A valódi baloldal persze koherensebb az álbaloldali ballibeknél, legalább van belső logika a szövegeikben, de ettől még nem kevésbé elmebetegek.
Nagyjából 20 éve ismerkedtem össze komolyan hívő bal-zöld-progresszív emberekkel. Akkor volt a ZeitGeist nevű rendkívül ostoba film megjelenése, ez aztán egy mozgalmat is létrehozott. Az eszme lényege: antikapitalizmus, de határozottan nem marxista, hanem valamiféle techno-futurista alapon, továbbá zöld eszmével, de nem a hagyományos zöld módon, hogy korlátozzuk a termelést és fogyasztást, hanem éppen az ellenkező módon, mintha korlátlan erőforrás lenne a világban, melyet szuperokos számítógépek fognak irányítani az emberek helyett.
Maga az alapfilm persze hemzsegett a tévedésektől, így eleve az álmodozó, műveletlen embertípust szólította meg.
A csúcson, ez 2010-2012 környéke, több tízezres akciókat is képesek voltak megcsinálni tucatnyi országban. Emlékszem, akadt, hogy Budapest belvárosában plakátokat ragasztottak a falakra.
A kedvenc esetem: pár hívő komolyan felhergelte magát, hogy meg akarta az egészet valósítani a gyakorlatban is. Az egyiknek volt egy örökölt falusi telke, egy faházzal. Szóval oda mehetnek majd a tagok, ott fognak lakni, elszakadva a gonosz társadalomtól, aztán sikerük terjed, s lassan mindenki áttér a pénzmentes életmódra.
Az első probléma gyorsan jött: senki se tudja, hogyan kell élelmiszert termelni. Ezt megoldották, megnézték a neten.
Aztán jött a baj: nem tudnak áramot termelni, ehhez olyan befektetés kellene, ami nincs, így fizetni kell az áramszámlát, de ki fogja fizetni és mi lesz, ha elfogy a pénz. Dehát ha még az áramellátásban se tudnak elszakadni a társadalomtól, akkor az egész nem működőképes.
A legradikálisabb tag javasolta: ki kell rabolni egy gazdaboltot, onnan kell beszerezni az anyagokat a fejlődéshez, valami saját áramfejlesztő kiépítéséhez! Hiszen - a mozgalom elvei szerint - a magántulajdon lopás, a tolvajtól pedig szabad lopni. A józanabbak megjegyezték: ez nem jó ötlet, mert rendőrség, börtön, stb. lesz az eredmény.
Az legértelmesebbek lassan eltűntek. Rájöttek: nem akarnak a sárban élni hülyékkel hülyeségekről társalogva. Maradtak a kemények. Aztán úgy 2 hét múlva a tag, aki a telek tulajdonosa volt megunta az egészet, s mindenkit elzavart.
Ma már nyomuk sincs. Nemcsak konkrétan ennek a csoportnak, hanem az egész mozgalomnak. Amerikában egy kis szekta, egyre dühösebb és egyre butább tagsággal. Máshol teljesen megszűntek, a magyar szervezeteiknek ma már a doménjeik sincsenek meg.
A fenti kép a Mércében nagyon jó, kiválóan jellemzi az egész gondolkodást: valamiféle amerikai felsőközéposztálybeli kertvárost képzel el, s valahogy mindenki úgy él, mint egy amerikai filmben, s közben ez "közösségi" élet. Miközben magában Amerikában se így él a társadalom 80 %-a.
Kedves ballib mítosz: hatalmas a menekülés Zorbán diktatúrájából.
A valóságban Kelet-Európában - a 11 kelet-európai EU-tagállamban - Magyarország az utolsó előtti helyen áll a lakosságarányos kivándorlás tekintetében, egyedül Csehországból vándorolnak ki kevesebben, mint Magyarországról.
Az előző cikk igazát erősítik a kommentháborúk, melyek igen hevesen törtek ki a ballib törzskommentelők között.
Persze van egy vékony, művelt ballib réteg, mely átlátja mi a helyzet. Szerencsére kevesen vannak, s a többség le is fideszesezi őket. Mit mondanak? Tulajdonképpen a teljes igazságot:
2010 óta először akadt egy ellenzéki erő, mely legalábbis eleve nem esélytelen a választási győzelemre,
a gazdasági helyzet nem rózsás, a Fidesz képtelen szavazatokat vásárolni,
mi az egyetlen megoldás tehát: az ellenzék belső feszültségeinek erősítése,
a DK megoldott kérdés, számukra presztízskérdés nem közösködni a Tiszával, de ez kevés, s helyes tovább növelni a zavart, íme a lehetséges célpont a Nomentum, mely ráadásul eleve közel el a korábbi, ma is tisztelt ballib messiáshoz, Hatházi Mákoshoz,
csak kicsit kell megsegíteni tehát a Nomentumot és Hatházit, azonnal ugrani fognak, egyszerűen nem bírnak nem ugrani,
s a gondolat tett lett, sikeres az orbáni kampány.
Ugyanis mi az ideális helyzet a Tisza Párt számára? Az, ha rajta kívül minden ballib ellenzék - nyilván a DK kivételével - lenullázódik, olyan szinten, hogy el se mer indulni a választáson, mert a fideszesség vádja éri őket azonnal. Így minden ballib szavazó kénytelen lenne a Tiszára szavazni.
Ezt kell tehát megakadályozni. Olyan szintre kell emelni a óballib ellenzéket, hogy az hitelesen állíthassa magáról: nem a Zorbán parancsára indul a választásokon, hanem olyan értékek védelmében, melyeket a Tisza nem képvisel.
Ha nem történik összeomlás a Tiszában, akkor ez az egyetlen módszer, hogy maradjon kormányon Orbán 2026 után is. Ez ugyanis azt fogja eredményezni, hogy a Parlamentben a Fidesznek lesz egy nagyjából 55-60 %-os többsége, s ez a Mi Hazánkkal együtt kétharmadot is fog jelenteni.
Ami után a Tisza össze fog omlani. Hiszen ők kormányváltást ígértek, nem azt, hogy erős, 25-30 %-os ellenzék lesznek.
De eddig el kell jutni. S úgy tűnik, minden megy a maga rendes útján. A Tisza látja a problémát, de nem tud semmit tenni ellene, az ugrásra triggerelt óballibeket nem lehet ugyanis lebeszélni az ugrásról.
Ezt persze fokozni érdemes. A tegnapi 2-3 ezres tünti túl gyenge volt, valahogy el kellene érni, hogy ez felmenjen 10 ezer fő körülire.
Eleve a cím hibás: "az Orbán-kormány nem keresztény"- persze, hogy nem az, keresztény csak ember lehet, kormány vagy intézmény nem. Egy intézmény - pl. egy kormány - csak abban az értelemben lehet keresztény, hogy elősegíti a keresztény értékek terjedését.
Az pedig teljesen abszurd, hogy tolerenciát vár el bárki a kereszténységtől. A kereszténység nem toleráns vallás. A kereszténység egy adott eszmét hirdet, s az attól való eltérést problémának tekinti.
Valójában elmondható: a toleráns kereszténység az álkereszténység.
