Amikor a hír egyszerre jó és rossz:

De legalább vége ezzel az alakoskodásnak.

A nyugati konszenzus lényege az - s ez különösen a németeknél van így -, hogy minden vélemény belefér a liberális demokráciába, azaz természetesen minden liberális vélemény, legyen az balos - szocialista-polgári - vagy jobbos - kereszténydemokrata-polgári -, valamint a nem-liberális vélemény is, ha az baloldali.

Ez a faramuci helyzet a II. világháború eredménye, amikor a nácizmust/fasizmust a liberálisok csak a kommunisták segítségével voltak képesek legyőzni, így aztán utólag nem lehetett azt mondani, hogy a kommunizmus az hasonlít a fasizmusra.

Természetesen a valóságban a marxizmus nem egyeztethető össze a liberális polgári demokráciával, lévén az alapelvek egészen másak. A cikk fel is teszi a kérdést "Milyen mértékben írja elő az Alaptörvény, vagyis a szabad demokratikus alaprend forrása, hogy a Német Szövetségi Köztársaság kapitalista elvek szerint szerveződjön?" - a válasz természetesen az, hogy teljes mértékben, nem lehetséges ugyanis liberalizmus kapitalizmus nélkül.

S ez nem értékítélet, hanem ténymegállapítás. A "szabad demokratikus rend" természetesen egy elvetendő elvi szerkezet, azaz kifejezetten jó, hogy a marxizmus ellene van. Más kérdés, hogy a marxizmus is egy rossz rend, de ettől még nem következik, hogy amit egy rossz ideológia támad az feltétlenül jó.

Abban persze igazuk van a marxistáknak, hogy teljesen abszurd dolog egyenlőségjelet tenni valami vitatása és annak aktív ellenzése között.