a liberalizmus jelenti a baloldalt, bármennyire is abszurd ez - túlsúlyba, így a baloldali megmondóemberek alapélménye az, hogy ők az alap, a szakma, a szabvány, emiatt hatalmuk és túlsúlyuk a világ legtermészetesebb dolga. Azaz ettől bármi eltérés ellenséges cselekmény. Míg a jobboldaliak alapélménye az elnyomottság, a kirekesztettség, tulajdonképpen csak 2010 után kaptak igazán teret, de máig a 2010 előtti reflexek működnek, így minden anti-baloldali megszólalás elfogadott, akkor is, ha az nem illik pontosan a fő narratívába.
Fellelkesülve a 2021 végi, 2022 eleji "feles alkotmányozás" témából, melyet egyes ballib aktivisták vetettek fel, ő is előállt pár hónapja egy hasonló blődséggel: az EU ne ismerje el az idei magyar EP-választásokat, mivel diktatúra van.
A feles alkotmányozás már a múlté. Már felvetésekor is több ballib jogász elmondta, az ötlet baromság, s a vesztes választás óta még az eredeti felvetők se emlegetik.
Palotás terve még könnyebben átláthatóan hülyeség. Az EP-választás alapelvei közösek ugyan, de amint ezek teljesülve vannak, maga a szervezés tagállami hatáskör. Az pedig nagyon messzire vezetne, ha az EU ezentúl eldönthetné, melyik megválasztott képviselő veheti át mandátumát és melyik nem.
Palotásnak az a baja, hogy egyrészt egy senki, másrészt mégis egy jelentős senki. Ez a legrosszabb helyzet. Magam is kerültem már ilyen szituációba, erre egy kis önéletrajzi kitérő.
1997-2000 között intenzíven akartam valami rendes munkahelyet találni Budapesten. Persze apám révén elsősorban. Apám egész életében külkeres-pénzügyes volt, végig 1962-es első munkahelyétől - aminek köszönhetően én most létezem, ott ismerte meg ugyanis az ugyanabban a szobában dolgozó jövendő anyámat - egészen 2000-es nyugdíjazásáig. Viszont apám mindig óvakodott, ne kerüljön túl magasra, politikailag is fontos pozícióba - s ez mind a kommunizmusban, mind a demokráciában így volt nála -, plusz meglehetősen barátságtalan alak volt: tehát nem szeretett senkivel se haverkodni, összejárni, nem járt egyik elittalálkozóra se, se nem teniszezett, se nem vadászott, alapvetően színházba szeretett járni, ami tipikusan nem csoportos tevékenység. Szóval baromi sok embert ismert személyesen a Kádár-kori és a rendszerváltozás utáni gazdasági elitből, de igazán jó viszonya senkivel se volt. Most visszaemlékezve, összesen 1 haverja volt, még az egyetemi évekből.
Szóval amikor megkeresett fontos embereket, segítsenek nekem valami rendesebb munkahelyet találni, sose lett se "nem" , se "igen" válasz. A régi ismeretség miatt egy fontos ember se mondott direkt nemet, szóval szépen fogadtak, majd mondtak pár közhelyet, aztán nem történt semmi: azaz munkahely sose lett. Apám nem volt "haver", szóval igazi segítséget nem adtak, de hát annyira mégis fontos volt az apám, hogy legalább formailag úgy tegyenek, mintha segíteni akarnának.
Palotás bácsi hasonló helyzetbe került. Minden ballib megmondóember, média foglalkozott legalább egyszer az ötletével, de komolyan senki se vette persze.
Ő meg most döbben rá mi is a helyzet. Formailag mindenki foglalkozott ötletével, hiszen annyira nem senki Palotás, hogy teljesen elhallgassák. De mivel mindenki látta, hogy az ötlet hülyeség, komolyan senki se vette. S azóta ignorálják őt látványosan.
Kb. így képzelem el:
Palotás: - Be kell burkolni a padlót alufóliával, mert a pincéből támadnak Zorbán gyíkemberei!
Ballib tényezők: - Tessék lenyugodni, Palotás bácsi, már készítjük a háttértanulmányt... de ne tessék többet hívni minket, mert küzdünk a Zorbán ellen!
Az előző dizájnos üggyel kapcsolatban jutott eszembe.
