Minden diplomata részben hírszerző is: az eltérés csak annyi, hogy van diplomata, akinek van más feladata is, nem csak a hírszerzés.

De olyan diplomata nincs, akinek ne lenne legalább részben a feladata a hírszerzés is.

Azaz ha ki lenne utasítva mindenki, aki diplomataként hírszerzéssel foglalkozik, akkor nem léteznének a világon követségek, mert mindenki aki ott dolgozik ki lenne utasítva.

Sőt, a nem külügyes diplomaták - mert kereskedelmi, hadügyi, kulturális, stb. területen dolgozók - is foglalkoznak hírszerzéssel, ez megbízatásuk szerves része.

Mit jelent tehát egy diplomata kiutasítása? Egyetlen dolgot: ez jelzés a diplomata anyaországának, hogy nem vagyunk haverok.

Normál esetben a kémelhárítás megfigyeli az idegen diplomatákat, nem utasítja ki őket senki.

Mint 9 éven keresztül diplomata-családtag erről elég sok a személyes tapasztalatom. Nyilván voltak karrier-hírszerzők - az akkori nyelven: a belügyesek -, de mindenki más is köteles volt jelenteni, amennyiben fontos információ birtokába jutott, az eltérés annyi, hogy utóbbiak nem foglalkoztak proaktív módon kémkedéssel.

Íme akad ember, aki feltette a betiltott Ez itt a kérdés utolsó adását, mely állítólag olyan alacsony színvonalú volt, hogy ez indokolta a műsor megszüntetését:

Azt hiszem mindenki láthatja, hallhatta, semmi különleges nem hangzott itt el.

u. i.: Kiváncsi vagyok, mikor lesz innen is törölve az adás.

Az egyedüllét váratlan mellékhatása rajtam. Valójában több is van, de az egyik látványos a súlycsökkenés.

Évtizedek óta nem voltam 200 font alatt. Ez azért fontban, mert ott látványos ez a 200-as szám. Egyébként 200 font = 90,7 kg.

Felnőttként a legkisebb súlyom 73 kg volt, nagyjából 18 és 19 évesen, onnantól minden ment felfelé, a csúcson 152 kg voltam, kb. 25 éve.

Aztán, azóta igyekeztem fogyni, s be is álltam a 120 kg-os szintre. Tavaly október végén 115 kg voltam. S onnan jött a drasztikus változás:

Januárra 100 kg alá mentem, de augusztusra áttörtem a 90-es határt is.

Azt hiszem, nem lenne szabad 85 alá menni, de már nem látom a folyamat vezérlésének módját, szóval a sors kezébe adom magamat. (181 cm magas vagyok.)

Alapvetően 2 pontban rontottam ezt el annak idején.

Egyrészt objektív hibát vétettem, hiszen nem láthattam előre a rendszerváltozást (1985-ben lettem 18 éves). A kései kommunista rendszerben pedig jó választás volt a nyelvszak, hiszen kevesen beszéltek nyelveket. Senki se láthatta előre, hogy a visszaállított kapitalizmusban a nyelv elveszti súlyát, mert lassan általános alapkövetelménnyé válik.

S ott a szubjektív hiba. Azt gondoltam, a személyes élet és a munka világa egymástól külön kezelhető. Kiderült: nem kezelhető így, ez csak keveseknek sikerül, s én se leszek a kevesek között.

Most már nincs teendőm, késő van a változtatásra, egyszerűen csak a következtetéseket kell levonni, de ezek majd másoknak fognak segíteni.

Szerencsére az unalom nem veszélyes tényező nálam, így mindig van cselekvési vágyam. Ez mindenképpen enyhíti a hibás pályaválasztás keserűségét.

Íme, a ballib szent megmondóember is megerősíti: Magyarországon nincsenek oligarchák, s a korrupció nem jelentős:

Persze a közönség rá se fog hallgatni.

Pedig tény: a korrupció megszüntetése sose eszköz valami máshoz. Ez automatikusan alakul ki, azaz szűnik meg, csökken, amint a környezet elég gazdag.

MP rájött, van egy nagyobb ellensége a Fidesznél: a ballib elit. Nosza frontot is nyitott ellene.

Logikus magatartás, az nem volt tartható, hogy elfogadja a ballib elit halálos ölelését. Ez biztos út a bukásba ugyanis. Persze MP szempontjából a képlet nagyon egyszerű: "én nyertem, nem ti".

A ballib elit pedig nem tudja hová legyen, imbolyog most a kétségbeesésében. Hiszen nem lehet ellenpont, ez ugyanis a Zorbánt segítené, de magát megtagadni meg nem teheti meg.

