A YT-algoritmus haszna ismét előjött. Hiába minden ideológiai részrehajlás, azért az első a profit.

A népszerű tévhitekkel ellentétben az óriáscégek mindig a profitot választják, ha ellentétbe kerül egymással a profit és az eszme. Erről saját magam is meg tudtam győződni, amikor 2 év és 1 hónapon keresztül a TikTok cenzoraként dolgoztam 2020-2022 között.

A YT mögött álló Google a TikTok-nál is nagyobb. A pénzek még nagyobbak. A YT-on a cél a reklámidő eladása. Így az algoritmus a felhasználó profilja alapján dönt: olyat ajánl, ami aztán az meg is fog nézni. Lásd, nekem sose ajánl sportot, modern zenét, valóságsót, számítógépes játékot, szoftpornót, s még sok mindent.

Szóval feldobott egy hosszú előadást egy általam teljesen ismeretlen spanyol filozófustól, neve José Ramón Ayllón. Csak úgy belehallgattam, azt hittem, semmi érdekes, majd képtelen voltam abbahagyni: kiderült, nem egy megszokott történelmi-filozófiai leíró előadás, hanem keményen saját gondolatokkal vegyített előadás.

Persze utána meg is néztem ki ez, miket írt, honnan jött, stb. Biztosat nem tudok mondani - ezek bizalmas dolgok -, de arra tippelek a katolikus Opus Dei szellemi holdudvarába valósi ez az ember.

Egyébként hozzám képest mérsékelt: nem az egész felvilágosodást veti el, csak annak francia verzióját.

Alapvető tézise: a francia felvilágosodás minden káros modern eszme szülőanyja. Íme egy ábra tőle:

Nyilván most nem mondom el az egészet - megnézhető a neten, az angol fordítás működik -, meg olvashatók a könyvei (sajnos csak spanyolul), de pár gondolata igencsak érdekes.

A modern ideológiák - mondja - nem az igazságot keresik, hanem ráerőltetik az emberiségre saját előzetes elképzelésüket a dolgokról, mindig sematikus, materialista és utópisztikus módon. Erre példákat is állít:

• a felvilágosodás és a pozitivizmus a tudományosságra akarnak mindent leredukálni,
• a nacionalizmus legfőbb igazsága a mások feletti hatalom, ez rendszerint erőszakos és rasszista,
• a liberalizmus az emberi életet az egyén politikai és gazdasági jogaira szűkíti,
• a marxizmus megerősíti a liberális nézetet, sőt nála immár az egész egyetemes történelem a gazdasági szereplők és viszonyok küzdelmének eredménye,
• a pszichoanalízis és a feminizmus az egyén végcéljának a szexuális szabadságot tekinti,
• a radikális evolucionizmus az embert állattá, biológiai folyamatok véletlen eredményévé redukálja.

A fő eszköz a szavak feletti hatalom: szabadság, demokrácia, igazságosság, etika, haladás.

A közös ezekben az ideológiákban a keresztényellenesség. De az modern eszmék előrehaladása és terjedése lassan eltünteti a normalitás másik két alapját is Európában: a görög és a római kultúrát.

Magyar jobbos szemszögből persze azonnal szemet szúr, hogy a szerző antinacionalista: a nacionalizmust negatív ideológiaként festi el. De aki az egész képet egyben nézi, az kénytelen megérteni: ez teljesen így van. Hiszen ahogy a többi, úgy a nacionalizmus esetében is igaz: boldog világot ígér, mely soha nem jön el, miközben a kilátásba helyezett utópia növeli az ideológia népszerűségét és megkönnyíti annak gyakorlati végrehajtását.

Buta cikk ballib blogon, nem is vitázom vele, de maga a téma fontos.

A Római Birodalom az egyik legsikeresebb projekt ebben a tekintetben: különböző fajú és nyelvű emberek egyben tartása hosszú időre. Mi volt ehhez a kulcs?

Három tényező:

• nyilván az erő, kell az az erőszak, mely képes monopóliumot szerezni, kizárva minden más erőszakot,
• az idegeneknek meg kell adni a lehetőséget, hogy megszűnjenek idegenek lenni, ez a befogadás külső eleme,
• az idegeneket be kell vonni a közös értékrendbe, hogy azt maguknak érezzék, ez a belső elem.

Az első nyilvánvaló, nem is kell beszélni róla. Gyenge állam nem tud tenni semmit, nem hogy integrálni másokat.

A másik kettő viszont csakis együttesen hoz eredményt.

Miért volt sikeres Róma és miért sikertelen a modern Nyugat-Európa? Pont ezért.

Róma megadta az idegeneknek a részvételt (akár császár is lehetett egy nem-itáliai ember), de megkövetelte a közös értékrendet is tőlük. Amikor ez utóbbi megszűnt, s megjelentek Rómában az első homogén idegen népek, saját értékrenddel, elindult az állam válsága.

Míg Nyugat-Európa pedig sose tette meg ezt: az úgynevezett "semlegesség" alapján állt, azaz nem kell integrálódni, hiszen nem is lehet a semlegességet értékrendként elfogadni, ezt senkit se egyesít.

A semleges állam az olyan, mint a független média - csak beteg liberális agyakban létezik.

Az amerikai liberális militaristák engedélyezték az orkránok számára, hogy oroszországi célpontokat is támadjanak amerikai eszközökkel.

Úgy tűnik, rettegnek a békétől.

A legkomikusabb a magyar progresszív értelmiség reakciója: követelik az azonnali háborúba lépést.

A liberalizmus nem képes háború nélkül élni.

Elég érdekes beszélgetés:

Ráadásul ismerek embereket hasonló helyzetből.

Annak idején az általános iskolai osztályomban 3 emberrel volt közeli viszonyom, közülük az egyik szintén hitgyülis, mégpedig ő is őstag, azaz már a kezdeti, illegális szakaszban is tag volt, amikor még - a 80-as években - csak Budaörsön működtek Németh Sándorék.

S a volt osztálytársam - ellentétben Pajorral - nem zsidó. A kezdetekben ugyanis a Hit Gyülekezete tényleg nagyon zsidó volt a tagsága viszonylatában. De az általuk vallott keresztény-cionizmus nem innen van, ez amerikai hatás: az USA-ban szinte a teljes újprotestáns pünkösdizmus keresztény-cionista.

A zsidóság viszonya a keresztény-cionizmushoz ambivalens:

• egyrészt politikailag jól jön, mert vallási szintre van emelve az izraeli állam feltétlen támogatása,
• másrészt viszont vallásilag problémás, mert a végcélja a keresztény-cionizmusnak minden zsidó megkeresztelése.

A lényeg: a volt osztálytársamat is a Hitgyüli mentette meg. Bár ő nem a drog rabja volt, mint Pajor, de élete veszélyben volt, talán még súlyosabb módon.

Szóval kétségtelen a haszna az újprotestáns szektáknak: erős közösségi élményt adnak, plusz tényleg törődnek híveikkel, ez sok beteg embernek tényleg segítséget ad. S ez kiegészül egy nagyon fontos lelki élménnyel: ez a megtérés.

Néha irigylem is őket kicsit a megtérés élmény miatt. Persze a hagyományos kereszténységben is van megtérés, de ez jellemzően egy hosszú, lassú folyamat, keveseknek adatik meg ez a csodaszerű, hirtelen, villámszerű tapasztalat.

Én azt hiszem, ez a kulcs: ez a különleges élmény az, ami aztán képes akár évtizedekig is hatni.