De, teljesen véletlenül, az ismert magyar antiferencista katolikus pap megadja a választ, pedig videója pár nappal korábbi, mint Perinta hülyesége:
Eddig viccre használtam őket. Lehet vicces képeket generáltatni, sőt már videót is csinál. Készíttettem vele az mlm-rendszerek (mlm = multi level marketing, de facto piramisjáték) parodizálása céljából egy rövid verset az mlm-emberek életérzéséről, majd a verset beadtam a videókészítőnek. Az eredmény rendkívül jó, az egyetlen gond vele, hogy ez szinte reklámfilm, nem lehet észrevenni, hogy paródia:
Lehet, hogy a cégek is így készítenek videókat?
Komolyan csak akkor használtam, amikor Python-programnyelvet akartam tanulni: valóban segített pár dologban.
Most láttam olyat, hogy rendes cikket ír megadott témában. Miután láttam cikket arról, hogy az egyetemeken egyre nagyobb probléma, hogy a dolgozatokat, esszéket, sőt diplomamunkákat a hallgatók AI-vel íratják, gondoltam, kipróbálom.
Adtam neki egy közepesen nehéz témát: "Eltérések Szt. Aquinói Tamás és Boldog John Duns Scotus univerzálé-felfogásában", legyen 1-2 oldalnyi. Ez olyasmi, amiről az átlag művelt ember kb. semmit se tud, de még a filozófiatörténelemben is kissé elhanyagolt téma: a középkori filozófia amolyan mostohagyerek a legtöbb filozófiatörténeti tankönyvben. Pedig a téma valójában rendkívül fontos, de a felvilágosodáskori szellemi dominancia egyik gonosz tette volt megbélyegezni mindent ami az ókor és az újkor között volt, s ez máig hat, szerencsére egyre több a szabad levegő e tekintetben.
Szóval a témával komolyan csak teológus hallgatók szoktak foglalkozni, hiszen a tomizmus máig a katolicizmus kedvenc filozófiája, míg a scotizmus háttérben van ugyan, de vannak hívei.
S írt az AI egy elég rendes cikket, 25 mp alatt. Ezt használtam: toolbaz.com.
A legviccesebb az, amikor az AI emberi akar lenni stílusban, de nem tudja jól ezt hogyan kell csinálni, kb. mint amikor valaki megtanulta már a tánclépéseket, de még nincs gyakorlata, így röhejesen táncol.
Szóval már a címadásban emberi akar lenni, a cím: "Az egyetemes kérdés: tánc a lényeg és a létezés között Aquinóban és Scotusban" - ezt nem én találtam ki, ő adta. Aztán teljesen parodisztikus kiszólások, lásd "ugye?", "az óra ketyeg", s pl. olyan részek, hogy "Aquinói, áldott legyen a szíve".
De egyébként teljesen korrekt mint tartalom. Ha ezt valaki beadta volna dolgozatként az AI kora előtt egy egyetemen, 2 megjegyzést kapott volna:
miért nem írtál többet az egész téma hátteréről, az univerzálékról, mik is azok, mi a vita lényege, miért rögtön a lényegnél kezdted?,
ez most dolgozat vagy vers, minek ezek az irodalmi díszítések a szövegben?
Persze csináltam egy ellenőrzést. Beadtam a szöveget egy plágiumvizsgáló szoftverbe, hogy mi a véleménye róla. Az eredmény: plágium nincs, de a szöveg 76 %-a AI által generált - persze a valóságban 100 %-ban az, de így is jó találat.
*
a teljes szöveg:
The Universal Question: A Dance Between Essence and Existence in Aquinas and Scotus
The clock ticks, another deadline looms, and my mind drifts back to those dusty philosophy texts. Universals. A seemingly abstract concept, yet it underpins everything, doesn't it? How do we categorize, generalize, understand the world if not through shared characteristics, through these… universals? And the age-old question: do they exist outside the mind, or are they merely mental constructs? Aquinas. Scotus. Two titans grappling with the same slippery concept, and arriving at subtly, yet profoundly, different destinations.
Aquinas, bless his systematic heart. Summa Theologica a monument to order and clarity. He saw universals as existing in re, in the things themselves (Aquinas, c. 1265-1274/1947). Not floating Platonic forms, detached and perfect, but inherent features of individual beings. Humanity, for example, exists in each human being, not as a separate entity. The universal is abstracted from the particular through our intellect. We observe shared characteristics – rationality, bipedalism, mortality – and form the concept of "human." So, reality is the primary focus, and the universal is a consequence of that reality, a tool for understanding what already exists. It feels… grounded, practical. Almost reassuringly Aristotelian. It’s like looking at a forest and understanding that each tree, while unique, shares the common essence of ‘tree-ness.’
But then comes Scotus. Ordinatio. A mind equally brilliant, but with a different slant. He agreed that universals didn't exist separately in some ethereal realm, a la Plato. However, he argued against Aquinas's strict in re existence (Scotus, c. 1300/1997). For Scotus, there had to be a formal distinction within the individual thing itself. That is, the individual possesses both its individual essence (its haecceitas, or "thisness") and its universal nature. The universal isn't merely a product of abstraction; it has a real, though not separate, existence within the individual. Think of it as two sides of the same coin, inseparable yet distinct.
Scotus introduced this element of formality to bridge the gap. It’s a subtle distinction, I know. It’s not a real distinction like between two separate objects. But it’s more than just a mental distinction; it's a formal one, grounded in the very being of the thing. So, humanity is not just a concept derived from observing individual humans; it's a formal aspect within each human, alongside their unique individual identity. This haecceitas, this unique "thisness," is what differentiates Socrates from Plato, even though they both share the universal "humanity."
Why does this matter? Why spend hours wrestling with these seemingly arcane distinctions? Because it has implications for how we understand knowledge, morality, and even God. For Scotus, God's knowledge is not limited to what already exists. God knows all possible essences, all possible universals, even those that are never instantiated in reality. This opens up possibilities, contingencies. It underscores the power of God's will.
Aquinas, with his emphasis on existence grounding essence, presents a more ordered, perhaps more predictable universe. Scotus, with his formal distinction and haecceitas, allows for a greater degree of individuality and divine freedom. He highlights the uniqueness of each individual being, their intrinsic worth, and the boundless potential within the divine mind. It feels like a move toward greater freedom, a liberation from the constraints of pure reason, allowing room for the individual.
Ultimately, both Aquinas and Scotus offer valuable insights. Aquinas provides a framework for understanding the world through shared characteristics, a foundation for scientific classification and logical reasoning. Scotus reminds us of the importance of individuality, the unique essence of each being, and the potential for novelty in a universe shaped by a free and all-knowing God. The clock ticks on. The essay beckons. But the echoes of Aquinas and Scotus, their careful distinctions and profound insights, linger in the background, shaping how I see the world, one universal and one individual at a time.
References Aquinas, T. (1947). Summa Theologica (Fathers of the English Dominican Province, Trans.). Benziger Bros. (Original work published c. 1265-1274) Scotus, J. D. (1997). Ordinatio (Vatican Edition, Vols. 1-7). St. Bonaventure, NY: Franciscan Institute Publications. (Original work published c. 1300)
Az okos és demagóg - ez veszélyes kombináció - teológus remekel. A gond vele: az átlagember kb. semmit se ért a teológiához, így hajlamos elhinni a szöveget.
S most bele se megyek a lényegi mondandóba, melynek központja a jelenlegi római pápa agyondicsérése, s mindenki más leszidása, hogy "nem keresztényi".
Ugyanis az egész egy hatalmas logikai bakugrás. Ha valakit, valamit nem szabad kritizálni, mert "ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek!", akkor ezzel nem egyeztethető össze másnak a megítélése, mert az ítélkezett.