Az örök SZDSZ furcsa helyzetbe vezérelte önmagát, ez roppant mulatságos.

Bár nem járok általános iskolába immár majdnem 50 éve, máig beleborzongok a szeptember 1. dátumba.

Általános iskolai emlékeim olyan sok rosszat hagytak bennem, hogy még most is kellemetlen a kezdőnapra gondolni. Persze, a középiskola is szar volt, de másképp szar, így onnan emlékeim mégse annyira rosszak.

Ami érdekes: a volt osztálytársakról jó vagy semleges emlékeim vannak, azaz rájuk nem terjedt át a rossz élmény, osztálytalálkozóra is szívesem mentem, legutóbb tavalyelőtt:

Elég érdekes beszélgetés, sok valós adattal:

Kubában valóban ez a mai helyzet: hetente pár órára van vízszolgáltatás, az áram pedig kiszámíthatatlan, van amikor órákig van, aztán napokig nincs.

Amit nem mondanak el a műsorban: nincs háztartási gáz Kubában, azaz az áramhiány meggátolja a főzést. A fűtés szerencsére nem gond, sosincs olyan hideg, hogy fűteni kellene. Amikor én ott éltem 1980-1986 között a leghidegebb napon délelőtt +14 fok volt.

A vízhiány nagy gond a kubai szokások miatt is. A szubtrópusi éghajlaton a személyi higiénia nagyon fontos, a kubai szokás naponta 2-szer fürödni, zuhanyozni, aki ezt nem teszi, azt megszólják. Ahogy a mosás is nagyon fontos: ha a kubai nem jut drága mosóporhoz, akkor mosószappanból készít házilag mosóport.

Nekünk persze könnyebb dolgunk volt: egyrészt VIP-házban éltünk, azaz napi 24 órás volt az áramszolgáltatás, másrészt a házban 5000 literes víztartály volt, azaz sose fogyott el ténylegesen a víz.

A 2 legnépszerűbb bolgár honlapot, melyek torrent fájlokat katalogizáltak, idén januárban bezárták.

Nem az első alkalom, többször is megtörtént ez, s aztán mindig újraéledtek. Most azonban Amerika bevetette minden befolyását, s immár biztos: nem lesznek újra ezek a honlapok:

Akik rosszul jártak:

• a kifejezetten bolgár tartalmat keresők,
• a bolgár feliratos filmeket keresől.

Mindenki másnak ott a nagy orosz torrentoldalak.

Szovjet rendőrségi segédeszköz, hogy a gyanúsítottnak mi a faja:

Engem különösen a "tatár" lepett meg, ahová sikerült személyesen Lenin elvtársat betenni példának (tény: Lenin egynegyed tatár volt).

Itt a régi rendszerben 2 könyvesbolt állt:

- ez az V. kerületi Deák Ferenc utca középső része (tavalyi állapot).

Annak idején, 1977-1980 között hetente többször mentem errefelé haza, ez azt jelentette, hogy az V. kerületi általános iskolámból Zuglóba.

Rendszerint hetente átlag 2-szer be is mentem valamelyik könyvesboltba. A Kádár-rendszer sajátossága volt, hogy a kemény cenzúra mellett amit kiadtak, azt viszont hatalmas példányszámban, rendkívül olcsón. OIyan olcsón, hogy egy gyerek zsebpénzéből is megfizethető volt.

Nekem akkor a sci-fi műfaj volt a kedvencem, abból szinte mindent elolvastam, ami elérhető volt. A spórolósabb gyerekek meg vártak pár hónapot, míg az adott könyv meg nem jelenik az antikváriumokban, az egyik nagy akkori antikvárium az iskolánktól 200 méterre volt.

Jön a támadás Kövér ellen:

Pedig csak azt tette, ami kötelező volt a 90-es évek ballib szellemisége szerint: elhatárolódott.

Mert az nincs rendben, hogy az egyik elhatárolódást tapsoljuk, a másikat meg elítéljük.

Én pl. a magam részéről sose határolódom el, azaz mindenkinek köszönök, kezet nyújtok. Akár a Sátánnal is hajlandó vagyok udvarias lenni. De ugyanezt nem tekintem kötelező erkölcsi normának.

Nekem a kedvenc helyem volt 1977-1980 között. Akkor minden előadást láttam.

Majd még 1981-1984 között - amikor csak nyaranta voltam Budapesten - is láttam sok előadást.

Annak idején gyerek simán járkálhatott a városban, én 10 éves voltam a megnyitásakor 1977-ben. Egyetlen dologra figyelmeztettek minket a szülők: ne sétáljunk a Planetárium környékén a parkban, s semmiképp ne üljünk le a padokra a parkba - ennek oka az volt, hogy a Planetárium környéki padok közismert homoszexuális ismerkedőhelynek, ill. férfi prostik helyének számítottak.

