A főrabbi kiáll a gyermekmegrontás mellett:

A nyilatkozat sokakat tévedésbe vihet, így érdemes megemlíteni fő hamis állítását.

A kiindulópont persze helyes: a jog nem azonos az igazsággal és az erkölccsel.

Itt azonban a szerző logikai bakugrást vét: az "az igazságosság keresése erkölcsi kötelezettséget ró ránk" mondatból azt vezeti el, hogy "Több százezer ember vonult ki szombaton. Ilyen tömeget egy irányba mozdulni, egy akarattal, békésen menetelni nagyon régen nem láttunk. Ez a tömeg meg akarta érezni, és meg is ízlelte a szabadságot. A fizikai és szellemi szabadság pedig olyan élmény, mely akár a jog betűje ellenére is megszerzendő." - azaz mintha az igazság keresése azonos lenne a szabadság megtapasztalásával.

Miközben semmi se áll messzebb a valóságnál.

A kereszténység esetében a képlet egyszerű, a központi keresztény imában nem az van, hogy "legyek szabad", hanem az "legyen meg a te akaratod" (ez Istenhez idézve). A keresztény szabadság annyit jelent: az ember megszabadul Jézuson keresztül a bűn hatalmától, attól lesz szabad, s nem úgy általában lesz szabad mindentől.

De nyilván egy rabbi számára nem szempont Jézus. Szóval nézzük a judaizmus szemszögéből! A judaizmus alapja szintén nem a szabadság, hanem a szövetség Istennel, így lehet a zsidó ember a kiválasztott nép tagja. A szabadság abban áll, hogy a zsidó szabadon a jót választja a rossz helyet, mégpedig úgy, hogy betartja az isteni jogot, lehetőleg mindent: a 10 parancsolatot és a 613 zsidó törvényt.

A zsidó törvény számára a korlátlan személyes szabadság értelmezhetetlen, mert a hívő zsidó csakis a zsidó közösségen belül szabad, semmiképpen se fordulhat az ellen. Pontosabban a zsidó ember csak akkor fordulhat a zsidó közösség ellen, ha az megsérti az isteni törvényt.

A példák abszolút manipulatívak:

• "Egyiptomban a Fáraóban megtestesülő törvény ellenére állt ki Mózes népe szabadságáért" - csakis a magasabb isteni törvény nevében szálltak szembe az egyiptomi törvényekkel, mert az egyiptomi hatóságok nem engedték meg a zsidóknak vallási kötelezettségeiket teljesíteni,
• "A makkabeusok a görög törvény tilalmával dacolva keltek fel, harcoltak" - szinte ugyanaz, sőt méginkább az: a zsidók felkeltek IV. Antiokhosz szeleukida király (175-164) ellen, aki betiltotta a zsidó vallást, a Jeruzsálemi Templomba görög istenszobrokat vitt, szabálytalan áldozatokat mutatott be, betiltotta a körülmetélést, stb., azaz sokkal keményebben lépett fel, mint korábban az egyiptomi fáraó,
• "A kereszténység hajnalán a Rómában tiltott vallás követői inkább vállaltak mártírhalált, semmint lemondjanak szellemi szabadságukról" - ugyanaz keresztény verzióban, azaz nem a szabadságért úgy általában léptek fel, hanem az isteni törvényért.

Mintha a rabbi átaludta volna az egész Tanahot... Mert olyan sehol nincs a zsidó jogban, hogy az egyén abszolút szabadsága a vallás fő elve, hanem pont ellenkezőleg. Sőt, aki az isteni törvény ellenében lesz "szabad", azt megkövezik, mert - ellentétben a kereszténységgel - a judaizmusban nincs bűnbocsánat

Az a Fröhlich a zsidó Perinta, tessék mondani?

S végül: tessék megkapaszkodni, de a liberalizmus se vallja az egyén teljes szabadságát! A liberalizmus ideálja az, hogy van egy konszenzus a rendre, melyet a többség elfogad és tisztel. Viszont aki mégse tiszteli a rendet - mert ilyen mindig akad -, mert "szabad" akar lenni, az ellen a közösséget képviselő állam jogosan lép fel a legitím erőszak eszközeivel.

*

Nem zsidónak Antiokhosz nem mond sokat, de minden hívő zsidó tökéletesen ismeri a nevét, szinte jelképpé vált, mondjuk úgy, hogy a XX. sz. előtt ő volt a "Hitler" - szóval aki nem ismeri a teológiát, történelmet, az is tudja ki az az Antiokhosz, benne van a név a zsidó népi kultúrában.

Erről egy izraeli humoros szám, régi, de jó. Az izraeli drukkerek tanakodnak, kinek drukkoljanak, mivel az izraeli csapat megint nem jutott ki az EB-re. Önmagában is jó a szám, de Antiokhosz említése még itt is megvan (héberül van, de van angol felirat):

Ez a Latma Tv nevű izraeli jobboldali humoros műsor, mely 2008-2015 között létezett. Persze nagyon elfogult, de sokat meg lehet érteni belőle az izraeli társadalomról, legalábbis annak jobbos feléről. A YT-on fent van több száz videójuk, sok angol, német, francia felirattal. A legnagyobb kedvencem ez:

A legrosszabb: amikor nem őszinte ateisták, hanem magukat keresztényeknek hazudók kezdenek el okádni.

Íme egy példa:

Gyakorlatilag az összes létező hamis érv be van vetve a cikkben - nem is kell az egészet elolvasni, ez a rész elég -, amolyan állatorvosi ló az egész.

Három elemet említenék.

Egyrészt szómágia. Szavak bevett értelmének tagadása, új értelmek fantáziálása. Lásd "az ideológia nevezhető vallásnak". Nos, nem nevezhető, mert akkor ezen az alapon a bútor meg nevezhető széknek. Nyilván minden vallás ideológia, de az ideológiák zöme nem vallás.

Aztán direkt hibás meghatározások. A liberalizmus alapja nem az, hogy minden ember egyenlő, hiszen ez eleve nem igaz, mert nem minden ember egyenlő, s még a liberalizmus se mond mást, hanem az, hogy az egyén szabadsága a legfőbb érték, s az ideális társadalom az, melyben ez a lehető legnagyobb mértékben érvényesül. S természetesen a kereszténység se állítja, hogy minden ember egyenlő, hanem csak azt: Isten előtt - azaz nem a társadalomban - egyenlő minden ember.

S végül, mély tudatlanság. Nemigen van vallás, mely ne állítaná, hogy Isten előtt mindenki egyenlő. Pl. az iszlám is ezt tanítja. Ráadásul - mivel az iszlám nem csak vallás, hanem politika is - ez sokszor kihatott a társadalomra is. Az iszlám országokban sokszor megesett, a hatalom nem támogatta az iszlám felvételét a meghódított lakosság részéről, mert aki felvette, az egyenlővé vált politikai szempontból is.

Tessék csak körülnézni pl. az Arab-félszigetről származó emberek között. Nem ritka a szinte néger kinézetű ember, miközben az eredeti arab típus sokkal inkább dél-európai kinézetű. Vajon honnan lettek ezek? Megmondom: az arabok előszeretettel vásároltak néger rabszolgákat, mindig ezt tették, de amikor az európai hatalmak betiltották a rabszolgaságot, akkor még inkább. A rabszolgák előtt két út volt: elszökni haza vagy beilleszkedni. A nagy többség az utóbbit választotta, így felvette az iszlámot. Ami nem nagyon tetszett a tulajoknak, mert az iszlám szerint muszlim vallású nem lehet rabszolga, azaz az ilyen ember azonnal szabad lett. A legkevésbé persze a rabszolgakereskedők örültek: a fenti sajátosság miatt sose tudtak az arab piacon olyan magas árat elérni, mint az európai piacon, hiszen minden vevő tudta, a dolog ideiglenes, a vett rabszolga előbb-utóbb muszlim lesz, s onnantól csak szolga lesz, azaz fizetni kell neki - míg az európai piacokon ilyen gond nem volt, a rabszolga tehetett bármit, akkor is rabszolga maradt. Hiszen a kereszténység nem foglal a kérdésben állást: a társadalom lehet rabszolgatartó, ez nem ellenkezik a keresztény vallással.

A cikk mondanivalója: a kereszténység felesleges, hiszen a lényege megvalósult a liberalizmusban, minden más meg csak felesleges hókuszpókusz.

A Hamis Gulyást egyébként nem szeretem, bár fel vagyok iratkozni, s belenézek minden új videóba, de ezeket ritkán nézem végig. Miért? Mert erős bulvárszagot érzek, plusz alaptalan számokkal dobálózást, meg amolyan kőkemény egyoldalúságot.

A ballib demagógiára ugyanis a lehető legrosszabb válasz az ellendemagógia. Márpedig a szerző folyamatosan ezt csinálja.

Mi is a ballib narratíva a kommunizmusról és a kommunistákról? Hogy aki átállt hozzájuk, az jó ember, míg aki nem, az fújj. Nos, a Hamis Gulyás ugyanezt csinálja fordítva: aki a kommunista rendszerben volt valaki, az fújj ronda komcsi, ha ballib lett, míg derék ember, ha aztán a ballibek ellen fordult. Ez teljesen abszurd.

Egyszer megpróbáltam ezt elmagyarázni egyik hívőjüknek, persze saját példákkal, mire persze azt kaptam, hogy én rendes ember vagyok ugyan - olvasott az illető tőlem cikkeket -, de nem tudok szabadulni a családi örökségemtől, ezért nem látom át a "mély igazságokat".

Viszont ez a videó - bár megint bulváros - felvet fontos kérdéseket:

Persze az alaptéma igaz. Bár sose voltam Neoton-rajongó semmilyen szinten, sőt alapvetően gázosnak tartottam az egészet, bár a diszkózene ellensége sem voltam soha, de pl. Szűcs Juditot sokkal jobbnak tartom ma is a műfajban, mint a Neotont, viszont azt a süket is látja, hogy Pál Éva volt a legjobb énekes az együttesben, nem Csepregi Éva:

De maga a téma érdektelen. A diszkózene nem egy jelentős valami művészetileg. Semmi magasabb értéket nem hordoz, az egész lényege 2 dolog: a lányok öltözhessenek szexisen, s tánc ürügyén lehessen tapogatni őket (én ilyen táncikálós típus sose voltam, de a csillogó ruhákat mindig csodáltam a lányokon).

