A nyugati civilizáció abban a tévhitben élt a XX. sz. második felében, hogy csak idő kérdése a nyugati ihletésű polgári liberális demokrácia elterjedése az egész világon.
Az alapvető tétel szerint csak szabad és demokratikus választásokat kell rendezni bárhol a világon, s a lakosság önként a nyugati és liberális modellre fog szavazni. Így tehát a nyugat egyetlen feladata a demokratikus átalakulás elősegítése az egész világon, a többi majd jön magától, s a folyamat végén elkövetkezik a nagy cél: a globális Világállam megalakulása, természetesen liberális demokrata értékek mentén.
A marxizmus világméretű bukása a 80-as évek végén csupán erősítette ennek az elképzelésnek az igazát, hiszen a legtöbb ex-kommunista országban a lakosság valóban tömegesen a nyugati modellre szavazott.
Az első baljós jel Algériából jött, ahol két évtized autoritárius diktatúra után 1991-ben, nyugati nyomásra, szabad és demokratikus választásokat tartottak. A választásokon az iszlamista erők nyertek, a nyugat legnagyobb megdöbbenésére. Az algériaiak a szovjetbarát-balos diktatúrát nem a nyugati demokráciára akarták leváltani, hanem iszlamista állami berendezkedésre. A szovjethűből nyugatpártivá lett algériai hadsereg gyorsan puccsot is hajtott végre a választás két fordulója között, s azóta is – a nyugat nem is nagyon titkolt örömére – katonai diktatúrát tart fenn az országban. Tavalyelőtt, az arab tavasz kódnevű nyugati kémprogram ügyesen el is kerülte Algériát, nem akart másodszorra is kockáztatni a nyugat az országgal. Érdemes hozzátenni: Egyiptomban pont ugyanez történt tavaly: az autoritárius diktatúrát követték a szabad választások, azokon szépen nyertek is az iszlamisták, majd jött – teljes nyugati támogatással – a puccs, s az új diktatúra. Most már a nyugat nem követel demokráciát Egyiptomban…
Az USA természetesen elbízta magát a 90-es évek elején, amikor hírtelen a világ egyetlen nagyhatalma lett. A széthulló Szovjetúnió részei a harmadik világ szintjére süllyedtek, Kína még nem volt több egy fejlődő szegény országnál. Úgy tűnt, semmi sem veszélyeztetheti a nagyravágyó célokat.
Az USA megpróbálta Kínát is felbomlasztani a tienanmeni akcióval, csakhát a kínai vezetés képes volt távlatokban gondolkodni és átlátni a „népfelkelésben” Kína újragyarmatosításának és részekre szakításának pokoli tervét. Deng Xiaoping akkor azt mondta: határozott, kemény kéz kell pár napig, mimimalizálni lehet így az elkerülhetetlen halálos áldozatokat, s aztán a nyugat beletőrödik akciójának bukásába, s a kínai állam megmarad, a kínai népnek megmarad saját független államisága. Igaza lett.
Az orosz vezetés erre képtelen volt, önként vette át a nyugat értékrendjét, s ahhoz akkor is ragaszkodott, amikor a negatív eredmények mindenki számára láthatóak lettek: ázsiai szintű 50-60 %-os szegénység, az országa vagyonának 2-3 tucat oligarcha kezébe került, polgárháború a Kaukázusban, a hadsereg szétzüllése, hihetetlen méretű bűnözés, havi több millárd dollár kiáramlása az országból nyugati bankokba. Senki sem hitte, hogy képes lesz ebből az agonizáló állapotból Oroszország valaha feltámadni.
A materalista nyugat beleesett abba a hibába, hogy nem tulajdonított semmilyen jelentőséget a szellemi értékeknek. Mint ahogy az iszlám országokban kiderült, hogy nagyobb hatása van a vallásnak, a hagyományos értékeknek, mint a nyugat gazdagsága előtt való ámult hasraesés, úgy Oroszországban is a nép egyszerűen rendszert váltott: a 80-as évek végén kezdődött keresztény reneszánsz, az orosz nép a nyugatról beimportált marxista gúnyát bedobta a sutba, s ez a szellemi erjedés a politikára is hatni kezdett, aminek eredményeképpen az ezredfordulón az orosz nép demokratikusan leszavazta az annyi sok szenvedést hozott nyugati liberális modellt.
Nem Putyin az ok, ő csak az okozat valójában. De ezt a nyugat ismét képtelen felfogni.