Amikor 2 éve átálltam a tükrös fényképezőgépekről a tükörmentesekre, elkövettem egy súlyos hibát: a lehető legolcsóbb gépet vettem. Persze relatív értelemben, hiszen nyilván nem jöhet nálam számításba semmilyen igazi amatőr gép, azaz a kompakt és bridge kategória, azaz a "legolcsóbb" a profi és a köztes kategóriában értendő.
Amit én vettem akkor, az hivatalosan "mid-range" kategória. Ez azt jelenti: alkalmas minden profi célra, de hiányoznak a felsőkategóriás gépek jellemzői. Árban ez azt jelenti: jóval olcsóbb az átlag 3-4 ezer eurónál kezdődő felsőkategóriás gépeknél, de jóval drágább a 100 eurónál kezdődő alsókategóriásoknál.
Örültem is, mert sikerül hozzájutnom jó áron a Sony egyik legnépszerűbb termékéhez, a Sony α6000-hez, ami akkor már egy 8-éves modell volt, de az egyik legjobban eladott Sony-termék.
A Sony alig pár éve lett főszereplő a fényképezési piacon. Korábban ez a piac úgy nézett ki, hogy Canon és Nikon, s mindenki más nem számít, mert vagy valami komolytalan márka vagy valami extrém drága luxuskategóriás dolog, lásd Hasselblad, ami amolyan Rolls-Royce kategória, máig kézzel állítják elő, várni kell vásárláskor, mert a gyár kevesebbet termel, mint amennyit venni akarnak az emberek, ott olyan 10-30 ezer euró közti az átlag ár, van ugyan pár "olcsó" gépük 10 ezer euró alatt, ezek is 6-8 ezres kategória. Szóval a Sony ma már komoly harmadik szereplő, éppen a tükörmentes gépek miatt, s éppen a Sony α6000 volt az a model, mely hatalmas siker lett 2014-ben.
Tehát örültem én a megvett Sony α6000-emnek. Csakhát nem szabad olyan gépet venni, ami nem alkalmas az ember céljaira. Az olcsóság ára a fényképezőgépeknél mindig valamilyen másodlagos jellemző hiánya. Ezek közül persze egy sor nem is kell mindenkinek, de itt viszont az egyik ilyen jellemző a vízhatlanság hiánya volt. Magyarul: ha elered az eső, akkor a Sony α6000-t érdemes gyorsan eltenni a táskába. De egy kollégámmal az is megtörtént, hogy a nyakában volt a gép nyáron, megizzadt, s ettől a nedvességtől romlott el a gép.
Röviden: vízkárosodást kapott a gépem. S még csak nem is lett teljes tönkremenés: be lehetett kapcsolni, csak épp nem volt hajlandó felismerni az akkuját, folyamatosan "ismeretlen akku" hibát dobott, majd kikapcsolt. Próbáltam a közismert megoldási módszereket, semmi se segített. Végülis eladtam hibásan a gépet: szerencsére elég sok ezermester lelkületű ember van, aki hajlandó megvenni félig romlott gépeket.
Először úgy gondoltam, nem is veszek már gépet, végülis van testkamerám, mellyel "rejtett" videókat szoktam időnként csinálni, s felsőkategóriás telefonom.
múlt heti videóm, Szófia központja kora reggel
Csakhát ez nem működött. A testkamera és a telefon jó dolog, de nem lehet velük normálisan fényképezni. Telefonnal fényképezni az kb. olyan, mint ebédelés helyett filmet nézni arról hogyan ebédel a szomszéd.
Szóval három hónap után feladtam a szenvedést, s vettem normális gépet. Természetesen ugyanabból a szériából, hogy a meglévő alkatrészeim, tartozékaim jók legyenek. S persze megint csak Sony jöhetett számításba, ahhoz vannak objektívjeim. Ez egy Sony α6400 - tulajdonképpen a Sony α6000 javított, 2019-es verziója, több dologban is fejlettebb, ezek közül van ami nagy javulás (jóval több fókuszpont, HD helyett 4K videó, külső mikrofontámogatás) és van ami lényegtelen (pl. nekem abszolút nem hiányzott az érintőképernyő), de most konkrétan a lényeg: vízhatlan!
Mellékes: Romániából rendeltem (emag), nem tudom hogyan csinálják, de náluk minden fényképészeti eszköz 5-10 %-kal olcsóbb.
