A nagy cégek gyakorlata kitermeli teljesen ugyanazt az embertípust és emberi magatartást, mint amit a kommunizmus termelt ki.

Pedig állítólag ott, ahol a profitérdék uralja a viszonyokat, ott természetes módon hatékonyság van.

Viszont ez mégse érvényesül egy bizonyos cégméret felett. Ahol a profitban érdekelt tulajdonos/vezető már olyan messze van a cégben dúló folyamatoktól, ahogy azokat be se képes látni, így a cég egész struktúrája önálló életre kel, függetlenítve magát bármilyen gazdasági érdektől.

Ilyenkor lesz pl. az, hogy a termelési értekezlet ünnepélyes eseménnyé válik, s rajta nem az a cél, hogy a valóságot megbeszéljék az érintettek, hanem mindenki igyekszik bizonyítani hűségét a céghez, formális, de felesleges mondatok elmondásával.

Annak idején megkérdeztem KISZ-esektől, hogy az miért jó, hogy a gyűlésen valaki jelentést tesz, jelentése egésze pedig egész mondatok valamilyen brosúrából, melyet mindenki úgyis ismer. A válasz az volt: ez erősíti a szervezetet. Ami persze tény, mert a rituálé erősít. Dehát nem lenne jobb, ha valaki inkább a saját gondolatait mondaná el? - kérdeztem, mire a válasz: - Ez hiba lenne, hiszen az a saját gondolat esetleg hibás is lehet, míg a brosúra hibamentes!

A kommunizmusbeli intenzív tapasztalatom sokat segített a nagy cégekben való munkásságomban, szinte minden ugyanúgy felhasználható.