A "mérsékeltek" új pártot akarnak alapítani.

A célközönség a polgárok. Ez eleve egy kisebbség, mert Magyarországon a polgári réteg 10-20 % közti. Továbbá a magyar polgárok zöme baloldali szavazó, így biztosan nem arra várnak, hogy egy a Fideszből kiszakadt kis rész képviselje őket.

Szóval a megcélzott szavazatszám az 1 % lehet.

Amióta nincs embertársam, elvesztettem a korábbi nagy érdeklődést állataim iránt is. Mára a velük való foglalkozás inkább kötelességgé vált.

Ami meghalt, azt nem pótlom, így minden kihalásra vár. S pont ekkor derült ki, az egyik vízicsigám különlegesen hosszú életű. Az ő fajúaknál másfél-két év a normális életciklus a természetben, ez valamivel hosszabb nem természetes környezetben. Mi itt már azonban 3 évnél tartunk, ami aggastyán kor.

Persze könnyedén véget lehetne vetni minden csiga életének, nem is kell ehhez semmi drasztikus, lehet kapni csigamentesítő akvarisztikai szereket, ezek mind valamilyen rezes oldatot tartalmaznak, melyek a halakra veszélytelenek, de a csigákra halálosak. A nem kívánt csigák ellen használatosak. Dehát nálam éppen a csiga volt a cél, vártam, hogy a csigáim hosszan éljenek. S míg nagyon foglalkoztam a témával, ez nem sikerült, összesen 11 csigát telepítettem az akváriumba összesen másfél év alatt, ebből máig elpusztult 8. A még élők között viszont van egy még a legkorábbi telepítésből, mely máig él, ráaádásul teljesen aktív.

Szóval akkor lett egy hosszúéletű csigám, amikor már nem is foglalkoztam különösebben a témával. Így viszont ez visszahat rám: bár az egész foglalatosság már leginkább kötelesség, mégis vidám pillanat, hogy "szépkorú" csigám van. Az ilyen kis örömökre pedig nagyon is szükség van.

Bulgáriában a jobboldal szinte sose rendszerkritikus, míg a baloldalon ez gyakori. A helyzet totálisan az ellenkezője annak, ami Magyarországon tapasztalható, ahol a baloldal - nagyon kevés kivétellel - rendszerkonform, míg a rendszerkritikusok zöme jobboldali.

Szóval a jobboldal alaphelyzetben erősen rendszerkonform, NATO- és EU-párti, s általában támogatja a nagy nyugati aktuális szellemi irányzatokat, de ha ezeket éppen nem is támogatja, akkor is jellemzően hallgat ezekről, aktívan nem küzd ellenük.

Csak egy példa: a harmadik nem bevezetése ellen a - sikeres - kampányt a kommunista utódpárt vezette.

Egy jellemző karikatúra az egyik bolgár jobbos, erősen liberális napilapból, a képen a kormányfő és a helyettese beszélgetnek, múlt heti a kép:

Az ok: mivel idén bolgár versenyző nyerte az Eurovíziós Dalfesztivált, jövőre Bulgária rendezi. S a szokástól eltérően nem Szófia lesz a rendező város, hanem Burgasz.

Az Alkotmánybíróság meg se próbált ellenállni, hanem kapitulált az ellenség minden követelését elfogadva.

Aki valamit is ért a témához, az egy dolgot mindenképpen látott: az alkotmánymódosítások egyike, a köztársasági elnök leváltását érintő rész mindenképpen teljesen alkotmányellenes. Ezt az egyik különvélemény meg is fogalmazza: "Végezetül utalok arra, hogy álláspontom szerint a tizenhetedik Alaptörvény-módosítás a jogállamiság terén érvényesülő kettős mérce iskolapéldája, amely önkéntelenül is George Orwell 1984 című regényét juttatja eszembe. Orwell vizionált társadalmában egy újfajta nyelv, az ún. „újbeszél” (newspeak) bevezetésével ellehetetlenítették a hatalomnak nem tetsző gondolatok kifejezését, illetve az ún. „duplagondolkodás” (doublethink) megkövetelésével elérték, hogy valaki egyszerre tartson fenn két, egymásnak ellentmondó meggyőződést, és mindkettőt igaznak fogadja el. A jelen ügyben alkalmazott, az Alaptörvény Záró és vegyes rendelkezései közé beékelt, a köztársasági elnök mandátumát bármiféle közjogi felelősségi mechanizmus alkalmazása nélküli megszüntetése sokkal inkább illik az „újbeszél” nyelven megfogalmazott „duplagondolkodás” logikájába, mint egy több mint ezeréves alkotmányos jogfejlődés eredményeként létrejött jogállam Alaptörvényébe.".