De az igazi vicc az első napi próbálkozáskor lett. Mivel kispénzű kisember vagyok, a legtöbb objektívem manuális (2-3-szor drágább minden kategóriában az automata, mint a manuális), azaz kézzel kell fókuszálni. A lényeg: három hónap alatt sikerült elfelejteni hogyan kell fókuszálni autófókusz nélkül. Szóval sikerült a következő képet produkálni a szomszéd házról:
Bevallom, utána kellett néznem, aztán persze eszembe jutott már, íme 40 perccel később:
Tulajdonképpen csak attól rettegek, hogy atomháború lesz, melyben megsemmisülnek a digitális adatok, s aztán a XXX. század régészei majd azon fognak vitatkozni, hogy a merevlemezeim azok pontosan mik: ajtótámasztók vagy vallási kegytárgyak.
Nem elég, hogy kirúgták állásából az ATV-nél, majd el kellett mennie olyan bizarr helyekre dolgoznia mint a HírKlikk, még nevetségessé is teszik.
A HírKlikk-en a műsorának a következő igénytelen sapkája van:
Csak most vettem észre, mert alapesetben ezeket a műsorokat csak hallgatom, nem szoktam nézni őket videóban, de most véletlenül megnéztem.
Az még hagyján, hogy valami grafikai szerkesztő alkalmazás sablonja lett használva minden eredeti ötlet nélkül, de mi indokolta egy életlen fénykép beillesztését, melyen a műsorvezető ördögien röhög, ráadásul alulról fényképezve, ami abszolút hiba alacsony és közepes termetű nőknél?
Ha nem lenne a HírKlikk megbízható ballib média és Ágnes meg nem lenne kőkemény ballib megmondónő, még azt hinném, direkt akarják őt röhejessé tenni. Szóval a megoldás valószínűleg szimpla tréhányság.
a kép a FB-profiljáról van, még ATV-s korából
Elvileg örülnöm kellene, hiszen politikailag nem szimpatikus sehogy se a csaj, de sose keverem a politikát oda ahová nem való. Szóval megsajnáltam a csajt (azt hiszem nevezhetem csajnak, lévén majdnem 15 évvel fiatalabb nálam).
Bár nem vagyok szőkepárti, értékelem a szőkéket is, ha valami pozitívat tesznek magukkal. Ágnes pedig azon kevés médiamunkások egyike, aki mer képernyőn is megjelenni kedvenc női ruhadarabomban, cicanadrágban. Szóval plusz sajnálat.
A vallás alapeszméje, már a legkorábbi szakaszban is: az ember és az Isten viszonya.
Alapvetően 3 fő válasz lehetséges:
az isteni szint valami elérhetetlenül magas, mi halandók vagyunk, szakadék van köztünk: a klasszikus görög-római vallások pl. ilyenek voltak,
a szakadék az isteni és az emberi között átléphető, ennek módja, hogy az isteni szintbe beolvadunk: alapvetően ez a keleti vallások logikája, pl. a hinduizmus is,
a szakadék az isteni és az emberi között átléphető, ennek módja, hogy az isteni szinthez felnövünk: ez meg pl. a mezopotámiai vagy az egyiptomi vallás.
Érdekes módon, a görög-római elképzelés nem a mezopotámiai vagy az egyiptomi alapra építkezett. Míg a zsidó vallás viszont rájuk, s ennek nyomán a kereszténység is.
A ballib tábor balsó szárnyának sikercikke ez. Csak ezért érdemes foglalkozni vele, egyébként a cikk baromság.
Szokás időnként a ballib táborban, hogy előjönnek átfogó baloldali eszmealkotással. A műfaj nagyja TGM volt, de ő legalább nem hazudott: közben nem vallotta magát liberálisnak.
Ez itt kb. olyan, mintha valaki az ellenoldalon cikket írna, milyen az igazi kereszténység, majd kihozná, hogy az igazi kereszténység az ha nem vagyunk keresztények.
Csak pár pontot emelnék ki.
Egy. A cikk szerint az MSZP azért nyert 1994-ben, mert az emberek szocializmust akartak. Semmiképpen, ilyet még az MSZP se állított akkor. Az MSZP fő jelszava az volt, hogy ők szakemberek, míg a jobboldal dilettánsok gyülekezete, azaz a szakemberekre kell bízni mindent, s akkor nemsokára nyugati jólét lesz.
