A magyar jobboldali közvéleményben sokáig élt az a tévhit, hogy a nagy cégek diktálják a politikát.
Íme az újabb bizonyíték, hogy ez nem igaz.
Az egész tévhit alapja persze egy teljesen igaz tény: a nyugati világot a pénzügyi-gazdasági elit irányítja, ennek a neve háttérhatalom. De ez nem jelent automatizmust, s eleve egy óriáscég csak kis bábu, nem döntésképes szereplő ebben. A cég alkalmazkodik, s kész.
A naív liberális olvasó meg nem érti, "miért ijedt meg a Ikea az Zorbántól". Pedig semmi ilyesmi nincs. A cégek mindig mindenhol alkalmazkodnak a helyi szokásokhoz.
Különösen látványos ez sok országban jelenlévő multiknál. A cég, ahol dolgoztam 2018-2022 között amerikai, a fő tulaj egy malájziai kínai házaspár, akik az USA-ba költöztek. A cég jelen van 15-20 országban. S a közös ímélek jönnek mindenhonnan, plusz vannak céges belső honlapok, így jól látható, hol mi zajlik.
A cég központja az ultraprogresszív Kalifornián belül is kiemelten ultraprogresszív Orange megyében van. A központi irodákban tehát egész hónapos "prájd" van, aktív részvétel a homokbaszó eseményeken, látható minden dolgozó be van öltözve, az irodák be vannak szivárványzászlózva, zenés események vannak, "legszebb homokos dolgozó" verseny, meg - a "Ki tud többet a Szovjetunióról?" mintájára - "Ki tud többet a homoklobbiról?" vetélkedő.
De van a cégnek irodája Dubaiban. Nézve az ottani honlapot, az ember arra jut: nincs semmilyen homokhónap, de még homoknap sincs. Az irodai képeken mosolygó kollégák vannak, a nőnemű kollégák egy részén fejkendő, s kész.
Mi a szófiai irodában a kettő elmés kombinációja vagyunk. Minden emeleten van egy hirdetőtábla, ezekre ki van írva, hogy homokhónap van, de semmilyen esemény nincs szervezve ez alkalommal. Ezen kívül az egyetlen jele a homokünneplésnek, hogy jön pár közös ímél, hogy "de jó, itt a homokhónap!", meg felhívás, hogy csatlakozni lehet - sziogorúan onlájn - a homokterápiás konzultációhoz, ahol segítenek azoknak a kollégáknak, akik nem értik mi a jó a homokosságban, emiatt homofób előítéletekkel küzdenek.
Az Ikea esetében meg megjegyzem a csodálkozóknak: a Skandináviában harcosan feminista és migránssimogató Ikeának szintén van Dubaiban áruháza. S persze katalógust ott is készítenek. Egyszer mutatta egy ismerős a régiós Ikea-katalógust - igazi csoda: a legtöbb reklámképen csak férfiak szerepelnek, s még ők is nagyrészben arab kinézetűek, sokan hagyományos öltözékben vannak, van pár nő is, de minden esetben lábakat, karokat, vállakat teljesen takaró ruhában. Az iszlám dresszkód nincs sehol megsértve.
Meg saját tapasztalat a Coca-Colától, ahol dolgoztam: az a csoda is megtörtént, hogy az ukrán piacra készült katalógusban lévő térképen a Krím Ukrajna része, míg az orosz piacra készültben pedig Oroszország része.
Kiderült: a legesélyesebb ellenzéki elnökjelölt indokolatlan kizárása a versenyből Romániában nem egyedi eset volt, nem román sajátosság. Hanem pont ellenkezőleg: egy összeurópai politika első lépése.
Íme most Franciaországban ugyanez történik: a fő ellenzéki jelöltnek megtiltják az indulást a választáson.
Magyarországon utoljára ilyen a rossz emlékű 1946-1949 közti Magyar Köztársaság idején volt, amikor listák voltak arról, ki fasiszta és horthysta, s ezek aztán ki voltak zárva a jogaikból.
Úgy tűnik, a polgári rend egyre szélsőségesebb, egyre inkább nyúl a nyílt diktatúra eszközeihez. Nagy lehet a kétségbeesés a filantrógereknél: az elnyomók "jogállama" remeg.
De csak egyetlen szempontból. Kiváló alkalom ez még egy szöget verni a haldokló "nemzetközi" "bíróságok" koporsójába.
Ráadásul az a furcsa helyzet van, hogy a magyar ellenzék se mer nagyon tiltakozni, nem követeli Netanjahu letartóztatását és Hágába deportálását, hiszen ez mégiscsak antiszemitizmus lenne, márpedig a régi reflexek e tekintetben működnek.
Hatalmas köszönetet érdemel Izrael, hogy segíti a magyar kormányzat kampányát. Persze nyilván ez nem önzetlen segély, a valóságban ugyanúgy érdeke Izraelnek is, hogy a "nemzetközi" "bíróságok" ne pofázhassanak, s ez Izraelben nemzeti konszenzus, Netanjahu ellenzéke is egyetért.
Persze, hogy jogilag nem, hiszen ő azok egyike, akik meghatározták mi a lopás és mi nem az.
Mert egy valami biztos: aki a rendszerváltozás körüli privatizációban gazdag lett, az mindenképpen lopott, mármint a szó hétköznapi értelmében - egyszerűen más megoldás nem létezett.
Egyébként ez alapvető emberi védelmi mechanizmus. Az autisták nagy előnye: ezt alapból kiszúrják.
Egy példa: amikor én megszegem a közlekedési szabályokat, akkor erre minden jogom megvan, mert nagyon sietek, rendkívül fontos dolgom van, de ha más teszi ezt, akkor az egy büdös bunkó!
A neten talált statisztika: az egyes európai országokban melyik európai nyelvet tekinti a többség a legfurcsább európai nyelvnek:
Ami érdekes: az alapállás az, hogy a legidegenebb nyelv a legfurcsább. Ez nyilván leginkább a magyar.