Közben Kína gazdasági nagyhatalom lett és – hihetetlen fejlemény – az USA fő hitelezője, s nincs messze az idő, amikor katonailag is nagyhatalmom lesz. Latin-Amerikai nagy része – az élen Brazíliával – kibújt a nyugat diktátuma alól. Ugyanez a helyzet sok más országgal is, egyre növekvő mértékben.
Közben látjuk, immár Nyugat-Európa is recseg-ropog. Franciaországban és az Egyesült Királyság csak az aránytalan választási rendszer képes visszatartani a választási győzelemtől a statusquo híveit, akik egyben – ez nem véletlen – Putyin csodálói is. Míg e két országban a statusquo ellenzői elsősorban „jobboldalinak” definiálják magukat, más országokban a statusquo ellenfelei inkább „baloldaliak”. Ez látható Spanyolországban és Görögországban, ahol teljesen új, magukat baloldalinak meghatározó erők szereznek egyre nagyobb támogatást.
Itt veszti el értelmét a baloldal-jobboldal megkülönböztetés. A hagyományos jobboldal és a hagyományos baloldal MINDENHOL egymás közeli szövetsége és együtt támogatják a fenálló rendet. Míg a statusquo ellenfelei mind baloldalon, mind jobboldalon – az egyes meglévő különbségek ellenére – a fennálló rend ellenzői, és változást követelnek.
Az USA igyekszik menteni azt, ami menthető. Már a NATO felett sem tudja teljes mértékben érvényesíteni befolyását, a NATO második legnagyobb hadseregével rendelkező Törökország látványosan nem fogad szót. Obama kétségbeesésében Oroszországra támadt tavaly Kijevben, de ez az akció csúfos véget ért, mint elődje akciója 2008-ban a független Oszétiában.
A magyarországi helyzet e harc apró eleme csupán. A magyar nép okosságán múlik: képes lesz-e megvédi a magyar kormányt az idegen agresszió ellen. Ez nem politikai kérdés immár: a jelenlegi kormányt nem kell szeretni (sőt van is sok minden, amiért nagyon nem kell szeretni), de észre kell venni, itt tisztátalan erők igyekeznek az ország nyugati függőségén lazítani óhajtó kormány ellen fellépni, azt megbuktatni, azt gyarmati irányítással felcserélni.
Az óvatosság szükségszerű: látható, hogy a nyugat kezdi felismerni immár a szellemi alapok fontosságát. Ennek legfőbb jelen a katolicizmus liberális, újprotestáns szektává való átalakításának pokoli terve. A nyugat már bejuttatta emberét a Vatikánba a hírhedt argentín szégyenceleb személyében. S ez nem felekezeti kérdés: a nem katolikusokat is negatívan fogja érinteni, ha a hithű katolikusok nem lesznek képesek rövid időn belül leállítani a római püspökök szent székében vendégszereplő argentín ateista életművészt.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Kabai Domokos Lajos · www.bekialtas.blogspot.hu 2014.11.16. 18:07:02
maxval birca hozzászóló · http://bircahang.org 2014.11.16. 18:50:33
A magyar kormány szerepe valóban nem világos, de mindenképpen tény: pozitív lépéseket tettek.
Benderik 2014.11.16. 23:18:22
1. nem vették figyelembe, hogy a demokrácia előzmények nélkül nem megy, annak alapjait, a jogait igénylő népet a történelem ki kell nevelje, egy királysághoz szokott nép nem tud a demokráciával hirtelen mit kezdeni, rájuk erőltetése szinte szükségszerűen emel hatalomba résen levő diktátort vagy ügyeskedőket,
2. általában is igaz, hogy a történelemben az ugrásszerű változások ugyanolyan káros (sokszor végzetes) hullámokat vetnek, mint a fizikában a tranziensek, vagy mint a tóba zuhanó szikla.
De ebből nem a demokrácia rossz-sága következik, hanem a hirtelen változásoké.
Azt is látni kell amúgy, hogy a fundamentalista országokban ugyanúgy lázonganak előbb-utóbb a mindennapok elnyomása ellen, tüntetnek a nők, hogy autót vezethesenek, a férfiak, mikor már őket is korlátozzák olyan mindennapi lehetőségeikben, melyek korábban természetesek voltak.
