A kelet-európai liberális genetikusan marxista, így nem csoda, hogy egy ősi marxista mosakodási technikát alkalmaz.
Ősi szokás a kommunizmus összes hibáját azzal elintézni, hogy "dehát, az nem volt igazi kommunizmus!". Peches valami a marxizmus, valaki mindig meghamisítja! Meghamisította a gonosz Sztálin, Mao, sőt Lenin is. Nem csodálkoznék, ha kiderülne: már maga Marx is letért a helyes útról, s meghamisította saját magát. Szóval minden rossz, ami bármikor történt és történik marxista irányítás alatt, azért a marxista eszme nem felelős semmilyen formában, ez ugyanis mind marxizmust meghamisítók gonosztette, melyhez az angyalian tiszta, parta vetődött bálnát mentő és kisgyereket simogató igazi marxizmusnak semmi köze.
Manapság, amikor a liberalizmus agonizál, egyre gyakrabban hallatszik ugyanez liberális alakban. Amikor a liberalizmus nem működik, akkor azt mondják "ó, az nem az igazi liberalizmus, több liberalizmus kell!".
Ennek a technikának mellékváltozata a kapitalizmussal kapcsolatos. Ebben a kapitalizmust annak egy egyedi, helyben és időben korlátozott alakjával, a jóléti szocdem kapitalizmussal azonosítják, s minden más kapitalizmusra meg rámondják "az nem igazi kapitalizmus".
Ez teljesen félrevezető.
Itt az idő felismerni: a fejlett nyugat a speciális helyzete miatt lett gazdag, s nem a "liberalizmus" miatt. Jó helyen voltak, jó időben, ennyi az egész.
Ezt ismételni próbálni abszurdum. Ez kb. olyan, mintha úgy próbálnánk elérni lottón a dzsekpotot, hogy megkeressük hol lett feladva az előző heti nyertes szelvény, s mi ugyanott adnánk fel. Majd miután nem nyertünk, azt mondanák nekünk: bennünk a hiba, mert a nyertes sárga sapkával a fején töltötte ki a szelvényét délután, mi pedig sapka nélkül délelőtt voltunk a lottózóban.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Kilencágú Faszkorbács 2015.03.05. 19:23:45
Mr. Hyde 2015.03.07. 09:30:40
Kommunizmus ugyan valóban nem volt, nem is lehetett, mivel a 20. század szocialista irányultságú társadalmi mozgalmai nem voltak képesek megszüntetni a tőkeviszonyt és történelmi távlatot adni az árutermelést meghaladó gazdasági formációnak.
Ennek ellenére Lenin, Sztálin és Mao nem a marxi felfogás "elkorcsosulása" vagy "beszennyezése", hanem szükségszerű és elkerülhetetlen következménye, folytatása, a forradalmi politikai egyetlen járható útja.
A liberálisok, polgári filozófusok, anarchisták érvelési hibát követnek el, amikor számon kérik az élethalálharcot vívó forradalomtól a kommunizmus paradicsomi jólétét és hibátlan harmóniáját, ugyanis erről szó sincsen. A kisajátítók kisajátítását nem a semmittevő boldogság korszaka követi, hanem a proletariatus diktatúrája. A proletariatus diktatúrájának enyhülése, feladása jelenti a forradalom elárulását, hanyatlását - nem pedig fordítva.
A nyugat speciális helyzetét, történelmi előnyét az árugazdálkodás kiterjedése adta, ami lehetővé tette a feudális struktúra meghaladását. Ennek korabeli eszmei leképeződése volt a felvilágosodás és a különböző humanista, liberális világmagyarázatok elterjedése, ami az arisztokrácia részleges megsemmisítéséhez, háttérbe szorulásához és a születési jogok eltörléséhez vezetett, történelmi távlatot adva a kapitalizmusnak. Ez biztosította az európai gazdaság modernizálódását, termelőerőinek fejlődését, ami hatékony eszközt biztosított a imperialista terjeszkedéshez, az elmaradottabb és történelmileg más fejlődési utat bejáró térségek meghódításához.
(Ugyanitt érdemes feltenni a kérdést az eszme elárulását számon kérő "humanista, felvilágosult" liberálisoknak, hogy a nyaktiló csúcsra járatása mennyire egyeztethető össze az emberi -polgári- jogokkal. Miközben persze nyilvánvaló, hogy nem létezik más eszköz azoknak érvényesítésére.)
A poszt szerzője jól látja: a jóléti állam sokkal közelebb van a "szocializmushoz", mint a kapitalizmushoz.
A jóléti állam vívmányait a kapitalizmus védelmében felhasználni egyrészt ismeretelméleti és logikai tévedés, érvelési hiba. Másrészt a liberális "értékek" kiüresedését mutatja, ugyanis a kapitalizmus tiszta formája erkölcsileg védhetetlen.
A liberálisok gondolkodását lezárja a tőkeviszony rendszer abszolutizálása, örökkévalóságának felfogása. Az események elemzésekor téves következtetéseket vonnak le, az összefüggéseket félreértelmezik, de az esetek többségében még csak elegendő tényinformációval sem rendelkeznek az álláspontjuk kialakításakor. Ezek összessége vezet a posztban pellengérre állított érvelési hibához.
Birka úrnak ugyanakkor semmi szüksége arra, hogy ehhez az alantas eszközhöz, demagógiához folyamodjon nézeteinek kifejtése során.
A liberalizmus nem küzdhető le a saját eszközeivel.