Európában a nyelvek 95 %-a az indo-európai nyelvcsaládba tartozik. Így nyilván az számít furcsának, ami európai és nem-indoeurópai. Ez a nagyobb nyelvek között a török, a magyar, a grúz, a finn és az észt, még az európai-ázsiai határvidéken az azeri és a kazah. A kisebbek közül pedig a máltai, a baszk, a lapp, a gagauz, plusz egyes oroszországi kisebbségi nyelvek, de ezek gyakorlatilag ismeretlenek az átlagember számára.
Skandináviában viszont a finn a furcsa, hiszen az egyszerre idegen és ismert.
A kivétel:
ahol egy helyi nyelvet tekintenek a legfurcsábbnak, lásd Anglia és Spanyolország,
ahol a saját nyelvet tekintik a legfurcsábbnak, ez csak Albánia és Magyarország,
ahol egy közeli nyelv a legfurcsább: az észt Finnországban és a litván Lettországban.
Ami mindenképpen meglepő: honnan hallottak ír nyelvet Koszovóban? Már az is kamuszagú, hogy Hollandiában és Luxemburgban az emberek ismerik az észt nyelvet, de ez az ír végképp gyanús.
Mintha a szovjet propaganda idejébe mentünk volna vissza a Mércében:
Az "antifasizmus" szó egyébként kommunista találmány, s soha nem jelentett valódi antifasizmust, azaz a fasizmus ellenzését.
Kezdetben jelentése az volt: "mindenki aki nem kommunista".
Aztán, amikor Sztálin elvtárs meghirdette a népfrontos politikát, új jelentése lett: "mindenki aki kommunista, vagy nem kommunista, de hajlandó együtt működni a kommunistákkal".
Majd a háború után ismét változott a jelentése, immár "mindenki aki kommunista, vagy nem kommunista, de hajlandó együtt működni a kommunistákkal, vagy nem kommunista és nem hajlandó együtt működni a kommunistákkal, de csak mérsékelten antikommunista".
A világkommunizmus megszűnése óta a szót átvette a progresszív baloldal és a liberálisok, azóta már azt jelenti: "mindenki és minden, aki nagyon nem tetszik nekünk". Így lett pl. a Tesla autó fasiszta pár hónapja, míg korábban a zöldprogresszív eszme jelképe volt.
Örülni kell a fejlődésnek, akkor is, ha az ellenség teszi.
A ballib dogmatika szent tehenei egymás után mennek el. A legfontosabb eddig elmentek:
a határontúli kérdés: ma már csak a DK-s keménymag hiszi, hogy a határontúli magyarok Sátán cimborái,
a "nem adózik, ne szavazzon" téma: ma már a fő vélemény az ellenkezője, azaz szavazhassanak levélben az ideiglenesen külföldön élők is,
a migránskérdés: ma már alig akad ballib, aki komolyan hinné a korábbi szent tanítást arról, hogy minden migráns menekült,
a rendszerkritikusság: ma már nem hallani, hogy aki kritizálja a rendszert, az fasiszta és antiszemita,
a kommunizmus: ma már antikommunista a ballib alapálláspont, szemben a korábbi "jót akartak, de rosszul sikerült" narratívával.
Pér napja hallom: megbukott még egy szent tehén, a Bajnai-féle. A korábbi tanítás szerint Bajnai egy rendkívüli parafenomén, világsztár szakértő, aki mentette meg a világot 2009-ben, s ő alapozta meg a Zorbán kezdeti sikereit 2010 után.
Erre mit látok, hallok most egyenesen a nagy Ruff szájából? Hogy szerencsétlenkedett, nem csinált semmit, sőt hatalmat akart menteni.
Jó hír. Egyszer talán még arra is rájönnek, hogy a Megbokrosodott nem világhírű szakember, hanem egy rosszakaratú, semmihez se értő büdös bunkó, s a Göncz Árpád se volt soha se világhírű író, se nemzetközileg ismert rendszerváltó politikus, hanem egy másodrangú pártkatona, akiről az országhatáron kívül senki se hallott.
Persze kicsit túloztam a a Megbokrosodott kapcsán, azt írtam, nem ért semmihez, ez nem igaz, hiszen nagyon is ért a magyarellenességhez.
Sokszor vitáztam egy magát "keresztény vegetáriánusnak" mondó emberrel.
Önmagában semmi gond a vegetarianizmussal - bár én nem vagyok a híve -, a gond itt csak az, hogy az illető a kereszténységből vezeti le a vegetarianizmust.
Itt az 5 bibliai érv azok ellen, akik hasonlót próbálnak:
Jézus halat ad enni a népnek:
Máté 14:15-21 - "„Bocsásd el a népet, hadd széledjenek szét a falvakba, hogy élelmet vegyenek maguknak!” Jézus azonban így válaszolt: „Nem kell elmenniük, ti adjatok nekik enni!” „Csak öt kenyerünk van és két halunk” – felelték. „Hozzátok ide!” – mondta, s meghagyta, hogy a nép telepedjék le a fűre, majd fogta az öt kenyeret meg a két halat, föltekintett az égre, és megáldotta őket. Ezután megtörte a kenyereket, odaadta tanítványainak, a tanítványai pedig a népnek. Mindnyájan ettek, s jól is laktak."
Jézus azt mondja, nincs tiltott étel:
Márk 7:18-19 - "„Hát még ti sem értitek? Nem tudjátok, hogy ami kívülről kerül be az emberbe, nem szennyezheti be, mert nem hatol a szívébe, hanem csak a gyomrába: aztán a félreeső helyre kerül?” Ezzel tisztának minősített minden ételt."
Jézus halat eszik:
Lukács 24:41-43 - "Így szólt hozzájuk: „Van itt valami ennivalótok?” Adtak neki egy darab sült halat. Fogta, és a szemük láttára evett belőle."
Jézus segít a halászatban, majd a kifogott halat megsütik, aztán annak megevésére szólít fel:
János 21:5-13 - "Jézus megszólította őket: „Fiaim, nincs valami ennivalótok?” „Nincs” – felelték. Erre azt mondta nekik: „Vessétek ki a bárka jobb oldalán a hálót, s ott majd találtok.” Kivetették a hálót, s alig bírták visszahúzni a tömérdek haltól. (...) Amikor partot értek, izzó parazsat láttak, s rajta halat, mellette meg kenyeret. Jézus szólt nekik: „Hozzatok a halból, amit most fogtatok.” (...) Jézus hívta őket: „Gyertek, egyetek!” A tanítványok közül senki sem merte megkérdezni: „Ki vagy?” – hiszen tudták, hogy az Úr az. Jézus odajött, fogta a kenyeret, s adott nekik. Ugyanígy halat is."
