Külsőleg nézve érthetetlen jelenség, miért harcol a modern ukrán nacionalizmus az "orosz" szóért.

Egy időben még olyan ötlet is volt az ukrán nacionalizmusban, hogy az "ukrán" szó orosz találmány, így fel kell venni helyette az "orosz" szót. Persze a mérsékeltebbek elvetették, hiszen egyrészt az "ukrán" szó nem orosz találmány - az oroszok a XIX. sz. vége előtt a "kisorosz" szót preferálták -, másrészt egy ilyen változás a mai modern körülmények között az egész világon oroszpártiságnak lenne értelmezhető, túl bonyolult lenne kimagyarázni.

A sajátos keleti-szláv történelem eredménye ez az ellentét.

Az "ukrán" név eredete: tulajdonképpen egyfajta kompromisszum. Az ukrán nép törzsterülete a nemzeti ébredés korában alapvetően két ország területén oszlott meg: Ausztria és Oroszország. Az ausztriai ukránok (Kelet-Galíciában abszolút többségben voltak, de Bukovinában is relatív többséget alkottak) magukra a "rutén" nevet használták, míg az oroszországi ukránok esetében a "kisorosz" volt az állam által terjesztett elnevezés. A XIX. ukrán nacionalizmus alkotta meg az "ukrán" szót a kettő egyesítésére, s ezt idővel elfogadták az ausztriai ukránok is.

Az I. vh. után, amikor Lengyelországé lett az említett Kelet-Galícia, már saját magát is "ukránnak" nevezte a helyi ukrán kisebbség. A szovjet hivatalos politika is egyértelműen az "ukrán" szót támogatta.

Onnantól a "rutén" szó csak a ruszinoknál maradt meg, de ők eleve magukat önálló népnek tekintik, bár az ukrán nacionalizmus a ruszinokat egyértelműen ukránoknak tekinti.

Tehát a mára vonatkozóan az ukránok szava saját magukra egyértelműen "ukrán", ebben semmi vita nincs. De a múlt más kérdés.

A kérdés: amit a külső, semleges nyelvészet kelet-szláv ősnyelvnek nevez, azt maguk az érintettek sose hívták így. S mind az oroszok, mind az ukránok "ősorosznak" nevezik. Nem is lehetne másképp, hiszen az első keleti-szláv állam neve is ez volt, azaz Rusz (ami lefordítva valójában "Oroszország", de magyarra nem szokás lefordítani, a félreértések elkerülése végett).

Az ukrán nemzeti mitológia szerint Rusz XII-XIII. századi szétesése után ők a jogfolytonos utódok, az oroszok meg valahogy "kiváltak". A semleges tudomány és az orosz elképzelés szerint viszont ez abszurd állítás: sok utód lett, s aztán ezek 3 nagy központ köré tömörültek - nyugaton ez Kijev, északkeleten ez Novgorod, míg keleten és délkeleten ez Vlagyimir (majd Vlagyimir szerepét Moszkva veszi át a XIV. sz. végétől).

A sajátos körülmény: Kijev nem tudott önálló állammá válni, Litvánia része lett. Litvánia ekkor furcsa képződmény volt: litván uralkodó réteg, de területének legnagyobb része szláv volt, s az állam hivatalos nyelve is az óorosz lett.

Kialakult ekkorra immár 3 irodalmi nyelv: a litván Kijev körül, Novgorod körül és Vlagyimir-Moszkva körül. Saját magát mind a 3 nyelv egyszerűen "orosznak" nevezte.

Novgorod esete megoldódott, Moszkva bekebelezte a XV. sz. végén, ezzel az önálló novgorodi nyelv is megszűnt, bár a mai észak-orosz nyelvjárásokban nyomai vannak máig.

Szóval tulajdonképpen lett egy nyugati és egy keleti "orosz".

Az elnevezés modern harca innen van a ketté válás utáni állapotra:

• nyugati nyelv:
  • ukrán részről az elnevezés egyszerűen "orosz", ezt tekintik a belarusz és az ukrán nyelv közös ősének, esetleg pontosítási céllal "óoroszként" nevezik még,
  • orosz részről "nyugat-orosz" néven nevezik, esetleg hozzáteszik még, hogy ez azonos az "óukrán" és az "óbelarusz" nyelvvel,
  • nyugati, semleges részről az általános név a "rutén";
• keleti nyelv:
  • ukrán részről itt "oroszországi" nyelv az elnevezés, s ez ezentúl következetes, azaz pontosításként "óoroszországi", az ukránok nem adják az "orosz" nevet,
  • orosz részről meg egyszerűen "óorosz",
  • nyugati, semleges részről az általános név az "orosz".

Amiben már nincs vita: a nyugati nyelv vált ketté, a XIX. sz. elejétől: északon belarusz lett, délen ukrán. Természetesen abban már vita van az ukránok és a belaruszok között, melyik nyelv közvetlenebb utódja a nyugati nyelvnek: a belaruszok szerint a Litvániában hivatalos "rutén" a későbbi belarusz területek nyelvén alapszik, míg az ukránok szerint éppen az ukrán a tisztább verzió, mert a belaruszra erősen hatott a lengyel, így az eltért az eredetitől. Az oroszok természetesen a belarusz elméletet támogatják, de hozzáteszik, valójában kései a belarusz-ukrán elválás.

Az, hogy az ukrán erősebb lett a belarusznál elsősorban annak köszönhető, hogy az osztrákok elismerték hivatalos nyelvként az ukránt, így annak kialakult irodalmi nyelve. Ezzel szemben a belaruszt mindvégig az orosz változatának számították, ezen csak a szovjet kor változtatott, amikor ki lett mondva, hogy a belaruszok külön nép, nyelvük pedig önálló nyelv.