A lényeg itt a megalkuvás témája. Az egyik Éva megalkudott, most gazdag idős néni, s közismert ember. A másik Éva nem alkudott meg: ő most kisnyugdíjas, s csak a téma ismerői tudják kicsoda.

Egyrészt itt én nem értek egyet a demokrácia-diktatúra narratívával, hogy a demokráciában az egyén szabad, míg a diktatúrában el van nyomva. Szóval mintha a diktatúrában erkölcsi bűn lenne önként alkalmazkodni, míg a demokráciában eleve ilyen nem is létezik.

Valójában minden társadalomban van megalkuvás, hiszen az egyén lead saját szabadságából, hogy élvezhesse azokat a pluszokat, melyeket a közösség ad. S ez valójában nem önkéntes, mert az emberek beleszületnek a rendszerbe, s jellemzően nincs elegendő lehetőségük arra, hogy el tudják hagyni az adott társadalmat, így aztán jobb híján maradnak lojális polgárok, akkor is, ha utálják az egészet.

Tehát az alapkérdés nem az "igen vagy nem", hanem a "mennyire". S csak erről érdemes vitázni. Pl. a Kádár-rendszerben mi az megalkuvás-mennyiség, mely felett az ember a rendszer támasz volt, míg alatta meg a rendszer passzív elszenvedője. Passzív elszenvedőnek lenni nem lehet erkölcsi bűn, míg a támasz szerep már lehet az.

Amit azonban észre kell venni, a mai polgári-liberális rendszer semmiben se különbözik az akkoritól. Ma ugyanez a probléma megvan, teljesen azonos módon. Az eltérés csak ott van, hogy a marxista pártállam más dolgokat akart, mint a liberális polgári állam, így eleve más típusú lojalitást követelt meg.

Tehát a kérdés most is létezik: mi az a szint, mely felett az ember a rendszer aktív támasza, s így erkölcsileg is felelős azért, amit a rendszer tesz.

A kérdés messze nem egyszerű.

Egyrészt ugyanis ha az ember minimálisra csökkenti részvételét a rendszerben, akkor tiszta marad. Másrészt viszont ez egyfajta önzés is, hiszen az ilyen ember lemond arról, hogy hasson a rendszerre, a rendszer keretein belül apró javításokat tegyen meg.

A Kádár-rendszer pl. valószínűleg pokol lett volna, ha minden hatalmi pozícióban csak fanatikus elvhű emberek lettek volna, akik mindent betartottak volna. A rendszer épp azért volt élhető, mert a rendszer tele volt karrieristákkal, opportunistákkal, akik nem vették az eszmét komolyan, így inkább saját érdekük és józan eszük alapján cselekedtek.

S én ma is abszolút ezt tapasztalom. Én magam a kimaradást választottam önző módon, azaz tudatosan elkerülök minden karriert, de látom: a rendszert komolyan nem vevő karrieristák miatt lehet lélegezni a polgári-liberális diktatúrában.

Nagyon látványos ez a nemzetközi multikban - ilyenekben dolgozom 2007 óta folyamatosan -, ott ez nagyon látható. A legfelső szinten a központban kialakítanak mindenféle vezérelveket, programokat, szabályokat. Aztán minél lejjebb megy a végrehajtás, annál kevesebb valósul meg belőle. S örök tapasztalat: a lehető legrosszabb helyzet, ha a közvetlen főnök komolyan veszi a felső utasításokat.

Miközben még a háborúban is alapelv: a jó parancsnok nem az, aki vakon engedelmeskedik, hanem az, aki a felsőbb parancsot alkalmazza az adott helyzethez, módosítja, halogatja, azaz nem a parancs betűjéhez, hanem szelleméhez ragaszkodik.

Nekem 2007 óta a mostani a 7. munkahelyem - nettó a hatodik, mert az egyik helyen kétszer voltam -, s egyetlen alkalommal mondtam fel főnök miatt: ez olyan eset volt, amikor a közvetlen főnök lelkesen elhitte a cég irányelveit, emiatt a munkahelyi légkör elviselhetetlen lett, s én is elmentem onnan.

Még sokat kell tanulnia a magyar baloldalnak, hogy kigyógyuljon a fasizmusból.

Az idei budapesti homokmeneten csak kokárdát tapostak. Ez jó kezdet, hogy az ember igaz européer lehessen, de sajnos ma már ez kevés a baloldalon:

Íme példát kell venniük a tavalyi New York-i homokfetrengésről, ahol egyes keresztény templomok is magukra öltik a gyermekmegrontók - LMBTQP - szivárványos lobogóját. Ez itt konkrétan egy református templom New Yorkban, mely támogatja a homokmozgalmat. (Az ilyen templomokat jobb helyen felrobbantják.) Ezt viszonozza a mozgalom is, homokos táncos előad a templomkapuban:

szodomai migráns szörnyszülött az USA-ban előad, a helyiek tapsvihara mellett: a New York-iak még nála is elmebetegebbek - normális helyen az ilyet gyorsan helyre tennék pár vidám pofonnal

Az esemény tavalyi.

Ami azonban a csúcs: felháborodás lett a vége, de nem a zászlók és az előadás miatt, hanem mert később egy keresztény aktivista letépte a zászlót a templomról:

A magyar baloldaliak súlyosan el vannak ettől maradva, még sok bennük a fasiszta érzés. Ez van: nehéz fasisztákkal européerséget építeni.

Talán ha nyer az ultrabaloldali Brüsszel Péter kétharmaddal, akkor esetleg betör végre a progresszió az országba... akkor az új törvény ki fogja mondani: tilos templomnak nem kitűzni a gyermekmegrontó lobogót.

Brüsszel LMBTQPeti bele is esett a csapdába, határozottan kiállt a kokárdataposók oldalán:

Múlt szombaton nagy tüntetés volt Belgrádban, kb. 2-szer annyian vettek rajta részt, mint a budapesti homokmeneten - Sorosék hálózata jobban működik Szerbiában, mint Magyarországon.

Miután sehogy se sikerült eddig megdönteni demokratikus úton Alekszandar Vucsics népszerű kormányzatát, kb. egy éve folyamatos tüntetések zajlanak. Az ürügy egy egyszerű baleset az újvidéki pályaudvaron.

Eddig a tüntetéseket szervező szerbellenes erők fő követelése az volt, hogy ne legyenek választások, mert azokat úgyis meghamisítja Vucsics - a valóságban az ellenzék túl kicsi, így biztosan vesztene egy új választáson -, hanem ehelyett a tüntető "diákok" nevezhessenek ki átmeneti "szakértői" kormányt.

Most ezen az abszurd követelésen változtattak, nyugatról is sokan szóltak nekik, hogy nem lehet nem követelni választásokat, ez így hiteltelen.

Szóval most a követelés a választások kiírása. A tervezett menetrend:

• ki lesz írva a választás,
• nyer Vucsics,
• a "diákok" csalást kiáltanak,
• maradnak a tüntetések.

A szerb vezetés is látja ezt, így 2 módon próbál menekülni a csapdából:

• nem ír ki választást, hanem a saját híveit hívja ellentüntetni, ezzel jelezve, hogy mellette többen vannak, mint ellene,
• a szerb ritkafémek bányászatát eladta nyugati cégeknek, így több nyugati kormányzat kezdi csökkenteni támogatását a szerb ellenzék részére.

A tüntetés napja jelképes: június 28. az a szerb Vidovdan - Szent Vitus vagy Szent Vid napja -, aki egyébként egy Szerbiához nem kötődő III. századi szent, de mivel emléknapján fontos események történtek a szerb történelemben, így lassan a fő szerb népi ünneppé lett.

Az alapesemény az 1389-es koszovói csata, mellyel de facto megszűnt a szerb állam, a csatában a törökök ellen, szóval amolyan "szerb Mohács". Azóta ez benne van a szerb emlékezetben. Gavrilo Princip 1914-ben erre a napra tette neves merénylete végrehajtását, 1989-ben pedig Szlobodan Milosevics ezen a napon lett de facto az ország ura, beszédet mondott akkor, mellyel tulajdonképpen kimondta a rendszerváltozást: hogy kommunista Jugoszlávia helyett ezentúl szerb nemzeti állam lesz.

A név egyenesen része lett nem csak a szerb, de a balkáni közmondásoknak is, "eljön Vid napja" azt jelenti, valami jelentős fog történni, valami rossz lesz, de az meg lesz bosszúlva, vagy valami drasztikus lesz, ami a korábbi bűnt eltörli, amolyan sajátos balkáni "jom kippur" - zsidó ünnep, a "kiengesztelés napja", erős hasonlóság van - a zsidóknál az alapja az amikor a zsidók először lettek hűtlenek Istenhez, még Mózes alatt, ám aztán, a közvetlen felelősök megbüntetése után, Isten megbocsátott nekik.

Itt az üzenet: meg lesz büntetve bűnei miatt a "diktátor" Vucsics, s "demokrácia" lesz. Vucsics ellentüntetésén meg az, hogy a szerb nép ellenáll az idegen pénzből tomboló-romboló "diákoknak", s nem lesz Majdan Szerbiában.

A "diákok" így egy második követeléssel is előálltak: Vucsics ellentüntetése legyen beszüntetve. Az ok: tüntetni csak az ellenzéknek szabad, mert ők demokraták, a hatalom mellett állóknak viszont ez tilos, mert ők agymosottak. Ismerős, ugye?

Egyelőre Vucsics jól kezeli a helyzetet, pár agresszív drogost sikerült ártalmatlanítani a gumibotok gyönyörűen csengő melódiájával. De az egész kép nagyon bizonytalan: a korlátlan finanszírozással rendelkező ellenzék bármeddig képes folytatni az akciózást.

Még nekem is akadt ismerősöm, aki kiment a szombati homokos tüntire, közben hangoztatva, hogy ő csak a Zorbán ellen tüntet, egyébként nem ért egyet a homoklobbival több kérdésben se, pl. ellenzi az egyneműek házasságát. Sőt magát kereszténynek tekinti.

Ez egy teljes félreértés.

Azzal persze semmi gond, hogy valaki nem keresztény és homokmenetel. De a kereszténységgel mindez nem egyeztethető össze (egyébként a judaizmussal, iszlámmal, buddhizmussal, stb. se, de ezeket most kihagyom).