Persze valójában a "ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek!" egyáltalán nem jelenti azt, hogy csendben kell maradni, nem szabad véleményt mondani, toleránsnak kell lenni. Azt jelenti egyedül: Isten dolga minden ember megítélése. De ez semmit se von el abból a jogunkból, sőt kötelességünkből, hogy megszólaljunk, amikor helytelen dolgot tapasztalunk.
Ez az elv kiforgatása régi trükk a keresztényellenes oldalon:
ha valaki keresztény elítél egy keresztényellenes dolgot, ami azonban a keresztényelleneseknek tetszik, akkor "ne ítélkezz!" van,
ha viszont egy keresztény nem ítél el bármit, ami a keresztényelleneseknek nem tetszik, akkor meg "cinkos aki néma!" van.
Nincs rajta sapka! A keresztény mindig rossz, kivéve ha a keresztényellenesek minden szavával egyetért, lásd Fabinyi, Perinta, Libeeró, Lukácsi, s társai.
A Kádár-rendszer irányítási mechanizmusa kb. az volt, hogy mindenről egy 15-20 tagú testület döntött, de Kádár elvtársnak vétójoga volt, azaz ellenében a többség nem ért.
Viszont annyi esze volt Kádárnak, hogy felismerte, nem ért sok dologhoz, így voltak kiválasztott bizalmasai egyes területeken, ezeket felemelte a vezetésbe, vagy ha nem is emelte fel őket, a másodvonalba helyezve őket, kettesben velük tárgyalt minden adott kérdésben, majd ez alapján alakította ki saját álláspontját.
A külkereskedelem terén ez az ember Marjai József volt, ő volt 1978-tól egészen Kádár leváltásáig a magyar külkereskedelem egyes számú vezére. Minden ilyen kérdésben ő hozta meg de facto a végső döntést. Formálisan tagja se volt a legfelsőbb vezetésnek - nem volt se a Titkárság, se a PB tagja -, annál egy szinttel lejjebb volt a hivatali ranglétrán, de ennek nem volt jelentősége: sokkal többet számított, hogy Kádár elvtárs feltétlen bizalmát bírta.
Aki nem élt akkor, annak fontos infó: a Kádár-rendszerben a miniszteri poszt alárendelt ügyintéző pozíció volt, a valódi vezetés nem a Kormány volt, hanem a Titkárság és a PB, valamint az azoknak közvetlenül alárendelt KB-apparátus. A Kormány csak a harmadik helyen volt, tisztán végrehajtó-ügyintéző szereppel.
Marjai elvtárs kemény ember volt. Bár volt rendes családja, a hobbija a munkába járás volt. Bár az őskortól párttag volt (1944 előtt már kommunista párttag volt), lassan ahhoz a csoporthoz állt, mely rájött, hogy a marxista rendszer nem működőképes, így a 70-es években egyértelműen a "reformistákhoz" tartozott - őt persze a dolog politikai része nem érdekelte, csak a gazdasági.
Munkamániája miatt rettegett főnöknek számított, az a típus, aki vasárnap hajnalban felkel és bemegy az irodába, megnézni hátha van "valami".
Hivatalos hobbija egyébként a vadászat volt, de valószínűleg csak kényszerből. A Kádár-rendszerben az elit tagjai számára nem járni vadászni kb. olyan volt, mint ha valaki ma azt hangoztatná, hogy ő nem tudja mi az internet - nem lehetett nem vadászni, mert a vadászatokon alakultak ki a személyes kapcsolatok.
Szóval valami olyan típus volt, mint Virág elvtárs a Tanúban: nem ivott, nem evett, nem szórakozott, csak dolgozott. Amikor a mi időnkben először Kubába látogatott, a szokások szerint előre egyeztetve lett a titkárságával mik az igényei, mire az a válasz jött: "minden mindegy, csak legyen a szálláshelyen hűtőszekrény, benne pár doboz lehetőleg természetes narancslével".
S nem mosolygott soha. Vicceket se mesélt, csak mások kárára, amikor valakivel konfliktusa volt, de ezeket is komor arccal adta elő, nem mosolyodva el.
Mesélik, egyszer látták mosolyogni Havannában. Ekkor egy kubai főember megkérdezte tőle, hogy kell a nevét helyesen ejteni, "marjai" vagy "marhai" alakban - ezen még ő is felvidult.
A 19 volt amerikai spanyol gyarmat közül Argentína speciális.
Az egyetlen, ahol a fehér lakosság zöme nem spanyol.
A többi 18 ország között van sokféle:
fehér többség: Chile, Dominika, Kuba, Puerto Rico, Uruguay,
indián többség: Bolívia,
mesztic többség: Costa Rica, Ecuador, Honduras, Nicaragua, Panama, Paraguay, Salvador,
kb. azonos fehér és mesztic arányú többség: Kolumbia, Mexikó, Venezuela,
kb. azonos indián és mesztic arányú többség: Guatemala, Peru;
azonban mindenhol a fehér lakosság túlnyomó többsége spanyol. Ez egyetlen kivétel Argentína, ahol a fehér lakosság zöme olasz eredetű. Számítások szerint a lakosság 70 %-a olasz származású.
Az ok: egészen a II. világháborúig Argentína kifejezetten támogatta a bevándorlást, a területe hatalmas volt, nagyrészt gyéren lakott, s ez vonzott sok szegény olaszt, akik az USA helyett valami nyelvileg közelebbi területet kerestek.
Viszont identitásban ez nincs meg. Az olasz származású argentínok közül nagyon kevesen tekintik magukat olasznak, sőt a legtöbben a nyelvet nem is beszélik. A nyelv hiánya alapvetően az, hogy a II. világháború után Olaszország kezdett felzárkózni életszínvonalban, emiatt a tömeges kivándorlás leállt, így Argentínában az olasz csak az idősebbek között maradt meg, az átlagember simán átvette a helyi identitást. De még így is az olasz a leginkább beszélt idegen nyelv Argentínában.
Viszont az olasz hatás hatalmas az országban, kulturálisan, még nyelvileg is. Argentína és Uruguay nyelve külön spanyol nyelvjárást alkot (Uruguay amolyan "Argentína kistestvére" státuszban van kulturálisan és történelmileg), mely drasztikusan eltér minden más spanyol nyelvjárástól.
Szókincsbeli, kiejtésbeli és nyelvtani eltérések persze minden spanyol nyelvjárásban vannak. A 3 legjellegzetesebb eltérés az európai és az amerikai spanyol nyelvjárások között:
Latin-Amerikában az igéknek nincs többes szám 2. személyük,
Latin-Amerikában azonos a "c", "s" és "z" betűk ejtése,
Európában a "s" betű ejtése "selypített", ilyen nincs Latin-Amerikában.
De Argentínában ezen túl is sajátos jelenségek vannak, az egyetlen spanyol nyelvjárás, ahol pl. létezik "s" és "zs" hang, s egyes igeragok esetében máshol van a hangsúly, mint a többi nyelvjárásban. A legjellemzőbb azonban a hangsúlyozás: az argentín-uruguayi kiejtésre azt szokás mondani "mintha olaszok rosszul beszélnének spanyolul".