Az ukránzászlós magyar mértékadó értelmiségi ELTE-alkalmazott Pulyka mélyén fel van dúlva: az egyeteméről nincsenek kitiltva a nem-ballib doktoránsok. Az illető tanszékvezető, gondolom a Hatvannégy Nemű Kékhajú Gyermekmolesztáló Orkránok tanszékét vezeti.

A srác akkora idióta, hogy nyíltan kiírja: szeretne politikai alapon diszkriminálni. Szóval becsüljük meg őt: ő egy hasznos idióta.

Sokan követelik most, legyen eltávolítva az egyetemről. Nos, ez hiba. Maradjon csak, emlékként arra, mi lenne, ha megint a mértékadók lennének kormányon Magyarországon. Az ilyen madárijesztők szerepe rendkívül hasznos. Szóval nem kirúgni kell, hanem kitömni és kiállítani, majd mutogatni.

Persze az tény: ha ez fordítva lenne, már az EP is ülésezne a témában: hogy Zorbán fasiszta diktatúrájában üldözik az állami egyetemeken a másként gondolkodókat.

Történelmi mítosz: az emberek a szabadság miatt mentek Amerikába.

Valójában ilyesmi fel se merült. Pontosan ugyanaz volt, mint manapság: anyagi célokból mentek az emberek.

Még nekem is van a nagy kitántorgás idejéből - 1890-1914 - rokonom Amerikában.

Philadelphiában él Barry nevű harmadunokatestvérem, az internetnek köszönhetően tudtam vele felvenni a kapcsolatot pár éve. Bár ez nem magyar vonal, de magyarországi.

Mondtam már, volt egy ruszin dédnagyapám, őshonos Ugocsa megyei ember. Neki az öccse 1892-ben született, az anyakönyvi kivonat szerint mint János, de a ruszin családban Jan volt a neve (az akkori szokás szerint az emberek lefordították nevüket). Szóval ez a Jan azt hallotta, hatalmas bérek vannak az USA-ban és mindenki mehet, aki egészséges, nem kell tudni a nyelvet, így összespórolt elegendő pénzt a jegyre, majd 1909-ben ki is vándorolt. A Pennsylvania állambeli Monessen nevű kisvárosban telepedett le már mint "John Turyanin" - ez a vidék ma tipikus "rozsdaövezet", most Trump itt 64 %-kal nyert, de a XX. sz. közepéig ez egy komoly virágzó ipari körzet volt, dédnagyapám öccse is azért ment oda, mert ott kerestek nyelvtudás nélküli betanított munkásokat.

Egykor olyan sok ruszin ment Pennsylvaniába, hogy a dédnagyapám öccse ruszin lányt vett feleségül, ott helyben ismerkedtek össze. Aztán már persze ez nem ment tovább, maga Barry már csak negyed ruszin, annyi maradt meg, hogy fenntartotta a vallást - görög-katolicizmus -, meg emlékszik, hogy amikor kisgyerek volt, a ruszin nagymamája egyes, amerikai szemmel, szokatlan ételeket készített, pl. húshoz galuskát, s kolbásszal meg káposztával töltött pirogot. Szóval Barry tud pár ételnevet ruszinul, meg a nagymamáját "baba" alakban említi, nem "grandma" alakban, de egyébként ő abszolút amerikai. Persze az mindenképpen pozitívum, hogy érdeklődő ember, utána olvasott a dolgoknak, szóval képben van mi hol van Közép-Európában.

Eközben a nagyobbik testvér, az 1890-ben született dédapám (a családban Georg, de a magyar papírokban György) meg inkább maradt Magyarországon. Nem azért mert ő a szabadság helyett a rabságot akarta, hanem mert nem volt meg benne a kellő kalandvágy.

S élte a kisemberek szokott életét, besorozták, kivitték az olasz frontra, ahol bár megsebesült, de szerencsésen nem halt meg, kitüntették, majd hazament, lett családja. S meghalt 1938-ban csehszlovák állampolgárként, fél évvel az I. bécsi döntés előtt.

Nemzetisége segített neki: míg a csehszlovák állam a kisebbségi magyaroknak nem adta meg a katonai jutalmakat, addig a cseh, szlovák és ruszin nemzetiségűeknek igen, szóval ő kapta az osztrák-magyar hadsereg által neki megítélt veterán nyugdíjat a csehszlovák államtól is, sőt a kitüntetése miatti pénzjutalmat is kifizették neki, amiből tudott venni egy étkezdét - a nagymamán szóhasználatában: "a resti" - a nagyszőlősi pályaudvaron - aztán a család ebből élt 1944-ig, az étkezde üzemeltetéséből.

A zászlókészítésnek megvannak a maga hagyományos szabályai. A színeket illetően és a zászlón lehetséges tárgyakat illetően is.

A hagyományos tárgyak zászlókon:

• ágyu,
• balta,
• címer,
• épület.
• égitest,
• geometriai alakzat (a legnépszerűbb a csillag),
• hajó,
• kalapács,
• kapa,
• kard,
• kerék,
• kés,
• koszorú,
• könyv,
• kulcs,
• lánc,
• nyílvessző,
• pajzs,
• puska,
• sarló,
• szigony,
• korona vagy sapka,
• vallási jelkép.

Ezek közül messze a legsajátosabb a mozambiki zászló, melyen nem stilizált fegyver van, hanem egy szabványos AK-47-es gépfegyver:

Élőlényekből pedig a hagyományos jelképek:

• fa,
• faág.
• gabona,
• hal,
• kígyó,
• levél,
• ló,
• madár,
• oroszlán, leopárd, tigris,
• sárkány.

A szarvasmarha nem népszerű, csak 2 nemzeti zászlón szerepel: Andorra és Moldova. Dél-amerikai állatból zászlón 2 van: a peruin láma, a bolíviain vikunya.

Grenada sajátos: szerecsendió van rajta. Nehéz észrevenni, a felületes szemlélőszámára inkább stilizált lángnak tűnik. Én évekig azt hittem, egy kis láng az, pedig nem.

A horvát zászló is egyedi: az egyetlen nemzeti zászló, melyen kecske és nyest van.

Mexikó pedig az egyetlen nemzeti zászló, melyen kaktusz van. Banán egyedül Fidzsi zászlajában van, szintén egyedül a fidzsi zászlóban van cukornád.

A másik a kategória a szöveges zászló. Ez lehet:

• az ország neve,
• valamilyen fontos dátum,
• nemzeti jelszó,
• vallásos szöveg, mondat.

A legviccesebb Nicaragua és Salvador esete, ahol az ország neve mellett az is szerepel a zászlóban, hogy "Közép-Amerika". Ez persze nem útbaigazítás, hanem annak emléke, hogy egykor létezett a Közép-Amerikai Egyesült Államok, melynek többek között az a 2 ország is része volt (a másik 3 volt tagállam, azaz Costa Rica, Guatemala, s Honduras nem írta ki ezt a zászlójára).

A két kedvenc zászlófeliratom: Belize és Spanyolország.

Belize sajátos hely. Egyrészt az egyetlen kontinentális közép-amerikai ország, ahol a hivatalos nyelv nem a spanyol, hanem az angol. Ennek oka: angol gyarmat volt a függetlenné válása előtt. Viszont eredetileg spanyol gyarmat volt, s a spanyol uralom alatt (mely 1783-ig tartott) sok spanyol telepes érkezett ide, mint ahogy ez szokás volt minden spanyol gyarmaton, így kialakult egy erős kevert lakosság, elsősorban fehér-indián, de idővel fehér-néger-indián is, mely spanyolnyelvű lett. A britek alatt jött a hagyományos brit gyarmati módszer: az ültetvényes gazdálkodás, néger rabszolgákkal, akik saját angol alapú kreol nyelvet alakítottak ki. Mellettük maradtak kis számban asszimilálatlan indiánok és egy vékony fehér réteg.