Sok parancsolat van a keresztények számára, de messze a legfontosabb a Tízparancsolat.

A Tízparancsolatnak persze van sok értelmezése, de az alapokban minden értelmezés azonos.

Itt a vonatkozó pont a 7. parancsolat (ez a latin számozásban a 6.), a "ne paráználkodj!". Bár eredeti jelentése - az eredetiben "לֹא תִנְאָף" "ló tinaf" - "ne törj házasságot" - csak annyi volt, hogy nem szabad más férfi feleségével szexelni, értelmezése már a judaizmusban szélesebb lett, azaz tilos minden házasságon kívüli szex.

De mindig megmaradt, hogy súlyosabb a házasságtörés, mint a házasságon kívüli szex. A judaizmusban annyira sajátos, hogy míg az a férfi, aki más feleségével nemi kapcsolatot létesít, az halálbüntetést kap, de ha a nő még vagy már nem házas, akkor a férfi nem kap büntetést, viszont köteles a nőt feleségül venni, s ilyen házasság aztán nem bontható fel a nő beleegyezése nélkül (mert egyébként a judaizmus engedi a válást szabadon).

A nők esetében a judaizmus enyhébben jár el. Alapvetően az a feltételezés, hogy a nő nem hibás, azaz meg lett erőszakolva, tehát áldozat, így persze nem büntethető. Kifejezetten bizonyítani kell, hogy a nő akarattal és önként tört házasságot, s ha ez bizonyítva van, akkor halálbüntetés jár neki. (Bár ez is jellemzően kímélőbb módon: míg a parázna férfiakat megkövezték, addig a parázna nőket jellemzően megfojtották.)

A judaizmus másik sajátossága, hogy engedélyezett a többnejűség. A gyakorlatban ez persze régen kihalt, de ma se bűn. Szóval a házas férfi megúszhatta a más nem-házas nővel való szexet, ha azt is feleségül vette.

A lényeg: a házasságon kívüli szex mindenképpen bűnös dolog. Csak vannak esetei, amikor utólag jóvátehető a bűn.

Örök elv: a bűnnek nemcsak az elkövetése bűn, hanem annak segítése, propagálása is. Azaz ha pl. valaki prostituáltakat futtat, s közben ő maga rendes családi életet él, az ugyanúgy bűnös, mintha ő maga is parázna lenne. Vagy valaki pornófilmet rendez, de ő maga nem csinál semmi rosszat, magával a filmrendezéssel is bűnös már. Miért? Mert a pornófilmben jellemzően nem házastársak szexelnek egymással, s ha még azok is, a film közzététel másoknak paráznaság - az egyetlen "biblikus" pornófilm az lenne, ha a házastársak lefilmezik saját magukat, majd azt csak ők nézik meg, dehát a pornófilmek nem ilyenek szoktak lenni.

A kereszténység szigorúbb a judaizmusnál. Egyrészt tiltja a többnejűséget, másrészt magát a paráznasági vágyat is bűnös vágynak tekinti.

Persze vannak értelmezési eltérések. Itt a 3 fő kérdés: a válás, a perverzió, s az önkielégítés.

Az önkielégítés esetében a szigorú álláspont az, hogy ez is paráznaság, mert házasságon kívüli szex, míg a megengedő álláspont az, hogy itt az elkövető egyedül van, így nem történik erkölcstelenség. A bibliai Onán sem azért lett megbüntetve, mert önkielégített, hanem azért, amiért ezt tette, az aljas indok miatt.

A válás esetében a judaizmus korlátlanul engedélyezte ezt, a kereszténység alapvetően rossznak tekinti a válást. Az eltérés az, hogy ha már beállt a rossz, azaz a válás, akkor szabad-e újraházasodni vagy sem: mindkét álláspont létezik.

A perverzió esetében a megengedő álláspont az, hogy a házasság mindent megszentel, azaz a házastársak bármit tehetnek, ami kifejezetten nem tiltott, tehát házasságban nincs és nem is lehet perverzió. A szigorú álláspont pedig az, hogy erkölcstelen minden szex, ami alatt fizikailag képtelenség a terhesség. Ma már nagyon ritka aki ezt a szigorú álláspontot hirdeti.

Ami jól látható, olyan értelmezés egyszerűen nem létezik, mely szerint a házasságon kívüli szex ne lenne bűn, mert a legjobb esetben is ez egy utólag helyrehozható bűn. Kimondatlanul ugyan, a kereszténység is ezt mondja: mert bár a kereszténység továbbra is paráznaságnak, így kerülendőnek tekinti a nem-házasok közti szexet, ezt a gyakorlatban nem ítéli el, ha a felek aztán összeházasodnak.

Ami biztos: az egyneműek közti szex minden esetben bűn, ez már a Tízparancsolatból is következik, hiszen fogalmilag képtelenség a házasság egyneműek között.

Ennek propagálása akkor is bűn, ha a propagáló önmaga nem követi el. Lásd a példát a pornókészítésből élő emberről, aki egyébként nem tör házasságot.

A segédkezés, támogatás szintén bűn.

Aki részt vesz ilyesmiben, az nem keresztény.

Rájár a rúd a feketeöves ballibekre.

Most még egy katasztrofális hír: Kapu Tibor űrhajója nem robbant fel, nem zuhant le.

Nehéz ezt feldolgozni, elismerem.

De a gyászmunka zajlik:

Alapvetően két vesztes és két nyertes van.

A vesztes:

• a Fidesz: mert nem lehet egyszerre tiltani valamit, majd nem tenni semmit,
• a ballibek: nem tudtak hatalmas tömeget összegyűjteni.

A nyertes:

• a Mi Hazánk: mert egyértelműen beszéltek,
• a Tisza: mert megérezték, jobb a témában nem mondani, tenni semmit.

S persze hosszú távon nyertes még mindenki, aki állítja, hogy a konzervatív jobboldaliak nedves álma, a "normális Európa" nem létezik sehol, az ő fejüket leszámítva. A valóságban egész Európa kiállt a "prájd" mellett, hivatalos és állampolgári szinten is, nagyon kevesen vannak nyugaton más állásponton.

Nekünk persze ez így jó, sok ideje mondom, hogy "normális Európa" nincs. Európa a gonoszság kontinense, hagyni kell elsüllyedni. Én hosszú ideje tudom, valami nagyon rossz következik, ha európai értékekről, európai kultúráról van szó: az egész kidobandó a szemétbe, lehetőleg gumikesztyűvel, elkerülendő a fertőzést.

Sokszor tapasztaltam nyelvtanításban: a kezdetben egyes dolgokra a tanár azt mondja: "most haladjunk, ez nem fontos".

Azaz a nyelv egyes nehezebb részeit nem veszik tudomásul. Az elképzelés: majd aztán a tanuló később korrigál.

Teljes tévedés. Ez olyan, mint a házépítésnél hagyni az alapokat, hogy majd csak lesz később valahogy. Miközben nem lesz, marad rossz, ami eleve rossz.

A nyelvnél is ez történik: rögzül a hiba, s úgy is marad.

A magyarországi angoloktatásnál pl. jellemző, hogy egyfajta "e" hangot ejtetnek a tanulóval, mert ez így könnyű magyaroknak, s nem igazán van elmagyarázva, hogy az angolban van egy röviden ejtett magyar "é"-szerű hang és egy a magyar e-nél is nyitottabb "e"-szerű hang, a kettő teljesen önálló.

Angolul a megkülönböztetés alapvető, lásd "bad" és "bed", ezek azonos ejtése vicces. Ezen a mai modern brit ejtés se segít, ahol egyes esetekben a nyitott "e" helyett "a" szerű hang van, amit az amerikaiak is ejtenek, de nem itt, hanem sok olyan helyzetben, amikor a britben "o" van. De ez már a brit és amerikai ejtés eltérésének kérdése, amit nem részleteznék.

Annyit azért, hogy érthető legyen:

• angol "bed" és amerikai "bed" = azonos ejtés, zárt "e",
• angol "bad" és amerikai "bad" = azonos ejtés, nyitott "e",
• angol "bath" = "a",
• amerikai "bath" = mint a "bad" szóban,
• angol "lot" = o,
• amerikai "lot" = mint a "bath" brit ejtésében;

kicsit leegyszerűsítve.

A diák nem figyel oda, így aztán - ha eleve akarja - hatalmas erőfeszítés a kettőt megkülönböztetni.

Pedig sokkal könnyebb lett volna eleve ezt megtanulni, legalábbis tudatosítani.

Amikor először tanultam latinul, ugyanezt láttam. Mivel ez kubai egyetemen volt, ahol a diákok anyanyelve az esetek 99 %-ában spanyol, s a spanyolban nincsenek hosszú magánhangzók, így a tanár azzal kezdte "a latinban vannak rövid és hosszú magángangzók, de ez nehéz, mi csak rövidet fogunk ejteni".

Látszólag könnyebbség, de aztán aki eljutott magasabb szintre, az csúnyán megfizetett a kezdeti könnyebbségért: hiszen képtelen volt megérteni a latin verselést, ahol rövid és hosszú szótagok váltakozása az alap, márpedig ő csak rövid magánhangzókat tanult, így hirtelen szembesült azzal, hogy vannak nyitott, de hosszú szótagok.

De már a nyelvtannál is nehéz. Lásd az I. névszóragozásnál az egyetlen eltérő az alanyeset és a határozóeset között, hogy az előbbi rövid a, míg az utóbbi hosszú a. S azonnal világossá válik, hogyan tudtak a rómaiak különbséget tenni: mert az egyik rövid, a másik hosszú.

Láttam: milyen nehéz ezt utólag megtanulni. Pedig a latin esetében nincs aki kinevessen bennünket, ez senkinek se az anyanyelve.

Európai szemmel a kérdés felfoghatatlan, hiszen nálunk teljesen természetes dolog, hogy adott egy ország, annak van egy nyelve (ritkábban: több nyelve), az emberek ezt a nyelvet anyanyelvüknek tekintik, s az egész hivatalos élet, valamint az oktatás is ezen a nyelven zajlik az óvodától a felsőfokú diplomáig. Lehet ettől eltérés, de az kivételes.

Az amerikai kontinensen a helyzet azonos az Európában meglévővel, azaz a hivatalos nyelv egyben az emberek tényleges nyelve és használatban is van minden szinten. Ázsia nagy részében is így van.