Alapvetően az emberi nyelvek hangsúly szempontból 4 fő típusra oszlanak:
a hangsúly elsősorban zenei, azaz nem az erő számít, hanem a hangszín:
a - ennek extrém esete sok kelet-ázsiai nyelv, ahol minden szótagon hangsúly van, s többféle hangszín van, melyek pontos ejtése kötelező,
b - egyszerűbb esete, ahol minden szóban egyetlen szótag hangsúlyos, de több hangszín lehetséges, a tudományos konszenzus szerint az ősi indoeurópai ilyen volt, de aztán lassan kihalt, pl. az ógörögben még így volt, de már a bibliai görögben ez megszűnt;
a hangsúly elsősorban erő alapú:
c - egy szótag erősebben van ejtve,
d - egy szótag hosszabban van ejtve, a többi szótag pedig redukáltan.
A magyar tipikusan "c" típusú, de a spanyol is ilyen. Az angol és az orosz meg pl. egyszerre "c" és "d".
Ami sajátos: az erő alapú hangsúlyozású nyelvekben maradt hatása a zenei hangsúlynak. Míg normál esetben az erő alapú hangsúly kb. azonos az "emelkedő" típusú zenei hangsúllyal, vannak kivételek. Ennek nyoma van egyes skandináv, balti, szláv nyelvekben, de az újlatin nyelvek közül az olaszban is, ez az "emelkedő-lejtő" zenei hangsúly maradványa.
Az olaszok beszédén pontosan ez az ami miatt "mintha énekelnének" érzés van. S pontosan ez van az argentín-uruguayi beszédben, különösen ha szépen, tagolva beszélnek.
A nyelvtanulásnak van egy klasszikus és egy modern módszere. Ez a 2 fő módszer.
A klasszikus módszer lényege: folyamatosan fordítunk, nyelvtant magolunk, fogalmazunk.
A modern módszer: nem magolunk, nem fordítunk, helyzeteket sajátítunk el.
A modern módszer XX. századi. Egyfajta lázadás volt a klasszikus módszer ellen, mely ellen a fő érv: az egy sajátos rejtvényfejtés, nem nyelvtanulás.
Az érv a modern módszer mellett: minden ember így tanulja meg saját anyanyelvét. A kisgyerek először nem tud semmit, aztán figyeli a felnőtteket, lassan elkezdi őket utánozni, megtanulja előbb a kiejtést és a szavakat, aztán rájön a nyelvtanra, végül folyamatosan finomodik tudása, s nagyjából 6-7 éves korára tökéletes nyelvtudása lesz. Ez persze teljesen igaz, de kevés embernek van 6-7 éve idegen nyelv tanulására, ráadásul nála már van egy anyanyelv, mely bele is zavar a képbe.
Hiszen egy dolog nulláról indítva megtanulni az anyanyelv hangrendszerét, majd nyelvtanát, egész más már létező anyanyelvvel rendelkezve egy másikét. Ilyenkor mindenki akaratlanul is az anyanyelve rendszeréhez igyekszik alkalmazkodni, ami szinte mindig hibákat fog eredményezni.
A modern, úgynevezett "természetes módszer" csúcsidőszaka a XX. sz. 60-as és 70-es évei voltak.
Ezen felbuzdulva egy zseniális dán nyelvész, Hans Ørberg kitalálta nyugdíjba vonulása után, az 1980-as években, ő megvalósítja a természetes módszert egy holt nyelvre, a latinra. Az eredmény: a 2-részes Lingva Latina per se illvstrata.
A művet csak 2 módon lehet fogadni: imádni vagy gyűlölni.
Aki nyelvmániás, az jellemzően imádja. Aki meg csak úgy egy kis latint akar tanulni, az meg dühösen eldobja az egészet és vesz egy "normális" tankönyvet helyette, ahol van szószedet, nyelvtani táblázat, magyarázat, stb.
Ørberg művében ugyanis minden 100 %-ban latinul van, hiányzik bármilyen magyarázat, csak képek vannak és jelek. Ezekből kell rájönni miről van szó. Az európai kultúrkörben szocializálódott emberek persze haladnak vele, mert nagyjából rájönnek mi mit jelent, de aok esetben a nyelvtan maga megoldhatatlan feladatot jelent, olyan anyanyelvű emberek esetében, melyek nyelvében egyes kategóriák másképp vannak.
Pl. egy angol vagy egy spanyol anyanyelvű sose jön rá mi az a tárgyeset, hiszen nála ilyen nincs főnevek esetében. De egy magyar számára meg a többféle igeidő okoz zavart.
Én nagyon szerettem. Már akkor megvolt, amikor még az egyetlen módja egy könyv megszerzésének az volt, hogy az ember megveszi a boltban, nem léteztek a netről letölthető pdf-verziók.
Részlet a 4. leckéből - a felszólító módot próbálja magyarázni több igeragozásban, aztán a hívó esetet és részben a birtokos névmásokat (a kérdő névmásokat részben és a tárgyesetet már korábban magyarázta):
A könyv egyébként mégis rendkívül népszerű lett. Angol nyelvterületen ma nagyjából a hármas számú népszerűségben, csak a klasszikus módszert követő Wheelock-féle tankönyv és a Cambridge Latin előzik meg, melyek már az első leckében nyelvtani táblázatokat, szószedetet, klasszikus idézeteket tartalmaznak, hosszas magyarázattal.
részlet a Wheelock 1. leckéjéből
Hogyan lehetséges? Úgy, hogy maga a könyv jól meg van írva, folyamatosan épül az egész, normál történetek vannak benne. Így egy kis "csalással" mégis jól használható: egyszerűen kell hozzá egy kis magyarázat. Több mű is született, mely ezt megteszi.
A dán szerző könyvének nagy előnye, hogy nem nehezen érthető klasszikus szövegekkel kezd, hanem hétköznapi helyzetekkel. Egyszerű szavak, mai kifejezésmódban, bár ókori helyzetekben.
Tulajdonképpen a mai jó nyelvkönyvek pontosan ilyenek: kombinálják a két módszert.
- Nekem nem szokásom nácizni, de most már tényleg nácizni kell, mert ijesztő náciveszély van. Barna eső esik, tüntizni kell, mert a zsidókat irtani fogják a nácik - mondja Puzsér, a Szalonba immár teljesen besimult álfüggetlen ordítóember.
Szóval most nagyon kell teljesíteni, mert apad a pénz! A végén meg el kell majd menni dolgozni!
Úgy néz ki, a román nacionalisták sikeresen megnyerték az elnökválasztást a liberálisoknak.
Hozzáteszem, nem szoktam elmélyedni a román belpolitikában, de felületesen szemlélve abszolút ez tűnik a valószínűnek.
Miután a messze legesélyesebb Călin Georgescu ki lett zárva a választásból, ő és a két legesélyesebb rendszerkritikus jelölt megállapodtak, egymást fogják támogatni. Ez a két jelölt: George Simion, az AUR elnöke és Anamaria Gavrilă, az AUR-ból kiszakadt POT elnöke.
Na most, Simion jelleme túl megosztó, nagyon ismert, miközben Gavrilă kevésbé ismert, bár szintén népszerű, de mellette szól az is, hogy nő, így eleve a stílusa nem annyira kemény.
A felek tartották a megállapodást, Gavrilă visszalépett Simion javára. Szerintem hatalmas hiba, fordítva kellett volna.
Simon persze az első fordulót meg fogja nyerni, de a másodikban alul fog maradni. Már most ünnepelhetnek a román liberálisok.