És mikor a demokráciát vagy a liberális berendezkedést támadod, mindig olyan állampolgárnak gondold magad, aki az adott országban épp' nem a fősodorba tartozik, akinek kedvére a szabályokat hozták. Gondolatban nő legyél vagy kurd, olyan, aki rossz végén áll a fasznak. Mert a szellemi munkát végző államvallást gyakorló fehér férfinek majd minden rendszer biztosítja kellemes életét.
Húsleves 2014.11.18. 07:54:52
Te meg gondolatban legyél mondjuk guantánamói fogoly, vagy drónokkal lebombázott család egyetlen túlélője, és rögtön rájössz, hogy mi a különbség a Kis demokraták nagy mesekönyve és a valóság között.
Benderik 2014.11.18. 22:18:26
Mert kijátszható rendszer ez is, de USA-ban ez legalább botrányt kavar. Egy keményvonalas fundamentalista országban meg kinek mi köze hozzá.
Amúgy USA épp' keményvonalasat kezdett játszani, mikor Guantanamo benépesült és Irak bombázódni kezdett.
De a demokrácia amúgy sem a külső országokkal szembeni bánásmóddal mérhető jól, mert ott egy közösség nem a saját dolgáról dönt, hanem másokéról. Arra viszont ebben is jobb, mert ha túl botrányosan jár el a hatalom, a közvélemény nyomása valamelyest visszafogja.
Már ha a közvélemény megtudja, de erre meg szintén a demokrácia egyik védőpillére, a sajtó szolgál. Ami persze szintén kijátszható, de erre nem az a megoldás, hogy akkor mindezeket sutba vágjuk, mert akkor aztán tényleg mindenki szabadon gyilkolható.
Benderik 2014.11.18. 22:20:38
maxval birca hozzászóló · http://bircahang.org 2014.11.19. 05:38:22
Mint Hitler és Sztálin, ők is puritánok voltak.
Húsleves 2014.11.19. 07:48:23
Nem tudom, hogy mennyi botrány kellene még ahhoz (ugyanis évek óta egyiket követi a másik), hogy a közvélemény visszafogja az előre nobeldíjazott háborús bűnöző tetű nevével fémjelzett Nagy Büdös Demokráciát.
Egyébként viszont az eredményt látva kénytelen vagyok korrigálni magam: a hozzád hasonló agymosott fanatikust szemmel láthatóan semmilyen tapasztalati tény nem téríti el a Kis demokraták nagy mesekönyvétől, hasonlóan ahhoz a középkori szerzeteshez, aki szorgalmasan kétszer is elolvasta Arisztotelészt, és nem látta igazoltnak Galilei tapasztalati tényeken alapuló következtetéseit.
A háború az háború, az emberkínzás az emberkínzás, a jogsétrtés az jogsértés. Ezeknek a helye a logikai következtetésnek nem a jobb oldalán van, hanem a bal oldalán. Nem megmagyarázzuk, hanem ebből ítéljük meg a szóban forgó országokat meg az önigazolásra használt modellt, amelyet képviselnek.
A "külső országokkal szembeni bánásmód" meg akkor jusson eszedbe, amikor a jólétükről van szó, az ugyanis teljes egészében ezen alapul, minthogy mindig is ezt csinálták. Kiirtották az indiánokat, újra feltalálták a rabszolgatartást, megtámadták Mexikót és elvették a legértékesebb területeiket, banánköztársaságokat csináltak Latin-amerikából, persze tudom, tudom, ezek régen voltak. Újabbak: Korea, Vietnám, Jugoszlávia, Afganisztán, Irak kétszer meg még csemegézhetsz kedvedre a mondvacsinált indokokkal indított háborúikban például a Wikipedián.
Persze a mesekönyvedben ezek mind meg vannak indokolva, csak éppen annyi a bibi, hogy az indokokat illetően is kiderült hogy hazudtak, a módszereket illetően is (emberkínzások, háborús bűncselekmények), a jogszerűséget illetően is (a drónbombázásokról már nemzetközi bíróság is kimondta, hogy a nemzetközi joggal ellentétesek), és még lehetne folytatni például azzal, hogy úgy ráncigálnak másokat nemzetközi bíróság elé, hogy közben egyszerűen megtagadják az amerikai háborús bűnözők kiadását.
Úgyhogy nem kell a púder, mi a valóságból indulunk ki, és nem a te álszent, hazug világodból.