A nagy kivétel Afrika. Ott az emberek jellemzően 10-20 %-a beszéli az adott ország hivatalos nyelvét, azt is idegen nyelvként. (Magán a kontinensen kivételt csak az arab országok, valamint Dél-Afrika és Angola jelentenek ez alól.) Viszont a felsőoktatás csakis hivatalos nyelven van, sőt egyes esetekben valamilyen európai nyelven, mely nem is hivatalos nyelv.

Így tulajdonképpen egyfajta nyelvi teszt van az oktatásban. Aki felsőfokon akar tanulni, annak először meg kell tanulnia angolul/franciául/portugálul/spanyolul, olyan szinten, hogy azon képes legyen tanulni valamely szakon.

Ázsiában is van hasonló egyes volt brit gyarmatokon: Banglades, Brunei, India, Malájzia, Nepál, Pakisztán, Szingapúr. Ezeken a felsőoktatás többségében angol nyelvű, bár nem az angol a lakosság nyelve, sőt az átlagember nem is tud angolul - talán Szingapúrt leszámítva -, mégis megmaradt az a rendszer, hogy a diplomás ember tud angolul.

Indiában ez annyira így van, hogy már a középiskolákban megkezdődik a felkészülés: az állami iskolákban is van angol, de csak tárgyként, míg a legtöbb magániskolában eleve angol a tanítás nyelve, csak az megy helyi nyelven, amit másképp nem lehetne (helyi nyelv és irodalom). Tehát ha szülőnek van pénze, eleve angol tannyelvű iskolába íratja be a gyereket.

Tulajdonképpen ugyanaz, ami Nyugat-Európában is volt a XIX. századig: csak latinul lehetett egyetemre járni.

Jó hír: megszűnt a NATO bizalma Magyarországgal szemben.

Nem is lehetne ennél jobb hír, ennél jobb csak Magyarország kilépése a NATO-ból lehetne.

Jelenleg a NATO fő célja: háború kiprovokolása Oroszországból. Mázlink csak az, hogy az USA ezt nem támogatja, így kérdés, képes lesz-e a NATO az USA nélkül ezt megvalósítani.

Amíg a jelenlegi magyar kormány van hatalmon, biztosra vehető: Magyarország szabotálna egy ilyen NATO-akciót, azaz vagy nyíltan semlegességet hirdet vagy egyszerűen nem vesz részt a "hajlandók koalíciójában".

Itt a sötét Balkánon a helyzet bonyolultabb. A bolgár elit a magyarnál jobban el van szakadva a néptől, s várja az ukázokat. Ezt csakis az önmegmaradás érzése képes befolyásolni. A bolgár nép alig 20-25 %-a támogatná a NATO agresszióját, ami azt jelenti: folyamatos szabotálás lenne, ha ilyen ukáz érkezne nyugatról. Emiatt lehet, hogy az elit megpróbálná szintén nem teljesíteni a kívánalmakat. Ha pedig mégis, ez olyan kérdés, ami miatt kemény ellenállás alakulna ki.

Ami természetes, hiszen nem vagyunk euroatlanti nép, semmi közünk a NATO értékrendjéhez. Sőt határozottan elutasítjuk ezt az egész értékrendet és annak kapcsolódó részeit. Ha egyszer lekerül kezünkről a liberális bilincs, háromszorosan verjük le a brüsszeli döbrögiken mindazt, amit tettek velünk.

Az a népszerű szöveg mostanában, hogy milyen rossz, hogy most Trump miatt az erő szava győzött, nem a jog.

Szerintem pedig jobb lett a helyzet.

Eddig a helyzet az volt ugyanis, hogy egyrészt volt egy meghatározott nemzetközi jog, persze az is mindig az erősek akarata alapján, de volt, másrészt az erősek még ezt is simán megszegték, amikor éppen érdekükben állt.

Különösen bizarr ez a kommunizmus összeomlásával lett, mert hirtelen egyedül a nyugat, élén az USA, maradt erős, azaz csak a nyugatnak lett immár szabad megszegni a jogot.

A legjobb példa: a határok sérthetetlenségének elve, majd Szerbia határának önkényes megváltoztatása NATO-bombázás útján 1999-ben.

Emlékszem, vért izzadott a magyar ballib sajtó akkoriban. Mert a magyar olvasó hozzá volt még szokva a teljesen hasonló szovjet propagandához, mely szerint pl. a Varsó Szerződés agressziója Csehszlovákia ellen 1968-ben "baráti segítség". Szóval nagyon kellett magyarázni, miért jogos a Szerbia ellen háború.

Az egyik nagy ballib jogász - nem tudom mi lett vele, de évek óta nem olvastam tőle semmit, talán már nem él - egészoldalas cikket is írt erről az akkori Népszabadságban, tele szómágiával és halandzsával. Én akkor éppen jogász-hallgató voltam, s a nemzetközi jog volt a kedvencem, szóval élveztem a professzor hülyeségeit. A gyöngyszeme érvelésének az volt, hogy az emberiség mint közösség jogosult önvédelmet gyakorolni, amikor az alapvető emberi jogok sérülnek bárhol, azaz Clinton és Blair mint az emberiség képviselői önvédelmi háborút indítottak a gonosz szerb diktatúra ellen.

Aztán, szerencsére, az USA mint a nyugat vezére képtelen lett hatalmát a világra kiterjeszteni. Kína nem fogadott már szót, elkezdte gazdasági hatalmát a politikában is érvényesíteni, majd - kicsit később - Oroszország is szuverén lett. Onnantól a nyugat kénytelen volt immár saját magát korlátozni: nem fellépni közvetlen orosz és kínai érdekek ellen.

Most már nyíltan ki lett mondva: nagyszerű dolog atomerőműveket bombázni, ha ezt a nyugat csinálja. Vicces, mert 3 éve még hatalmas sikoltozás volt, amikor az orosz hadsereg felszabadította a zaporozsjei atomerőművet, pedig ott nem volt más, mint kézifegyverek használata. Ez állítólag hatalmas veszélyt jelentett! Még az is az oroszok bűnének volt betudva, hogy tavaly az ukrán NATO-erők megpróbálták visszafoglalni, s ez nem lett nekik megengedve: az oroszok ágyúlövésekkel verték vissza a támadást, pedig értelemszerűen a lövések nem az erőmű felé, hanem irányából mentek.

A mélyen romlott EU persze máig a 90-es éveket sírja vissza, amikor nekik mindent szabad volt. A perverzióban és drogmámorban vegetáló brüsszeliták képtelenek kapcsolatot teremteni a valósággal.

Trump erőpolitikája előrelépés: beismerése annak, hogy a nemzetközi joggal való halandzsázás nem volt több ócska propagandánál.

A napokban fontos hír volt a bolgár médiákban Orbán bolgárellenes kiállása az Európai Parlamentben.

Miről is van szó?

Június 25-én volt a bizottsági szavazás az EP-ben Észak-Macedónia EU-csatlakozási folyamatáról. Ez egy jelentés a folyamat menetéről.

Maga a kérdés irreleváns, mert a közeljövőben úgyse lesz EU-tag Észak-Macedónia. Viszont az ügy Észak-Macedóniában belpolitikai, a tét: ismerje el az EU a macedón identitást és nyelvet. S a macedón diplomácia nagy sikere, hogy kilobbizta, kerüljön be egy ilyen szöveg a jelentésbe - teljesen abszurd, mert más tagjelöltek esetében ilyen sose volt, de itt tényleg belekerült, a jelentéstevő osztrák zöld EP-képviselő teljesen elfogadta a macedón igényt.

A legendásan inkompetens bolgár diplomácia meg az egészet átaludta, a legvégén kapott észbe, hogy valami zajlik.

A végén már csak arra maradt idő, hogy a jelentésbe legyen beleszúrva, hogy "jelenkori" mindenhol a "macedón identitás és nyelv" elé, azaz hogy a jelentés nem áll ki a hivatalos macedón tézis mellett, hogy a macedón identitás és nyelv többévszázados, sőt ókori.

Igenám, de ha a bizottsági meghallgatáson legalább 5 tag vétózik, akkor az adott módosítás nem kerül szavazásra.

S ez is történt: 3 fideszes képviselő és még 3 képviselő a Patrióták frakcióból vétóztak, így a jelentésben nem "jelenkori macedón identitás és nyelv" szerepel, hanem "macedón identitás és nyelv". A macedón diplomácia csillagos ötösre vizsgázott, mindenre számítottak, így előre biztosították a vétózást is, ha kell.

A bolgárokat most azzal nyugtatják, ez úgyis csak a bizottsági szöveg, a plenáris ülésen módosítva lesz a végleges szöveg "jelenkori macedón identitás és nyelv" verzióra.

Az ülés itt látható:

Diadalittas vezércikk az egyik nagy macedón médiában:

A bolgár belpolitikában az ügyet arra használják a liberálisok, hogy támadják ellenfeleiket, akik jellemzően Orbánt pozitívan értékelik. Orbán bolgár hívei meg azzal válaszolnak: a magyarok nyilván nem értik mi a macedónkérdés, Orbán azért állt a macedón oldalra, mert személyes jóbarátjára, Gruevszkire hallgat, s a bolgár politika hibája, hogy nem volt képes lobbizni a bolgár álláspont érdekében.

A magyar társadalom kb. fele tömeghisztériába esett: Brüsszel Péter imádat lett.

Szokatlan dolog, nem gondoltam volna, hogy ez lehetséges.

Amolyan Rorschach-teszt jelenség ez: belelátják a vágyaikat emberek olyan valamibe, aminek nincs is semmilyen tartalma a valóságban. Hiszen a Tisza Párt nem úgy lett népszerű, hogy valamit állított vagy népszerű embereket emelt fel, ezzel aztán közkedvelést okozott, hanem egyedül azzal a kijelentéssel, hogy ő az "egyetlen esélyes kormányváltó erő", s ezt tömegesen elhitték bármiféle bizonyíték nélkül.

Ehhez a legközelebbi jelenséget 2001-ben láttam Bulgáriában, bár az se volt ennyire durva.

Akkor a 2001. júniusi választások előtt 3 hónappal hazatért a volt bolgár cár, II. Szimeon. Pártot alapít, a pártjában lévő vezető emberek 95 %-a teljesen ismeretlen személy, aki a közéletben korábban semmit nem tett. A párt nem hirdet semmilyen értelmezhető programot, nem hangzik el semmi konkrétum, tulajdonképpen a 2 fő állítás, hogy "amikor eljön az ideje, megmondjuk" és "800 napon belül érezhető jólét lesz".