Isten felszólítja Pétert, öljön állatot és egyen húsukból, zsidó törvény által tiltott állatokéból is:
ApCsel 10:9-15 - "Péter hat óra tájban fölment a tetőre imádkozni. Közben megéhezett, és enni kívánt. Míg az ételt készítették neki, elragadtatásba esett. Látta, hogy megnyílik az ég, és onnét valami lepedőféle ereszkedik alá négy csücskénél fogva a földre. Mindenféle négylábú és csúszómászó állat meg égi madár volt benne. „Rajta, Péter, öld le és edd meg!” – szólalt meg egy hang. „Szó se lehet róla, Uram – felelte Péter –, sosem ettem én semmi közönségest vagy tisztátalant.” Másodszor is megszólalt a hang: „Amit az Isten tisztává tett, azt te ne tartsd tisztátalannak.”"
Hasznos lehet másnak is. Egyébként vannak más részek is, de ezek a legnyilvánvalóbbak.
Amikor ki lett találva a logika mint tudomány az i. e. IV. században, felvetődött, hogy vannak esetek, amikor egy koherens és egyértelmű állítás nem csak igaz vagy hamis lehet, hanem valami harmadik is.
Ezek a jövőre vonatkozó állítások zöme.
Nyilván vannak biztosan hamis és biztosan igaz állítások is a jövőre nézve, hiszen vannak képtelen és biztos események, az ezekről szóló állítás mindenképpen hamis vagy igaz. De a legtöbb eset nem ilyen: hiszen lehet bármi egy adott esemény, azaz nem tudható, hogy róla milyen állítás igaz vagy hamis.
A kérdés első felvetője persze Arisztotelész. Az ő példájában egy tengeri csata van: szükségszerű, hogy holnap vagy lesz tengeri csata lesz vagy nem lesz tengeri csata, az egyik mindenképpen igaz, de nem szükségszerű se az, hogy lesz, se az, hogy nem lesz. Ennek következménye: az az állítás, hogy "holnap lesz tengeri csata" se nem igaz, se nem hamis.
Viszont miután a holnapi nap véget ért, már ez megszűnik: hiszen vagy volt csata vagy nem volt, azaz az állítás vagy igaz vagy hamis. De visszamenőlegesen ez nem hathat, hiszen ha hatna, akkor minden esemény kötelező lenne.
Nyilvánvaló, hogy 2 megoldás van itt:
abban hinni, mint Arisztotelész, hogy a jövő nyitott, azaz vannak se nem igaz, se nem hamis állítások a jövőt illetően,
abban hinni, hogy minden előre el van rendelve, s minden egy módon történhet csak.
A probléma megoldható tehát. Igenám, de nem az olyan vallásokkal együtt, melyek transzcendens, mindenható, mindentudó istenképet hirdetnek. Azaz zsidó, keresztény, s muszlim szemszögből mindez egy súlyos és szinte megoldhatatlan kérdés, hiszen:
ha Isten mindent tud, akkor tudja a jövőt is,
ha tudja a jövőt, akkor a jövő csak egy módon lehet,
ha a jövő csak egy módon lehet, akkor az embernek nincs szabad akarata,
ha az embernek nincs szabad akarata, akkor minek bármilyen erkölcs,
s a kereszténység esetében külön probléma: akkor Jézus tevékenysége értelmetlen.
Tehát keresték a megoldást a problémára. Összesen 4 fő megoldás lett.
első - A teljes transzcendencia. Azaz Isten kívül van a világon, a tér és az idő nem vonatkozik rá, így egyszerre lát mindent: számára nincs idő. Ill. ennek van az a verziója is, hogy Isten tudása más, mint a miénk, így olyan módon látja a jövőt, ami számunkra felfoghatatlan.
második - A tökéletes tudás. Isten tudása tökéletes, így azt is látja, hogy a szabad akaratú lény hogyan fog élni szabad akaratával minden adott körülmény között.
harmadik - Az arisztotelészi megoldás visszahozása. Azaz a kérdés hibás, pont mint a "tud-e Isten olyan sziklát teremteni, melyet képtelen felemelni?" - itt egyszerűen arról van szó, hogy a mindentudás nem jelenti a jövő ismeretét, azaz Isten nem ismeri a jövőt, az nyitott.
negyedik - A modern kvantumelméletek hatása. Azaz minden lehetőség megvalósul, a világ folyamatosan "szétágazik". Végül csak az marad meg, amelyik a "legjobb".
Sokan aggódnak, hogy az európai baloldal háborús lázban él. Mint annak idején Hitler, háborút akarnak indítani a "barbár ferdeszemű" orosz népek ellen.
Szerintem meg nincs veszély. Az egész ülésezés és agyatlan halandzsázás egyetlen dolgot szolgál: arcmentést.
Eleve a Hülyeségre Hajlandók Koalíciója nem rendelkezik elegendő katonai erővel bármilyen komoly akcióhoz.
A jelenleg frontvonal az orosz és ukrán csapatok között nagyjából 950 km hosszú. Műszakilag jól felszerelt katonság esetében 1 km frontvonal védelmére kb. 150 katona szükséges. Azaz az egész frontvonalra 140 ezer ember kell. Ez a duplája a teljes brit hadsereg létszámának. De ha a 3 legnagyobb nyugat-európai hadsereget - francia, német, brit - nézzük, azok összlétszáma 520 ezer fő, ebbe mindent beleszámolva, a nem harcoló tagokat is, s nem-harcoló személyzet az összlétszám 60 %-a.
Ahhoz, hogy ez a 3 ország komolyan be tudjon avatkozni Ukrajnában, aktív hadseregének kb. kétharmadát Ukrajnába kellene irányítani, ez nyilvánvaló képtelenség.