Ma az a sajátos helyzet, hogy több a spanyol, mint az angol anyanyelvű. Az átlagember spanyol vagy kreol anyanyelvű, s mind a két csoportban megtalálható minden faj. Van kb. 15 %-nyi indián anyanyelvű őslakos és kb. 5 % angol anyanyelvű is. Angolul idegen nyelvként mindenki tud, aki járt iskolába, hiszen ez az oktatás nyelve.

A nagy keveredés és a soknyelvűség eredménye: Belizében nincs faji probléma. A helyiek egyedül az illegális bevándorlókat nem kedvelik, akik jellemzően Guatemalából érkeznek, ott se faji probléma van, hanem inkább normál ellenérzés szociális okokból (lásd, leviszik a béreket az idegenek).

A belizei címer - mely a zászlónak is része - szépen kifejezi a belizei nemzet eredetét:

A belizei nemzeti jelszó, a "sub umbra floreo" rendkívül sajátos. Egyrészt utalás arra, hogy a gyarmatot annak idején a mahagónifa-termelés miatt vették át a britek, másrészt arra is utal, hogy szükség van az árnyékra, melyet a fa ad.

A spanyol zászlón rajta a címer, s azon a felirat "plvs vltra". Így, klasszikusan hagyományosan, azaz nem átírva a v betűt u-ra, ahogy ez szokásba került a középkori latinban.

Az eredeti mondás a gibraltári szorosra, hogy "non plus ultra", azaz "nincs tovább". Aztán amikor fel lett fedezve Amerika, a XVI. század elejétől kezdve a spanyolok büszkén kijelentették, hogy "van tovább", azaz "plus ultra". Ez a mondás eredete.

A legunalmasabb megoldás: az ország térképét tenni a zászlóra. Ezt jellemzően csak politikai okból szokás csinálni: ilyen jelenleg Ciprus és Koszovó. Ciprus esetében az ok: a zászló ne mutasson se görög, se török jelképeket. Koszovó esetében pedig eleve egy New York-i amerikai ENSZ-hivatalnok találta ki a zászlót.

Amióta létezik főzés, már az őskortól, kialakult a töltött növény mint étel.

Egyrészt kellemes az íz, másrészt praktikus. Indiában pl. a banánlevélben főtt étel ősi szokás.

Európában Amerika felfedezése hatalmas hatást váltott ki. Ma Európában a 5 fő töltésre használt növény küzül 2 a XVI. sz. előtt ismeretlen volt - a paprika és a tök -, 3 óvilági - káposzta, padlizsán, szőlő -, de ezek közül 1 - padlizsán - afrikai, csak későn, a középkorban került be Európába, az arab és a török hódítással.

A bolgár és a magyar konyha egyaránt felhasználja ezt az elkészítési módot. Magyarországon a töltött szőlőlevél szinte teljesen ismeretlen, a másik 4 közismert, de a leginkább használt azonban a káposzta és a paprika. Ezzel szemben Bulgáriában a szőlőlevél legalább annyira használt, mint a káposzta és a paprika.

A tök mindkét konyhában ritkább. A padlizsán pedig drágább, így használata csak az utóbbi időkben jellemző.

A muszaka nevű görög étel bolgár verziójában ez jól látszik. A muszaka annak eredeti görög verziójában rétegzett padlizsán darált hússal, besamel szósszal leöntve. Ehhez képest a bolgár verzió olcsósított, a XVI. században lett kitalálva: padlizsán helyett krumplival.

Hiába hasonló az alapanyag, a bolgár és a magyar konyha egészen másképp készíti el ezeket az ételeket. A magyar konyhára eleve sokkal jellemzőbb a lédús étel, azaz a dolgok szószban vannak. A töltött káposzta tejfölös, a töltött paprika paradicsomos alapú.

Ezzel szemben a bolgár konyhára erősen hatott a mediterrán konyha, így ugyanezek az ételek szárazak. A töltött káposzták önállóan vannak, szárazon, a töltött paprikák ugyanígy, nem úsznak szószban egyáltalán.

A bolgár konyha emellett retteg a nyers hústól, így - szemben a magyar szokással - a töltelék darált hús előre meg van főzve, majd ismét fő még egyszer a paprikában vagy a káposztalevélben.

A végeredmény ízre: a magyar verzióban a hús keményebb, de lédús, míg a bolgárban a hús omlósabb, de szárazabb.

Amikor bolgár ember először lát magyar töltött paprikát, először csodálkozva nézi: miért van a töltött paprika "paradicsomlevesben". Amikor pedig a bolgár ember megtudja, a magyarok tesznek egy kis cukrot is a paradicsomszószba, elborzad: miféle dolog cukrozni a hús szószát.

Nekem nagy szerencsém van. Mindkét nagymamám főzött gyakran, s mindenki az adott szokás szerint, így kisgyerekkorom óta ismertem pl. a töltött paprika mindkét verzióját, s mind a kettőben megtaláltam a jót. Így a "melyik jobb?" kérdés számomra értelmezhetetlen, hiszen ezek nekem különböző ételek, s mind a kettő jó.

Sajátosság, hogy a bolgár konyhában mindegyiknek van vegetáriánus változata is. Ennek oka az ortodox kereszténység, ahol - ellentétben a katolicizmussal - máig hosszú böjti időszakok vannak. S bár ma az átlag bolgár nem böjtöl, jellemzően csak a december 24-i böjt maradt meg népszokásként a nem-hívőknél is, maguk az ételek maradtak.

A legolcsóbb böjti étel a szőlőlevélben főtt rizs:

Böcskei elég jól elemez:

- tulajdonképpen azt mondja el udvariasan, hogy a liberális elit elszigetelte magát a társadalomtól, így el is vesztette emiatt a hatalmat az emberek lelke felett.

Amiben téved: hogy ilyen Magyarországon sose volt még, nem alakult ki elit szerinte. Az oka szerintem az, hogy a nálam 16 évvel fiatalabb Böcskei egyszerűen gyerek volt az SZDSZ elitkedése idején, s nyilván akkor nem követte a közéletet.

Pedig az SZDSZ-es elitkedés egy időben sokkal totálisabb volt, mint az amerikai elit hatalma bármikor.

Én meg is éreztem ezt: a hatalmas kampány Trump ellen segíteni fogja őt. Film készült ellene, több koncepciós per is volt, majd a végén halivúdi milliomosok szidták - mindez biztosan adott neki plusz pár %-pontot, ami végülis el is hozta neki a győzelmet.

A lényeg itt: a liberális demokrácia nem egyeztethető össze az internettel. Amióta van internet, van szabad vélemény, egyrészt a kisember szava hallatszik, másrészt a kisember válogathat, ez pedig elvette az elit befolyását. Az elit meg csak súlyosbította mindezt: tombolékony üzemmódba kapcsolva elkezdte szidni a népet.

A Trump-győzelem váratlan eredménye.

Az egyik ukrán forrás, amit követek a háborúval kapcsolatban az ukr.life. Elég jó, mert nem meséket adnak elő. Abszolút ukránpártiak, oroszellenesek a háború kapcsán, de ezt nem fantasztikus álmok alapján adják el - lásd, az orosz katonák fele meghalt, másik fele dezertált, harmadik fele részegen mosógépet lop, Oroszország összeomlik a hét végéig, Putyin meghalt tavalyelőtt, mindjárt a miénk a Krím, stb. -, hanem a valós tényeket elemzik.