Benderik 2014.11.19. 21:23:08
És az az áldott jó Iszlám Állam, meg az egykori Irán, meg az egykori Spanyol királyság a másik indiánokkal, ahol még megvolt a keményvonalas erkölcs, és nyoma se volt a züllött liberalizmusnak, milyen rendesek voltak a velük érintkezőkkel.
A statisztika ismeri azt a fogalmat, amikor két tény gyakran fordul elő egyszerre, de nem egymás okai, csak közös okból fakadnak, így gyakori az együtt-előfordulásuk. Fentiek alapján nem látom miért lenne oka a fenti szépségeknek a demokrácia vagy a liberalizmus.
Annak sokkal inkább, hogy ahhoz van köze, hogy ezek a mai fejlett országok szimplán erősek. És mivel erősek, sajnos sok mindent megtehetnek.
És vajon mitől erősek?
Sokat köszönhetnek a "gyarmatok" kizsákmányolásának is, de még többet annak, hogy képesek a technikai és szervezeti fejlődésre. Ami akkortájt indult, mikor megerősödött a polgárság, és szabadságjogokat vívott ki magának, és tere nyílt a sokszínű fejlődésnek, iparosodásnak, ötletek megvalósításának.
Aminek viszont van köze mind a demokráciához, mind a sokszínűség eltűréséhez (ami nagyon olyan liberalizmus szagú).
És igen, van ellenpélda: Kína. De Kína is azóta erős, mióta nyitni kezdett. Gazdaságilag erősen liberális (és itt nem a klasszikus liberális gazdaságpolitikának nevezettre gondolok, hanem hogy hagyja a gazdaságot alakulni, és nem rendeli alá az ideológiának). Demokráciára meg érni kell, ezért az ott még sokáig nem működne.
Szóval azért látod, hogy a mai "fejlettek" annyi csúfságot tesznek, mert ők az erősek, és nagyrészt azért ők az erősek, mert társadalmi struktúrájuk hatékony. És az egyetlen, ami ezen csúfságukban bármennyire is korlátozza őket, és amiért egyáltalán hallhatsz e csúfságokról, az pont a bennük működő liberális demokrácia. Mert ha keménykezű királyok vezetnék, még suttogni sem igen lehetne e csúfságokról, de nem is lenne suttogni miről, hisz' ki se szivárogna semmi azokból a Guantanamókból.
Húsleves 2014.11.20. 07:50:53
Ja, amikor lelepleződnek a hazugságok, akkor jön a liberális az "erősebb kutya" érvvel. Ne zavarjon, hogy ennek már végképp semmi köze semmiféle jobbsághoz, és pont ez az, ami másnak nem tetszik. A másik meg a kettős mérce, ugyanis nem állított senki olyat, hogy a királyság jobb lenne a demokráciánál (bár az is megérne egy misét, hogy Nagy-Britannia a királysággal és a lordok házával - ez utóbbi ráadásul nem is csak formális - hova tartozik), az viszont nem tetszik, hogy a demokráciát önmagát igazoló logikai abszurdumként használjátok, és mindig találtok mentséget arra amit tesznek.
Először is javítok egy logikai hibát: "Sokat köszönhetnek a "gyarmatok" kizsákmányolásának is, de még többet annak, hogy képesek a technikai és szervezeti fejlődésre". Ja persze, ez a mese hülyegyerekeknek. Helyesen így hangzik: Sokat köszönhetnek a gyarmatok kizsákmányolásának, mert ennek következtében képesek a technikai és szervezeti fejlődésre. Úgyanúgy, mint ahogyan az ókori görög demokráciában is azért volt lehetősége például Archimédesznek nyugodtan rajzolgatni a köreit (ez az ő személyes nagyságát természetesen semmivel sem csökkenti), mert a "rabszolgák" (gondolom neked ide is idézőjel illik) munkája biztosította egy szűk kör számára azt az anyagi és szellemi jóléti környezetet, amiben ez egyesek számára lehetővé vált.
Amikor pedig demokráciáról vagy liberalizmusról beszélünk, akkor először tisztázni kell, hogy pontosan mit is értünk alatta, mivel nagyon szeretitek ambivalensen használni a fogalmat. Ha azt értjük alatta, amit látunk, hogy a demokrácia és liberalizmus nevében tesznek, akkor sajnos magára a fogalommal jelölt ideákra kell levonnunk a következtetést, ugyanis nagyon jól látszik, hogy az úgynevezett "demokratikus" értékek rájuk sem igazak (meg persze másokra se, ezt azért nem szoktuk mindig hozzátenni, mert azt ti se vitatjátok, hanem úgy mutogattok rájuk, mintha lenne erre bármiféle erkölcsi alapotok). Ha viszont demokrácia és liberalizmus alatt azt értjük ami a mesekönyvetekben van, akkor viszont az a valóság, hogy ti vagytok az utolsók a kettős mércétekkel meg végső soron mindig kibukó "erősebb kutya" önigazolásotokkal, akiknek ehhez a tündérmeséhez bármi köze van.