A NATO-ban a 3 legnagyobb hadsereg az amerikai, a török, s a lengyel. S csak az amerikai lenne képes úgy fellépni Ukrajnában, hogy ezzel nem veszélyezteti fennmaradását máshol.
Az USA nem lép fel, pont innen a nyugati pánik. A lengyelek meg annyira azért nem őrültek meg, hogy ezt így magukra vállalják.
A legviccesebb tréfát persze Erdoğan török elnök űzte a Micron-Scholz-Starmer trióval. Nem vagyok Erdoğan nagy híve - bár mindenképpen ő a kisebb rossz az ellenzékéhez képest -, de ez csodás volt. Azt mondta: Törökország szívesen küld csapatokat Ukrajnába, de csak ha ezt támogatja mind az ukrán, mind az orosz kormányzat - ez vicces, mert ha az orosz vezetés is támogatja, akkor minek? A háborús lázban élő Micron-Scholz-Starmer trió éppenhogy Oroszország ellenében akar csapatokat küldeni oda.
A valódi baloldal persze koherensebb az álbaloldali ballibeknél, legalább van belső logika a szövegeikben, de ettől még nem kevésbé elmebetegek.
Nagyjából 20 éve ismerkedtem össze komolyan hívő bal-zöld-progresszív emberekkel. Akkor volt a ZeitGeist nevű rendkívül ostoba film megjelenése, ez aztán egy mozgalmat is létrehozott. Az eszme lényege: antikapitalizmus, de határozottan nem marxista, hanem valamiféle techno-futurista alapon, továbbá zöld eszmével, de nem a hagyományos zöld módon, hogy korlátozzuk a termelést és fogyasztást, hanem éppen az ellenkező módon, mintha korlátlan erőforrás lenne a világban, melyet szuperokos számítógépek fognak irányítani az emberek helyett.
Maga az alapfilm persze hemzsegett a tévedésektől, így eleve az álmodozó, műveletlen embertípust szólította meg.
A csúcson, ez 2010-2012 környéke, több tízezres akciókat is képesek voltak megcsinálni tucatnyi országban. Emlékszem, akadt, hogy Budapest belvárosában plakátokat ragasztottak a falakra.
A kedvenc esetem: pár hívő komolyan felhergelte magát, hogy meg akarta az egészet valósítani a gyakorlatban is. Az egyiknek volt egy örökölt falusi telke, egy faházzal. Szóval oda mehetnek majd a tagok, ott fognak lakni, elszakadva a gonosz társadalomtól, aztán sikerük terjed, s lassan mindenki áttér a pénzmentes életmódra.
Az első probléma gyorsan jött: senki se tudja, hogyan kell élelmiszert termelni. Ezt megoldották, megnézték a neten.
Aztán jött a baj: nem tudnak áramot termelni, ehhez olyan befektetés kellene, ami nincs, így fizetni kell az áramszámlát, de ki fogja fizetni és mi lesz, ha elfogy a pénz. Dehát ha még az áramellátásban se tudnak elszakadni a társadalomtól, akkor az egész nem működőképes.
A legradikálisabb tag javasolta: ki kell rabolni egy gazdaboltot, onnan kell beszerezni az anyagokat a fejlődéshez, valami saját áramfejlesztő kiépítéséhez! Hiszen - a mozgalom elvei szerint - a magántulajdon lopás, a tolvajtól pedig szabad lopni. A józanabbak megjegyezték: ez nem jó ötlet, mert rendőrség, börtön, stb. lesz az eredmény.
Az legértelmesebbek lassan eltűntek. Rájöttek: nem akarnak a sárban élni hülyékkel hülyeségekről társalogva. Maradtak a kemények. Aztán úgy 2 hét múlva a tag, aki a telek tulajdonosa volt megunta az egészet, s mindenkit elzavart.
Ma már nyomuk sincs. Nemcsak konkrétan ennek a csoportnak, hanem az egész mozgalomnak. Amerikában egy kis szekta, egyre dühösebb és egyre butább tagsággal. Máshol teljesen megszűntek, a magyar szervezeteiknek ma már a doménjeik sincsenek meg.
A fenti kép a Mércében nagyon jó, kiválóan jellemzi az egész gondolkodást: valamiféle amerikai felsőközéposztálybeli kertvárost képzel el, s valahogy mindenki úgy él, mint egy amerikai filmben, s közben ez "közösségi" élet. Miközben magában Amerikában se így él a társadalom 80 %-a.
Kedves ballib mítosz: hatalmas a menekülés Zorbán diktatúrájából.
A valóságban Kelet-Európában - a 11 kelet-európai EU-tagállamban - Magyarország az utolsó előtti helyen áll a lakosságarányos kivándorlás tekintetében, egyedül Csehországból vándorolnak ki kevesebben, mint Magyarországról.
Az előző cikk igazát erősítik a kommentháborúk, melyek igen hevesen törtek ki a ballib törzskommentelők között.
Persze van egy vékony, művelt ballib réteg, mely átlátja mi a helyzet. Szerencsére kevesen vannak, s a többség le is fideszesezi őket. Mit mondanak? Tulajdonképpen a teljes igazságot:
2010 óta először akadt egy ellenzéki erő, mely legalábbis eleve nem esélytelen a választási győzelemre,
a gazdasági helyzet nem rózsás, a Fidesz képtelen szavazatokat vásárolni,
mi az egyetlen megoldás tehát: az ellenzék belső feszültségeinek erősítése,
a DK megoldott kérdés, számukra presztízskérdés nem közösködni a Tiszával, de ez kevés, s helyes tovább növelni a zavart, íme a lehetséges célpont a Nomentum, mely ráadásul eleve közel el a korábbi, ma is tisztelt ballib messiáshoz, Hatházi Mákoshoz,
csak kicsit kell megsegíteni tehát a Nomentumot és Hatházit, azonnal ugrani fognak, egyszerűen nem bírnak nem ugrani,
s a gondolat tett lett, sikeres az orbáni kampány.
