A kommunista rendszer vége után jelent meg az emberek hibáztatása, hogy most miért pofáznak, ha egyszer előtte kussoltak.

Magyarországon persze a dolog sajátossága az is volt, hogy aki liberális lett az új rendben, azt sose vonták így felelősségre. Aki viszont a másik oldalra állt, azt igen. Lásd az összes nemzeti oldali újságírót, aki már Kádár alatt is újságíró volt.

Az oldalhoz kötöttség jele az Orbánhoz és haverjaihoz való viszony. Amíg a Fidesz a liberális oldalon állt, soha senki se foglalkozott KISZ-tagsággukkal, Orbán gimnáziumi KISZ-titkárságával. De amint a Fidesz lassan kezdett távolodni a liberális szekértáborból, azonnal előjött mindez érvként.

Pedig abszurd az alkalmazkodást bűnnek felróni. Minden rendszerben kell alkalmazkodni, a demokráciában is kell, benne legfeljebb alacsonyabbak az elvárások. A kommunista államokban az alkalmazkodás nagyobb fokú volt, ennyi az egész, mert ezt várta el a rendszert.

Utólag bárkinek felróni, hogy alkalmazkodott teljesen elfogadhatatlan követelés.