Persze a párhuzam Brüsszel Péterrel sántít, hiszen Szimeon nem volt egy senki. Egyrészt 6-9 éves kora között egyszer már bolgár államfő volt (nyilván ez jelképes volt, helyette egy 3-tagú államfői tanács végezte a tényleges államfői feledatokat), másrészt 1990-2001 között sok interjút adott, s járt Bulgáriában többször (állandó jelleggel 2001 előtt Spanyolországban élt, annak idején, amikor ki lett utasítva Bulgáriából 1946-ban, pár év egyiptomi tartózkodás után 1951-ben Franco adott neki véglegesen menedékjogot). Szóval maga a személy ismert volt, csak az nem volt ismert, hogy mit akar csinálni.

Meg fontos szempont volt, hogy édesapja - III. Borisz - rendkívül népszerű volt mind életében, mint később. Az általános elképzelés az volt, hogy Szimeon az apja második kiadása.

Aztán így a semmivel kapott Szimeon pártja 43 % szavazatot, megnyerte a választást, a parlamenti mandátumoknak pedig pontosan az 50 %-át szerezte meg. Egyedül is meglett volna az abszolút többsége, kb. 52 % - ami nagyon ritka egy arányos választási rendszerben -, csak két kamupárt akadályozta meg, melyek az ő nevével kampányoltak, hasonló pártnévvel, így megtévesztettek pár tízezer embert.

A mechanizmus ugyanaz volt: Rorschach-teszt - mindenki belelátott valamit.

Egyébként én is rá szavaztam, bár sose hittem neki, de tudtam, megjelenése felborítja az addigi bolgár pártrendszert, s ezt pozitívan értékeltem. S nem is csalódtam: teljesen megváltozott az addigi politika, hogy "vörösök" (posztkommunisták) küzdenek a "kékekkel" (poszt-antikommunisták) , mellettük meg ott a harmadik számú erő, a török párt.

S ami teljesen azonos volt: a volt cár hívei között kialakult egy fanatikus réteg, pont mint a Tisza esetében. Ezek minden kicsit is kritikus kérdést ellenséges propagandának minősítettek. A cárista suttogó propaganda minden állítását viszont vakon elhitték, a legabszurdabbakat is. Sőt, a hívek maguk is kitaláltak abszurdabbnál abszurdabb ígéreteket a cár nevében! Csak érdekességképpen említek 5-öt:

• mindenki kapni fog 5 ezer dollár vissza nem térítendő mikrohitelt - amikor bárki elmondta, ez kb. 35 milliárd dollár lenne, miközben a cár teljes vagyona ennek kb. a 0,01 %-a, azaz képtelenség, a válasz az volt, hogy a cár nem a saját pénzét osztja szét, hanem titokzatos pénzemberekét - mondanom se kell, semmi ilyesmi nem történt,
• arab sejkek hatalmas befektetéseket fognak végrehajtani az országban, ez sose látott fejlődést hoz, Bulgária lesz a Balkán hongkongja - az érv az volt, hogy Szimeon közeli barátja a marokkói király, ami persze tény, de ebből sehogy se következik a hatalmas pénzbeáramlás - s nem is lett semmilyen beáramlás,
• a kérdésre, hogy hogyan lesz képes kontrollálni a cár a parlamenti képviselőit, lévén ezek teljesen ismeretlen emberek, a válasz az volt, hogy ezek alaposan ki lettek válogatva személyesen a cár által, meg egyébként is, neki olyan csodás módszerei vannak, melyek megakadályozzák a képviselőik elpártolását - aztán persze, több képviselő is a cár ellen fordult, s semmi se tudta ezt megakadályozni,
• olyan szigorú pénzügyi rend lesz, hogy minden adó be lesz szedve, 0 % lesz az adóeltitkolás, így hatalmas pénzek jönnek majd be a költségvetésbe - arra az érvre, hogy még a legendásan kőkemény adóztatású Svédországban is csak 85-90 % az adóbehajtás aránya, a válasz az volt, hogy "a cár jobb, mint a svédek",
• világhírű szakemberekből álló szakértői kormány lesz, mely mindent megold - itt én is mondtam, "szakértői kormány" nem létezik, s persze így is lett, semmivel se volt jobb a cári kormány az előzőeknél, sőt talán még korruptabb is lett a szokásosnál.

S mindezt komolyan elhitték sokan. Aztán 10 fanatikus cáristából 9 már bőszen szidta a cárt pár év múlva. Már azt a hasznosat se ismerték el neki, amit tényleg megcsinált.

Én viszont nem csalódtam benne, mert eleve nem hittem el ezeket a szövegeket. Amire számítottam, azt meg teljesítette, nekem ez elég volt.

Szóval a szavazóinak 90+ %-a nagyon kiábrándult. Mivel az egészbe olyat láttak bele, ami nincs ott. A pártja 2005-ben már csak 20 %-ot kapott és második helyre szorult, 2009-ben pedig a parlamenti küszöb alá esett. 2009-ben maga Szimeon vissza is vonult a politikából, azóta nyugdíjas életet él feleségével együtt, immár állandó lakhelye Szófia, korábbi állandó madridi lakóhelyét feladta, jelenleg 88 éves. (A volt cár 4 fia teljesen távol áll a bolgár ügyektől, nem is beszélik a nyelvet, egyedül egyetlen lánya tanulta meg a nyelvet, persze ő is spanyol anyanyelvű, s ő az egyetlen aki kiváltott magának bolgár személyazonossági okmányokat, gyakran jár Bulgáriába, azaz van valami valós kötődése is az országhoz.)

S mi volt a probléma? Három fő dolog: hozzá nem értés, PR-hibák, személyzeti politika. Lássuk egyenként!

Hozzá nem értés: Szimeon nem volt felkészítve az ország vezetésére. Nem is lehetett felkészítve, hiszen amikor Bulgáriában élt, még kisgyerek volt, fel se merült, hogy tanítani kellene az országvezetésre. Aztán meg 9 évesen külföldre került, már nem volt ki tanítsa. Szóval egy teljesen szürke átlagember életét élte. Valószínűleg gyerekként nélkülözött is volna, ha Franco nem biztosított volna a családnak alapvető feltételeket: házat állami pénzen, majd spanyol diplomata útlevelet neki személyes alapon, anélkül hogy spanyol állampolgár lenne (Szimeon nem vette fel a spanyol állampolgárságot, édesanyja révén jogosult olasz állampolgárságáról is lemondott, maradt csak bolgár, hiszen úgy vélte, egy bolgár cárnak nem lehet a bolgáron kívül más állampolgársága). Később is csak felesége révén lett anyagi helyzete jó, egy szupergazdag spanyol arisztokrata családból származó nőt vett feleségül.

Szóval Szimeon nem értett a politikához kb. semmilyen szinten, tapasztalata nulla volt.

Egyébként emberileg abszolút tisztességes alak, nem lehet ellene kifogás, dehát ez kevés egy ország vezetéséhez.

Aztán a rossz PR: aki túl sokat ígér, az bukik, mert bármit is teljesít, az mind kevésnek fog tűnni.

Végül a katasztrofális személyzeti politika.

Egyrészt sikerült olyan szakembereket maga köré toboroznia, akik a politikához nem értettek. Egy időben a Szófiai Egyetemen fél jogi kara a cári pártban volt, az egyiket még ismertem is személyesen, mert az illető kutyája barátkozott az én akkori kutyámmal, s tőlem kb. 150 méterre laktak.

Másrészt sikerült lelkes elmebetegeket bevonzani.

Harmadrészt szimpla szerencselovagokat, akik persze azonnal hátat fordítottak a cárnak, amint jobb ajánlatot kaptak.

Én valami ilyesmit jósolok Brüsszel Péter esetében. Vicces lesz látni a hőbörgést a jövő évi választások után.

Itt Puzsér eszement liberális héját alakít, érdemes nézni:

Olyanokat mond, mintha egy balti politikus lenne. Ezt az embert gyorsan kezelni kellene.

Még az a szerencse, hogy nincs valós hatalma. Azaz van, de csak mint influenszer: átver hiszékeny embereket mint egy piramisjáték-szervező.

Az embert akkor lehet igazán kiismerni, amikor hatalmat lap kezébe. Puzsérrel ez zajlott, gazdag polgár lett, immár szabadon mondhat amit akar, s ki is derült: korábbi rendszerkrikussága csak álca volt, sose gondolta komolyan.

Ezen rendkívül jót mulattam. Olyan jó, hogy nem csak hanggal követtem - így szoktam, mert nincs időm ilyeneket nézni, jellemzően háttérben hallgatok ilyen adásokat -, hanem a képet is néztem, másodszor is élvezve:

Az már megy egy ideje a ballib médiákban, hogy a Tisza-elleneseknek hangot adnak valamilyen formában, de itt is mindig az élek tompítása a cél. Amolyan: "de jó lenne, ha lenne baloldal, de most meg kell dönteni előbb a diktatúrát" típusú sajnálkozás.

Itt azonban Bolgár bácsinak elakadt a lélegzete, pedig harcedzett ballib veterán médiaharcos ő, de párszor mintha zavart kislány lenne, úgy pislogott.

Nem lehet ugyanis a témát itt lesöpörni. Mihályi Péter a szent szakértői papi kaszt legfelsőbb tanácsában örökös tag, azaz mindig igaza van, így nem lehet ellentmondani neki. Ő meg folyamatosan rombolja a narratívát, ráadásul nem politikai alapon, mert nem Brüsszel Péter személye ellen beszél, sőt nem is "baloldalt" akar, hanem saját szakmai tekintélye alapján szakmai kérdésekben mond olyanokat, melyek teljesen kiesnek a mostani ballib narratívából.

