A jelenlegi munkahelyemen beütött a back-to-office hisztéria. A high tech Kaliforniában ugyanis megmondták a bölcsek, hogy a neten keresztül dolgozni csúnya, rossz, nem-progresszív dolog, szóval minden proletár menjen szépen az irodába, s pont.

Szóval bementem. Aztán be a büfébe. Ekkor jött a váratlan esemény: az eladónő azt mondta "nem láttam magát 2 éve". Emlékezett rám. Persze könnyű, nálunk az átlag proletár 35 alatti, szóval az öregek kitűnnek a tömegből.

Az egész irodázás persze rendkívül kellemetlen. Meg drága is. Egyetlen előnye van: oda- és visszamenet be lehet merülni a kisemberek világába. Nem vezetek autót, tömegközlekedéssel megyek. Nem ezért nem vezetek autót, hanem azért mert meromlott a látásom, nem vagyok képes az árnyékokat rendesen megkülönböztetni - túl lassan megy be az infó a szemembe, így az agyamba is késik, ami elég rizikós dolog autóvezetésnél. (Nem megyek autóval sehová 1 km-nél messzebb, azt is csak nappal.) Még gyalog is baj, estem már el, mert nem láttam meg időben hol a határ a lépcsőfok és az árnyéka közt. Sajnos kénytelen leszek elmenni szemműtétre, pedig rettegek az ilyesmitől. Annak ellenére rettegek tőle, hogy fájdalommentes. Viszont ha az ember megcsináltatja a műtétet, aztán legkevesebb 10 évre minden rendbe jön.

A két ország közti eltérés e műtétnél is érzékelhető. A jólétibb Magyarországon teljesen ingyenes az egész műtét, csak persze van kb. egyéves várólista. A liberálisabb Bulgáriában nincs várólista, viszont csak az orvosi munka ingyenes, maga az anyag - a szemlencse-pótlék - nem, ennek ára, az alapminőségnél - keményebb lencse - 900 leva (kb. 185 ezer Ft), míg a jobb, lágy lencse 1800 leva körül van. (Az átlag bolgár havi nyugdíj 480 leva egyébként, érdemes a nyugdíjhoz viszonyítani, mert ez a betegség jellemzően öregkori.) Nyilván mindenki az utóbbit javasolja, mert kisebb a kockázat a műtét után, minimális  a veszélye annak, hogy a szem elkezd könnyezni, vörösödni, allergiás reakciót produkálni. Ez az ár egy szemre vonatkozik, azaz tessék kettővel szorozni.