Amióta nincs embertársam, elvesztettem a korábbi nagy érdeklődést állataim iránt is. Mára a velük való foglalkozás inkább kötelességgé vált.

Ami meghalt, azt nem pótlom, így minden kihalásra vár. S pont ekkor derült ki, az egyik vízicsigám különlegesen hosszú életű. Az ő fajúaknál másfél-két év a normális életciklus a természetben, ez valamivel hosszabb nem természetes környezetben. Mi itt már azonban 3 évnél tartunk, ami aggastyán kor.

Persze könnyedén véget lehetne vetni minden csiga életének, nem is kell ehhez semmi drasztikus, lehet kapni csigamentesítő akvarisztikai szereket, ezek mind valamilyen rezes oldatot tartalmaznak, melyek a halakra veszélytelenek, de a csigákra halálosak. A nem kívánt csigák ellen használatosak. Dehát nálam éppen a csiga volt a cél, vártam, hogy a csigáim hosszan éljenek. S míg nagyon foglalkoztam a témával, ez nem sikerült, összesen 11 csigát telepítettem az akváriumba összesen másfél év alatt, ebből máig elpusztult 8. A még élők között viszont van egy még a legkorábbi telepítésből, mely máig él, ráaádásul teljesen aktív.

Szóval akkor lett egy hosszúéletű csigám, amikor már nem is foglalkoztam különösebben a témával. Így viszont ez visszahat rám: bár az egész foglalatosság már leginkább kötelesség, mégis vidám pillanat, hogy "szépkorú" csigám van. Az ilyen kis örömökre pedig nagyon is szükség van.