Ami nyilvánvalóan nem elfogadható, hogy másokon a tankönyvi liberalizmust kéritek számon, magatoknak meg belefér az erősebb kutya, a háborúk, az emberkínzások, a jogsértés, meg a többi disznóság, ezért írtam az elején, hogy ambivalensen használjátok a fogalmakat a kettős mércétek igazolására.
Erőlködjél nyugodtan, de nem árt ha tudod, hogy nem arról van szó, hogy más nem tud azokról az "érvek"-ről, amikkel itt bepróbálkozol, hanem arról, hogy más már régen túl van rajta, és látja a dolgok másik oldalát is.
Benderik 2014.11.21. 22:10:12
Hanem hogy nem azért teszik, mert demokráciák (netán liberális), hanem szimplán mert erősek. És aki erős, az sajnos hajlamos e dolgokra -- hagyományos középkori katolikus királyság (ld. spanyol hódítók) vagy liberális demokrácia -- mindegy.
És ha már bármi kis hatása van itt a demokráciának, az legfeljebb annyi, hogy legalább értesülsz ezekről, mert a sokat szidott szenzációhajhász sajtó nincs tekintettel az állam érdekeire (nálunk egy szimpla Watergate-en Vezérünk nagyot röhögne, elnök itt nem bukott még semmibe, most meg pláne, de egy nagy hatalmú amerikai elnök igen...), és egyáltalán létezik olyan fogalom, hogy közvélemény nyomása.
Húsleves 2014.11.22. 10:54:26
Remélem érzed, hogy egyre szarszagúbb a kínlódásod, mert más már érzi. Nem is azért válaszolok, mintha azt gondolnám, hogy létezik olyan tény, ami a hozzád hasonló agymosottat meggyőzi, hanem azért, hogy mások lássák, hogy nagyon mennyi közötök van nektek azokhoz a dolgokhoz amivel meghatározzátok magatokat.
Senki sem értett félre, elmondtam az előbb hogy szó nincs arról, hogy ezeken az egyre szánalmasabb "azért jó, mert így van" érveken már rég túl vannak azok, akik számára van élet az agymosáson túl. Az mióta mentség, hogy történelmi tény, hogy az erősebb megenged magának dolgokat, amit másoknak nem? Akkor gondolom a zsidók tömeges irtását is el lehet intézni azzal, hogy a németek erősebbek voltak, mi? Röhej, hogy annyira kínlódsz egyre rosszabb reletivizálásokkal, hogy azt se tudod már mit beszélsz. Hab a tortán, hogy ha ez neked így működik, akkor végképp nem értem, hogy miért pont te Vezérezel (Orbánt ráadásul demokratikusan választották egy brit modellnél lényegesen arányosabb választási rendszerben, mert ott négy-ötöde lenne), miért nem azt mondod hogy ő az erősebb, lehet kussolni. Ebből is látszik, hogy semmiféle konzekvencia nincs a mondandód mögött.
