2014 decemberében nagy balszerencse ért. Kénytelen voltam elmenni egy kétnapos céges kommunista szombatra, liberálisul tímbildingre.
Nem lehetett egyszerűen nemet mondani, minden főnök nyaggatott, nem tudtam semmi kamuokot találni a kimaradásra.
Szóval szombat reggel megjelentem a munkahelyemen, majd felszálltam a bérelt céges buszra, mely 2 és fél óra alatt elvitt minket egy egyébként kifejezetten kellemes hegyvidéki üdülőhelyre, ott is egy meglehetősen jó, termálvízes forrás mellé épült szállodába.
Azzal vígasztalódtam, hogy útközben hallgattam valamit a telefonomon fejhallgatómmal, s fényképeztem. Aztán a helyszínre megérkezve beszélgettem két normálisabb kollégámmal. Az igazi esemény este volt.
Jött a buli, az evés, ivás, tánc. Miután ettem eleget, egy óvatlan pilanatban, amikor senki se figyelt, úgy 23 óra körül elmentem a vécébe, majd onnan a szobámba. A többiek hajnalig üvöltöttek. A legkeményebb mag részeg lett, majd elkezdett kerti bútorokat dobálni a medencébe. Kinéztem az ablakon egy idő után, hátha nem vetkőzik valamelyik kolléganő, de nem, ilyesmi nem zajlott, így nyugodtam aludtam tovább.
Reggel fel is keltem időben, fél 7 körül. Mivel a szálloda alapból termálvízes turizmusra épült, keresni kezdtem a lehetőségeket. Meg is találtam az alagsorban a rendkívül kulturált kinézetű szaunákat. Az egyiket beüzemeltem, majd beültem. 50 percig üldögéltem bent, aztán kimentem a hideg vizes medencébe, mely mellett pár kolléga részegen aludt, majd visszamentem a szobába zuhanyozni. Aztán szembejött a főnök, aki éppen fogta az egyik tökrészeg kolléganőt, láthatóan szex is volt nemrég. A főnök zavartan rámnézett, majd azt mondta "ami a tímbildingen zajlik, az a tímbildingen marad", mire én bólintottam, ő meg rám mosolygott. Aztán reggelizni mentem, minden étkezést a cég fizetett.
11 körül szerencsére elindultunk haza. 15-re otthon voltam, a lakásomban. Nem szeretnék soha többet tímbildingre menni, azóta minden munkahelyemen sikerült ez alól kibújnom, bár hozzáteszem, a szálloda végülis egy teljesen jó hely volt.

A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
chrisred 2020.09.30. 08:35:07
midnight coder 2020.09.30. 10:15:46
Nevem senki. 2020.09.30. 10:58:26
Mr. Hyde 2020.09.30. 13:47:22
Egyrészt a kommunista szombat a termelelő iparágakra vonatkozott inkább, míg a mostani divatos tímbilding alapvetően az irodás-szolgáltatószektor dolgozóinak van.
Jelenleg viszont kétkezi munkásnak jelenleg nincsen nagyon közösségi élete a munkájával kapcsolatban, ugyanis ezekben a szektorokban a tímbilding nem jellemző.
Bár mindkét formára jellemző kiüresedettség, azért azt meg kell hagyni, hogy a kommunista szombatok végülis közhasznú munkavégzésre voltak, még ha ténylegesen senki nem is csinált semmit - szóval nem kellett megszakadni sem.
Morálisan mindenképpen felsőbbrendő dolog csavarokat gyártani az óvoda játszóteréhez, mint kiégetten zülleni egy hotelben azért, hogy kiengedjük a gőzt az utált munkánk miatt miközben hamis tudatalatti lojalitást építünk egy magáncég felé.
Mr. Hyde 2020.09.30. 13:49:45
Nincs olyan, hogy "céges pénz". Ahogyan céges autó, céges telefon, céges utalvány sincsen. Ezek költségeit valójában a munkavállaló termeli ki a cégnek, csak mivel alapvetően nem kapja meg, ezért tűnik a cég ajándékának, amikor alkalmanként mégis adják.
midnight coder 2020.09.30. 13:50:58
midnight coder 2020.09.30. 13:54:13
Mr. Hyde 2020.09.30. 17:10:29
Persze értem a polkorrekt álláspontodat a kérdésben, de a közgazdasági tény az, hogy a cégek vagyonát a dolgozók hordják össze. Szóval amit ajándékba kapsz a cégtől, az valójában a tied, csak lemondtál a tulajdonjogodról a cég javára.
Mr. Hyde 2020.09.30. 17:11:47
Egy rabszolga alapvetően felsőbbrendő morálisan, mint az, akit rabszolgák szolgálnak ki.
2020.09.30. 20:24:56
Egyébként nekem az a tapasztalatom, hogy újabban egyrészt értelmes (pl. karitatív) csapatépítők is vannak, illetve messze nem kötelezők. Ja, és sok hétköznap, munkaidőben kerül megszervezésre.
Mr. Hyde 2020.09.30. 20:49:04
A rabszolga végzi a munkát, a kiszolgált pedig fogadja azt.
Morális felsőbbrendűsége mindig annak van, aki elvégzi a munkát, alkot.
Ha hívő lennék, akkor ehhez a morálhoz isteni princípiumban (Teremtés) keresném a legitimitást.
De mivel nem vagyok az, ezért inkább a szó eredeti jelentéséből, a csapatszellemből indulnék ki. A közösen elvégzett feladat, leküzdött nehézség az, ami a morális faktort adja. Egy passzív időtöltésben nincsen csapatszellem, mert nincsen egymásra utaltság.
A kreatív csapatépítők jópofák képesek ezt az egymásra utaltságot szimulálni. Pl. egy szabaduló szoba ilyen lehet.De mivel csak játék, ezért nem teljesen valóságos.
Ehhez viszonyul máshogy mondjuk az, ha egy árvízvédelmi gátat kell bridágmunkában felépíteni, mert az valóságos.
midnight coder 2020.10.01. 10:00:17
Egyrészt nem feltétlenül, az hogy most épp ő a rabszolga nem jelenti azt, hogy ő nem tartana rabszolgát ha tehetné - sőt nem lenne akár kegyetlenebb mint a jelenlegi gazdái.
De itt alapvetően az állam volt a rabszolgatartó, ő rendelt be ingyen munkára. Ahogy a sorkatonai szolgálatban lévők dolgoztatása is a rabszolgatartás egyik formája volt.