Ugyanis mi az ideális helyzet a Tisza Párt számára? Az, ha rajta kívül minden ballib ellenzék - nyilván a DK kivételével - lenullázódik, olyan szinten, hogy el se mer indulni a választáson, mert a fideszesség vádja éri őket azonnal. Így minden ballib szavazó kénytelen lenne a Tiszára szavazni.
Ezt kell tehát megakadályozni. Olyan szintre kell emelni a óballib ellenzéket, hogy az hitelesen állíthassa magáról: nem a Zorbán parancsára indul a választásokon, hanem olyan értékek védelmében, melyeket a Tisza nem képvisel.
Ha nem történik összeomlás a Tiszában, akkor ez az egyetlen módszer, hogy maradjon kormányon Orbán 2026 után is. Ez ugyanis azt fogja eredményezni, hogy a Parlamentben a Fidesznek lesz egy nagyjából 55-60 %-os többsége, s ez a Mi Hazánkkal együtt kétharmadot is fog jelenteni.
Ami után a Tisza össze fog omlani. Hiszen ők kormányváltást ígértek, nem azt, hogy erős, 25-30 %-os ellenzék lesznek.
De eddig el kell jutni. S úgy tűnik, minden megy a maga rendes útján. A Tisza látja a problémát, de nem tud semmit tenni ellene, az ugrásra triggerelt óballibeket nem lehet ugyanis lebeszélni az ugrásról.
Ezt persze fokozni érdemes. A tegnapi 2-3 ezres tünti túl gyenge volt, valahogy el kellene érni, hogy ez felmenjen 10 ezer fő körülire.
Eleve a cím hibás: "az Orbán-kormány nem keresztény"- persze, hogy nem az, keresztény csak ember lehet, kormány vagy intézmény nem. Egy intézmény - pl. egy kormány - csak abban az értelemben lehet keresztény, hogy elősegíti a keresztény értékek terjedését.
Az pedig teljesen abszurd, hogy tolerenciát vár el bárki a kereszténységtől. A kereszténység nem toleráns vallás. A kereszténység egy adott eszmét hirdet, s az attól való eltérést problémának tekinti.
Valójában elmondható: a toleráns kereszténység az álkereszténység.
De, teljesen véletlenül, az ismert magyar antiferencista katolikus pap megadja a választ, pedig videója pár nappal korábbi, mint Perinta hülyesége:
Eddig viccre használtam őket. Lehet vicces képeket generáltatni, sőt már videót is csinál. Készíttettem vele az mlm-rendszerek (mlm = multi level marketing, de facto piramisjáték) parodizálása céljából egy rövid verset az mlm-emberek életérzéséről, majd a verset beadtam a videókészítőnek. Az eredmény rendkívül jó, az egyetlen gond vele, hogy ez szinte reklámfilm, nem lehet észrevenni, hogy paródia:
Lehet, hogy a cégek is így készítenek videókat?
Komolyan csak akkor használtam, amikor Python-programnyelvet akartam tanulni: valóban segített pár dologban.
Most láttam olyat, hogy rendes cikket ír megadott témában. Miután láttam cikket arról, hogy az egyetemeken egyre nagyobb probléma, hogy a dolgozatokat, esszéket, sőt diplomamunkákat a hallgatók AI-vel íratják, gondoltam, kipróbálom.
Adtam neki egy közepesen nehéz témát: "Eltérések Szt. Aquinói Tamás és Boldog John Duns Scotus univerzálé-felfogásában", legyen 1-2 oldalnyi. Ez olyasmi, amiről az átlag művelt ember kb. semmit se tud, de még a filozófiatörténelemben is kissé elhanyagolt téma: a középkori filozófia amolyan mostohagyerek a legtöbb filozófiatörténeti tankönyvben. Pedig a téma valójában rendkívül fontos, de a felvilágosodáskori szellemi dominancia egyik gonosz tette volt megbélyegezni mindent ami az ókor és az újkor között volt, s ez máig hat, szerencsére egyre több a szabad levegő e tekintetben.
Szóval a témával komolyan csak teológus hallgatók szoktak foglalkozni, hiszen a tomizmus máig a katolicizmus kedvenc filozófiája, míg a scotizmus háttérben van ugyan, de vannak hívei.
S írt az AI egy elég rendes cikket, 25 mp alatt. Ezt használtam: toolbaz.com.
A legviccesebb az, amikor az AI emberi akar lenni stílusban, de nem tudja jól ezt hogyan kell csinálni, kb. mint amikor valaki megtanulta már a tánclépéseket, de még nincs gyakorlata, így röhejesen táncol.
Szóval már a címadásban emberi akar lenni, a cím: "Az egyetemes kérdés: tánc a lényeg és a létezés között Aquinóban és Scotusban" - ezt nem én találtam ki, ő adta. Aztán teljesen parodisztikus kiszólások, lásd "ugye?", "az óra ketyeg", s pl. olyan részek, hogy "Aquinói, áldott legyen a szíve".
De egyébként teljesen korrekt mint tartalom. Ha ezt valaki beadta volna dolgozatként az AI kora előtt egy egyetemen, 2 megjegyzést kapott volna:
miért nem írtál többet az egész téma hátteréről, az univerzálékról, mik is azok, mi a vita lényege, miért rögtön a lényegnél kezdted?,
ez most dolgozat vagy vers, minek ezek az irodalmi díszítések a szövegben?
Persze csináltam egy ellenőrzést. Beadtam a szöveget egy plágiumvizsgáló szoftverbe, hogy mi a véleménye róla. Az eredmény: plágium nincs, de a szöveg 76 %-a AI által generált - persze a valóságban 100 %-ban az, de így is jó találat.
*
a teljes szöveg:
The Universal Question: A Dance Between Essence and Existence in Aquinas and Scotus
The clock ticks, another deadline looms, and my mind drifts back to those dusty philosophy texts. Universals. A seemingly abstract concept, yet it underpins everything, doesn't it? How do we categorize, generalize, understand the world if not through shared characteristics, through these… universals? And the age-old question: do they exist outside the mind, or are they merely mental constructs? Aquinas. Scotus. Two titans grappling with the same slippery concept, and arriving at subtly, yet profoundly, different destinations.