Jó mulatság volt kb. 40 percen át nézni a különböző médiákban a ballib kommenteket. A téma: Talpraeuropéer Péter és Tisza Pártja nem állt ki a homoklobbista minimajdan mellett, sőt Péter még enyhén el is határolódott azzal, hogy azt mondta, ő most se fog kimenni a "prájdra", annak ellenére, hogy több ballib megmondóember is kijelentette: most a homokmenet immár a szabadság jelképe, s nem a homokosokról szól.
Kutatásaim eredménye: 4 nagy frakció alakult.
első - A Peti egy utolsó gyáva gazember. Nincs véleménye, csak taktikázik. Csak hatalmat akar. Eleve ő a Zorbán 2.0, hiszen a legalapvetőbb értékek mellett se áll ki. Minek leváltani a Zorbánt, ha helyére ugyanaz jön? Sőt, az is lehet, hogy valójában a Petit a Zorbán irányítja, azért küldte őt, hogy bezúzza az ellenzéket! A Fidesz eldöntötte: a Zorbán lesz a köztársasági elnök, a Peti meg a kormányfő, s együtt fejezik be a diktatúra kiépítését, belarusz módra.
második - A Peti ex-fideszes, lelke részben gonosz, de van lelkének egy jó, baloldali része is. Bármilyen hibákat is vét, csak ő képes leváltani a diktatúrát. A Zorbán a tiszta gonoszság, hozzá képest a Peti jó. S akinek nem jó ő, annak is ő a kisebb rossz. Aki nem kedveli Petit, az persze ne kedvelje, de menjen el szavazni rá az orrán csipesszel, a szemén sötét szemüveggel, az álla alatt hányózacskóval.
harmadik - A Peti a mi emberünk, de nem beszélhet nyíltan. Mert a magyarok zöme buta, fogatlan, mucsai. ukránellenes, homofób, nőverő, analfabéta, emberevő. Ha a Peti kiállna nyíltan, akkor a Rogán propagandagépezete azonnal visszahódítaná a kiábrándult Fidesz-szavazókat.
negyedik - Kussoljon az óellenzék, leszerepeltek sokszorosan. Most is zavarják a Peti csodálatos, tudományosan megtervezett kampányát, a Zorbánt segítve ezzel. Mindenki oszoljon fel, s mind szavazzunk a Petire! A Hatházi Mákosért persze kár, ő a zemberek zembere, az egyetlen igazi ellenzéki a Parlamentben, de ha zavarja a Petit, akkor ő is azonnal oszoljon fel.
Amint érdekeiket igazán érinti valami, elkezdenek agresszívak lenni, megzavarják a rendet a Parlament épületében, majd az utcán földre vetve magukat drogos állapotban süvöltöznek.
Nomentumos transz-hülyegyerekek és orkránmániás lumpenek kétségbeesetten utánozni próbálták a szerbiai ultraliberális européer hőzöngéseket, persze ez így karikatúraszerű. De kellett valami, ami nagyon mélyen érinti őket, ami elindítja az egész akciózást.
Dehát mi is érinti őket igazán? Kiderült: a gyerekek fokozott védelmét nehezen viselik el. Kibújt a szög a zsákból... a gyerekbaszók és jogvédőik nagyon érzékenyek "jogaikra"...
Viszont így legalább kiderült: az ellenzék legfontosabb ügye a homoklobbizmus. Hiszen semmi más nem késztette eddig őket ilyen erőszakos rendbontásra.
Hatházi Mákost és rohamosztagát viszont megilleti a köszönet: sikeresen összehomokozták az egész ellenzéket. Fáradhatatlan munkát végez Mákos annak érdekében, hogy növelje az elégedetlenséget a klasszikus ballib keménymag és a Tisza Párt között, mely látványosan nem támogatta a homoklobbista akciózást.
Persze Hatházi Mákos és a Nomentum Einsatzgruppe a szerb modellt akarták utánozni, de csak ennyi jött össze: "kicsit savanyú, kicsit sárga ez a magyar majdan, de a miénk, a mi majdanunk!".
A propaganda célja a közvélemény befolyásolása. Ez az egyetlen értelmes célja.
Minden más célú felhasználása abszurd. Hiszen az ellenség eleve nem hiszi el. Ha meg a propagandát terjesztő elhiszi saját propagandáját, az súlyos önbecsapás, mely lassan bukást okoz.
Valami ilyesmi lehetett itt is. A militarista Negyedik Birodalom komolyan elhitte saját hazug propagandáját, mely szerint a helyzet kb. ez:
Oroszország összeomlik gazdaságilag,
az orosz társadalom lázad,
Putyin haldoklik, mindjárt megfojtják őt az orosz oligarchák,
Ukrajna hős népe egy emberként küzd, sikereket sikerekre halmozva,
Zelenszkij egyfajta szuperember,
az egész világ kiáll az ukránok mellett.
Annyira elbízta magát a Negyedik Birodalom, hogy képes volt külügyi népbiztosnak a legagresszívabb jelöltet, az észt náci Kallast kijelölni. Persze ez csak jelkép, hiszen a Negyedik Birodalomnak nincs közös külpolitikája, így a külügyi népbiztos hatalma kb. nulla, feladata annyiban áll, hogy ő áll legközelebb a zászlóhoz nagyobb ünnepségek alatt és ilyenkor köteles agresszívan mosolyogni. De akkor is, ez egy agresszív jelkép.
Különösen vicces az új angol-francia ötlet az atompajzsról.
Egyrészt Angliának csak formálisan van saját atomfegyvere. Jelképesen. Ugyanis a brit atomfegyvereket irányító, célba juttató rendszer amerikai, azaz Anglia nem tud semmit kilőni az USA nélkül. Hiába is akarna ilyet, Angliának nincs saját műholdas rendszere.
Franciaország helyzete valamivel jobb. A francia atomarzenál tényleg francia, azaz az irányítás is francia kézben van, ezt még De Gaulle elintézte annak idején: legyen a francia atom az USA-tól független. Franciaország tehát képes használni atomfegyvereket saját döntés alapján. A gond itt két pont:
a francia jogrend tiltja a francia fegyveres erők feletti rendelkezést átadni más hatalomnak, legyen az akár az ország szövetségese, ezért nincs a francia atomfegyverzet NATO-irányítás alatt se, a NATO nem tud rendelkezni a francia atommal, ehhez a francia elnök személyes utasítása szükséges minden egyes esetben,
a francia jogrend tiltja a francia atomfegyverek idegen ország területén állomásoztatását, s bár vannak tengeralattjárók és repülők, ezek száma korlátozott, egyszerűen a mennyiség nem jön ki: az orosz atomfegyverzet mennyisége kb. 20-szor annyi, mint a francia.
Szerencsére ilyen veszély a valóságban nincs. A militarista európai balosok és libbantak csak az arcukat próbálják menteni. Aztán lenyugszanak és hazamennek.
Annyiban érdekes az egész, hogy a következő kép rajzolódik ki:
a magyarok nem Árpád népe, Árpádék csak egy felső vékony réteg voltak, akik megszervezték az államot, majd beolvadtak, nyelvüket elvesztve, azaz pont ugyanaz, mint az orosz és a bolgár eset,
a "kettős honfoglalás" elmélete igaz, azaz az avar állam IX. század eleji megszűnése után - nyugatról a frankok, keletről a bolgárok foglalták el - az avar identitás megmaradt még 90 évig, Árpádék bejöveteléig, s ez lett/maradt a többségi nép,
tehát a magyar nyelv az avar nyelv utódja.
Amik tisztázatlan momentum mindebben az azért elég sok.
