Az MSZP lassan eltűnik. Nem kár érte.

Az MSZP az MSZMP utódpártja, mégpedig az MSZMP technokrata részének, melynek semmilyen elvei nem voltak sose, sőt ők erre kifejezetten büszkék is voltak.

Ez az az eszme, mely masszívan népszerű volt már Kádár alatt a kommunizmusban sosem hitt vagy belőle régóta kiábrándult kádárista elitben, lényege: mindig dörgölőzzünk az erősekhez, kussoljunk, aztán majd egyszer megsimogatják a buksinkat hálából az uraságok.

Azzal magyarázták ezt, hogy lehet ugrálni, hőzöngeni, mindez azonban értelmetlen, mert a nagyok úgyis lenyomnak minket, s csak rosszabb lesz.
Számomra ezt a kádárista szellemiséget annak idején 3 ember jelképezte: Hajdú János, Ipper Pál, s Schmitt Pál. Ipper volt az, aki abban élte ki magát, hogy zsidó létére kényszeresen szidta a zsidó államot, plusz istenítette Kádár minden lépését, egyfajta gerinctelenségi iskolát teremtett ezzel. Schmitt Pál volt az, aki minden hétköznap este családostul bepofátlankodott a magyar emberek nappalijába tv-torna címszó alatt. S a legrosszabb a trojkából, Hajdú János, aki éjjel-nappal hajlongva a tv-képernyőn nyalta a rendszer seggét, nagyjából a "kicsik vagyunk, tele a gatyánk, gerincünl sose volt, szóval hajlongjunk" érvvel.

(Bevallom, kifejezetten örültem, amikor a ballibek megpuccsolták 2012-ben Schmittet.)

Elismerem, mindez az eszme persze hasznos lehet kisemberi szinten, a kisember minden rendszerben alkalmazkodik a körülményekhez, De ez nem lehet az elit iránya, ez ugyanis sehová se vezet. Sőt, a kisember csak látszatra alkalmazkodik, de nem hisz ebben. Csak a teljesen úttévesztett vagy beteg ember hisz a semmiben.

Aztán a rendszerváltozáskor ugyanezek ismét azt mondták, nincs más út, csak most már nem a nagyhatalmi egyesúly miatt, hanem a szabad piac láthatatlan keze lett az egyetlen égi és földi igazság, mely előtt minden halandó köteles leborulni.

Szóval az MSZP volt mindennek a legjobb képviselője a rendszerváltozás után: a hogyan politizáljunk politikai vélemény nélkül irányzat, az úgynevezett pragmatikus néppártiság művészi fokú képviselője.

Csakhát a magyar ember nem ilyen. Akkor vevő erre, ha ez a kisebb rossz. Ha azonban van választék, ettől elfordul. A "szakértői kormány" nevű maszlagot a nagy többség már nem veszi be.

A ballib oldal csatározásaiban, belvillongásaiban ezért áll vesztésre az MSZP, ill. most már a Jobbik és az LMP is, mert ezek szintén valamiféle ideológiamentes ideológiát hirdetnek. S ezért nyer a DK és a Momentum, melyek persze hülyeséget hirdetnek, de legalább elvi alapú hülyeséget: a jobboldali liberális-progresszív eszmeiséget.

Sokadszorra bebizonyosodott: a magyar ember nem vevő se a nyugati értelemben vett jobboldalra, se a nyugati értelemben vett baloldalra. A magyar baloldal valójában a nyugati jobboldal programját hirdeti, nem véletlenül a legközelebbi párt a DK-hoz a német CDU és a Tony Blair féle brit Munkáspárt, s nem a magyar ballib szemmel túl balos SPD (a skandináv szocdemekről nem is beszélve, azok egyenesen szélsőbal magyar ballib szemmel nézve). A magyar jobboldal pedig sokkal közelebb áll a nyugati rendszerkritikus pártokhoz, mint az állítólag szövetséges kereszténydemokratákhoz.