magyar nyelvű szemfelnyitó, mélyelemző és tájékoztató média

A nép ellenségei

Hogyan lehet, hogy az eredetileg a tőke és munka feloldhatatlan ellentétében a tőke pártján álló jobboldal és a munka oldalán álló baloldal mára vagy megcserélte a szerepét, vagy mindkét erő egyesült a jobboldali értékek mentén?

A nyugati folyamatok ismertek ebben a tekintetben. Miután a marxisták megdöntötték a kapitalizmust és építeni kezdték a kommunista társadalmat, először Oroszországban, majd máshol is, hamarosan világossá vált: az új rendszer rosszabb a legrosszabb kapitalizmusnál. Emiatt a nyugati baloldal jelentős részére válalhatatlan lett a tőke megdöntésének radikális programja. A „középbal” először reformista lett, majd – az utóbbi negyed században – egyenesen liberális. Mára a középbal gazdasági programja szinte azonos a középjobbéval, a különbségek csak egyes nem-gazdasági kérdésekben jelentkeznek.

A helyzet a volt kommunista diktatúrákban ennél is rosszabb lett a hatalmon lévő marxizmus bukása után. A fő ok: a baloldal rossz lelkiismerete, mert bizonyítania kellett a „fejlett nyugat” előtt, hogy immár ők nem „csúnya komcsik”, hanem „rendes  liberók”.

A modernkori magyar baloldal – és ez igaz a keleti-európai baloldalra is nagy részben – identitásának alapja nem a tőke-munka ellentétben való állásfoglalás lett a munka oldalán, ezt a kérdést ez a baloldal eleve tagadja, úgy állítván be, hogy az egyetlen racionális álláspont a tőke oldalán állni. Az identitás alapja a nyugat szolgai másolása, a gazdasági kérdések felcserélése valamiféle torz kultúrharcra. A marxista totalitárius gondolkodásmód maradványa náluk, hogy nem kell figyelembe venni se a tényeket, se az emberek akaratát, mert a tények csak nézőpont kérdése, az emberek meg ostobák, nem tudják mi jó nekik.

A magyarországi erőszakos, hisztériás emberátnevelés díszpéldánya az SZDSZ volt, valamint a korai Fidesz, s természetesen az akkoriban a szinte teljes egészében velük szimpatizáló médiahatalmasságok. Ez az abszurd politika természetesen ugyanúgy megbukott, mint az új típusú kommunista embertípus kialakításának tervezete. A természetellenes dolgok ugyanis, hála Istennek, meg szoktak bukni.

A modern magyar baloldal persze születése okán is képtelen volt a munka oldalára állni: a rablóprivatizáció és a nyugati „befektetések” kedvezményezettei túlnyomó többségében baloldaliak voltak. A nyugati tőke is megérezte ezt már a kezdetek kezdetén: tudta, hogy a számára legkedvezőbb gazdasági viszonyokat a magyar baloldal képes biztosítani, míg a jobboldalra gyanakodva nézték. Vicces módon, ezt a baloldal nemhogy nem szégyellte, de egyenesen büszkélkedett vele, lám minket szeret jobban a nyugati tőke, tehát mi vagyunk a jók!

Emlékszem jól, volt a 80-as évek végen egy meggyőződéses kommunista tanárom az egyetemen, aki azt jósolta: az 1990-es választásokon az MSZP fog  nyerni, mert ez a nyugatnémet nagytőke érdeke. Az alapkérdésekben nem értettem együtt a tanárommal (én akkor se voltam marxista), de ez a jóslata és annak magyarázata nagyon megfogott. S bár a jóslat nem jött be, a magyarázat igazságtartalmát már akkor megéreztem, pedig akkoriban én is liberális és nyugatpárti nézeteket vallottam még.

Ezzel tehát ki is forrott a magyar baloldali mentalitás, melynek fő elemei:

  • a tőke érdeke mindenki érdeke,
  • a nyugatnak mindig igaza van,
  • aki nem ért egyet lelkesen a fentiekkel, az fasisztagyanús (valószínűleg egy nyugati radikális balos meglepődne, ha megtudná, hogy Magyarországon ő kőkemény fasisztának számít...).

A jobboldal természetesen – márcsak pragmatikus okokból is – kénytelen volt az ellentétes oldalra állni. Így kezdődött az a folyamat, hogy a jobboldal több baloldali értéket kezdett vallani a baloldalnál, s a jobb-bal különbség elsősorban civilizációs választás kérdése lett, s nem gazdaságpolitikai ügy.

A mai fő magyar baloldali erő – a különféle ballib pártok: MSZP, DK, s a haldokló Együtt és PM – és a mai magyar fő jobboldali erő – a Fidesz és a Jobbik – között már az a helyzet alakult ki, hogy mindkét oldal erősen tőkepárti, a vita csak az, hogy a ballibek a nemzetközi nagytőkét preferálják a magyar tőke rovására, míg a jobboldal pedig magyar nagytőkét szeretne kiépíteni a nemzetközi rovására. (Tulajdonképpen csak az LMP áll kívül ezen, de marginális szerepe miatt nem változtat az összképen.) Bár ezzel egyik se áll a munka oldalán, mégis a jobboldali verzió előnyösebb a kisember számára, mint ahogy mondjuk a 100 évvel ezelőtti Indiában is jobb (de legalábbis kisebb rossz) volt az átlag indiai számára a helyi maharadzsa, mint a brit gyarmati kormányzó.

Egy kiváló gyakorlati példa a rezsicsökkentés vagy a bankok fokozott megadóztatásnak a kérdése.