Tehát itt egy politikai döntés született, A kérdés: mi van a háttérben?

Nagy erővel mennek az események Kubában Fidel Castro születésének 100. évfordulója kapcsán, a központi események mostanában vannak, hiszen augusztusban született.

Groteszk az egész, de lehet nevetni sokat. A mostani csúcs a jelenlegi kubai vezér ünnepi beszéde, melyben azt mondja, fidelistáknak kell lennünk.

Ezen alaposan elgondolkoztam. Mit is jelent fidelistának lenni?

A következőket írtam össze:

• elhinni, hogy egyetlen ember mindent tud és mindenhez ért,
• ennek az embernek korlátlan hatalmat adni,
• nem meginogni akkor se, ha ez a kiválasztott bizonyíthatóan tévedett,
• a kiválasztott halála se okozzon törést, hiszen a kiválasztottság örökre szól,
• tabusítani minden elemzést, mert a kiválasztott felette van a racionalitásnak.

A posztmodernitás bekeveredett Havannába is, az is elhangzott, hogy "Én vagyok Fidel!", egyes résztvevők ezt kiabálták. Még jó, hogy nem kellett megmagyarázniuk mit akartak ezzel mondani.

Dühösek a tiszákosok, egyre dühösebbek a kis makákók. Öröm olvasni féktelen tombolásukat. Íme pár kedvenc hozzászólás:

"Ha a Tisza nem áll bele keményen a dologba, nem csavarja meg az igazságszolgáltatás heréit, és nem módosítják a Fidesz által alkotott játékszabályokat, akkor itt soha az életben nem lesz senki elszámoltatva. A jelenlegi jogi kereteken belül nem lesz fogás a fideszes nagykutyákon, ezért élvezik a nyarat pofátlanul, semmivel sem törődve."

"Orbán és Szijjártó instant csukható lenne egy laza hazaárulás címszó alatt. Ha az nem az, akkor nem tudom mi."

"A tiszás többség hozzon olyan törvényt, hogy a Fidesz lényegében bűnszövetkezetben működött és nem kell egyenként vizsgálgatni, hogy melyikük mennyit lopott, stb. A bűnszervezet tagjai egyetemlegesen felelősek a károkozásért, a teljes vagyonukkal feleljenek az elmúlt 16 évért!"

"Ideje, hogy a Tisza szavazói összefogjanak és tüntetésekkel kikényszerítsék a népakarat végrehajtását és a kormányzat ne csak az abszolút filmszínházat csinálja, hanem keményen odacsapjon minden fideszesre!"

"Én pedig kurvára nem akarom megint azt hallani pár év múlva, hogy “tetszettek volna forradalmat csinálni”! Börtönbe a fasz fideszesekkel, vagy húzzon a Tisza is a faszba."

"Mussoliniztatni kell mindet."

"Hőbörgés van, mégse lökte senki véletlenül a kisföldalatti elé Rogánt, de még csak be sem szóltak neki. Ha 2027 első negyedévében sem lesz egyik főfasz se előzetesben, akkor lehet menni az utcára kukákat borogatni."

"Nyomást kell gyakorolni a kormányra, minden fórumon és minden lehetséges helyen követelni. Érezzék, hogy a négy évet sem töltik ki, ha nem lesz elszámoltatva minden fideszes tolvaj."

Amikor ilyen hírek jönnek, mint pl.

sokan ezt nagyon negatívan értékelik, miközben az ügy messziről nézve csakis minket erősít,

Az abortusz részleges engedélyezése ugyanis képmutató álláspont. Ugyanis vagy gyilkosság az abortusz vagy nem az. Ha az, akkor mindig az, a legelső időpontban is az, ha pedig nem az, akkor a legvégső pillanatban se az - ez a tiszta álláspont. Minden más a dolgok direkt keverése-kavarása.

A kifejlett liberális polgári demokrácia gyilkos rendszer, s ennek megfelelően csak jó, ha álarcát ledobja.

Liberális karikatúra:

azaz gyűlöli egymást a szélsőjobb és a szélsőbal, de van egy dolog, ami mégis összehozza őket: ez Oroszország szeretete.

Persze hamis az üzenet, de egy dologban mindenképpen igaz: mind a rendszerkritikus baloldal, mind a rendszerkritikus jobboldal jellemzően pozitívan ítéli meg a mai Oroszországot. Persze más-más a motiváció, de maga a tény igaz.