Aquinas, bless his systematic heart. Summa Theologica a monument to order and clarity. He saw universals as existing in re, in the things themselves (Aquinas, c. 1265-1274/1947). Not floating Platonic forms, detached and perfect, but inherent features of individual beings. Humanity, for example, exists in each human being, not as a separate entity. The universal is abstracted from the particular through our intellect. We observe shared characteristics – rationality, bipedalism, mortality – and form the concept of "human." So, reality is the primary focus, and the universal is a consequence of that reality, a tool for understanding what already exists. It feels… grounded, practical. Almost reassuringly Aristotelian. It’s like looking at a forest and understanding that each tree, while unique, shares the common essence of ‘tree-ness.’
But then comes Scotus. Ordinatio. A mind equally brilliant, but with a different slant. He agreed that universals didn't exist separately in some ethereal realm, a la Plato. However, he argued against Aquinas's strict in re existence (Scotus, c. 1300/1997). For Scotus, there had to be a formal distinction within the individual thing itself. That is, the individual possesses both its individual essence (its haecceitas, or "thisness") and its universal nature. The universal isn't merely a product of abstraction; it has a real, though not separate, existence within the individual. Think of it as two sides of the same coin, inseparable yet distinct.
Scotus introduced this element of formality to bridge the gap. It’s a subtle distinction, I know. It’s not a real distinction like between two separate objects. But it’s more than just a mental distinction; it's a formal one, grounded in the very being of the thing. So, humanity is not just a concept derived from observing individual humans; it's a formal aspect within each human, alongside their unique individual identity. This haecceitas, this unique "thisness," is what differentiates Socrates from Plato, even though they both share the universal "humanity."
Why does this matter? Why spend hours wrestling with these seemingly arcane distinctions? Because it has implications for how we understand knowledge, morality, and even God. For Scotus, God's knowledge is not limited to what already exists. God knows all possible essences, all possible universals, even those that are never instantiated in reality. This opens up possibilities, contingencies. It underscores the power of God's will.
Aquinas, with his emphasis on existence grounding essence, presents a more ordered, perhaps more predictable universe. Scotus, with his formal distinction and haecceitas, allows for a greater degree of individuality and divine freedom. He highlights the uniqueness of each individual being, their intrinsic worth, and the boundless potential within the divine mind. It feels like a move toward greater freedom, a liberation from the constraints of pure reason, allowing room for the individual.
Ultimately, both Aquinas and Scotus offer valuable insights. Aquinas provides a framework for understanding the world through shared characteristics, a foundation for scientific classification and logical reasoning. Scotus reminds us of the importance of individuality, the unique essence of each being, and the potential for novelty in a universe shaped by a free and all-knowing God. The clock ticks on. The essay beckons. But the echoes of Aquinas and Scotus, their careful distinctions and profound insights, linger in the background, shaping how I see the world, one universal and one individual at a time.
References Aquinas, T. (1947). Summa Theologica (Fathers of the English Dominican Province, Trans.). Benziger Bros. (Original work published c. 1265-1274) Scotus, J. D. (1997). Ordinatio (Vatican Edition, Vols. 1-7). St. Bonaventure, NY: Franciscan Institute Publications. (Original work published c. 1300)
Az okos és demagóg - ez veszélyes kombináció - teológus remekel. A gond vele: az átlagember kb. semmit se ért a teológiához, így hajlamos elhinni a szöveget.
S most bele se megyek a lényegi mondandóba, melynek központja a jelenlegi római pápa agyondicsérése, s mindenki más leszidása, hogy "nem keresztényi".
Ugyanis az egész egy hatalmas logikai bakugrás. Ha valakit, valamit nem szabad kritizálni, mert "ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek!", akkor ezzel nem egyeztethető össze másnak a megítélése, mert az ítélkezett.
Persze valójában a "ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek!" egyáltalán nem jelenti azt, hogy csendben kell maradni, nem szabad véleményt mondani, toleránsnak kell lenni. Azt jelenti egyedül: Isten dolga minden ember megítélése. De ez semmit se von el abból a jogunkból, sőt kötelességünkből, hogy megszólaljunk, amikor helytelen dolgot tapasztalunk.
Ez az elv kiforgatása régi trükk a keresztényellenes oldalon:
ha valaki keresztény elítél egy keresztényellenes dolgot, ami azonban a keresztényelleneseknek tetszik, akkor "ne ítélkezz!" van,
ha viszont egy keresztény nem ítél el bármit, ami a keresztényelleneseknek nem tetszik, akkor meg "cinkos aki néma!" van.
Nincs rajta sapka! A keresztény mindig rossz, kivéve ha a keresztényellenesek minden szavával egyetért, lásd Fabinyi, Perinta, Libeeró, Lukácsi, s társai.
A Kádár-rendszer irányítási mechanizmusa kb. az volt, hogy mindenről egy 15-20 tagú testület döntött, de Kádár elvtársnak vétójoga volt, azaz ellenében a többség nem ért.
Viszont annyi esze volt Kádárnak, hogy felismerte, nem ért sok dologhoz, így voltak kiválasztott bizalmasai egyes területeken, ezeket felemelte a vezetésbe, vagy ha nem is emelte fel őket, a másodvonalba helyezve őket, kettesben velük tárgyalt minden adott kérdésben, majd ez alapján alakította ki saját álláspontját.
A külkereskedelem terén ez az ember Marjai József volt, ő volt 1978-tól egészen Kádár leváltásáig a magyar külkereskedelem egyes számú vezére. Minden ilyen kérdésben ő hozta meg de facto a végső döntést. Formálisan tagja se volt a legfelsőbb vezetésnek - nem volt se a Titkárság, se a PB tagja -, annál egy szinttel lejjebb volt a hivatali ranglétrán, de ennek nem volt jelentősége: sokkal többet számított, hogy Kádár elvtárs feltétlen bizalmát bírta.
Aki nem élt akkor, annak fontos infó: a Kádár-rendszerben a miniszteri poszt alárendelt ügyintéző pozíció volt, a valódi vezetés nem a Kormány volt, hanem a Titkárság és a PB, valamint az azoknak közvetlenül alárendelt KB-apparátus. A Kormány csak a harmadik helyen volt, tisztán végrehajtó-ügyintéző szereppel.