Kettő. A szociális piacgazdaság nevű humbug. Ilyen természetesen nem létezik. Eleve trükk a "kapitalizmus" szó helyett szinonímája, a "piacgazdaság", mintha lenne köztük bármi eltérés. Magyarországon 2010 előtt soha, senki nem csinált semmilyen "szociális piagazdaságot", mégpedig nem gonoszságból, hanem mert ehhez semmilyen feltétel nem adott. S a 2010 utáni politika is csak pár halvány elemet mutat fel abból, amit szociális piacgazdaságnak szokás nevezni.
Három. S ha még tényleg létezett is volna esély szociális piacgazdaságra Magyarországon, azt mindig legkeményebb éppen a baloldal ellenezte.
Négy. S természetesen olyan baloldal sose létezett sehol, mely az elitet képviseli, a kisembert meg lenézi. Magyarországon a rendszerkritika pedig mindigis jobboldi műfaj volt, legalábbis az utóbbi 35 évben biztosan. A magyar baloldali elit mindig kifejezetten gyanúsnak tekinti a magukat baloldalinak és rendszerkritusnak mondókat, ők nem a "mi" embereink.
Öt. Amikor a magyar baloldal közösséget épít, az valójában egy jómodú eliklub, mely csupa olyan kérdéssel foglalkozik, mely rajtuk kívül senkit se érdekel. Ezt maga a szerző is bizonyítja cikkével.
Végül ki is derül a megoldás: mivel az emberek hülyék és hibásan szavaznak, erőszakkal kell megakadályozni a "populisták" indulását a választásokon.
Életem egyik látszólag tragikus eleme: csupa olyan anyagilag profitáló dologban vagyok jó, amit viszont valamilyen magasabb elvi ok miatt nem akarok csinálni. Amit viszont csinálni akarok, abban vagy nem vagyok jó, vagy az anyagilag nem hoz profitot.
A probléma súlyos. Hiába is próbálja bárki is azt mondani, az anyagiak nem fontosak, pedig azok. Én jellemzően szerencsével szoktam kivédeni anyagi sikertelenségemet, s tényleg be is jött ez sokszor, bár nem annyiszor és annyira, ahogy szerettem volna. De nem panaszkodom, az átlag kisember helyzete mindenképpen rosszabb, mint az enyém.
De mi is az a három dolog, ami anyagilag hasznos, s mégse csinálom.
Az egyik a neo-ezoterikus megmondóember szakma. A rendszerváltozás után ez egy hatalmas újdonság volt, még ma is vannak nyomai. Jó esetben szimpla csalók csinálják, akik pl. közhelyeket "jósolnak", felesleges egészségügyi tanácsokat adnak, mindezt valami szinkretikus vallási-misztikus halandzsával keverve. Rosszabb esetben tényleges jósok csinálják - ez miért rosszabb, most nem részletezném, mert nem az a téma, de ez a "szakma" az, ahol a csalók a kisebb rossz.
Egyszer megpróbáltam. Viccből. De a halandzsát azért kihagyva, oda nem akartam süllyedni. S megijedtem, milyen sikeres vagyok! A lényeg: soha többe nem csináltam ilyet. Arra jutottam: ez egy veszélyes terep, s ebből élni még akkor se szabad, ha az ember jóhiszemű.
A másik az erotikus iparág. Kiderült: kiváló ötleteim vannak, érzem a "közönség" ritmusát. Tudok gyártani a szoftpornó üzletágban.
Próbáltam magyarázni magamnak, ez nem is bűn, pedig dehogynem. Már más ember dolgoztatása is kellemetlen számomra, s végképp, ha az a testét adja el, akkor is, ha a műfaj nem pornó. Szóval örökre dobtam.
A harmadik kevésbé veszélyes, sőt morálisan problémamentes. Ez a PR-szakemberség. A gondom vele csak az, hogy ha az ember ezt csinálja hivatásszerűen, akkor elveszti szabadságát.
Néha nem is tudom, az ilyen szakemberek tényleg hülyék vagy csak munkaügyi okokból tesznek úgy, mintha azok lennének.
Lásd most a friss ügyet, Talpramagyar Péter esetét. Komoly emberek komolyan állítják: a Fidesz retteg, ezért folytat lejárató kampányt. Miközben ez teljesen abszurd logika. Jelenlegi alakjában hasznos Talpramagyar a Fidesznek, hiszen elvisz ballib szavazatokat. S csak hosszú távon válhatna veszélyessé. A lejárató kampány pedig nem mutatja a rettegést, sőt ha jelenlegi alakjában a jelenség segíti a Fideszt, akkor éppen a lejárató kampány segíti növelni Talpramagyar hasznosságát.