Érdekes megnézni, igazi élmény, de íme a fontosabb pontok, amikor Bolgár bácsit sikerül kizökkenteni legendás nyugalmából:

• nem lesz semmilyen rendszerváltozás, mert az megvolt 1989-1990-ben, s ahhoz képest nem változás az Orbán-rendszer, mert az csak rendszeren belüli változás volt, s most is ez lesz, ha Orbán bukik,
• a demokrácia azt jelenti, a többség dönt,
• az ellenzéki emberek csodavárásban álmodnak, mint 1989-ben, amikor komolyan elhitte a társadalom, hogy mindjárt osztrák életszínvonal lesz,
• a jóléti államiság kiépítése nem politikai döntés kérdése, ehhez elsősorban gazdasági alap kell, mely Magyarországon nincs meg, sőt sose volt meg,
• a kapitalizmus nem svédasztal, nem lehet kiválasztani a jó részeit a rossz részek nélkül, az "étkezés" kötött menüben zajlik,
• s végül a legnagyobb ütés: az úgynevezett "lopás" megszüntetése nem old meg semmit, mert mennyisége az ország gazdaságához képest kb. nulla értékű, nem lesz magasabb életszínvonal, mert már most túl magas.

Igazi csemege ez az adás! Nem gondoltam volna, hogy a feketeöves ultraliberális Mihályi valaha is örömöt fog okozni.

Képzeljünk egy embert, aki azt vallja, nevetséges minden etnikai alapú viszály a világban, ellenben ha hirtelen Etiópia kerül szóba, akkor vérben forgó szemmel áll ki a tigrinyák igazsága mellett az amhara-tigrinya viszályban. Nem nevetséges? De igen.

Valami ilyesmi a ballibeknél a palesztín-zsidó viszály. Amint ez szóba kerül, olyan érvek jönnek elő, melyek tabuk bármilyen más esetben, sőt azokat a ballib mélyen ki is röhögi.

S aláhúzom, nem a zsidókra gondolok. Mert az teljesen természetes, hogy egy zsidó a zsidók mellé áll. Ebben semmi különös. Ellenben a ballibek zöme nem zsidó.

A napokban olvastam ilyen mélyballib kommenteket az iráni-izraeli és izraeli-palesztín kérdés kapcsán. S tényleg döbbenetes. Három fő pont van.

Első. A "történelmi jogok". A föld a zsidóké, mert az ő országuk volt 1900 éve is. Persze lehet ilyet mondani, de ugyanezek az emberek mélyen kiröhögnek hasonló véleményt pl. Erdély kapcsán: ott nem az számít, hogy az a magyarok országa volt, hanem az, hogy ki került többségbe: a románok.

Második. Az előbbi variációja, az "őslakos" és a "ki volt előbb", lásd a zsidók ott voltak már 3500 éve, míg az arabok csak 1400 éve érkeztek. Ez persze tény, dehát bármilyen más viszály esetében ez számít? Erdélyben is kb. 400 évvel később jelentek meg a románok, mint a magyarok.

S ilyenkor a ballib mindig elmondja, voltak ott korábban is népek, a románok és a magyarok előtt is. Nos, a Szentföld ugyanez az eset: voltak más népek a zsidók előtt is, s ezt nem egy ellenséges forrás írja, hanem maga a zsidó szentírás.

Harmadik. A "terrorista népek" érv. Hogy Izrael megadott minden jogot a palesztínoknak, de azok inkább terroristáskodnak a megbékélés helyett. Miközben ugyanezek az emberek mélyen fel vannak háborodva, hogy a Kiegyezés utáni magyar elit nem adott széles kisebbségi jogokat a magyarországi kisebbségeknek: valójában azok a jogok sokkal nagyobbak voltak, mint a palesztínok jogai Izraelben, s még az arány is stimmel: annak idején Magyarországon kb. 50 % volt a magyarok aránya, ahogy ma Izraelben is kb. ennyi a zsidó arány (beleszámítva a megszállt területeket is).

A csúcsa ennek a "nem is léteznek palesztínok" elmélet. Melyet Izraelben is csak az ottani szélsőjobb egy kisebb része mond, de ez a magyar ballibeknél elterjedt elmélet.

Sok dolgot elfogadok, de az inkoherenciát nehezen.

Mert azt lehet mondani, hogy "én a zsidók oldalán állok, velük szimpatizálok", ez egy egyenes álláspont, de az marhaság, hogy "semleges, objektív szemlélő vagyok, ezért látom úgy, hogy a zsidóknak van igazuk".

Én pl. inkább zsidópárti vagyok, mint zsidóellenes. Ennek oka személyes: már én magam 0 %-ban vagyok zsidó származású, már gyerekkoromban a legjobb haverjaim fele zsidó volt, ráadásul saját feleségem részben zsidó, meg voltak eleve zsidó kapcsolataim, s több jót láttam tőlük, mint rosszat. De ez nem vezet oda, hogy azonosuljak valamiféle radikális zsidó állásponttal. Eleve jól ismerem az ellentétes tábort pár palesztín keresztény ismeretség miatt, így jól látom a zsidók súlyos hibáit Izraelben.

A valóságban - teljesen semlegesen nézve az egész ügyet - az egész konfliktus egy tipikus befejezetlen telepesállam probléma. Izrael tulajdonképpen egy volt európai gyarmat, ha levesszük a témáról a történelmi gyökereket: európai emberek bevándoroltak egy idegen területre, s ott államot csináltak.

Ugyanaz mint az egész amerikai kontinens, Dél-Afrika, Ausztrália, stb. Na most a telepes államiságnak van 2 bevett módja:

• bemennek a telepesek, s többség lesznek, az őslakosok marginális kisebbség marad, rosszabb esetben kiirtják őket: ilyen pl. Ausztrália, Kanada, Argentína, Kuba, stb.,
• bemennek a telepesek és összevegyülnek az őslakosokkal, kialakul egy új vegyes identitás: pl. Mexikó, Peru, Latin-Amerika nagy része.

Ez utóbbi tulajdonképpen Európában, s eleve az egész óvilágban is így zajlott, csak korábban: a magyarok is így lettek Magyarországon a X. században, jöttek, majd összevegyültek, s a többség ezt az identitást kapta.

A probléma akkor van, ha a két modell egyike se valósul meg. Ahogy ez Izraelben zajlott le: bementek a telepesek, de maradtak az őslakosok is, s a két csoport maradt két külön csoport. A zsidó telepes nem akar keveredni a palesztínnel, mert akkor elveszti identitását, a palesztín őslakos pedig idegen uralomnak, zsidó elnyomásnak tekinti az izraeli államot.

*

Mivel említettem az elején. Hogy ne maradjon a levegőben: amhara-tigrinya.

Etiópia egy soknemzetiségű állam, a 4 legnagyobb etnikum: az oromók, az amharák, a szomálik, s a tigrinyák - az amharák és a tigrinyák ortodox keresztények, a szomálik szunni muszlimok, az oromók esetében pedig a két vallás fele-fele arányban van meg.

Bár az oromók a legnagyobb etnikum Etiópiában - a lakosság kb. negyede -, Etiópia mégis egy amhara alapítású állam, az ókortól így van, az 1974-ig uralkodó királyi dinasztia is amhara volt. Mivel Etiópia keresztény állam volt, így a tigrinyák voltak a másik kiemelt etnikum, az ősi Akszúm utódai, de Akszúm idővel amhara uralom alá került.

A többségében tigrinya Eritrea elszakadása nem oldott meg semmit, mert maradt egy tigrinya többségű régió Etiópia északnyugati részén.

Sajátos, de a monarchia megdöntése után is maradt a korábbi helyzet, mert az etióp kommunista hatalomban is az amharák voltak többségben. Aztán ezt a hatalmat döntötte meg 1991-ben a tigrinya vezetésű szövetség.

2018-ban viszont jöttek az oromo tiltakozások, s végül megdőlt a tigrinya vezetésű kormányzat. Az oromo hatalom annyiban segített, hogy csökkentek az ellentétek az amharák és a tigrinyák között a közös ellenség miatt.

Viszont így azóta káosz van - mérsékelt káosz, azaz az emberek nem ölik egymást az utcákon, mint egyes más afrikai országokban, de folyamatos a harc az egyes politikai szervezetek között, melyek sokszor etnikaiak is -, immár az ország szinte önálló tartományokból áll, ezek küzdenek egymással. S az egyik fontos viszály máig az amharák és tigrinyák közti: szimplán földbirtoklási vita, de évszázadokig visszamenő érvek vannak ki a jogos tulajdonos, hiszen egyébként a két nép rokona egymásnak, s mindkettő keresztény. Tulajdonképpen jelenleg csak azért nem küzdenek egymás ellen véres eszközökkel, mert egyik félnek se tetszik a központi kormányzat.

Annak idejében, a szovjet emberek - de eleve minden kommunista rendszerben élők - időnként a rendszer logikáján belül maradva próbáltak kérdéseket feltenni. Ez elég biztonságos volt, hiszen így nem lehetett a kérdezőt ellenzékiséggel vádolni.

Lásd, felmerült, ha egyszer jobb a közösségi társadalom, mint a magántulajdon alapú, akkor miért látjuk azt, hogy:

• egyrészt a közösségi társadalom rosszul teljesít, nemcsak életszínvonalban, de a termelésben is, alapvető cikkek hiányoznak, s a fejlődés hatása alig látszik az emberek szintjén,
• másrészt miért van az, hogy a közösségi társadalomban élő emberek semmivel se rendelkeznek erősebb közösségi érzéssel, sőt talán még kapzsibbak is, mint az magántulajdon alapú társadalmak állampolgárai;

az elsőt még valahogy ki lehetett magyarázni, de a másodikat sehogy, hiszen tényleg paradox helyzet, hogy a szocializmus folyamatos építésével párhuzamosan nem lesznek az emberek szocialistábbak, sőt épp az ellenkezője tapasztalható: mindenki leszarja azt ami közös, viszont ugyanaz az ember hirtelen nagyon gondos gazda lesz, amint az ő saját dolgairól lesz szó.

Erre a szabványos válasz az volt, hogy ez azért van, mert súlyos a történelmi örökség, hiába lett meg a szocialista ember, hatnak rá a kispolgári csökevények. Csakhát ez nagyon hihetetlen magyarázat volt, hiszen akkor legalább látni kellett volna a "csökevények" lassú kihalását, de senki semmi ilyet nem látott.

A végső magyarázat az lett kb. mint a kereszténységben, hogy "sajnos az ember bűnös lélek". Igenám, de a kereszténység nem állt elő semmilyen politikai tervvel, nem alapított pártot, államot, s nem ígérte, hogy ez meg fog oldódni - a kereszténység megoldása nem evilági, s eleve egyéni és szellemi. Míg a marxizmus ezzel nem védekezhetett, hiszen állítólag tudományos alapú, s komoly kidolgozott tervei vannak.