Marjai elvtárs kemény ember volt. Bár volt rendes családja, a hobbija a munkába járás volt. Bár az őskortól párttag volt (1944 előtt már kommunista párttag volt), lassan ahhoz a csoporthoz állt, mely rájött, hogy a marxista rendszer nem működőképes, így a 70-es években egyértelműen a "reformistákhoz" tartozott - őt persze a dolog politikai része nem érdekelte, csak a gazdasági.
Munkamániája miatt rettegett főnöknek számított, az a típus, aki vasárnap hajnalban felkel és bemegy az irodába, megnézni hátha van "valami".
Hivatalos hobbija egyébként a vadászat volt, de valószínűleg csak kényszerből. A Kádár-rendszerben az elit tagjai számára nem járni vadászni kb. olyan volt, mint ha valaki ma azt hangoztatná, hogy ő nem tudja mi az internet - nem lehetett nem vadászni, mert a vadászatokon alakultak ki a személyes kapcsolatok.
Szóval valami olyan típus volt, mint Virág elvtárs a Tanúban: nem ivott, nem evett, nem szórakozott, csak dolgozott. Amikor a mi időnkben először Kubába látogatott, a szokások szerint előre egyeztetve lett a titkárságával mik az igényei, mire az a válasz jött: "minden mindegy, csak legyen a szálláshelyen hűtőszekrény, benne pár doboz lehetőleg természetes narancslével".
S nem mosolygott soha. Vicceket se mesélt, csak mások kárára, amikor valakivel konfliktusa volt, de ezeket is komor arccal adta elő, nem mosolyodva el.
Mesélik, egyszer látták mosolyogni Havannában. Ekkor egy kubai főember megkérdezte tőle, hogy kell a nevét helyesen ejteni, "marjai" vagy "marhai" alakban - ezen még ő is felvidult.
A 19 volt amerikai spanyol gyarmat közül Argentína speciális.
Az egyetlen, ahol a fehér lakosság zöme nem spanyol.
A többi 18 ország között van sokféle:
fehér többség: Chile, Dominika, Kuba, Puerto Rico, Uruguay,
indián többség: Bolívia,
mesztic többség: Costa Rica, Ecuador, Honduras, Nicaragua, Panama, Paraguay, Salvador,
kb. azonos fehér és mesztic arányú többség: Kolumbia, Mexikó, Venezuela,
kb. azonos indián és mesztic arányú többség: Guatemala, Peru;
azonban mindenhol a fehér lakosság túlnyomó többsége spanyol. Ez egyetlen kivétel Argentína, ahol a fehér lakosság zöme olasz eredetű. Számítások szerint a lakosság 70 %-a olasz származású.
Az ok: egészen a II. világháborúig Argentína kifejezetten támogatta a bevándorlást, a területe hatalmas volt, nagyrészt gyéren lakott, s ez vonzott sok szegény olaszt, akik az USA helyett valami nyelvileg közelebbi területet kerestek.
Viszont identitásban ez nincs meg. Az olasz származású argentínok közül nagyon kevesen tekintik magukat olasznak, sőt a legtöbben a nyelvet nem is beszélik. A nyelv hiánya alapvetően az, hogy a II. világháború után Olaszország kezdett felzárkózni életszínvonalban, emiatt a tömeges kivándorlás leállt, így Argentínában az olasz csak az idősebbek között maradt meg, az átlagember simán átvette a helyi identitást. De még így is az olasz a leginkább beszélt idegen nyelv Argentínában.
Viszont az olasz hatás hatalmas az országban, kulturálisan, még nyelvileg is. Argentína és Uruguay nyelve külön spanyol nyelvjárást alkot (Uruguay amolyan "Argentína kistestvére" státuszban van kulturálisan és történelmileg), mely drasztikusan eltér minden más spanyol nyelvjárástól.
Szókincsbeli, kiejtésbeli és nyelvtani eltérések persze minden spanyol nyelvjárásban vannak. A 3 legjellegzetesebb eltérés az európai és az amerikai spanyol nyelvjárások között:
Latin-Amerikában az igéknek nincs többes szám 2. személyük,
Latin-Amerikában azonos a "c", "s" és "z" betűk ejtése,
Európában a "s" betű ejtése "selypített", ilyen nincs Latin-Amerikában.
De Argentínában ezen túl is sajátos jelenségek vannak, az egyetlen spanyol nyelvjárás, ahol pl. létezik "s" és "zs" hang, s egyes igeragok esetében máshol van a hangsúly, mint a többi nyelvjárásban. A legjellemzőbb azonban a hangsúlyozás: az argentín-uruguayi kiejtésre azt szokás mondani "mintha olaszok rosszul beszélnének spanyolul".
Alapvetően az emberi nyelvek hangsúly szempontból 4 fő típusra oszlanak:
a hangsúly elsősorban zenei, azaz nem az erő számít, hanem a hangszín:
a - ennek extrém esete sok kelet-ázsiai nyelv, ahol minden szótagon hangsúly van, s többféle hangszín van, melyek pontos ejtése kötelező,
b - egyszerűbb esete, ahol minden szóban egyetlen szótag hangsúlyos, de több hangszín lehetséges, a tudományos konszenzus szerint az ősi indoeurópai ilyen volt, de aztán lassan kihalt, pl. az ógörögben még így volt, de már a bibliai görögben ez megszűnt;
a hangsúly elsősorban erő alapú:
c - egy szótag erősebben van ejtve,
d - egy szótag hosszabban van ejtve, a többi szótag pedig redukáltan.
A magyar tipikusan "c" típusú, de a spanyol is ilyen. Az angol és az orosz meg pl. egyszerre "c" és "d".
Ami sajátos: az erő alapú hangsúlyozású nyelvekben maradt hatása a zenei hangsúlynak. Míg normál esetben az erő alapú hangsúly kb. azonos az "emelkedő" típusú zenei hangsúllyal, vannak kivételek. Ennek nyoma van egyes skandináv, balti, szláv nyelvekben, de az újlatin nyelvek közül az olaszban is, ez az "emelkedő-lejtő" zenei hangsúly maradványa.
