Az a jó a progresszióban, hogy nem ismer határt, így saját magát teszi nevetségessé. Mert mindent eltúloz, mert mohóan csak teljes kiütéses győzelmet fogad el. Aztán ezzel még saját mérsékelt híveit is elidegeníti.

Nem vagyok focirajongó, azaz az angol-magyar meccset se néztem. Csak utólag értesültem a műbotrányról.

Most már a liberális érvrendszer enyhült, már nem az, hogy aki nem térdel, az rassiszta, hanem az, hogy aki nem tartja tiszteletben más térdelését, az bunkó. Állítólag ez tiszteletlenség más hagyománya iránt.

Teljesen abszurd érv. Itt nem arról van szó, hogy az angol csapatnak van egy hagyománya, melyet ápol, s ezt mások megzavarják. Az angol csapat itt egy politikai akciót ad elő egy olyan helyen, melynek politikamentesnek kellene lennie. Ráadásul ez nem egy angol magánhely, hanem egy közös térben zajló cselekmény. Márpedig politikai akciót lehet ugyan előadni, de tudomásul véve, hogy akkor más is akciózni fog. Lásd, aki nem ért egyet a térdepelés mögötti amerikai néger rassszista BLM mozgalommal. az nemtetszését fejezi ki.

Meg lehet persze abban állapodni, hogy a meccs legyen politikamentes, de ez akkor viszont mindkét félre vonatkozik. Olyan nincs ugyanis, hogy szabad éljenezni a BLM-et, de nem szabad ellenezni. Ez a régi liberális trükk: ha ők mondják, akkor az semlegesség, ha más, akkor részrehajlás.

Ilyen egyszerű ez.

Még egyszerűbben: ti kezdtétek, mi reagálunk. Ha abbahagyjátok a térdelést, mi is abbahagyjuk a fütyülést.