Ez népszerű szó lett.

Mintha valamilyen fegyelmező, büntető eszköz lenne. Pedig nem az: csak egy praktikus kiegészítés.

A lényege: a megbilincselt embert ne kelljen a testén fogva irányítani, hanem ezzel a szárral lehessen vezetni a kellő irányba.

Én életemben egyszer tapasztaltam meg ezt, saját magamon. Mivel nem mentem el az ellenem folyt büntető eljárás ítélethirdetésére - eleve egyszer se jelentem meg az eljárás során -, így rátettek a körözési listára, majd kézre kerültem a hatósággal való első találkozásom során. Aztán a hatóság elszállított a bíróságra, ahol kényszerítettek: hallgassam meg az ellenem hozott ítéletet. Magán az ítéletismertetésen már levették rólam a bilincset, azaz akkor már nem volt vezetőszár. Mindez 2007-ben.

Az engem szállító 2 rendőr vidéki volt, nem ismerték jól Budapestet, így vicces volt: én mondtam nekik merre kell menni a bíróságra, jól elbeszélgettünk közben.

Élménynek persze érdekes volt. A bilincs kényelmes, nem zavarja az embert mozgásban. A szár meg alig kb. 8-10 percig volt rajtam, a rendőrautóból való kiszállás és a bírósági terembe való bemenés között.