Szerintem a jelenség természetes: amikor van egy jelentős erő szemben azzal, amit kritizálunk - ez itt a polgári liberális demokrácia -, akkor ez az erő olyan elismerést nyer, mely sokszor még túlságos is, azaz az érdekeltek beleképzelnek olyat is, ami nincs is ott jelen.

Mindenképpen el lehet mondani, hogy a mai Oroszország a normalitás pólusa. Azaz ott hivatalos szinten olyan vélemények az uralkodóak, melyek nyugaton üldözöttek.

Kubában minden évnek neve is van. S az évnevek folyamatosan írva és hangoztatva vannak. Az idei év neve persze könnyedén kitalálható, hiszen Fidel Castro 1926-ban született, szóval az idei év neve: "Fidel Castro Ruz főparancsnok 100. éves évfordulójának éve", azaz "Año del Centenario del Comandante en Jefe Fidel Castro Ruz".

Szóval a kubai emberek folyamatosan gondolkodhatnak arról, mi is e nagy ember öröksége, mi hatalmas munkásságának eredménye.

A legfőbb tanulság szerintem, s ezzel sokan egyetértenek: a marxizmus, a szocializmus, a kommunizmus még akkor sem tud működőképes, élhető társadalmat produkálni, ha latin-amerikai típusú katonai diktatúrával kombinálják.

A korabeli hidegháborús viccben a kelet- és a nyugat-berlini gyerek beszélgetnek:

- Bee, nekem van banánom, neked nincs! - mondja a nyugat-berlini.

- Nekem viszont van szocializmusom, neked meg az nincs - válaszolja a keleti.

- Nekem is bármikor lehetne szocializmusom. Megszavazná a többség és az lenne!

Kicsit gondolkodik ezen a kelet-berlini gyerek, de aztán kivágja magát:

- De akkor, beee, neked se lenne banánod!

A vicc persze jó, s jól be is mutatja az általános hangulatot a kommunista országokban: a rossz áruellátás, a hiánygazdaság természetes eleme a rendszernek, még a viszonylag fejlettebb NDK-ban is.

Miközben Marx bőséget hallucinált a kommunista rendszerben, mert szerinte a tervgazdálkodás hatékonyabb a piaci rendnél, a megvalósult kommunizmusban ezt mégis mindenki másképp gondolta.

A 80-as évek szovjet valóságában a megvalósult kommunizmust úgy kellett elképzelni, hogy mindenki fényes, csillogó ruhákban jár, s az egész környezet is valamilyen űrvárosra hasonlít.

A hivatalos szovjet nyelvezetben - melyet a kádárizmus is használt - kommunizmusnak csak a kommunizmus második fokát, azaz a megvalósult teljes kommunizmust értették, ahol nincs gazdaság, azaz mindenki a képességei szerint dolgozik, s szükségletei szerint részesül a javakból. A kommunizmus első fokát, ahol ez még nem valósult meg, hanem csak a kommunista párt diktatúrája érvényesült, a végső kommunizmus pedig csak épült, azt hivatalosan "szocializmusnak" nevezték.

A kommunizmus fő problémája is frappáns megoldást nyert. Ez a probléma: nem lehetséges, hogy míg mindenki csak a képességei szerint dolgozik, addig a szükségletei szerint részesül a javakból, mert a szükséglet mindig sokkal nagyobb a képességnél.

Arra a problémára, hogy vannak munkák, melyeket senki se akar végezni, különösen nem ingyen, az a válasz született, hogy mindezt robotok végzik majd, az embereknek csak kreatív munka marad.

A szükségletek határtalanságára a hivatalos megoldás az volt, hogy itt "szükséglet" alatt csakis "racionális szükséglet" értendő. Azaz ha valakinek az lenne a szükséglete, hogy száz kocsija legyen, az nem racionális. Azaz van valamilyen felső szerv, mely megmondja mely szükséglet racionális. Szóval végsősoron jegyrendszer van, csak nagyobb árubőség mellett. De erre az átlag szovjet polgár legyintett, ez is hiánygazdálkodás.

Az elmés, frappáns megoldás más volt. Az, hogy a kommunizmus lassú kialakulása folyamatában folyamatosan javul az emberi lélek, az emberi tudat is. Azaz az embereknek eleve nem lesznek abszurd, irracionális vágyaik.

Erre jött a vonatkozó szovjet-orosz vicc:

- Lesz-e a kommunizmusban KGB?

- Nem lesz. Addigra már mindenkinek a tudata olyan fejlett lesz, hogy az emberek saját magukat fogják letartóztatni.