Lényegében az egész oda vezetett, hogy akkor lesz tökéletes kommunista társadalom, amikor az emberek tudata olyan magas szintű lesz, hogy az ezt lehetővé teszi. Ami valójában annak beismerése, hogy tökéletes kommunista társadalom nem lehetséges, mivel az emberek nem olyanok, mint amilyeneknek lenniük kellene, s sose lesznek olyanok, azaz tulajdonképpen a egész elmélet egy zagyva marhaság.

Ennek a liberális változata: "demokráciához demokraták kellenek". Itt el is hangzik, hogy nem lehet demokrácia, mert az emberek fejletlenek, de majd fejlődnek, demokraták lesznek, aztán jöhet a csodás demokrácia:

A 90-es évekbeli ballib gyakorlatnak volt 5 rendkívül nevetséges jelensége.

Ezek:

• a kódolt antiszemitázás - azaz állítólag mindenki a zsidókkal foglalkozik, csak ezt nem meri bevallani, ezért "kódol", pl. aki a bankok ellen beszél, az valójában kódoltan zsidózik,
• a szalonképtelenezés - azaz vannak vélemények, melyek annyira gonoszak, hogy még vitázni se szabad velük,
• az "egy bizonyos szint felett nem süllyedünk bizonyos szint alá" idézet a tehetségtelen liberális bulvárírótól - ugyanazt jelenti, mint az előbbi, csak még egy kis lenézést is beletéve,
• a független szakértői kormányzás - mikor fogalmi képtelenség ez,
• s végül a "távozzon a közéletből" szöveg - azaz aki "csúnyát" tett, az örökre hallgasson el.

Látom, Brüsszel Péter lelkesen átvette ez utóbbit:

Pedig ez primitívség. Peti, úgy tűnik, igyekszik elhódítani a DK törzstáborát.

A baloldaliak fel vannak mindig háborodva, hogy kedvencüket tehetségtelennek mondom, pedig objektíve az. Ugyanaz a másik oldalon, amikor ugyanezt mondom Wassról. Pedig mindkét véleményem politikamentes.

Miközben mindkét táborban vannak bőven tehetséges írók, művészek is. Lásd: teljesen vállalhatatlan politikailag pl. Tarr vagy Spiró, de mindketten tehetségesek, ezt tagadni komolytalan lenne. A másik oldalon meg ilyen pl. Szabó Dezső és Nyírő József - akinek nem tetszenek politikai okokból, azok se mondhatják őszintén, hogy tehetségtelenek.

Most jut eszembe a ballib gyakorlat 6. pontja, beírom ide, ne maradjon hiány: ez a "határolódj el" elv, azaz ha valaki "hibásat" mond, vele egyetértőnek minősül mindenki, aki nem határolódott el.

Humoros látni, mennyire rettegnek emberek szavaktól.

Az "agresszió" szó valójában jogi fogalom, az emberek azért értik félre, mert az "agresszív" szó alapértelmezése negatív, miközben egyáltalán nem az: a sportban pl. az "agresszív" egy stílus és értékítélete semleges. Pl. a pókerben az agresszív játékos nem azt jelenti, hogy az illető felpofozza az ellenfeleit, rájuk borítva az asztalt, meg alapvetően gonosz alak, hanem azt: szeret sok leosztásban részt venni, rosszabb lapot is ritkábban dob el, szívesen emel és visszaemel, átlagnál gyakrabban blöfföl.

Szóval teljesen nevetséges vért izzadva magyarázgatni, hogy míg Oroszország agresszor Ukrajnával szemben, addig Izrael nem az Iránnal szemben.

A valóságban mind Oroszország, mind Izrael agresszor. Mert az agresszió azt jelenti: más állam megtámadása nem önvédelmi céllal, s az önvédelem itt szűken értelmezendő, azaz csakis azt jelenti, ha volt előtte agresszió a másik féltől.

Azt persze lehet aztán mondani, hogy "de igazuk van", mert pl. Izrael kénytelen fellépni az iráni atom ellen, stb., de ettől még ez agresszió.

Akik támogatjuk Oroszországot se mondjuk, hogy nem volt agresszió Ukrajna megtámadása 2022-ben, mert az volt a nemzetközi jog szerint - egyszerűen azt mondjuk, Oroszország agressziója igazságos, az adott helyzetben logikus lépés volt.

Ugyanez igaz a tegnapi amerikai agresszióra Irán ellen, de a szóban forgó műsor még előtte készült. A lényegen nem változtat: azt se mernék agressziónak nevezni, pedig az, még úgy se merik, hogy a "rossz Trump" csinálta.

A különféle keresztény alapon létrejött, de nem keresztény szekták legnagyobb rombolása az, ami volt híveikkel zajlik aztán.

S ebben különösen az ilyen típusú vallási felezeket okoznak nagy károkat. Mert a hagyományosabb keresztény, újprotestáns típusú, szektaszerű felekezetek esetében ez a hatás sokkal ritkább.

Miről van szó? Arról, hogy amint a lelkes hívő kiábrándul szektájából - s ez nagyon gyakori -, aztán nemcsak az adott szektát veti el, hanem az egész vallást mindenestül.

Nemzetközileg a két legkártékonyabb ilyen szekta a mormonok és a jehovisták.

Megfigyelhető: az ex-mormonok és ex-jehovisták zöme határozott ateista lesz.

Magyarországon - s eleve egész Kelet-Európában - csak a jehovisták számítanak, mert régiónkban a mormonok sose tudtak áttörést elérni: sose lettek népszerűek, hatalmas az ingadozás a taglétszámban, s ma is egy törpe felekezet, mint ahogy voltak 30 éve. Ezzel szemben a jehovisták pl. Magyarországon több tízezres tagsággal rendelkeznek, benne vannak a 10 legnagyobb felekezet között.

A napokban néztem egy ex-jehovista anyagát. Lényege: a Biblia tele van hibákkal, önellentmondásokkal:

Miközben összes felvetését meg tudja válaszolni tulajdonképpen bárki, a tanítást legalább közepes szinten ismerő keresztény hívő.

Alapvetően minden hibának tekintett érv visszavezethető a következő 5 okra:

• "egy szerző és több szerző": a kritikus úgy tekint a Biblia szövegére, mintha azt egyetlen szerző írta volna, miközben a valóságban a Bibliát több szerző írta, így pedig teljesen természetes, hogy ugyanarról másképp számolnak be,
• "egyetlen értelem": a kritikus szó szerinti értelmet követel meg, miközben az nincs meg feltétlenül,
• "szövegkörnyezet": nem tudomásul vétele annak, hogy a kifejezés tartalma függ annak környezetétől,
• "igazság": a kritikus szerint nem lehet eltérés, hiszen a szöveg magát igazságnak állítja be, pedig a Biblia "csak" ihletett szöveg, nem Isten által diktált szöveg, így természetes módon mindig jelen van a szerző emberi gondolatvilága is,
• "teljesség": a kritikus megköveteli, hogy ami igaz, az legyen teljes, pedig nem az, ez nem követelmény, az is igaz, ami csak az adott kérdést részben világítja meg.

Egyébként a kritikus videó nem a legrosszabb típusú, lehet belőle tanulni, azaz nem az a szint, mint a legprimitívebb ateista anyagoké, ahol pl. belekötnek irodalmi fordulatokba is, lásd "megállt a Nap az égbolton" (Józsué 10. fejezet). vagy amikor a "világ négy sarka" (Jelenések 7. fejezet) kifejezésre rá mondják, hogy "laposföld!".

Amikor valaki szentírást akar készíteni, az rendkívül nehéz feladat.

A hagyományos vallások rendszerint vagy igazat mondanak saját szentírásaikról, vagy legalábbis olyat állítanak, ami kívülről nem cáfolható.

A zsidó szentírások (ami a kereszténységben az Ószövetség) pl. nem állít semmi olyat saját magáról, ami cáfolható lenne. Az "önbevallás" az, hogy ezeket az irományokat emberek írták, bizonyos isteni ihletett állapotban.

A csak keresztény Biblia esete ugyanaz: ihletett emberek írásai, utólagosan ellenőrizve az Egyház által.

Az iszlám esetében már kicsit közvetlenebb a helyzet: a hivatalos verzió szerint a Koránt egy angyal diktálta Mohamednek, de itt is ihletett állapot van a leíró, aki ember. S nincs igazolás: vagy elhiszi az ember vagy nem.

A keleti vallások esetében eleve ősi szövegek vannak, melyeket a szájhagyomány őrzött meg, majd ez le lett írva később.

A szentírásokat persze lehet aztán tartalmilag kritizálni. Hogy amit írnak az nem igaz, vagy nem koherens a szöveg.

Számtalan ateista Biblia-kritikát láttam. S egyik se meggyőző, mert az összes felvetett probléma könnyedén megmagyarázható, s nem kell hozzá bonyolult értelmezgetés se, szinte adódik minden magyarázat. (S ugyanez igaz a Koránra is, nem igazán lehet belekötni tartalmilag.)

Ezért is nincs hatásos ateista valláskritika, mert a egész végsősoron a "hiszem vagy nem hiszem" alapon áll az ateista felvetésekkel kapcsolatban is. Azaz mindenki dönt, minek hisz a vallásnak vagy az ateizmusnak, mindkettő hit kérdése, bizonyítani egyiket se lehet, ezért is tekintik az ateizmust is egy vallásnak.

A mormonizmus a nagy kivétel. Ez egy XIX. századi amerikai vallás, magát az egyetlen igaz kereszténységnek hirdeti. Ez persze nem új dolog, az egész protestantizmus abból indult ki, hogy valami el lett rontva, ezért vissza kell térni Jézushoz: a mormonizmus csak annyiban új, hogy szerinte a protestantizmus is elrontotta.

Maga a vallás érdektelen, sokszor írtam róla. Még az alapozó szentírásuk, a Mormon Könyve se érdekes most, hiszen az nem ellenőrizhető kívülről: a hivatalos verzió szerint egy angyal adta a vallásalapító Joseph Smith-nek, az lefordította angolra, majd visszaadta.