A magyar baloldal mindent megmozgatott, hogy a rezsi ne csökkenjen, hiszen ez „csak” a kisemberek érdeke (márpedig ők nem számítanak), s mintha a közműcégek lobbistái lennének hozták elő a legabszurdabb, szélsőségesen liberális érveket, hogy „jajj, csökken a profit”, „munkanélküliség lesz”, „bevatkozás a szabad piaci viszonyokba”, stb. – csupa demagóg, liberális érv, melyeket nyugaton az ember legfeljebb nagyvállalati jogászoktól hall (akiket ezért alkalmaznak), de nemigen baloldali politikusoktól. Ugyanez  bankadóknál, ahol a fő baloldali érv az volt, hogy „úgyis az emberek fizetik meg”, ami debil álérv, hiszen ezen az alapon 0 % adót kellene alkalmazni minden gazdasági tevékenységre, hiszen mindent az emberek fizetnek meg végsősoron.

Ha a magyar baloldal más korban és más helyen élne, pl. a brit gyarmati Indiában vagy a belga Kongóban, akkor valószínűleg azt hangoztatnák, hogy mindenért az indiaik/kongóiak a hibásak,  mert nem elég magas a termelékenységük, s lázadoznak a civilizációt nekik ingyen elhozó, jóakaratú britek/belgák ellen. S persze a velük egyet nem értő helyieket lefasisztáznák.

Az olyan politika, mely a népnek nem előnyös mindenképpen kudarcra van ítélve, legalábbis hosszútávon. A Fidesznek is nagyon kell vigyáznia, mert csakis addig biztos népszerűségük, mint fő ellenfeleik a ballibek.

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://bircahang.blog.hu/api/trackback/id/tr108094342

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Mr. Hyde 2015.11.21. 11:01:45

Az orosz forradalom történelmi távlatban egy polgári forradalom volt, ami a globális árutermelés infrastruktúrát építette ki a periférián, megteremtve a tőkeviszony alapjait. Nem a kapitalizmust döntötték meg a cári feudalizmusból modernizálták a világ legnagyobb országát egy ipari hatalommá. Ezt pedig a történelmi viszonyokból fakadóan csak a plebejus rétegek társadalmi harcával és politikai akaratával összhangban lehetett véghez vinni.
A Kínai Népköztársaság esetében ugyan ez helyzet.

Lehet, hogy neked is feltűnt Birca úr, de azért itt is megemlítem.
Oroszország elsősorban a gépesített nagyipart kapta a kommunista forradalomtól, míg Kína az egységes nemzetállamot. Mindkettő a polgári fejlődés jellemzője.
A szovjet zászlóban ennek megfelelően a termelőeszközök szimbóluma jelent meg, míg a kínai zászló 4+1 csillaga a munkásságot, a parasztságot, az értelmiséget és a nemzeti burzsoáziát jelképezi, amit az állam egyesít.

Az orosz és kínai forradalom a történelmi fejlődésnek abba a vonalába tartozik, mint az angol polgári forradalom, a francia forradalom, az amerikai függetlenségi- és polgárháború.

A kommunizmus lényege nem a kapitalizmus megdöntése, hanem meghaladása. Megdönteni az archaikus uralkodó osztályokat kell.
Az egyenlőtlen fejlődés miatt az osztályharc egyszerre vertikális és horizontális (földrajzi) jellegű. Kelet vs. Nyugat, Észak vs. Dél ellentét.
Ezért van, hogy a liberók skizofrén módon mindig támogatják a periféria erősödését akadályozó felforgató tevékenységeket (amerikai intervenciók, 56 Budapest, 2011 Szíria, 2014 Kijev, stb) és elítélik a centrumtérség alulról jövö osztályharcát (Görögország, Portugália, Spanyolország, brüsszeli tüntetések, legutóbb Finnország).

A 21. században eldől majd, hogy madmax világ lesz-e, vagy egy új reneszánsz.

Amennyiben igen: demokratizálódik a gazdaság, létrejönnek a közösségi társadalom alapjai. Az piacgazdaságot felváltja a használati érték előállításán alapuló termelés.
Elkezdődik az emberiség történelme.

Felszámolják a globális környezetszennyezést, minden betegség gyógyíthatóvá válik. Az erőforrásokhoz és információhoz való feltétlen hozzáférés lehetővé teszi, hogy az emberei faj minden egyede kimunkálhassa képességeit, kiteljesíthesse alkotóerejét. A tudományos fejlődés üteme exponenciálisan felgyorsul.

Önfenntartó high-tech automatizált termelési rendszerek működnek majd egy globális tervezett gazdasági struktúrában. Megújuló energiaforrások üzemeltetik a globális információs hálózatot. Fúziós energia, bio-nano- géntechnológia vívmányai olyan mindennaposak lesznek, mint ma a mobiltelefon. 100G adatátvitel. 3D nyomtató elvére működő építőipari termelőerők. Mesterséges intelligencia.
Az emberek évszázadokig élnek majd és visszatelepítik a kipusztult fajokat.

A Naprendszer kolonizálása. Energiaforrásainak felhasználása.
Bolygórendszerek közötti utazás. Élet létrehozása távoli bolygókon. Csillagok, fekete lyukak energiáinak hasznosítása. Teleportálás.
Az anyag feletti uralom olyan mértéket ölt, hogy más dimenziók és idősíkok galaxisainak energiája is hasznosíthatóvá válik. Időutazás.

A mesterséges intelligenciával szimbiózisban ember faj alkotóképessége és teremtőereje kiteljesedik, felismeri magában: a teremtő istent.

Új galaxisokat, univerzumot hoz létre.

Nagyjából ennyi várható, de csak az interkontinentális termonukleáris háború és a világforradalom után.
magyar nyelvű szemfelnyitó, mélyelemző és tájékoztató média