Pihentet-e az üdülés? Engem nem.

Sőt hosszútávon rosszul hat rám, hiszen ráébreszt arra amit eleve tudtam: milyen is lenne egyáltalán nem dolgozni. A válasz: jó lenne.

Figyelem: nem-dolgozás alatt nem azt értem, hogy az ember nem csinál semmit, hanem azt, hogy nem végez semmilyen tevékenységet, melynek egyetlen oka a megélhetési kényszer.

Nálam olyan nincs, hogy nem csinálok semmit. Nyaralni is úgy járok, hogy a kézitáskám csak azért van, hogy legyen hová tenni az informatikai és fényképészeti eszközeimet. Nyaralás alatt is az egyik fő bajom az volt, hogy csak a szálloda recepciójától 10 méterig volt wi-fi, nekem meg az előfizetésem alig napi 200 MB mobil adatforgalmat engedélyez az EU területén kívül (EU-n belül korlátlan). Márpedig napi 20 MB már csak az alap életre elmegy, hogy jelezze a telefon az időjárást, az irányokat, legyen térkép, mert bár van GPS is rajta, az jobban működik, ha van mellé mobil adat is (persze az alaptérképeket előre letöltöttem, még ingyenes adatforgalommal).

Kezdek ismét belefulladni az adatokba. Megrendeltem egy új 4 TB-os külső merevlemezet, augusztusi holtszezonban jó árak vannak. Nyaralás után azzal szembesültem: a meglévő külső merevlemezemen alig 100 GB üres hely maradt minden lementése után.

Ez az "alig 100 GB" humorosan hangzik visszagondolva 1992-re, amikor első pc-m lett, amin 120 MB volt, azaz ennek kicsit kevesebb mint az ezrede, ami akkor ez szép nagy lemeznek tűnt.

Aki majd kutatja 100 év múlva a tevékenységemet, annak nehéz dolga lesz. Kicsit sajnálom is őt. Szóval amikor közelinek érzem majd a halálomat, majd megsemmisítem az adataim feleslegesnek tűnő részét, hogy kevesebb bajlódása legyen a kutatónak. Még így is sok gondja lesz hatalmas netes lábnyomommal.

Egyébként kaptam közben 2 új munkaajánlatot is, de még a mostanibbnál is szarabbak a feltételek. Szóval egyelőre megy ez, ami most van. De közben azért gondolkozom, mert jelenlegi helyemen immár 2 éve vagyok, ami túl sok helyen. Viszont sajnos - ill. a "sajnos" nem jó szó erre - a bérezés átlag feletti, így az ember nehezen hagyja el.

A következtetés tehát: a jó nem mindig jó. Persze van annyi eszem, hogy képes vagyok racionálisan viszonyulni a fentiekhez.