Az elején mondtam azt is, hogy mesekönyvek idevonatkozó részeit sajnos nem áll módomban érvként elfogadni, mert szép mesékkel Rákosi elvtárs is tudott szolgálni. Ha meg a valóságból indulunk ki, akkor vegyük figyelembe az úgynevezett demokratáknál is. Úgyhogy itt van az újabb mesekönyvi axiómádra válaszul a valóság: www.hetek.hu/hit_es_ertekek/201410/tudom_kik_sarozzak_magyarorszagot . Ebben a cikkben nem is igazán a magyar vonatkozás a lényeg, mert hiszen tudjuk, hogy Orbánon nem nehéz fogást találni, hanem az, hogy bemutatja, hogy működik a valóságban a "sokat szidott szenzációhajhász sajtó, ami nincs tekintettel az állam érdekeire". Nem mintha nem lenne ez kiszivárogtatás nélkül is egyre jobban érzékelhető azok számára, akiknek van normális valóságérzékelése, és magától is észreveszi, hogy azok, akik a hozzád hasonlók agyát úgynevezett demokratikus normákkal meg szabad sajtóval simogatják jól megszűrve az "érveket" ( mno.hu/grund/elhallgattatja-kertesz-imret-az-amerikai-lap-1257873 ), ugyanazok például mennyire elnézőek a diktátor haverjaikkal szemben ( edition.cnn.com/2014/03/27/politics/obama-saudi-gay/ ). Persze tudom hogy neked erre is lesz mentséged, csak az a helyzet, hogy pont azért kíván már mindenki a picsába benneteket, mert elegünk van a kettős mércétekből, abból, hogy minden "érv" végén az van, hogy nektek lehet amit másnak nem, és még nektek áll feljebb. Itt van szépen megfogalmazva, hogy mennyire hamis, önigazoló világnézet az amit te képviselsz: katpol.blog.hu/2013/06/22/liberalis_imperializmus . Itt meg az van megfogalmazva, hogy milyen átlátszó, kétszínű érvek mögé bújva mentegetitek: katpol.blog.hu/2010/06/06/knn_hogyan_mentsuk_a_menthetetlent . Azt, hogy valaki erős és hajlamos dolgokra maximum a hiba forrását megkeresni segít, de semmiképpen sem mentség. Majd akkor is gyere ezzel, ha Kína lesz a legerősebb, mivel gondolom van róla tudomásod, hogy a Nagy Büdös Demokráciában vágják már a centit, sőt, már kezdenek új szempontokat kidolgozni, hogy valamilyen más mérce szerint tovább maradhassanak elsők. Meg akkor is jusson eszedbe ez a mentség, amikor nagy bőszen Vezérezel.
Hogy sikeresebb legyen a további kommunikáció, összefoglalom neked amit ugyan leírtam már neked, csak mivel neked kényelmetlen, ezért igyekszel nem venni tudomást róla.
1. nem abból indulunk ki, hogy valakik minek nevezik magukat és mivel simogatják az agyacskádat, hanem abból amit tesznek
2. a kettős mérce nem elfogadható akkor sem, ha a magadét megmagyarázod (mindenki megmagyarázza)
3. az "azért mert erősebb" nem mentség, és ráadásul jól mutatja mekkora álszent képmutatók vagytok
4. ha közvéleménnyel jössz, akkor következetesen tedd, a választási eredmények ugyanis hosszú ideje mutatják, hogy mennyi közötök van nektek a közvéleményhez
5. ha nyilvánosság erejével jössz, akkor ne hazudozzál, hiszen itt vagy, leírod a véleményedet, mehetsz tüntetni, ami pedig fű alatt megy ezzel kapcsolatban, arról már egyértelműen kiderült, hogy nyugaton sem úgy van, ahogy a mesekönyvedben írják
És ha esetleg még mindig kedvet érzel újra leírni a zseniális érvedet, hogy de "a demokrácia akkor is jó, mert jó", akkor előtte olvasd vissza azt a részt, amit a demokrácia ambivalens használatáról korábban írtam, és fogalmazd meg, hogy konkrétan a magukat demokráciáknak nevezőket, vagy az általuk is nagyívben leszart elveket érted alatta, hogy megspóroljuk a felesleges köröket. Sőt az is lehet, hogy akkor menet közben már magad is rájössz, hogy mekkora hülyeséget írsz.
Húsleves 2014.11.22. 12:26:18
Ja és még valami, ez később jutott eszembe: itt van egy másik elnök, akit elmondítottak a helyéről:
www.youtube.com/watch?v=DW-AWh-d3r0
A körülmények még ma is titkosítva vannak (még negyed századig), de az agymosott hülyegyerekeket ez nem zavarja abban, hogy az Amerikai Egyesült Állatok kurva nagy nyilvánosságával meg igazságával példálózzanak. Na ezen kell röhögni.
kennedy.hir24.hu/
www.life.hu/kult/20131121-a-kennedy-gyilkossag-otvenedik-evfordulojara-emlekezunk-archiv-felvetelekkel-es-a-merenylet.html
Benderik 2014.11.22. 23:22:22
De hát épp' azt mondom, hogy NEM mentség. (És másodszorra már eléggé kihangsúlyozva írtam.)
NEM mentség.
Csak nem is OK.
Gonosz dolgokat művelnek, amire nincs mentség.
