A meterológus műbotrány kapcsán ismét megjelent az ősi ballib érv, mely szerint borzasztó, hogy az ideológia átveszi a tudomány szerepét, mert a XXI. században nem ideológiák kellenek, hanem racionalitás és tudás.

A tézis alapja a liberalizmus egyik legnagyobb hazugsága. E szerint egyrészt vannak a borzalmas szubjektív eszmék mint vallás, de politikai eszmék is, másrészt meg van a tiszta racionalitás, a valóság tiszta és tudományos felfogása.

A liberális üdvtörténet szerint az előbbitől haladunk az utóbbi felé, a progresszió lényege, hogy egyre inkább hátérbe szorul az ideológia, s egyre inkább átveszi a helyét a tudományosság. Lásd, az ősember még azt hitte, a Felhőisten mérges, ezért dörög az ég, így imádkozott hozzá, legyen végre vidám, hogy ne mennydörögjön, ma viszont tudjuk, mindez csupán egy meterológiai jelenség, melynek oka puszta fizika.

Ezt a marxizmus is használta egyébként annak idején, de nem a marxizmus találta ki, a marxisták csak átvették a felvilágosodáskori tézisekből. Persze a marxizmus legalább nem tagadta magáról, hogy ideológia lenne, a marxisták szerint ideológiák harca zajlik, s a marxizmus az elnyomottak ideológiája, egyszerűen csak az elnyomottak képviselik a normalitást, a racionalitást. Lásd, az őskorban kommunizmus volt, majd lassan ez elferdült, így lett osztálytársadalom. (Természetesen őskommunizmus sose létezett, semmi bizonyíték rá, sőt minden éppen arra mutat, mindig volt magántulajdon. Még egyes majomfajtáknál is megfigyelték a magántulajdon nyomait.)

A liberális verzió alattomosabb: e szerint a liberalizmus nem ideológia, hanem maga a racionalitás kisugárzása, amolyan ideológiamentes ideológia. Az ember, e szerint, természetes szűzi állapotban liberális. Persze aki ilyet állít, az valószínűleg még sose látott kisgyerekeket.

De mi is a valós helyzet? Három dolgot kell megjegyezni.

Egyrészt nem létezik tiszta racionalitás, ez alapvető filozófiai képtelenség. A dolgok magukban nem adottak, azokat mindig meghatározza az értelem, márpedig mivel ez történik, mindez mindig szubjektív.

Erre a legjobb példa egy olyan banális dolog, mint a szín. Minden egészséges emberi szem azonosan látja a színeket, erre vannak kutatások. Mégis teljesen kultúrafüggő ki milyen színt "lát".

Vannak őskori szinten élő népek Ausztráliában és Pápuában, melyek összesen 2 színt látnak: feketét és fehéret, s minden sötét és világos színt a fekete, ill. a fehér árnyalatainak fognak fel. Az ellenkező végleten meg vannak nyelvek, ahol 12 alapszín van. A magyarban pl. 10 alapszín van: a magyar sajátossága, hogy a pirost felosztja sötétre és világosra (vörös és piros), miközben a kéket nem osztja fel, ellentétben mondjuk az orosszal, ahol külön szó a sötétkék és a világoskék. S a magyar számára nem alapszín a rózsaszín és a narancssárga se.

A lényeg: racionális alapon nem mondható meg hány szín van, mert lehet bármennyi, teljesen szubjektív ez a kérdés. Egyszerűen nem létezik "tudományos" szín.

Másodsorban. még ha létezne is tiszta racionalitás, abból semmi se következne. Maradva a fentinél: ha lennének is természetesen adott alapszínek, az nem jelentené, hogy az embereknek így kellene őket használniuk. Kb. mint az, hogy a "napkelte" szó se irracionális, pedig tudjuk, a Nap nem kel fel, a Föld fordul el.

Harmadsorban pedig, maga a liberalizmus, még ha el is fogadnánk, hogy az alapja a racionalizmus, akkor is csak a racionalitás egyik lehetséges értelmezése lenne.

Persze a valóságban a liberalizmus egy ideológia, semmi más. S - mint minden más ideológia - szubjektív: axiómákon és bizonyíthatatlan következtetések alapszik.

Ideológiamentes tudomány egyszerűen nem létezik. Sokan ezt könnyedén felismerik a humán tárgyaknál, csak a legelvadultabb liberálisok hisznek pl. olyanban, mint ideológiamentes közgazdaságtan. De valójában a reál tudományok esetében se más a helyzet, ott is ideológikus az alap, ott a "tudományosan" csak az értendő: "megfelel a szubjektíven megállapított alapszabályoknak".