Először is, így az derül ki, hogy Árpádék népe türk nép volt, a legközelebbi rokonok a baskírok. A baskírok történelme elég jól ismert: közép-ázsiai türk törzsek, akik az Urál európai oldalára migrálva keveredtek hunokkal, kazárokkal, bolgárokkal. A mai baskír nyelv egyértelműen kipcsák türk nyelv - a nagy távolság ellenére is megértik egymást elég jól a baskírok és pl. a kirgizek.
Ugyanez igaz a volgai tatárokra is, akik a baskírok testvérnépe, bár az identitás eltérő, nyelvben a hasonlóság akkorra, hogy szabadon beszélgetni tudnak egymással: kb. mint a cseh és a szlovák.
Az egyetlen vitás volgai nép a csuvasok. Ők is keveréke a régió népeinek, de a csuvas számít a eredeti bolgár egyeneságú leszármazottjának. Máig vitás, hogy a csuvas türk nyelv-e - a többség szerint az, de ha az is, akkor is külön ág, itt már nincs nagyfokú érthetőség a többi türk nyelvvel.
A bolgár őstörténet szerint, amikor az első bolgár állam megszűnt (ill. "nulladik állam" a mai történelemszemléletben), 6 részre szakadta a lakosság:
északkeletre, a Volga vidékére: közvetlen utódok a csuvasok, de részt vettek a baskír, tatár, mari, mordvin népek kialakulásában is,
keletre, a Kaukázusba: több kisebb ottani nép az eredmény (az avarok nincsenek köztük),
nyugatra mentek, a mai magyar Dunántúlra, majd onnan délre, a mai Macedóniába,
még nyugatabbra, a mai Olaszországba: gyorsan beolvadtak, csak egyes helynevek maradtak meg,
délnyugatra, a mai Bulgáriába, ahol átvették a szláv nyelvet,
helyben maradtak: a gagauzok elődei.
Az avarok viszont nehéz ügy, Máig nem tisztázott milyen eredetű a nyelv, van türk, hun, iráni elmélet is.
A másik a mai avarok kérdése. A tudományos többségi vélemény szerint nem rokonai azoknak az avaroknak, ez csak névegyezés. Az avarok maguk ezt tagadják, ők saját magukat az eredeti avar népesség megmaradt részének tekintik.
Az avar nyelv - a mai - pedig egyértelműen az észak-kaukázusi nyelvcssládba van besorolva, azaz se nem indo-európai, se nem uráli, se nem türk, se nem mongol. Már hallásra is nagyon látszik ez: a hatalmas mennyiségű mássalhangzó, a sok glottális ejektív hang, melyeket az európaiak 95 %-a képtelen utánozni (a végére beteszek videót, jól hallhatók ezek a hangok), de ezek máshol is nagyon ritkák, a Kaukázusban viszont gyakoriak.
Az persze érdekes, hogy az avarok önelnevezése kb. "maarul", simán lehet véletlen is.
A mai Dagesztánban egyébként az avarok a legnagyobb etnikum, a lakosság 30 %-át alkotják. Dagesztán soknemzetiségű, a fő közvetítő nyelv persze az orosz, bár orosz lakosság kevés van - 3 % -, de a kisebb városokban, falvakban az avar nyelv is közvetítő nyelv, sok esetben megelőzi ebben az oroszt.
Egyébként Dagesztánban 14 hivatalos nyelv van, a gyakorlatban persze az orosz a fő nyelv.
A helyi mítoszok szerint a dagesztániak két részre oszlanak történetileg: az őslakosok és azok, akik Közép-Ázsiából telepedtek be a hunok hódításai során. Idővel persze keveredtek, de az egyes etnikumok ezt számon tartják. Mindkét csoport szolidáris saját magával, de ma már nincsenek komoly etnikai alapú viszályok. Ma a fő probléma a csecsen iszlamista felkelés utóhatása, itt a lakosság 95 %-a muszlim, tehát radikális muszlimok vannak mérsékelt muszlimok ellen.
A legkomolyabb etnikai konfliktus a dagesztáni csecsenek és a többiek között van. Ez a sztálini kitelepítések utóhatása. Amikor 1944-ben Sztálin megnevezett több bűnös "nácibarát" népet, ezek között voltak a csecsenek is. Ezek ki lettek telepítve Közép-Ázsiába. Amikor a büntetés fel lett oldva Sztálin halála után, sok csecsen nem tudott hazaköltözni, egyesek a közeli dagesztáni területre mentek, így a helyiek szemében idegen betolakodók.
Az etnikai egyenlőségre azonban ma már kínosan ügyelnek: mindig minden fontos pozíció fel van osztva, nehogy valamelyik nemzetiség túlsúlyt kapjon. Jelenleg pl. Dagesztán államfője lezgin, a kormányfője avar, a parlamenti elnök pedig kumik. (Dagesztán lakosságának 13 %-a lezgin, 16 %-a kumik.) De az összes többi poszton is minden nemzetiség jelen van. Szintén fontos íratlan szabály: orosz nemzetiségű nem lehet fontos pozícióban, ez ugyanis rossz jelzést küldene a helyieknek, lásd "Moszkvából dirigálnak".
zöld: ahol ma az avar nyelv el van terjedve
Ami biztos: kb. semmi hasonlóság az avar és a magyar között. Persze ennek lehet sok oka, a legvalószínűbb: a mai avarok nyelvváltáson mentek át, azaz a Kaukázusban felvették az ottani népek nyelvét.
Olyan mint Lengyel elvtárs és Pulai ollókutató: érdemes őket meghallgatni, mert mindig az ellenkezője van annak, amit ők mondanak.
A konteók fő jellemzője: mindig igazak, hiszen a feltételezés magában tartalmazza a következtetést. Ezért szinte sose igazak a valós világban a konteók.
Ami biztos: Ukrajna kérdése az amerikai politikában kb. tizedrendű, Trump legádázább ellenségei se foglalkoznak a témával. A háború vége győzelem lesz Trump számára. Nyugat-Európa pedig megadta magát: se az angolok, se a franciák nem fogják megmenteni Ukrajnát, inkább megállapodtak az USA-val, lám tegnap a NATO gyakorlatilag elismerte a vereséget.
Az pedig vad összeesküvés, hogy Trump megbukik gazdasági okok miatt. A kamuprofesszor szerint azért mert az USA folyamatosan fedezetnélküli pénzt nyomtat. A gond ezzel: az USA ezt kb. 50 éve csinálja, s nem fog ebbe belebukni még legalább 2050-ig.
Ha minden marad ahogy az szokásos, azaz a liberálisok nem lépnek közbe, akkor megszűnik hamarosan a Szabad Európa és Szabadság Rádió. Nagyszerű hír.
A SZER a rendszerváltozás előtt hasznos szerepet játszott, plusz egy információforrás volt, mely lyukat tört a kommunista országok médiamonopóliumán.
A SZER 1994-2004 között megszüntette legtöbb nyelvi szekcióját, a magyart is. Szerepe minimális lett. Részben reaktiválva lett a Szerbia elleni amerikai agresszió alatt 1999-ben, de ekkor már az internet elhomályosította.
Később - elsősorban Obama alatt - a megszüntetett nyelvi szerkesztőségek egy része vissza lett állítva, köztük a magyar is. Ekkortól az egész egyértelműen az amerikai liberális elit hálózatának része.