Csak ennek semmi köze ahhoz, hogy államformájuk demokrácia.
Hanem ahhoz van köze, hogy erősek. (Ami nem mentség.)
És ha George W. Bush középkori király lenne hasonlóan erős országban, hozzáállásából valószínűsíthető, hogy sokkal durvább dolgokat művelt volna, és még csak nem is tudnánk róla.
Húsleves 2014.11.23. 10:10:03
Értem én hogy kimondod hogy nem mentség, csak azt nem, hogy akkor mi a fenének jöttél ezzel, ha nem mentségnek szánod? Azt mondod, hogy nem mentség, de fogadjuk el, hogy ez így működik. Hát nekem meg az a természetes, hogy szerencsére az emberek többsége nem fogadja el azt, amire az álszent, mondvacsinált dolgokon non-stop cirkuszoló hülyeliberálisok nemes egyszerűséggel azt mondják, hogy ez van, ezt kell szeretni.
Aztán megint visszatérsz ehhez: "Csak ennek semmi köze ahhoz, hogy államformájuk demokrácia". Már kétszer is nyomatékosítottam neked, hogy mielőtt a demokrácia fogalmával dobálózol, fogalmazd meg, hogy mit értesz alatta, azt is szépen elmagyaráztam, hogy miért. Ugyanis már megint csak azt teszed, hogy önmagával magyarázod a fogalmat. Számmal jelölöm a jelentéskülönbséget. Sajnos az a helyzet, hogy a magukat demokráciáknak nevezők (1) kezében a demokrácia, mint ideológia (2) ugyanolyan önigazoló, hamis ideológiává vált, amelynek a játékszabályait ők hozzák, ők maguk nem tartják be, másokon viszont szorgalmasan számonkérik. És a hülyeliberás agymosottaknak ezt a portfóliót el lehet adni azzal, hogy azt mondják magukra, hogy ők demokratikusak, mások meg nem. Normális embereknek viszont nem lehet ezt így eladni, mert nem abból indulnak ki, hogy minek mondják magukat, hanem abból amit tesznek.
"És ha George W. Bush középkori király lenne hasonlóan erős országban, hozzáállásából valószínűsíthető, hogy sokkal durvább dolgokat művelt volna, és még csak nem is tudnánk róla."
Csakhogy nem vagyunk a középkorban, hanem a jelenkorban vagyunk, ahol ti önkényes szempontok alapján a nektek kedves demokrácia ideológia mögé bújó tömeggyilkosokat egyszerűen felmentitek azzal, hogy "hát erősek oszt jóvan", és ezzel egyidejűleg felsorakoztok ugyanezek mellé acsarkodni azokra, akit ezek nem demokratikusnak nyilvánítanak.
És még egyszer: ne ködösíts, hanem fogalmazd meg, hogy mit értesz demokrácia alatt, hogy ne kelljen minden szánalmas próbálkozásodat duplán körüljárva cáfolni. Értem én a ragaszkodást a bevált kisded játékokhoz, csak ha ennyiszer szólnak, akkor már ciki.
Benderik 2014.12.04. 23:03:10
Mivel azonban az emberi természet meg olyan, hogy mindig vannak, akik ki akarják ezt sajátítani, és minden rendszer ki is játszható, a rendszer igényel plusz biztosítékokat is: ilyenek az államtól is lehetőség szerint független hatalmi ágak, pl. bíróságok, de ilyen pl. a szabad sajtó is, ami persze a szennyből él akkor is, ha nincs igazi szenny, cserébe viszont kitúr egy csomó igazit is, ha van. Ezek azok a bizonyos fékek-ellensúlyok stb., amik tehát nem költői képek, hanem szimpla védőmechanizmusok, az immunrendszer részei.
Ha emellett még a többség tényleg csak a közös ügyeket dönti el a maga szája íze szerint, de már itt is tekintettel van a kisebbségekre, és kompromisszumos megoldásokat keres, plusz a magánügyekben meghagyja a döntést az egyes embereknek (amennyiben közzel szembeni kötelezettségeiknek eleget tesznek), az már liberális demokrácia is.
Ami a valóságot (1) illeti, az persze az Ember mérhetetlen találékonysága miatt sose tud ilyen szép lenni. De ettől még érdemes törekedni rá, mert mondj egy rendszert, ami a széles társadalom számára biztonságosabb és élhetőbb! De valódi, működő rendszert, és annyi sportszerűtlen nehezítéssel, hogy nem épülhet arra, hogy teljhatalmú uralkodója végtelenül bölcs és jóságos, mert legkésőbb az unokája őrült lesz és vérszomjas, szóval erre nem épülhet egy komoly társadalom biztonsága.