Korábban a vélemény kb. ez volt, ez volt az ukrán elemzők közhangulata: a lengyelekre kell figyelni, mert amit ők mondanak, az nagyjából a nyugati álláspont. A radikális ukránpárti szövegeket nem szabad komolyan venni, mert a nyugat sose fog közvetlenül beavatkozni, hiszen már megtették volna, ha ez lett volna a céljuk. De mégis bízni lehet a nyugatban, mert a nyugat számára prezstízsveszteség lenne egy orosz győzelem, így pénzzel hosszú ideig fognak segíteni.

Trump győzelme óta a hangulat megváltozott. Az jött immár elő: hiba volt Magyarországot jelentéktelen tényezőnek tekinteni, mert kiderült az Orbán-féle álláspont mögött komoly nyugati körök állnak, lám, az USA-ban is ők nyertek most. Itt pedig a fő cél: a háború gyors befejezése, s mivel Ukrajna képtelen önállóan harcolni, rá lesz kényszerítve a békére.

A szakértők szerint a legracionálisabb az, amit Orbán csinál: mind a 3 lényeges féllel jók a kapcsolatai, Washingtonnal, Moszkvával, Pekinggel - Brüsszel az ukrán szakértők szerint nem tényező! -, így maximálisan képes elérni országa számára a lehető legjobb külpolitikai eredményeket. "Tanulnunk kellene tőle" - mondják.

Az általános vélemény: el kell ismerni a Krím elvesztését és le kell mondani a NATO-tagságról, viszont a Donbassz esetében csak tűszünetet kell elfogadni, koreai mintára, mert ezek a területek majd egyszer még visszatérhetnek 15-20 év múlva. De meg kell valahogy állapodni, mert csak rosszabb lesz a helyzet.

A berlini fal "leomlását" Szófiában éltem át.

Rendkívül érdekes volt, mert pont 1 nappal a bolgár rendszerváltozás előtt történt. Zsivkovot november 10-én távolították el ugyanis posztjáról.

Tehát a berlini esemény idejében Bulgáriában még dúlt a kommunizmus, annak teljes mivoltában, ráadásul az nem a kádárista reformkommunista lazaság volt, hanem igazi, klasszikus kommunista rend.

A berlini fal csak késő este nyílt meg, szóval nem tudtak róla még beszámolni aznap a bolgár médiák. Másnap viszont már dörgedelmes hivatalos nyilatkozat jelent meg, hogy "veszélyben a béke", "bűnözők és provokátorok", "kiállunk a keletnémet elvtársak mellett", "a helsinki egyezmény megsértése", stb.

Ez ment még napokig. Aztán hirtelen minden megváltozott: a bolgár televízió dolgozói rádöbbentek, már nincs miért teljesíteni az utasításokat fentről. Hogyan? A meghirdetett reformok miatt.

A bolgár reformkommunisták elkövették a klasszikus hibát: reformokba kezdtek. Márpedig közismert tényező: minden kemény rendszer akkor válik gyengévé, amikor javítani akar magán. Ezt ugyanis az alattvalók gyengeségként értelmezik. S amikor a hatalom gyenge, akkor nem kell komolyan venni.

Mi ugyanis a titka annak, hogy az emberek szót fogadnak egy keményen elnyomó rendszernek? Egyetlen dolog: az egzisztenciális félelem. Hiszen minek lázadozni, ha aztán az egyetlen eredmény, hogy minden megy tovább, csak nekem lesz rossz? Az ember reakciója ilyenkor: bólogat, közben meg magában - esetleg szűk magánkörben - szidja a rendszert.

Ha viszont a rendszer gyenge, akkor ugyanez fordítva hat: minek szót fogadni, ha a rendszer nem büntet?

Itt ez maximálisan megvolt. Pár hét alatt az egész tv "átállt", miután kiderült: a hatalom nem mer ellenlépeseket tenni.

A legnagyobb motiváló esemény november 18-án volt, ez volt az első olyan tüntetés Szófiában, mely szabadon megtörténhetett. Az, hogy a hatalom nem reagált végképp azt jelentette: megszűnt a kontroll.

Pedig a tv-nél dolgozni bizalmi állás volt, oda nem mehetett bárki. Alapos pártszervezeti és állambiztonsági szűrőn ment át mindenki, sokan az informátori nyilatkozatot is aláírták, a külföldre is járó újságírók pedig mind a titkosszolgálatoknak is jelentettek, ez kötelező volt.

Persze ember mindenféle akad. A rendes ember aláírja amit kell, majd nem árt vele senkinek. A rossz ember meg aláírás nélkül is árt másoknak.

A rendszer a saját csapdájába esett: mivel mindenki bólogatott, sose tudhatta, ki valóban a híve és ki csak a munkája, karrierje miatt tesz úgy, mintha a rendszer híve lenne.

A lényeg: volt egy időszak, amikor a bolgár tv függetlenebb volt a bolgár államtól, mint bármely nyugati köztévé. A végén már túlzásokba is estek: az ellen is lázadtak, ami ellen abszurd volt, hiszen végülis az állami tv az államé, ez mindenhol így van.

Miért álltak át? Ez se tudható biztosan. Biztosan egy rész meggyőződésből: már szabadon lehet beszélni, szóval beszélek szabadon. Meg biztosan egyesek csak egzisztenciális félelemből: ha kitartok a gazdáim mellett, s azok meg bukni látszanak, akkor az új gazdák mérgesek lesznek rám, szóval időben váltok.

Perinta nagyon mérges.

Mert most más teszi azt, amit ő szokott: szexuális jellegű bűncselekményekkel vádol embereket alapos bizonyítékok nélkül. Csak most a vád olyanok ellen hangzik el, akik Perinta lelki elvtársai, ez pedig tűrhetetlen.

Alaptalanul csak olyanokat szabad ugyanis vádolni, mondja ki a Nagy Liberális Szabálykönyv, akik nem tisztelegnek a nagyuraknak.

A Drága Bolgár Úr pedig, mióta fanatikus Tisza-hívő lett, nem lelkesedik eléggé Perinta szavain. Ezen még jobban bepörög Perinta, így előhúzza a zsidókártyát. Komolyan azt állítja, hogy ha valaki egy zsidót vádol szexuális visszaéléssel, akkor az zsidó vérvád. Nem vicc, tényleg ezt mondja.

Szóval ismétlem: Várnus Xavért nem azért nem szabad vádolni szexuális bűncselekménnyel, mert azt nem követte el, ill. nincs bizonyíték az elkövetésre, hanem azért mert zsidó!

Bolgár Úrnak ez kicsit sok - családilag is érintett -, felsóhajt, majd udvariasan, de határozottan zárja az interjút.

Arra azért nem számítottam, hogy eljön a pillanat, hogy Bolgár bácsi lesz a mérsékeltebb egy politikai vitában.

Egyre inkább úgy gondolom, a rendszerváltozás nem éles választóvonal.

Egyre több hasonlóságot látok, azaz a politikai rendszer valójában csak egy vékony réteg a társadalmon, az alap teljesen azonos.

Az én időmben - azaz amikor én voltam fiatal - a leggyorsabb karrier a "mozgalmi" volt, ezt így nevezték annak idején: azaz a KISZ-ben pozíció elfoglalása, majd ott aktív élet. Sokkal gyorsabb karriert adott ez, mint bármi más normál szakmai vonalon.