Tartalmilag persze kritizálható, elég sok bizarr dolog van benne - az indiánok zsidók, vasat öntöttek Amerikában Kolumbusz előtt, olyan állatok Amerikában, melyeket csak az európai gyarmatosítók vittek be, stb. -, de ezek kisebb-nagyobb erőfeszítéssel kimagyarázhatók. Az ilyesmik persze megingatják a hitet a mormonizmusban, de mégse jelentenek teljes bizonyítékot a vallás ellen. (Persze az sokatmondó, hogy pl. a zsidóság, kereszténység, iszlám esetében ilyen hitingató problémák sincsenek a szent szövegekben.)

A baj Joseph Smith-tel azonban az volt, hogy környezetéből kiemelkedő, rendkívül intelligens ember volt, akit a szentírás-csinálás elbűvölt. Szóval nem volt neki elég, hogy megcsinálta a Mormon Könyvét. ha nem halt volna meg viszonylag fiatalon, 38 évesen, valószínűleg még sok szentírást készített volna, de ideje csak egy párra adott lehetőséget.

A Nagyértékű Gyöngy nevű szentírás tartalmaz több ilyen szöveget Joseph Smith-től. A legérdekesebb ezek közül az Ábrahám könyve nevű írás, mely tulajdonképpen kiegészíti Ábrahám bibliai történetét. Smith gyerekkora óta kiválóan ismerte a Bibliát, olvasott sok teológiai könyvet is, sőt tanult héberül és görögül, így igyekezte "kiegészíteni" a bibliai elbeszélést, ennek volt része az egyes számú ősapa, Ábrahám történetének "továbbfejlesztése" is.

Joseph Smith itt azonban hatalmas hibát követett el. Nem azt mondta, hogy látomása volt, vagy azt, hogy egy angyal adta neki a szöveget, vagy legalább azt, hogy kapott egy szöveget, majd az elveszett, hanem elmondta az igazat: a szöveget tartalmazó papíruszt egy egyiptológiai kiállításon vásárolta meg 1835-ben, mert a szövegben felismerte Ábrahám történetét.

A papíruszt sokan látták is, majd azt lefordította Smith, egyébként úgy, hogy nem ismerte az egyiptomi nyelvet. Ellenőrizni a fordítást a világon akkor kb. 10 ember tudta volna, akkoriban kezdődött az egyiptológia, az egyiptomi írás megfejtése csak 1822-ben történt meg, s nem az USA-ban.

A dolog így is maradt. Aztán az eredeti papíruszok eltűntek. Sokáig az volt az általános vélelem, hogy Joseph Smith eredeti papíruszai elégtek egy hatalmas tűzvészben 1871-ben.

Aztán jóval később, 1966-ban szenzációs hír jött: az anyag megvan, az egyik múzeum levéltárában. Közben az egyiptológia komoly tudománnyá lett, immár az USA-ban is volt sok szakember.

Természetesen le lett fordítva az egész anyag. Gyorsan kiderült: egyszerű egyiptomi halotti imákat tartalmaz, semmi köze az egésznek Ábrahámhoz. Külön vicces: kiderült, hogy a papíruszon lévő egyes rajzok hiányosak, ezeket azonban valaki kiegészítette, valószínűleg maga Smith, mégpedig teljesen anakronisztikus módon. A legjobb: az egyik alaknak az eredetiben hiányzik a feje, ez egy sakálfejű istenség kellene, hogy legyen, de ezt Smith nem tudhatta, így emberi fejjel egészítette ki.

A mormonok persze nem hülyék, nevetséges lett volna a tagadást választani. Persze ma is akadnak tradicionalista mormonok, akik szerint az egyiptológia téved, mert Smith fordítása helyes, csak annak helyessége nem fogható fel hit nélkül. Viszont erre nincs párhuzam a zsidóság vagy a kereszténység esetében, meg nagyon sántít is az egész minden szempontból, szóval ez egy marginális álláspont.

A fő álláspont az, hogy az egyiptológusok helyesen fordítják a szöveget, s az valóban nem Ábrahám története. Igenám, de akkor mi a helyzet? Hiszen azt mégse mondhatják - ami valószínűleg a valós igazság -, hogy Smith egy élénk képzeletű, rendkívül művelt és intelligens, túlképzett szélhámos volt, akinek élete álma volt vallást alapítani, s ezt sikeresen el is érte, hiszen ma is léteznek a mormonok, nem is kevesen, világszerte kb. 10-15 millió tag van.

Szóval alapvetően 2 magyarázat született:

• a megmaradt papírusz nem a teljes anyag, van egy másik rész is, az elégett, s azon volt Ábrahám írása - nagyon sántít, mert egyrészt ott a kép, másrészt miért lenne egy halotti imákat tartalmazó tekercs része Ábrahám írása,
• valójában Smith nem fordított semmit, csak a papíruszok hatására ihletett kapott - ez már teljesen hitalapú magyarázat, de itt is felmerül: akkor miért mondta maga Smith, hogy ez "fordítás".

Hozzáteszem: nem minden mormon fogadja el a Nagyértékű Gyöngyöt szentírásnak. Története során a mormonizmus részekre szakadt, s csak egyes részek ismerik el ezt, de mivel köztük van a legnagyobb mormon frakció - ez Magyarországon is jelen van -, így a kérdés igenis releváns.

A teljes szöveg magyarul fent van a hivatalos honlapon.

Múlt heti gigatünti, bár rossz rá a "gigatünti" szó, mert itt nem 800 fő vett részt - ez a normál gigatüntik létszáma -, hanem így ránézésre a tízszerese, 7-8 ezer ember: elég jól ismerem a környéket, onnan párszáz méterre jártam iskolába 1973-1980 között. Szóval kb. 500-szor több ember vett részt, mint ami az antifasiszta gazembereket támogató tüntin, melyről nemrég volt szó.

A nagy részvétel fő magyarázata: egy a ballibekkel nem azonosítható celeb szervezte. Bár Puzsér annyira nem tudott sikeres lenni, mint 2 éve volt ex-felesége, de így is ez egy valódi részvételt felmutató rendezvény volt. Puzsér ott rontotta el, hogy meghívott levitézlett ballib előadókat is, ex-felesége ezt a hibát nem követte el, ezért is volt nála sikeresebb.

Amiben viszont Puzsér ügyesebb, hogy nem szervez mozgalmat, ő beáll csont nélkül Brüsszel Péter mögé, így pedig nincs hogy buknia, hiszen hangulatkeltéssel akkor se lehet bukni, ha az eredménytelen, mivel ez mérhetetlen.

A lóláb viszont erősen kilátszik. Minszk mint hívószó sokat jelez. S persze a saját szemszögükből igazuk is van. Hiszen itt valóban két út van: Brüsszel vagy Minszk.

Brüsszel azt jelenti:

• családellenesség, abortusz, genderizmus, gyerekek megrontása, homokpropaganda,
• elpuhult társadalom, ahol drogosok és segélyen élő agresszív migránsok diktálnak,
• indokolatlanul magas életszínvonal, melynek fedezete a világ kifosztása,
• elhülyült polgárok unalmukban eutanáziát követnek el,
• a normalitás üldözése, a liberalizmus éljenzése.

Minszk pedig mindennek az ellentétje, szóval jó példa.

Valójában persze a dilemma nem valós. Hiszen 3 út áll előttünk:

• csatlakozunk Brüsszelhez, ez esetben vele együtt pusztulunk,
• küzdünk Brüsszel ellen, ez esetben a nyertesek között leszünk, Minszkkel szövetségben,
• folytatjuk a mostani óvatos utat, ez esetben is a nyertesek között leszünk.

Azaz végsősoron a választás: vagy Minszk vagy a semmi.

Legalább őszinte a szélsőliberális celeb:

A valódi Minszk, miután a nép kemény kézzel letörte a CIA által szervezett 2020-2021-es szivárványos puccskísérletet:

Mindenképpen jó jel: összesen 14 (tizennégy) ember jelent meg az egyik német antifasiszta bűnöző tárgyalása alkalmából tüntetni, aki ellen több ember elleni erőszak miatt folyik eljárás. Még az ellentüntetők is többen voltak, nekik sikerült 18 embert összecsődíteniük.

De még jobb jel: a ballib törzskommentelők 90 %-a nem áll ki az antifasiszta gazember mellett.

Persze tudom, ez csak taktika, nem mély meggyőződés, de akkor is pozitívum.

Egy értelmetlen javaslat Pokoltól.

Az alapvető hiba: jogi eszközzel akar kezelni egy politikai kérdést. Azt mondja: amennyiben valaki megsértené az alkotmányt, , akkor „alkotmányvédelmi helyzet” áll elő, ami után egy új testület, az Alkotmányvédelmi Tanács veszi át a hatalmat új választások megtartásáig.

Igenám, de ha valaki az alkotmányos helyzetet szándékosan megsérti, az az alkotmányvédelmi helyzetet is megsértené, tehát az egész teljesen felesleges. S nyilván nem adná át a hatalmat az Alkotmányvédelmi Tanácsnak.

Szerintem egészen másképp kell a dolgokat kezelni.

Egyrészt, egyáltalán nem biztos, hogy a Fidesz bukik 2026-ban. Nem tudom, miért van mindenki ennyire pánikba esve, mintha ez már biztos lenne. A jelenlegi közvéleménykutatások beteljesülése esetében a Fidesz egyszerű többséggel nyerne jövőre.

De ha tényleg vesztene a Fidesz, akkor is:

• lesz-e kormánytöbbség, képes lesz-e a Tisza és a DK koalícióra lépni,
• nem fog-e gyorsan részekre esni a Tisza,
• s még ha mindent meg is oldana Brüsszel Péter, fognak-e akarni feles többséggel alkotmányozni, azaz alkotmányt sérteni.

Minden esetleges.

Ha Soros emberei nem határozzák el magukat a jogrend felrúgására, akkor semmi gond, ez esetben a lengyel utat kell választani: azaz aktívan gátolni a baloldali kormányzást. Aztán a következő választáson bukni fognak, saját választóik fognak csalódni bennük.

Ha pedig alkotmányos puccsot hajtanak végre, akkor mehet a teljeskörű ellenállás. Ez olyan helyzetet fog teremteni, hogy a végén ellehetetlenül a kormányzat, aminek eredményeképpen megint bukás lesz a vége.

Minden jogellenesség ugyanis immár nem jogi, hanem társadalmi-politikai kérdés. Ha nagy az erő a jogsértés mögött, új joggá válik, ha meg nem, akkor csúnyán elbukik.