Pofonegyszerű, nem hiszem el, hogy ezt nem lehet átlátni.
A 90-es évek liberális vészkorszakának szép emléke a HVG-ben: a "szakemberek" akarnak dönteni a "politika" helyett.
A mai fiatalok már nem tudhatják ezt, de annak idején ez volt az egyik varázsszó a korabeli ballib propagandában: a "szakember" és a "szakma".
A dolognak alapvetően 2 valós oka volt.
Egyrészt, a kommunistából liberálissá lett, pozícióban lévő személyiségek így akarták kivonni magukat 1990 után minden felelősség és kontroll alól. Kinevezték magukat független szakembereknek, szóval ha az Antall-kormányzat esetleg le akarná őket váltani, akkor az nem normál kormányzás, hanem politikailag motivált támadás a független szakma ellen. Ez persze még teljesen érthető is emberileg: senki se szeretne a szakadékba esni, teljesen ellehetetleníteni magát - ez ellen küzdeni fog minden erővel.
Másrészt - s ez máig ható baromság, azaz nagyobb baj - ki lett alakítva az az abszurd elmélet, hogy van a "politika" és van a "szakma", s ezek egymástól függetlenek. Persze van amiben ez igaz, mondjuk a természettudományok tényleg nem politikafüggőek, de ez eleve fel se szokott merülni. De hogy közgazdaságtanban, szociológiában, kultúrában, stb. mi érték és mi nem az sose politikamentes. kérdés.
Ahogy persze politakamentes kormányzás sincs. Ez olyan mint a biológiamentes orvosi szakma: nem létezik. Mégis a ballib mitológia fontos eleme, hogy "szakértői kormány" kell, ami viszont nem létezik: a kormányzás per definitionem politikai kérdés, azaz nem létezhet politikafüggetlen poitikus.
A konkrét dolog háttere: a kulturális megmondóemberek ballib része máig képtelen feldolgozni, hogy immár nem ők élet és halál urai mint "a szakma".
A kisemberek persze örülnek, hogy immár nem működik a "szakma" diktatúrája.
Március 15-én végre magalakult a századik ballib párt, neve TÉHM, azaz Talpramagyarok És Hejmiakőtyúkanyók Mozgalma.
Láthatóan akkora siker lett MZP 2021-2022-es kampánya, hogy kellett egy második rész is.
Az előadás kb. 60 %-át követtem élőben, minden a szokásos ballib rituálé szerint ment. Kiderült, hogy Zorbán zoligarchái ellopják a pénzt, ezért nincs oktatás és egészségügy, s ezért van afrikai nyomor az országban. De a megoldás pofonegyszerű: le kell mindenkit váltani, majd be kell vezetni az eutanáziát és csatlakozni kell az Európai Ügyészséghez. Tulajdonképpen csak annyi maradt ki a szokásos ballib tüntik ceremóniájából, hogy nem lett szentté avatva Iványi messiás, s nem üvöltötte senki, hogy "összefogást! összefogást!".
Természetesen sok sikert kell kívánnunk Talpramagyar Péternek, hiszen tevékenysége sokat segít a ballib tábor káoszának további növelésében.
Ezt egyébként az értelmesebb ballib megmondóemberek is észrevették, de egyelőre képtelenek megoldást találni a hejmiakőtyúkanyós problémájára. Se szidni, se dicsérni nem lehet ugyanis az új igazikonzervatív-ballib pártot, mindkét opció szavazatokat visz el.
A hagyományos ballib pártok ezúttal legalább óvatosak voltak. Nem szerveztek komolyabb tüntit, mert tudták, úgyis esélytelenek Talpramagyar ellenében. A Talpramagyarok És Hejmiakőtyúkanyók Mozgalmának első tüntije kb. 18 ezer ember vonzott, ez elérhetetlen szám, még a legerősebb ballib párt, a DK számára is. (A szám biztos, néztem térképen és a képeket is, s eleve ez a környék nekem mintha a saját tenyerem lenne, a 70-es években légvonalban 190 méterre jártam iskolába attól a helytől, ahol Talpramagyar Péter szónokolt.)
