A liberális demokrácia erkölcsi üzenete az, hogy az élet egy jól megszervezett szerencsejáték, melyben a nyertes biztos lehet, senki se fogja őt megfosztani nyereményétől, mert egyrészt a kaszinó jól működő őrséget üzemeltet, márészt pedig a vesztes játékosok is abban bíznak, eljön az ő napjuk is egyszer.

Egyébként semmi gond a szerencsejátékkal, ha tisztességes. Végülis egyfajta hobbi, szórakozás. Míg nem válik a benne való részvétel betegessé, függőséggé, semmi probléma vele. (Én magam ma is rendszeres lottójátékos vagyok, korábban pedig pókereztem.)

Csakhát mi a társadalom célja? Az, hogy kevesek sokat nyerjenek, a nagy többség meg semmit? Vagy az, hogy a társadalom összessége szellemi és anyagi fejlődéshez jusson, biztonsághoz?

Vajon komolyan vehető egy olyan társadalom,melynek alapja az, hogy mindenkinek joga van sorsjegyet húznia, s ha nagy mázlija van, akkor beléphet a zárt klubba tagnak, ha pedig kisebb szerencséje van, akkor bemehet oda kiszolgáló személyzetnek, vagy - s ez a legtöbb játékos sorsa - örülhet, hogy a sorsjegyre költött pénzével segíti a nagyszerű klub fennmaradását?

A liberális demokrácia olyan hely, ahol rossz dolog a klub falain kívül rekendi, de valójában ez a legkisebb rossz. Az igazi rossz nyertesnek lenni, ez az út egyenesen a pokolba vezet.