Az olaszok beszédén pontosan ez az ami miatt "mintha énekelnének" érzés van. S pontosan ez van az argentín-uruguayi beszédben, különösen ha szépen, tagolva beszélnek.
A nyelvtanulásnak van egy klasszikus és egy modern módszere. Ez a 2 fő módszer.
A klasszikus módszer lényege: folyamatosan fordítunk, nyelvtant magolunk, fogalmazunk.
A modern módszer: nem magolunk, nem fordítunk, helyzeteket sajátítunk el.
A modern módszer XX. századi. Egyfajta lázadás volt a klasszikus módszer ellen, mely ellen a fő érv: az egy sajátos rejtvényfejtés, nem nyelvtanulás.
Az érv a modern módszer mellett: minden ember így tanulja meg saját anyanyelvét. A kisgyerek először nem tud semmit, aztán figyeli a felnőtteket, lassan elkezdi őket utánozni, megtanulja előbb a kiejtést és a szavakat, aztán rájön a nyelvtanra, végül folyamatosan finomodik tudása, s nagyjából 6-7 éves korára tökéletes nyelvtudása lesz. Ez persze teljesen igaz, de kevés embernek van 6-7 éve idegen nyelv tanulására, ráadásul nála már van egy anyanyelv, mely bele is zavar a képbe.
Hiszen egy dolog nulláról indítva megtanulni az anyanyelv hangrendszerét, majd nyelvtanát, egész más már létező anyanyelvvel rendelkezve egy másikét. Ilyenkor mindenki akaratlanul is az anyanyelve rendszeréhez igyekszik alkalmazkodni, ami szinte mindig hibákat fog eredményezni.
A modern, úgynevezett "természetes módszer" csúcsidőszaka a XX. sz. 60-as és 70-es évei voltak.
Ezen felbuzdulva egy zseniális dán nyelvész, Hans Ørberg kitalálta nyugdíjba vonulása után, az 1980-as években, ő megvalósítja a természetes módszert egy holt nyelvre, a latinra. Az eredmény: a 2-részes Lingva Latina per se illvstrata.
A művet csak 2 módon lehet fogadni: imádni vagy gyűlölni.
Aki nyelvmániás, az jellemzően imádja. Aki meg csak úgy egy kis latint akar tanulni, az meg dühösen eldobja az egészet és vesz egy "normális" tankönyvet helyette, ahol van szószedet, nyelvtani táblázat, magyarázat, stb.
Ørberg művében ugyanis minden 100 %-ban latinul van, hiányzik bármilyen magyarázat, csak képek vannak és jelek. Ezekből kell rájönni miről van szó. Az európai kultúrkörben szocializálódott emberek persze haladnak vele, mert nagyjából rájönnek mi mit jelent, de aok esetben a nyelvtan maga megoldhatatlan feladatot jelent, olyan anyanyelvű emberek esetében, melyek nyelvében egyes kategóriák másképp vannak.
Pl. egy angol vagy egy spanyol anyanyelvű sose jön rá mi az a tárgyeset, hiszen nála ilyen nincs főnevek esetében. De egy magyar számára meg a többféle igeidő okoz zavart.
Én nagyon szerettem. Már akkor megvolt, amikor még az egyetlen módja egy könyv megszerzésének az volt, hogy az ember megveszi a boltban, nem léteztek a netről letölthető pdf-verziók.
Részlet a 4. leckéből - a felszólító módot próbálja magyarázni több igeragozásban, aztán a hívó esetet és részben a birtokos névmásokat (a kérdő névmásokat részben és a tárgyesetet már korábban magyarázta):
A könyv egyébként mégis rendkívül népszerű lett. Angol nyelvterületen ma nagyjából a hármas számú népszerűségben, csak a klasszikus módszert követő Wheelock-féle tankönyv és a Cambridge Latin előzik meg, melyek már az első leckében nyelvtani táblázatokat, szószedetet, klasszikus idézeteket tartalmaznak, hosszas magyarázattal.
részlet a Wheelock 1. leckéjéből
Hogyan lehetséges? Úgy, hogy maga a könyv jól meg van írva, folyamatosan épül az egész, normál történetek vannak benne. Így egy kis "csalással" mégis jól használható: egyszerűen kell hozzá egy kis magyarázat. Több mű is született, mely ezt megteszi.
A dán szerző könyvének nagy előnye, hogy nem nehezen érthető klasszikus szövegekkel kezd, hanem hétköznapi helyzetekkel. Egyszerű szavak, mai kifejezésmódban, bár ókori helyzetekben.
Tulajdonképpen a mai jó nyelvkönyvek pontosan ilyenek: kombinálják a két módszert.
- Nekem nem szokásom nácizni, de most már tényleg nácizni kell, mert ijesztő náciveszély van. Barna eső esik, tüntizni kell, mert a zsidókat irtani fogják a nácik - mondja Puzsér, a Szalonba immár teljesen besimult álfüggetlen ordítóember.
Szóval most nagyon kell teljesíteni, mert apad a pénz! A végén meg el kell majd menni dolgozni!
Úgy néz ki, a román nacionalisták sikeresen megnyerték az elnökválasztást a liberálisoknak.
Hozzáteszem, nem szoktam elmélyedni a román belpolitikában, de felületesen szemlélve abszolút ez tűnik a valószínűnek.
Miután a messze legesélyesebb Călin Georgescu ki lett zárva a választásból, ő és a két legesélyesebb rendszerkritikus jelölt megállapodtak, egymást fogják támogatni. Ez a két jelölt: George Simion, az AUR elnöke és Anamaria Gavrilă, az AUR-ból kiszakadt POT elnöke.
Na most, Simion jelleme túl megosztó, nagyon ismert, miközben Gavrilă kevésbé ismert, bár szintén népszerű, de mellette szól az is, hogy nő, így eleve a stílusa nem annyira kemény.
A felek tartották a megállapodást, Gavrilă visszalépett Simion javára. Szerintem hatalmas hiba, fordítva kellett volna.
Simon persze az első fordulót meg fogja nyerni, de a másodikban alul fog maradni. Már most ünnepelhetnek a román liberálisok.