Ma ugyanez nem működik. Egyrészt sok párt van, így nehéz eldönteni, melyik pártban, melyik párt ifjúsági szervezetében érdemes aktívnak lenni. Másrészt mivel nincs pártállam, állampárt, így a hatalomnak nem a párt az egyetlen szerepe, tehát ez nagyon rögös út. Aztán eleve a keleti-európai pártrendszer rendkívül fejletlen, nem lehet aktivistáskodással sikert elérni, sokkal többet számít a személyes ismeretségi háló, ehhez pedig egyáltalán nem kell politikai aktivistának lenni.

A mezei politikai aktivistát kampány alatt kiküldik plakátot ragasztani, aztán a győzelem után meg megfeledkeznek róla - nem igazán a karrier útja ez.

A mai legjobb lehetőség a multicég. Az ember belép, s a cégben épít karriert, aminek fő eleme persze ebben az esetben is a személyes ismeretségi hálózat építése. A közhiedelemmel ellentétben, a szakértelem nem számít a kapitalizmusban, helyette jó kapcsolatok kellenek: a jó szakember kapcsolatok nélkül örökké alacsony rangú beosztott marad, míg a nem olyan jó szakember jó kapcsolatokkal meg szárnyal felfelé a ranglétrán.

Amint a karrier elér valamilyen szintet, lehet ugrálni is, azaz átmenni az egyik cégből a másikba, az új helyen már magasabb pozíciót megkaparintva. Ez is megvolt a kommunista rendszerben: ott a sikeres KISZ-esek egy idő után átmentek a Pártba vagy az államigazgatásba.

Ami meg a szükséges személyes képességeket illeti, teljes az azonosság.

Messze a legfontosabb a kommunikációs képesség.

Aztán a beszédkészség, kell valamilyen legalább alapszintű szónoki képesség.

Fontos a barátságosság és a zárkózottság ügyes keveréke. Egyrészt barátságosnak és őszintének kell látszódni, másrészt sose szabad igazán megnyílni mások előtt: ez nagyon veszélyes, mert ha más belénk lát, az azonnal ki fogja ezt használni ellenünk. Annak idején egy hiperaktív KISZ-titkár mondta nekem: "egy igazán intelligens ember sose lehet se nyílt, se őszinte".

Nagyon fontos még a gyakorlatiasság. Minden mögött anyagi érdeket kell szimatolni. Persze vannak emberek, akiknek nem az anyagi érdek áll minden mögött, de mi sose lehetünk ilyenek, s ha ilyeneket látunk, semmi gond, ők számunkra veszélytelenek.

De a gyakorlatiasságot mindig rejteni kell nyilvánosan. Egyrészt az emberek nem szeretik a túl gyakorlatias embereket, még a gyakorlatiasság hazájában, az USA-ban is kötelező valami szellemi narratíva a gyakorlatiasság beburkolására.

Azonban óvatosnak kell lenni itt is: nem-gyakorlatiasnak lenni fanatizmus vagy hazugság, egyik se jó, azaz a gyakorlatias szempontokat ügyesen kell keverni a burokkal.

Igazi művészet ez. Valójában kemény munka ígéretes fiatal tehetségnek lenni.

A bolgár rendszerváltozás sajátossága, hogy köthető egy pontos időponthoz, ez 1989. november 10. Míg pl. Magyarországon ilyen dátum nincs, az egész egy hosszú folyamat volt.

1989. november 10-én mondott le posztjáról Todor Zsivkov bolgár vezető, az albán Hoxha után a leghosszabb ideig hatalmon volt kelet-európai kommunista vezető (1954-1989). Valójában nem lemondott, hanem lemondatták.

Zsivkov egyik trükkje az volt, hogy időnként beadta a lemondását, tesztelve a reakciót a vezetésben. Az elvárás az volt ilyenkor, hogy lemondása ne legyen elfogadva, sőt kérleljék a többiek, hogy maradjon.

1989. november 10-én a KB értekezletén azonban, elővéve Zsivkov egy korábbi lemondását, hirtelen a pártvezetés több tagja azt javasolta: legyen elfogadva Zsivkov elvtárs lemondási kérelme. Majd az azonnal meg is lett szavazva.

Gyakorlatilag palotapuccs. A vezetés 3 kulcsembere: a külügyiminiszter, a honvédelmi miniszter és a külkereskedelmi miniszter, egyeztetve Gorbacsovval élőkészítették Zsivkov leváltását, majd a PB még 2 tagját személyesen a szófiai nagykövet győzte meg az akció támogatásáról.

Zsivkov arcán döbbenet lett - látható a korabeli képeken -, amikor megtudta, hogy most tényleg lemondott. Eszköze ez ellen nem volt, minden fegyveres erő az elleni összeesküdtek kezében volt. Ahogy Moszkvához se fordulhatott, hiszen Moszkva állt az egész mögött, Így csak nézett megdöbbenten kissé bambán maga elé:

Maguk a puccsisták egyébként nem járnak hosszú távon sikerrel. Az eredeti tervük a hatalom megtartása volt, de kiderült: Gorbacsov őket is átverte. Moszkvai támogatás hiányában képtelenek a hatalmat megtartani: november 10. akkora robbanást idéz elő, hogy az új vezetés képtelen az eseményeket ellenőrzése alatt tartani. Az egész rendszer megbukik.

Maguk a puccsisták személyes sorsa hasonló: mindenki kénytelen távozni a közéletből, egyetlen kivétellel: a volt külkereskedelmi miniszter Andrej Lukanov a posztkommunista Bolgár Szocialista Párt meghatározó vezetője lett, míg nem 1996-ban, máig tisztázatlan körülmények között, meggyilkolják.

A korábban kifejezetten ballibellenes Puzsér szellemi fejlődése elért a teljes szinkronig a ballib fősodorral.

Kiderült: a Puzsér és üzlettársai által létrehozott Inga Kávéház valójában az új ballib szalon.

Megnéztem több műsort is, de a legutóbbi mindent ver. Összegyűlt 4 ballib megmondóember és közösen sírnak miért nyert Trump az USA-ban:

Lehet, hogy az Inga céllja a terápiás kezelés agyonfanatizált euroatlantistáknak?

A megválasztott új amerikai elnök folyamatosan üzenget Kijevbe: a dolgok meg fognak változni.

A dolog komolyságát jelzi: ezek nem amolyan hirtelen mondások, hanem diplomatikus módon zajló üzenetek. Egyszer mondanak valamit, majd visszavonják, majd pedig megint mondják más alakban - ez a diplomáciai üzengetés bevett módja.

Jó hír, mert túl sok ember halt már meg a Soros-terv miatt az ukrán fronton.

2014-ben Soros sikeresen meggyőzte az amerikai kormányzatot: itt az alkalom Oroszország meggyengítésére Ukrajna oroszellenes gyámsággá változtatásával. Az érv: Ukrajna nagyobb falat, mint Grúzia, Oroszország nem lesz képes megismételni azt, amit Grúzia esetében megtett 2008-ban.

Csakhát nem minden a katonai erő. Az ukrán nép fele-fele arányban volt nyugat- és orosz-párti. A megoldás erre a semlegesség. Ezt kimondta az 1994-es budapesti memorandum is.

De 2014-ben Obama és Soros azt hitték, büntetlenül felrúghatják a budapesti memorandumot, s NATO-gyarmatot csinálhatnak Ukrajnából. Azt hitték, amit Bush annak idején Grúzia esetében: hogy az orosz nép nem mer majd reagálni - most már biztosan nem mer.

Csak hát az oroszok nem verhetők át ilyen könnyedén. S reagáltak. Előtte hosszasan próbáltak tárgyalni, de a sikertelenség után megindultak a katonák a frontra 2022-ben. Önvédelmi háború ez minden szempontból.

