Időnként szórakoztató nézni a maroknyi marxista belső vitáját. Jellemzően marhaságokról.

A szovjetpárti marxistákkal nincs baj, ők legalább koherensek. Azt mondják: Lenin jó marxista volt, a szovjet rendszer kommunista volt. Aztán az valamikor "elferdült". Abban hogy pontosan mikor ferdült el, nagyjából 3 főbb csoport van:

• "Sztálin a hibás" - Sztálin megváltoztatta a jó lenini rendszert, emiatt az hosszútávon elvesztette a küzdelmet a kapitalizmus ellen,
• "a posztsztálinisták a hibásak" - Sztálin éppenhogy folytatta a jó lenin utat, majd utódai immár nem követték a lenini-sztálini utat, így a rendszer hatékonytalan lett, majd elvesztette a küzdelmet a kapitalizmus ellen,
• "a reformerek a hibásak" - minden ment a legnagyobb rendben, Lenin is, Sztálin is alapvetően helyesen csinálták a dolgokat, ahogy a Sztálin utáni vezetők is (esetleg: Sztálin követett el hibákat, de ezek aztán ki lettek javítva), azonban a 80-as évekre megjelent az áruló, nyugati ügynök Gorbacsov és szintén mélyen korrupt emberei, akik feladták a rendszert, pénzért.

Fentiek legalább valami koherenset állítanak. De nem velük akarok foglalkozni, hanem az eleve szovjetellenes, antileninista marxistákkal. Akik szerint Lenin elferdítette a marxizmust, a szovjet rendszer sose volt jó, mert sose épült marxista elvekre, azaz a Szovjetunió és a szovjet mintán létezett államok sose voltak kommunisták: kommunizmus sose volt még tehát.

A gond ott jön, hogy akkor mégis minek kellene tartani a létezett "álkommunizmust".

Arra csak nagyon kevesek hajlanak, hogy egyszerűen tekintsük azt a kapitalizmus egyik verziójának, hiszen ennek minden létező tapasztalat és a józan ész is ellentmond. Mert mondjuk a kapitalizmus legfontosabb 5 vonásának zömével már baj van:

• magántulajdon - hát ez nemigen volt a szovjet típusú rendben,
• piacalapúság - hát, ez is csak a kései szovjet rendszerekben jelent meg, ott is csak részlegesen,
• verseny - hát, ez is csak későn jelent meg a szovjet rendszerejben, s megint csak nagyon részlegesen,
• profitirányultság - nos, ez is nehezen húzható rá a szovjet rendszerekre, ahol a nyereség sokszor sokadrangú szempont volt csak,
• bérmunka-alapúság - ez az egyetlen, ami tényleg igaz a szovjet rendszerekre is, hiszen az emberek ott is bérmunkások voltak.

Jellemzően mindig ez utóbbiba kapaszkodnak bele. Hogy nem volt szabadság, hanem megmaradt a bérmunka, hiába szűnt meg a tőkés, helyébe lépett a pártállam, s az lett egyfajta szuper-tőkés, de az egyszerű kisember szemszögéből nem változott a lényeg, hiszen ő továbbra is alárendelt maradt.

Innen aztán a 2 csoport:

• az egyik szerint a szovjet rendszer "államkapitalizmus" volt, éppen a bérmunka létezése miatt,
• a másik szerint meg "államszocializmus", azaz nem volt igazi kapitalizmus, hiszen a kapitalizmus 5 alapjellemzőjéből 4 hiányzott, azaz inkább egyfajta "tökéletlen kommunizmus" volt.

Természetesen az "államkapitalizmus" elmélet hamissága azonnal belátható. Eleve maga a szó már foglalt, olyan kapitalizmust jelent, ahol az állam szerepe erős a gazdaságban, de kapitalizmus egyébként teljesen működésben van. Azaz nem jelentheti a teljesen más szovjet rendszert.

Az "államszocializmus" már jobb ötlet. Itt persze azonnal felmerül a marxista ellenvetés: Marx se mondta soha, hogy a kommunizmus azonnal megvalósul, hanem annak két lépcsőfokáról beszélt. S mi is az eltérés a két fokozat között: az, hogy a kezdetin még csak részben valósultak meg a kitűzött elvek.

Azaz a "tökéletlen kommunizmus" teljesen összhangban van Marxszal, szembeállítani vele abszurdum.

Következtetés: az antileninista marxizmus egy inkoherens marhaság, bármelyik verzióját is nézzük.

Röviden: TGM halandzsázott.