Magyarországon tulajdonképpen csak egy honlapként működik, rádióként nem sugároznak, jelentősége minimális. Tulajdonképpen egy plusz kifizetőhely ultraliberális újságíróknak.
Sokatmondó tény: a visszaállított magyar szerkesztőség első vezetője ugyanaz az ember lett, aki a blog.hu-n az azóta már megszűnt szélsőségesen magyarellenes Határátkelő Blog tulajdonosa volt.
Ez egy figyelemre méltó műsor. Persze nem mint ideológiai üzenet, hanem mint témafelvetés:
A meghatározás alapvetően helyes, a felvilágosodás 3 fő jele:
a feudalizmus felváltása a polgári renddel (bár nem "feudalizmus" a helyes szó, inkább "szakrális rend", mert a feudalizmus csak Nyugat-Európa egy részére volt jellemző egy adott korra),
az ész uralma a vallás helyett,
a kapitalizmus mint a gazdaság rendje.
A liberális beszélgetők sajnálkoznak: hogy Magyarországon sajnos sose volt széles réteg, melynek érdekében állt volna a felvilágosodás. Meglepő őszinteség. A szabványos liberális-polgári válasz ugyanis az szokott lenni, hogy mindenkinek az érdeke a felvilágosodás, egy törpe kisebbséget leszámítva, mely a korábbi rend privilegizált elitje volt.
Hiszen a polgári rend mit jelent? Azt, hogy megszűnik a formális jogegyenlőtlenség, mindenki polgár lesz, viszont ezzel megszűnik a polgárok egymás közti függése is, ami sok esetben pozitívum. Az eredmény az atomizált társadalom, ahol a sikeresek teljesen szabadok lesznek, míg a nagy többség, bár formálisan egyenlő, nem képes a gyakorlatban élni jogaival.
Az ész uralma mit jelent? Azt, hogy megszűnik az objektív értékrend, immár nem az lesz jó és rossz, ami objektívan az, hanem minden relatív lesz: jellemzően az "ész" azt jelenti, hogy az elit elképzelése érvényesül. S persze lehet olyan elit, mely önzetlenül dönt, de jellemzően nem ez zajlik, azaz az "észalapúság" azonos az elit szűk érdekével.
S mi a kapitalizmus? Egy rendkívül hatékony profitszerző gazdasági rend, mely azonban egyrészt nem vesz tudomást a külső tényezekről, másrészt pedig mindenképpen oda vezet, hogy kevesen nyernek, sokan vesztenek.
Magyarországnak tulajdonképpen szerencséje van, hogy sose volt erős polgársága, mely ki tudta volna kényszeríteni a felvilágosodás bűzös eszméjét.
A modern magyar átírás az ógörög nevekre eléggé jó.
Nekem nagyon tetszik, hogy elmaradt a XIX. század végéig erős hagyomány, mely a germán-szláv-újlatin átírást alkalmazta, azaz levette a végződéseket a nevekről. Lásd Arisztotelész helyett Arisztotel - sok nyelvben máig a végződésmentes verzió van divatban - pl. oroszul Аристотель -, mások pedig követték a magyar példát, azaz a klasszikus végződéses verziót alkalmazzák, pl. német Aristoteles, megint más nyelvek meg ingadoznak, pl. angolul az Aristotle és az Aristoteles verzió is használatos.
A másik magyar hagyomány a latin átírás használata volt, ez is be lett szüntetve, ma a korábbi Aristoteles alak helyett egyértelműen az Arisztotelész alak van szinte kizárólagos használatban. Ennek megítélése már nem egyértelmű: a magyaros alakok sokszor gondot okoznak pl. keresés esetében.
Az egyes betűk magyar megfeleltetése tulajdonképpen hagyomány kérdése. Teljesen pontos megfeleltetés képtelenség, hiszen a 2 nyelv hangrendszere nem azonos.
Külön gond, hogy míg a latin "kihalt", addig a görög nem, így - mint minden élő nyelv - sokat változott a kiejtés:
az ősgörög kor a "sötét századok" előtti nyelv, melyről alig van nyom.
a klasszikus kor az a sötét századok után kezdődik és a macedón dominanciával ér véget - ez az "igazi" ógörög, ekkor született az ógörög irodalom máig ható része, s rengeteg adat van,
az "újszövetségi" kor - mert ezen a nyelven lett írva az Újszövetség - a macedón dominancia kezdetétől nagyjából az i. sz. VII. századig, amikor a görög lett a Római Birodalom hivatalos nyelve,
a "bizánci" - a XV. századig, amikor Konstantinápoly török lett,
az "újgörög" - onnantól mostanáig;
a gond nyilván az első 3 időszakkal van.
A magyar átírás alapvetően a klasszikus kori nyelvet veszi alapul. A nagy kivétel az ΕΙ betűkapcsolat, a kiejtés éppen a klasszikus korban változott, eredetileg ez kettőshangzó, kb. "éj", de a klasszikus kor során sima "é" lett belőle, bár csak mássalhangzó előtt. A magyar átírás viszont: "ei" minden esetben. Ennek oka teljesen praktikus, íme a magyarázat.
A gond a különböző e hangokkal van ugyanis, a magyar köznyelvben 2 féle "e" van:
majdnem nyitott rövid e,
középzárt hosszú é;
miközben a görögben:
majdnem nyitott hosszú Η,
középnyitott rövid Ε,
középzárt hosszú ΕΙ (miután a kettőshangzós ejtés részben megszűnt).
Látható, szinte nincs egyezés. A magyar átírás a rövid/hosszú jellemzőt választotta, így a görög Ε a magyarban "e" lett, a Η pedig é. S bár az ΕΙ éppen egyezik az é-vel, az már foglalt volt, így maradt az "ei" átírás.
Egyébként az o/ó esetében ugyanaz a helyzet, a magyar o nyíltabb, mint a magyar ó, míg a görögben a helyzet fordított, de itt nincs plusz elem, s a nyitottság/zártság fokában az eltérés is kisebb, így a következetlenség nem annyira szembeötlő.
Még egy változó görög kettőshangó: az υι - a klassszikus korban ment ár "üi" alakból "ű" alakba, mássalhangzó előtt, a magyar átírás következetesen az előbbit jelöli.
Ahol nincs megfelelő magyar hang, ott természetesen a legközelebbire van cserélve, de ez nyilvánvaló.
A mássalhangzók esetében az egyetlen problémás eset a Ζ - a hagyományos magyar átírás "z", miközben ez az ejtés csak a középkori görögben jelent meg, korábban vagy "dz" vagy "zd" volt, vitás, hogy pontosan melyik.
Még két mássalhangzó átírása helyes, de sokakban félreértést okozhat: Θ = th és Φ = ph. Itt a helyes ejtés az ami le van írva, de sokak a th-t t-nek értelmezik, a ph-t pedig f-nek, miközben nem ez a helyzet.
Tulajdonképpen a helyzet ugyanaz, mint a latin ejtésében: minden ejtés "helyes". A mai görögök pl. az ógörög neveket a mai ejtés szerint ejtik, s ebben semmi gondot nem látnak. A lényeg csak az, ha egy adott ejtést választunk, akkor azt alkalmazzuk következetesen és ne keverjük.
A Nomentum "Mozgalom" "1848"-as "hősei", mind a tízen zavarni akarták az MTVA működését.
Azt hitték, utánozni lehet a belgrádi szerbellenes hőbörgést, ahol drogos "diákok" törnek-zúznak.
