Minden kor azt hiszi, most már minden fel lett fedezve, legalábbis a nagy keretek már készek, csak egyes homályos foltokat kell még betölteni, más dolgokat pedig pontosítani, de valóban földrengető, forradalmi felfedezéseknek már nincs helyük.

Az oktatás is ezt erősíti.

S teljesen mindegy, az illető tudományág egzakt vagy humán. Vegyünk mondjuk egy fizikust és egy filozófust. Mindenkettőnek az oktatása azt jelenti, megismertetik vele az adott terület teljes történetét. Ennek megértéséhez nem is elegendő 5 év oktatás azonban, még alapműveket is csak kivonatosan ismer meg a hallgató.

Az eredmény: a diplomázott ember úgy érzi, éppenhogy átlátja az adott szakmát, hatalmas nevek állnak mögötte, akikhez képest ő egy szerencsétlen törpe. A nagy elődök alapos megértése is már eredmény, hogyan jön azonban ő ahhoz, hogy bármi jelentőset is hozzájuk tegyen…

S mégis születnek mindent felborító eredmények. Két forrásból: vagy kivételee tehetségű szakmabeliektől, vagy külső emberektől, akik eleve nem tartják magukat az illemszabályokhoz.