A döntés átkerült a csatamezőre. S ott a NATO képtelen volt nyerni. Az ok leginkább erkölcsi: nehéz motiválni az embereket egy igazságtalan harcra, míg önvédelemre könnyű.

Trump levonta a következtetést: eleve Amerikának nem is érdeke Oroszország megbüntetése, amerikai szemszögből Kína nagyobb ellenség, be kell fejezni a kalandot.

Valószínűleg a NATO ki fog vonulni Kijevből, miután az új amerikai kormány nem folytatja tovább a Drang nach Osten Soros-terv pénzelését.

Most csakis a kijevi főkormányzóság vezetőin múlik mi lesz a kimenet.

Sajátos módon, nekem november 7-ről elsősorban nem a kommunizmus jut eszembe, hanem egy teljesen családi történet.

Igyekszem nem lenni pornográf, bár a téma miatt ez nehézkes.

A nagyobbik fiam életének kezdete ugyanis 1987. november 7. Direkt írom így, mert 1988 júliusában született. De 1987. november 7-én lett megcsinálva.

Kevés ember ismeri élete kezdetét, ő a kivételek egyike.

Akkoriban éppen azon elmélkedtünk, hogy mi lehet az oka, hogy 20+ hónap rendszeres szexuális viszony nem eredményezett terhességet, csak egyetlen gyanús eset volt. Konzultálva orvossal, azt mondta, a fiatal pároknál a teherbe nem esés fő oka valójában a túl sok szex. Ugyanis a fiatal férfiak hiába képesek sokszori szexre, az nem valós teljesítmény a terhesség elérése szemszögéből.

A lényeg: aki teherbe akar esni, az legyen spórolós, maximum 3 naponta 1-szer legyen szex. Mindenképpen tiszta állapotban. S nemi aktus után a nő feküdjön mozgás nélkül fél óráig.

November 7. akkor persze munkaszüneti nap volt, bár ez pont abban az évben nem volt túl lényeges, hiszen szombatra esett, azaz csak annyit jelentett, hogy aznap szombati helyett vasárnapi nyitvatartás volt az üzletekben.

Apámmal találkoztam aznap délelőtt. Éppen Athénből jött üzleti útról, s hozott 2 kiló pisztáciát, akkoriban ez nagyon ritka dolog volt.

Aztán hazamentem, megettünk otthon kb. másfél kiló pisztáciát két óra alatt. Majd feleség le akart pihenni. Én meg megjegyeztem, most alkalmas lenne az időpont a terhesség irányában dolgozni. Eleinte, azt mondta, most nem alkalmas, de végül elfogadta. Csak menjen a dolog gyorsan.

Magam se gondoltam, de eredményes lett. Ez gyorsan kiderült, már 25. környékén gyanús lett, majd decemberben biztossá vált.

Nagyon örültem, mert úgy volt, hogy ha nem jön össze semmi az év végéig, akkor kellett volna menni sterilitásvizsgálatra. Ettől meg én nagyon féltem, eleve már mondtam, én képtelen vagyok "mintát" adni az orvosnak, mert nekem maga a mintaadás gondolatata ideiglenes impotenciát okoz, mire az orvos azt mondta: megesik ez másokkal is, ilyenkor a páciens beviheti magával a feleségét, az meg "segít". De ez se nyugtatott meg: bizarrnak tűnt az egész helyzet, hogy orvosi parancsra kell "mintát" adni. Lásd erről Leslie Nielsen híres jelenetét a témában a Csupasz pisztoly egyik részében:

Szóval nekem a terhesség hírére kettős örömöm is lett:

• egyrészt persze maga a hír,
• másrészt, hogy mentesülök a mintaadás kényszerétől.

Idén november 7-én fel is köszöntöttük a gyereket évfordulója alkalmából.

Tulajdonképpen jó lenne, ha mindenki tudhatná, mikor kezdődött élete, sajnos a tudomány erre még nem képes.

Trump kapcsán a liberális érv: az elit tagja nem lehet elitellenes.

Pedig minden nem-forradalmi változás ilyen: az elit megoszlik, benne képződik meg az elit leváltása.

A Pareto-elv egyik értelmezése szerint minden társadalom 80 %-nyi tömegre és 20 % elitre oszlik. Az elit pedig 3 csoportra oszlik:

• tényleges elitre - mely hatalmon van,
• ellenelitre - mely az előbbi elitet le akarja váltani, s a helyére akar kerülni, de magát a rendszert helyben hagyja,
• elitellenes elitre - mely a rendszert magát akarja leváltani, s az új rendszerben akar hatalmon lenni.

Az adott folyamat működése alatt nagyon nehéz megmondani, egy adott változás miről szól: csak ellenelitség vagy elitellenesség.

Sok esetben akaratlanul mehet át az egyik a másikba.

Az USA sajátos gyakorlata a faji statisztika.

Persze most már önbevalláson alapszik.

A hivatalos statisztika rendkívül sajátos abban a tekintetben, hogy hogyan határozza meg az egyes fajokat.

Részben a hagyományos angol gyarmati osztályozás van máig hagyományosan hatályban, mely teljesen más, mint pl. a spanyol gyarmati modell. Alapvetően a fő eltérés:

• angol modell: egy csepp nem angol vér = nem angol,
• spanyol modell: egy csepp spanyol vér = spanyol.

A mai amerikai rendszer sajátosan torz. Egyrészt fehérnek az európai és a közel-keleti számít. Az ázsiai - nem közel-keleti - fehérek külön kategória, "ázsiai" és együtt vannak a sárga fajjal. Tehát az indiai és a kínai is "ázsiai", míg az arab meg "fehér".

Történelmi okokból az őslakosok két kategóriában vannak:

• indián és eszkimó,
• csendes-óceáni.

A "fekete" kategória mindenkit magában foglal, akiben bármennyi néger vér van.

Az már modern fejlemény, hogy létezik "kevert" kategória is, ez is választható népszámláláskor.

A spanyolajkúak az egyetlenek, ahol etnikai eltérés is van, nem csak faji.

A kérdés itt az, hogy latino vagy hispán az csak fehér vagy bárki. Az eredeti gyakorlat szerint aki fekete vagy indián, az elsősorban az, akkor is, ha spanyolajkú. Ez ellen harc folyik, a spanyolajkúak körében, akik a spanyol modellt akarják, azaz azt mondják, nem fehér is lehet latino.

A problémát először a nagyszámú kubaiak vetették fel Floridában. Bár az amerikai kubaiak kb. 75 %-a fehér, van jelentős kevert rész, s színnégerek is. A néger kubaiakat - sőt, a sötétebb keverteket is - az amerikai rendszer "feketeként" vette számba, amit sokan sérelmesnek vélték "mi nem vagyunk kevésbé kubaiak, mint a fehér kubaiak", szóval ők is a "latino" kategóriában akartak lenni.

A legutóbbi amerikai népszámlálás - 2020 - adatai:

• fehér:
  • nem-latino fehér: 58 %,
  • latino fehér: 19 %,
• ázsiai: 6 %,
• fekete:
  • nem-latino fekete: 12 %,
  • latino fekete: 1 %,
• indián és eszkimó: 1 %,
• csendes-óceáni: 1 % alatt,
• kevert: 3 %.

Most tulajdonképpen az van, hogy mindenki maga dönti el. A rendőrségi bűnügyi nyilvántartás viszont a hagyományos modellt alkalmazza.