A gond: Belgrádban ezt 5000 ember csinálta, nem 10. A rendbontásoknál mindent a mennyiség dönt el:
ha 10 ember megy ki, az apró kellemetlenség, a biztonsági őr intézkedik,
ha 100 ember megy ki, az közbiztonsági probléma, a rendőrség intézkedik,
ha 1000 ember megy ki, az politikai kérdés, már politikai a döntés.
A Nomentum elvétette a valóságot. Még Hatházi Mákos se tartott velük, pedig neki rögeszméje az MTVA épülete, de kiröhögtetni magát azért ő se akarja ilyen olcsón.
A kedvenc részem: egy homoszexuálisnak tűnő nomentumos sipít "ne érjenek hozzánk". Pedig lelke mélyén minden vágya, hogy a biztonsági őr bácsi megtapogassa őt.
A "gyáva" egy olyan szó, melyet szeretnek emberek a nekik ellenszenves emberekre ragasztani. Miközben a szó jelentése nem az, hogy "nem jól cselekvő ember", hanem kb. "aki indokolatlanul fél a veszélytől, az esetleges nehézségektől, kellemetlenségektől, s e szerint viselkedik".
Nem csak magyar jelenség ez. Amikor 2001. szeptember 11-én lezajlottak New Yorkban az iszlamista merényletek, az első amerikai reakció az volt, hogy "aljas, gyáva bűncselekmény" történt. Pedig egy dolog biztos: aki egy repülőgépet neki vezet egy felhőkarcolónak, a gépben benne ülve, az minden lehet, de gyáva biztosan nem, hiszen ez egy bátor, sőt vakmerő cselekedet.
A gond itt a nyelvi jelentés és a belső vágyak keveredése. A rossz célú bátor cselekedetet nem akarják az emberek bátornak mondani, mert a "bátor" szó eleve pozitív csengésű. Lehetne a "vakmerő" helyette, ez azt jelenti "túl bátor, indokalatlanul bátor, helytelen módon bátor", de ez is túl pozitívan hangzik sokaknak. Így marad a teljesen abszurd megoldás: egy bátor tettet gyávának minősítenek.
Valami ilyesmi lehet Juhi Peti, ismert egykori drogaktivista és bukott ballib politikus fejében.
Úgy érzi, az kevés, ha azt mondja, hogy ő nem ért egyet a Zorbánnal. Így azt mondja: gyáva. Pedig biztos nem a gyávaság jele éveken keresztül szembenni a teljes nyugati eliittel.
Az irányvonala akkor se volt kétséges - harcosan ballib -, de az adatok, tények megjelentek, azok kommentárjában, a narratívában jelent meg a "független" lap vonala.
Az ukrajnai NATO-bukás teljesen megőrjíthette a szerkesztőséget. A számukra kellemetlen híreket elrejtik, órákig nem teszik közé, sokszor teljesen kimaradnak. Egy ideje ez a szerkesztés rendes része.
Összehasonlításként egy másik kőkemény ballib média, a 24.hu - sokkal korrektebbek: az ukrán NATO-csapatok veresége Kurszkban a 24.hu felületén szerdán délben már megjelent a címlapon, kb. akkor, amikor a hírt a nagy nyugati hírmédiák is közölték:
Ugyanakkor a HVG-ben se a címlapon, se a külpolitikai rovatban egy szó se erről, délután 17:15-kor - akkor néztem utoljára - nulla információ, 4 és fél órával később, amikor a hír már megvolt a 24.hu-n.
Olyan, mint amikor 1986-ban tilos volt közölni a hírt a csernobili balesetről.
Az egyik legnevesebb ateista harcost hívták meg a magyar ateisták.
A gond az egésszel: ez amit az emberke előad gyakorlatilag csak protestáns fundamentalista környezetben működik. Ez persze nem furcsa, ő maga is egykor protestáns fundamentalista volt, abból lassan kiábrándulva lett ateista, ill. agnosztikus, saját magát agnosztikusnak tekinti, nem ateistának.
Ehrman munkásságának lényege:
rámutat a Biblián belüli - s különösen az Újszövetségen belüli - belső ellentmondásokra,
rámutat, hogy egyes bibliai adatok ellentmondanak más forrásból származó adatoknak.
Na most, ez így szimpla szöveg- és valláskritika. Minden teológián is tanítják ezeket, nyilván leszámítva egyes radikális fundamentalista felekezet oktatási intézményeit.
Szóval ahhoz, hogy a szerző munkássága vallásilag releváns legyen, két dolog kell:
az adott vallás legyen sola scriptura alapú, azaz ne fogadjon el semmilyen más hitbéli forrást a Biblián kívül.
vallja a Biblia szószerinti hibátlanságát.
A helyzet az, hogy ezzel kiesik a kereszténység kb. 85-90 %-a.
A történelmi keresztény felekezetek - azaz a nem-protestánsok, ezek legnagyobb részben a katolikusok, második helyen a különböző ortodoxok - kb. a kereszténység 65 %-át teszik ki, s ők elvetik a sola scriptura elvet. Annyira, hogy a katolicizmusban és az ortodoxiában a sola scriptura elv eretnekségnek számít.
További 20-25 % hagyományos protestáns. Ők sola scriptura alapúak, de nem vallják a szószerinti hibátlanságát a Bibliának. Azaz megengedik a jelképes, allegórikus értelmet, mely esetleg ellentmond a szószerinti értelemnek.
Tulajdonképpen olyan 10, maximum 15 % lehet a szószerinti Biblia-helyességet vallók aránya a világban a keresztények között. Ezek azonban az USA-ban nagy erőt képviselnek, ott arányuk jelentős, s talán ők a leghangosabbak. A felmérések szerint az amerikaiak 25-30 %-a fundamentalista protestáns!
Szóval Amerikában ezért népszerű ember Ehrman, mert ott valóban jelentős erő az, amit kritizál. Magyarországon viszont a lakosság 1 %-ánál kevesebb ember tartozik olyan felekezethez, mely célpontja lehet - tulajdonképpen csak a hitgyülisek és a jehovisták jelentősebb ilyen felekezet, mindenki más törpe csoport.
Amit az emberke mond az egyszerűen nem releváns Magyarországon, gyakorlatilag minden, a hitét legalább felületesen ismerő keresztény alapból cáfolja az egészet:
igen, vannak belső ellentmondások a Bibliában - na és?,
igen, a Biblia szövege nem szószerint hibátlan - na és?
Ehrman esetében persze mindenképpen értékelendő, hogy nem hazudik. Pl. egyik népszerű ateista mítoszt se ismételgeti, hogy pl. a római császárok vezették be a kereszténységet, átírták a Bibliát, meghamisították Jézust, s társai.
Egyébként ez a protestáns fundamentalista érvelési hibát nem ateisták is elkövetik. Mormon misszionáriusok szoktak ezzel pofára esni. A provói Missziós Központban felkészítik őket nyelvből és teológiából, de kezdetben mindig az USA állapotai alapján ment az utóbbi, márpedig az USA-ban elsősorban fundamentalista protestánsokat kell meggyőzni. Aztán eljönnek egy nem ilyen országba, s nagy a meglepetés: az érvek nem működnek.
Pl. egy református vagy evangélikus ellen azzal érvelni, hogy a Bibliában nem minden pontos teljesen értelmetlen, hiszen ezzel egyetért. Ahogy egy katolikusnak se lehet azt mondani, hogy szükséges az apostoli felhatalmazás az egyház részére, hiszen ő is ebben hisz.