És igen, ez most eddig egyetlen társadalom, ami így csak belülről nézve bírálandó el.
Amit a külvilággal tesz, az is minősíti, de őszintén szólva veszettül nem látom az összefüggést, az ok-okozati viszonyt, hogy ha egy ország demokrácia, attól miért lenne várhatóan agresszívabb a többi néppel, mintha mondjuk egy ugyanolyan erős királyság lenne.
Ami pedig az átállást illeti: igen, ahogy mondtam, a demokráciát nem lehet gyorsan megtanulni, mert nagyon könnyen kijátszható rendszer, ha tagjai sosem éltek benne. Ha egy ilyen országban megdöntik az uralkodót (pláne kívülről), és bevezetik a demokrácia szabályait, úgy pillanatok alatt kisajátíthatja a hatalmat egy kellően erőszakos új uralkodó vagy szervezet. De ez még nem jelenti azt, hogy lám, ott ez volt a népakarat, csak azt, hogy a nép nem tudta érvényesíteni akaratát, bármi lett is volna az. Nem véletlen, hogy ilyenkor igen nagy menekülthullámok indulnak nyugalmasabb országok felé -- ilyenkor a nép úgy szavaz, hogy menekül.
És igen, Amerika követ el nagy bűnöket, és senki nem is mondja, hogy ez így van jól, csak továbbra sem látom, mi köze ennek az államformájához.
Húsleves 2014.12.05. 07:35:22
Azért nem látod te szerencsétlen, mert nem én állítottam ilyet, csak a hozzád hasonlók nagyon szeretnek olyan dolgokat "cáfolni", amit nem a másik mondott, hanem a saját, végletekig elfogult álláspontotok ellenkezőjét (a másik oldali elfogultságot) szeretnétek úgy beállítani, mintha a masik azt képviselné. Nem barátom, itt te vagy az aki azon erőlködik kezdettől fogva, hogy a demokratikus berendezkedés ürügyén mentegesd az egyéb dolgaikat (ha nem emlékszel ki mit írt, akkor olvasd vissza), és nem én az ellenkezőjén. Az, hogy én konkrét példákat hoztam fel az agymosott világod megcáfolására, az nem azt jelenti, hogy azt állítom, hogy rosszabbak, csak azt, hogy nem jobbak, de legalábbis annyival biztosan nem, hogy ők mutogassanak másokra (jellemzően nem a véres diktátor haverjaikra, hanem azokra, akik nem úgy táncolnak, ahogy ők fütyülnek).
Helyesen tehát: ami a valóságot (1) illeti, az persze egyes emberek mérhetetlen hülyesége miatt a gyakorlatban a te elméleti definíciódra (2) való törekvést sem jelent, hanem csak látszatkeltést, amelynek eredményeképpen a nép döntésére hivatkozhatnak. Ennek legnyilvánvalóbb példája az USA, ahol óriási csinnadrattával megrendezett választási showműsor keretében választhatsz két ugyanolyan tetű közül (erre a legjobb példa Obama, aki mindent elítélt a kampányban amit az elődje tett, és mindent ugyanúgy folytat tovább). A (2) pont tehát nem teljesül, mert nem azt kaptad amit választottál, ergo: nem választottál, csak részt vettél a "választási" showműsorban. És nem azért nem teljesül, mert az íróasztala fölé görnyedő jóságos elnök ha megfeszül sem tudja megoldani országa és a világ gondjait, hanem azért, mert azt hazudik amit akar, nincs semmilyen következménye, tehát a választás semmi másra nem szolgál, mint a mögötte állók disznóságainak legitimizálására.
Amerika "demokráciája" és háborúi között tehát már csak azért sincs ok-okozati összefüggés, mivel elméletileg sincs ott a te fogalmaid szerint demokrácia, és nem is törekednek rá. Az irány pontosan fordított: Amerika örökös háborúinak meg egyéb piszkos dolgainak az amerikai jóléthez van köze, a jólétnek pedig a határain belüli viszonylag nagyobb szabadsághoz, mert a jóllakott embertől kevésbé kell a hatalomnak tartani. Kenyeret és (választási) cirkuszt a népnek.