A probléma egyébként jelentkezik ma már az őslakos kategóriában is, a mexikói és más közép-amerikai migránsok miatt is. Itt is vannak emberek, akik eredeti hazájukban indiánoknak számítanak, s az USA is így veszi őket számba, viszont ők is "latino" kategóriát vallanak maguknak.

Most már minden negyedik USA-indián spanyolajkú. Azt hiszem, hamarosan lesz "nem-latino indián" és "latino indián" kategória is.

Gyakori tévedés ez.

Skócia ma egy angol nyelvű terület. De kapcsolódik hozzá történelmileg több más nyelv is. S ezek közül kettőt egyaránt "skótnak" neveznek.

Az őslakosság a piktek, akik egy kelta nép. Egykor az egész mai Skóciát ők lakták be. Azonban az. V-VI. században telepesek jöttek Írországból, meghódították Skócia délnyugati részét, majd lassan átvették az irányítást egész Skócia felett: a piktek beolvadtak, átvették az ír nyelvet. A piktek identitásának megszűnése a XI. századra tehető, innentől mindenki "írnek" tekintette magát.

Innentől azonban az ír nyelv lassan kezdett kettéválni: maradt az eredeti írországi ír és attól lassan különbözni kezdett a skóciai ír. De még egészen a XVIII. századig ezeket nyelvjárásoknak tekintették, csak azóta számítanak önálló nyelveknek. Még ma is van bizonyos fokú kölcsönös érthetőség a két nyelv között. Angolul máig mindkét nyelv neve "Gaelic", ezért hozzá szokták tenni, hogy "Irish Gaelic" vagy "Scottish Gaelic".

Ma már a kérdés erősen elméleti. A skót nyelv gyakorlatilag kihalt, az 1970-es években meghalt az utolsó csak skót anyanyelvű ember, ma már csak skót-angol kettős anyanyelvűek vannak Skóciában, ők is alig pár tízezres számban, a lakosság kb. 1 %-a (Skócia legészakibb részén élnek) - Skócia lakosságának 99 %-a ma egyedül angol anyanyelvű, a skót nyelv ismerete folklorisztikus szintű.

Az ír nyelv helyzete kicsivel jobb. Máig létezik Írország nyugati partvidékén egy kicsi ír nyelvű terület, ahol máig van pár ezer csak ír anyanyelvű ember, arányuk az egész Ír-szigeten talán 0,1 %, viszont létezik kb. 10-12 % körüli angol-ír kettős anyanyelvű lakosság, szintén ezen a területen. Azon kívül az ír nyelv de facto kihalt, az átlag ír ember angol anyanyelvű, s ír nyelv tudása nulla vagy folklorisztikus szintű.

Ezen az se segít, hogy mind Skóciában, mind Írországban létezik hivatalos nyelvvédési politika.

Skóciában a helyzetet bonyolítja a másik "skót" nyelv jelenléte. Ez nem kelta, hanem germán nyelv.

Amikor megindult Anglia angolszász meghódítása, azaz telepesek jöttek a mai Észak-Németországból és Dániából, legnagyobb részben a VI. században, akkor ez Skóciában is lezajlott. Viszont az itteni nyelv önállóan fejlődött, a nyelv neve angolul "Scots".

Anglia normann meghódítása után azonban az angol kezdett terjedni Skóciában is, eleve a két nyelv nagyon közeli egymáshoz. Az angol hatás folyamatosan erősödött, különösen mikor Anglia és Skócia jogilag is egy ország lettek (1707), innentől kezdve a skót nyelv teljesen nyelvjárás státuszúvá esett vissza az angolhoz képest, ráadásul társadalmilag is alacsony presztízst kapott, azaz "műveletlen parasztok beszélnek így".

Amikor 1872-ben bevezetik az egész Egyesült Királyságban a kötelező iskolai oktatást, ez kizárt minden más oktatási nyelvet az angolon kívül. Ez lett az utolsó csapás mind a germán-skót, mind a kelta-skót nyelvre.

Mivel azonban az a skót nyelv nagyon közeli az angolhoz, ma is mindenki érti, tulajdonképpen ehhez nem is kell skótnak lenni, bárki érti, aki tud angolul.

Ma már a skótok persze angol nyelvűek, létezik több skóciai angol nyelvjárás, legnagyobb részük nagyon nehezen érthető kívülálló számára. Ezekre sokat hatott az eredetileg önálló skót nyelv.

Pár éve egyik munkahelyemre oktatókat kaptunk, ez a Dell projekt volt. Valami véletlen folytán, az 5 oktató a Dell glasgowi központjából jött. Ez bizony kemény sztori volt: az 5 emberből 4 csak a helyi angolt beszélte, s csak 1 volt képes sztenderd angolul is beszélni.

5 hétig oktattak minket, s az oktatás végén se voltam képes mondandójuk felénél többet megérteni. Jelentős az eltérés a szabványos angolhoz képest, pl. a "six" (6) szót azonosan ejtik a "sex" (szex) szóval - erre emlékszem a legjobban.

A liberális elit túlságosan előrenyomult, s beleesett saját csapdájába. A túlhatalom átka ez.

Ha nagy a nyomás, a kisember megtanulja mit és hogyan kell színlelni. Az egész kommunista rendszer erre volt példa: mindenki megtanulta mi az elvárás, azt külsőleg teljesítette is, közben belül meg egész mást gondolt. A rendszerurak kerültek ezzel lehetetlen helyzetbe: már ők se tudták mi is a valódi helyzet, ki tényleg híve a rendszernek és ki csak látszólag.

Itt ugyanez van. Nyugaton a liberálisok akkora hatalmat gyűjtöttek be, hogy a kisember megértette: nem szabad nyíltan ellentmondani.

A vicces példa: a New York Time utolsó előrejelzése az amerikai elnökválasztásról. A 7 "billegő" államot elemezték, s 5-ben Harris-győzelmet hoztak ki, 2-ben döntetlent. A valós eredmény: 7-ből 7 Trump-győzelem.

S valószínűleg nem az történt, hogy valaki meghamisította az eredményeket. Egyszerűen csak sok ember azt gondolta, nem tanácsos megmondania véleményét, ha az "helytelen".

2020-beli élményem: akkori munkahelyemen átmentem az egyik részlegről a másikra, ezért lett egy 5-hetes felkészítés. Ezt részben egy amerikai srác, 30-35 éves körüli, tartotta. Bármikor amikor szóba került a politika, kijelentette, ő gyűlöli Trumpot - akkor ő volt az elnök -, s ez folyamatosan ment a tréning első 2-3 hetében. Láttam rajta, nem érti a reakciókat - a cég dolgozóinak 95 %-a kelet-európai -, nem érti miért nem kap ünneplő reakciókat erre, ehelyett a legtöbben csak csendben tudomásul vették, amit ő mondott. Aztán a tréning utolsó 2 hetében már nem trumpozott, rádöbbent, nem az USA-ban van, s itt nincs ilyen elvárás, hogy ki kell nyilvánítani a hűséget a liberális nagyurak iránt.

A sorozatos ballib kérdés: "Aki szerint hanyatlik a Nyugat, az miért nem költözik Keletre?".

A viszontkérdésen - "Akinek nem tetszik a magyar rendszer, az miért nem megy el az országból?" - azonban megsértődnek. Pedig teljesen ugyanaz.

Materialista haszonelvűség a kérdés alapja: mintha minden emberi cselekedet alapja az anyagi haszon lenne. A marxizmus torz maradványa.

Miközben egy adott helyen levésnek lehet számtalan oka, s sokszor a nem-materiális ok fontosabb a materiálisnál.

A magyar ballibek fanatikusabb hívei Kamala Harrisnak, mint az átlag amerikai demokrata keménymag.

A bukás nagyon érzékenyen érintette őket.

Alapvetően 3 kommentelői csoport alakult ki.

Az egyik szerint csalás történt, Putyin beatkozott. Fel vannak háborodva, miért nem tesz ez ellen senki semmit. Ahogy ez a tesze-tosza EU se indít impeachment eljárást a Zorbán ellen, s nem tiltják le a magyar zoligarchák nyugati bankszámláit, s nem vezet be az EU közvetlen kormányzást Magyarországon, civileken keresztül!

A másik rész depresszióba esett. Nincs mit tenni, a világ megbolondult. Jön a pusztulás. Az emberiség nagyobb részéről kiderült, hogy mucsai!

A harmadik rendszerkritikus lett: a polgári demokrácia nem működik! A rendszer képtelen megvédeni magát a belső ellenségei ellen. A megoldás: egyfajta felvilágosult abszolút liberalizmust kell bevezetni, ahol erőszakkal vannak tiltva az ellenvélemények, s az alkotmány kimondja, az ellenzékieknek nem jár beleszólás a dolgokba.

Milyen a tipikus bolgár reggeli?

Itt most a hagyományra utalok, nem a mai szokásokra.

A kommunista időszak óriási károkat okozott a bolgár társadalomban, az étkezésben is. Nála nagyobb károkat csak a posztkommunizmus okozott.

A kommunista diktatúrából a liberális demokráciába való átmenet ugyanis Bulgáriában sokkal nagyobb bajokat okozott, mint Magyarországon. Ennek fő okai:

• Magyarországon az átmenet nem-hivatalosan már 1967-ben megindult, az új gazdasági mechanizmussal, azaz hosszú és lassú folyamat volt, mely alig okozott komoly megrázkódtatást, addig Bulgáriában a legvégső pillanatig a hagyományos szovjet rendszer volt, majd abból hirtelen lett más, ami hatalmas káosszal járt,
• a kádárinál keményebb zsivkovi diktatúrának megvolt az a pozitív hatása, hogy egyes dolgokat megőrzött a hagyományos társadalmi szokásokból, viszont mikor ennek hirtelen vége lett, a társadalmi szokások is gyorsan szétestek, sokkal drasztikusabban, mint Magyarországon,
• Bulgáriára hirtelen ömlött rá a nyugat, az emberek teljesen védtelenek voltak, mert míg az átlag magyarnak volt valami fogalma mi is a nyugat, nem tudott rá ezért minden nyugati újdonság ennyire hatni a rendszerváltozáskor, addig a bolgár kisembert ledöntötte a nyugati hullám.

A reggelizésre nagyon hatottak az amerikai filmek. Mit is látunk az amerikai filmekben ugyanis pozitív példaként? Az amerikai mintapolgár életének központja a munkája, egész élete azért van, hogy karrierje legyen. Még a szerelemben is.

Amerikai szerelmesfilm. Találkozik két ember: férfi és nő (ez még Halivúd fasiszta korszaka, ahol nők és férfiak találkoztak), halálosan szerelmesek lesznek egymásba, szexelnek, de aztán a harmadik napon elválnak egymástól, mert kiderül: a férfit várja a munkahelye Los Angelesben, míg a nő New Yorkban épít karriert. Márpedig a szerelemnél fontosabb a karrier! Az fel se merül, hogy egyikük a másikhoz költözzön, s új munkát találjon.

S eleve minden nap ez van. A tipikus amerikai reggeli ilyen: az emberke ül az ebédlőjében, vagy valami étkezdében, előtte gőzölög a friss mogyoróvajas-lekváros palacsinta, mellette fél literes bögrében tejeskávé. Igenám, de ekkor cseng a telefon, fontos ügyben keresik, így az emberke felpattan és rohan, a reggeli marad az asztalon, árván és megevetlenül.

Én eleve bizsergek az ilyesmitől. Mindenhová inkább korábban megyek, csak sietni ne kelljen. A elkészített étel-ital ott hagyása pedig szerintem súlyos bűn, egyedül haláleset vagy földrengés esetében tartom megbocsáthatónak.

Nézte a bolgár kisember a sok halivúdi ökörséget és benyalta. Szóval a bolgár reggeli a nem-reggelizés: tartalma feketekávé műanyag pohárban és cigaretta, állva persze. Sokszor láttam ezt, borzalmas.

Az utóbbi 10-15 évben már van bizonyos ellenhatás szerencsére. Az 1989-2010 közötti kb. 20 év borzalmas volt, ahhoz képest van javulás. Lassan eljött egy új szellem, mely már nem hisz vakon a nyugati értékrendben - sajnos még nem olyan erős ez, mint Magyarországon, de mindenképpen létezik már és hatást fejt ki.

Most már olyat is látni, hogy egyszerű munkás reggelizik. Most, a mi utcánkban éppen felújítják a járdát. Nap mint nap látok reggeliző munkásokat. Többségük teljesen egyszerű ember, kb. 90 %-ban cigányok, ez alapvetően fizikai munka, nem kell hozzá képzettség: jön a főnök, kihúz egy kötelet, kijelöli hol kell ásni, majd hová menjenek a kövek, s a cigányok meg csinálják, 25-40 év közti emberek. Aztán jönnek a főnökök, ellenőrzik, kiadják az új parancsokat, szóval ehhez csak kézügyesség és fizikai erő kell. A cigányok nem is helyiek, valahonnan vidékről lehetnek, muszlim régióból, hallottam egyik nap, az egymás közt törökül beszélő főnökök törökül beszélnek a munkásokhoz - Bulgáriában csak a muszlim cigányok értenek törökül.

De a lényeg, ül a cigány a járdán, előtte persze ott van a műanyag poharas feketekávé, kezében a cigaretta, közben telefonját nyomogatja, de a jó hír: papírban fog egy nagy darab rétest is és eszi.

Tulajdonképpen ez a legtipikusabb - eredeti - bolgár reggeli, a rétes, bolgárul banica (баница). A magyar réteshez képest a fő eltérés, hogy ennek alapváltozata sós: fetasajttal van töltve és csiga alakú.

A fetasajtos az alapverzió, a legolcsóbb. Persze vannak cifrább változatok: én a legjobban azt szeretem, amiben van póréhagyma és spenót is, de az már drágább.

A helyzet sokat javult: ma már vannak ismét utcai árusok, akik árulják. S emberek meg veszik.

Hagyományosan joghurttal fogyasztják, persze ez nem várható el egy utcán reggeliző embertől.

Halivúd vesztésre áll hosszútávon, ez a lényeg!

Hírek a Gonosz Birodalmának fővárosából!

Nem lehet tudni még biztosan az amerikai választás eredményét.

Egyelőre úgy tűnik, nyerni fog Trump. Ami jó hír.

De ha végül Harrist hozzák ki győztesnek, az se változtat a lényegen.

A fontos ugyanis, hogy ma már a Birodalom központjában, Amerikában se képes a liberális elit kézben tartani az eseményeket, a kisemberek ereje hatalmas. Hiszen normál esetben sima győzelem kellene, hogy szülessen számukra, az elit számára, s maga a tény, hogy ez nem működik, már önmagában reményt adó tény.

A rendszerkritikus erők erősödnek, a liberális elit gyengül, a kisemberek hangja élénkül.

A központban az erjedés mindenképpen tény. Gyengül a Birodalom. Ez a lényeg.

Annak idején a kommunizmus is így bukott be, a központból kiindulva.